A haza új bölcse, Kövér László arra tanít minket, hogy a demokrácia alkonyát éljük, a világ hanyatlik, és mindez azért van, mert az emberek szabadon kifejthetik egymásról alkotott — és többnyire negatív — véleményüket. Mert ha „a két oldal egyenlő erővel kiabálja a másikra, hogy gazemberek és tolvajok, anyagyilkosok vagytok, akkor előbb-utóbb a köz maga is így tekint a saját választott képviselőire, és nem is nagyon vár el tőlük sokkal többet”.
Ez pedig tönkreteszi a demokratikus intézményrendszert. Nem csak a választott képviselők renoméját rontja, hanem az általuk vezetett intézményekét is. Márpedig az alkotmányos intézményeknek legyen objektív tekintélyük, függetlenül attól, hogy ki irányítja azokat (és hogyan). Ha nincs tekintély, akkor engedelmesség sincs!
Kövér László a maga alternatív valóságában azt hiszi, az a baj, hogy az emberek rosszakat mondanak és ezért rosszakat hallanak a közhatalom letéteményeseiről. Nem az a baj, ha az illetők rosszul, teszem azt saját zsebre dolgoznak — az természetes. Az a baj, ha ezt elmondják róluk; ha megtudhatjuk, hogyan veszítik el közpénz jellegüket adóforintjaink. Ezért is állítja pozitív példának Magyarországot, ahol ezt a lehetőséget kellőképp korlátoztuk. Nálunk a lakosság mintegy feléhez már csak a központilag szerkesztett hírek jutnak el. Az országnak ez a fele pedig valóban stabilan a híreket központilag szerkesztőkre szavaz, mert bízik az alkotmányos intézményekben és a közjogi méltóságokban — elvégre csupa jót hall róluk. Ettől aztán van tekintélyük, és az ország lakossága engedelmes.
Aki az övéktől eltérő álláspontot hangoztat — és ilyenek jóformán már csak külföldön vannak — az ezt a tekintélyt, tehát magát a demokratikus intézményrendszert rombolja. Ebbéli tevékenységével az Európai Parlament a demokrácia sunyi merénylője.
Erre a sunyi merényletre válaszul Magyarországon áttértünk a rendeleti kormányzásra. Csak így óvhatjuk meg demokráciánkat nyugati ellenségeitől. Most, hogy teltházas focimeccseket tartunk maszktalan tömegeknek, egyaránt bízhatunk abban, hogy az azokon önfeledten ünneplő tömegek jövőre is ránk fognak szavazni és abban, hogy ez új lendületet adhat a járványnak, ami után akár tél végéig is fenntarthatjuk a rendeleti kormányzást.
Mindenesetre már készülünk arra, hogyan őrizhetjük meg ennek gyakorlatát a parlamentarizmus formális visszaállítása után is. A modellt Szekszárdon próbáljuk ki; az első eredmények biztatóak.*
Kövér — aki egyike a kormány(párt) stratégiáját meghatározóknak — példátlanul durva választási kampányra számít. Valószínűnek tartja, hogy a különféle, protokoll alapján működő internetszolgáltatók több üzenetüket is le fogják tiltani. Ez persze hosszabb távon megengedhetetlen, ezért szorosabbra a fűzzük kapcsolatainkat azokkal az élenjáró országokkal: a népi(!) Kínával, a testvéri Szovj... izé, Oroszországgal, a türk nyelvű államokkal és a méltatlanul meghurcolt Belorussziával, amelyekben ez már fordítva van: ezekben az országokban a kormány korlátozza az internetszolgáltatókat. Ezek a kormá- nyok meg is nyerik a választásokat (ha még van ilyen országukban) — akkor is, ha 70 % szavaz az ellenzékre, mint a fehéroroszoknál.
Fügedi Ubul
* Mindvégig próbáltam Kövér (és arconszőrű társainak) koncepciójára összpontosítani. Volt olyan karakteres mondata, amelyet kizárólag az ordító tárgyi tévedés miatt hagytam ki. Így is maradt benne, de hát Kövér nagyon műveletlen, és nehéz tőle ilyesmik nélkül idézni.