Komoly felhők gyülekeznek: nem csak Zuglóban, hanem itt nálunk (és Ferencvárosban) is friss induló jelentkezett be az ellenzéki előválasztásra. Zuglóban Hadházy Ákos, nálunk a 6. választókörzetben Jámbor András – gondolom itt is lesz emiatt hörgés meg fogaknak a csikorgatása a pártok részéről – de majd meglátjuk. Még tévedhetek is. A választók meg döntsenek a megfelelő, legesélyesebb ellenzéki jelölt kiválasztásról.

Amikor eldöntöttem, hogy elindulok, pontosan az motivált a döntésben, hogy egy erős közösséget hozzak létre, hogy minél több olyan embert meg tudjunk mozgatni ebben a kampányban, aki egyébként nem csatlakozna magától a hatpárti összefogáshoz, és Orbán Viktorék legyőzéséhez. Annak a 100 aktivistának a többsége akikkel elindulunk pontosan ilyen ember, és büszke vagyok, hogy a kormányváltásért folytatott harcba új embereket és új gondolatokat tudok behozni. Mert 2022-ben minden aktivista, minden szavazat számítani fog! (…) Ehhez pedig te is kellesz! Írd alá a honlapomon lévő formot, támogass és csatlakozz! (Jámbor András)

A Mérce alapítója és korábbi főszerkesztője, a netadós tüntetések egyik szervezője még szombaton jelentette be indulását Facebook-oldalán és tette közzé a  „Szerezzük vissza a jövőnk” című programját. Jámbort ugyanaz a Szikra mozgalom indítja, amelyik 2019-ben Pikó András, Baranyi Krisztina és Karácsony Gergely kampányát is segítette.

*

A DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd még február végén állapodott meg arról, hogy mind a 106 választókörzetben lesz előválasztás, ahol nem csak a pártok, hanem civilek jelöltjei is indulhatnak majd. Az előválasztás augusztus 23-án kezdődik, és október 23-ig minden kérdést eldöntenek. Az egyéni képviselőjelöltekre egy fordulóban, a miniszterelnök-jelölt személyére két fordulóban lehet majd szavazni. Képviselőjelöltként 400, miniszterelnök-jelöltként 20 ezer támogatói ajánlást kell összegyűjteniük az induláshoz. A lebonyolítással pedig az általuk felállított Országos Előválasztási Bizottságot bízzák meg.

És felnőttem, és ITT VAGYOK!
És kaptam fényes színpadot
És jól esik a pompa meg a fény.
(Mikó István: Breki-blues)

Csuda dolgok történhettek, történtek itt a kerületben az elmúlt tízegynehány évben. Új és újabbnál is újabb érdekességek derülnek ki azzal kapcsolatban, hogy a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt.-nél hogyan is kezelték a közpénzt, és hogy minden gátlás nélkül hogyan és milyen bőkezűen osztogatták azt – egymásnak. (Lásd előző poszt). Most a Józsefváros újság részletezte is ennek menetét, és nevesítette is azokat, akik a cégnél – igazgatósági tagokként – a képviselőtestület tudta nélkül pl. egymásnak több milliós lelépési pénzeket osztogattak.

Mint írják, a száz százalékban önkormányzati tulajdonú cég igazgatóságának elnöke a vizsgált időszakban Kovács Barbara (korábban: Kovács-Becskei Barbara) volt. Akik elég idősek – de ennek ellenére a memóriájuk még jó – azok emlékezhetnek rá, hogy a hölgy nem nálunk kezdte ragyogó pályafutását (és barátkozását a közpénzzel), hanem a VII. kerületben, onnan importálta hozzánk valami ismeretlen okból a korábbi kerületvezetés.

De kezdjük az elején: 2006-ban az akkor még igencsak fiatal Kovács-Becskei Barbara a VII. kerületben indult az önkormányzati választáson (akkor még csak Becskei Barbara volt), nem nyert, de amikor 2008 októberében Deutsch Tamás zavaros körülmények között lemondott önkormányzati képviselőségéről, a megüresedett mandátumot – hogy hogy nem – a kompenzációs lista 9. helyén szereplő Becskei kapta meg. (Itt van két fotó a mára elfeledett múltból, amikor még a szomszédos Erzsébetvárosban sertepertélt...)

2010-ben ugyan nem lett képviselő a VII. kerületben, de a frissen megválasztott Vatta- mány Zsolt javaslatára jelentős havi "mellékeshez" jutott: az önkormányzat által kötött határozatlan idejű szerződés szerint a Bimage nevű cégen keresztül havi nettó 224 ezer forintot számlázhatott ki "kapcsolattartás a nem önkormányzati tulajdonú társasházakkal" címén. (Az alapvetően PR- és kommunikációs tanácsadással foglalkozó Bimage Kft.-nek a cégjegyzék szerint Becskei nemcsak ügyvezető igazgatója, de tulajdonosa is volt ekkor.)

Becskei K. Barbara, akit – mint mondta – ingatlanfejlesztési, marketing-, és pr-területeken végzett szakmai múltja miatt választottak a posztra. „Önkormányzati képviselői mandátumomat csak október 3-ig kívánom megtartani, utána nem indulok a választásokon, hanem abszolút szakmai munkát végzek.” (Index, 2010.08.06)

Így aztán új seprűként (úgy értem, nálunk új) a hölgy megérkezett hozzánk; és 2011-ben már ő irányította az önkormányzat Közösségi Házát. 2015-ben aztán új, gigantikus Zrt.-t alapított az önkormányzat „a közművelődési és kulturális feladatok hatékonyabb megoldása érdekében”, ekkor történt a Józsefvárosi Közösségi Házak, a JóHír kft., és a Józsefvárosi Gyermeküdültetés összeolvasztása. Az önkormányzati tulajdonú új céget, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt.-t persze Kovács Barbara vezethette, gondolom megint az „ingatlanfejlesztési, marketing-, és pr-területeken végzett szakmai múltja miatt”. (Jelenleg ide tartozik a Kesztyűgyár Közösségi Ház, a H13, az éppen nem működő Józsefvárosi Galéria, a Józsefváros Újság, és ez a cég felel az üdültetésért is.)

Aztán jött a mindenkit, de legfőképp a Fideszt meglepő 2019-es égszakadás-földindulás, tarolt az ellenzék – és elkezdtek sorra kiderülni a dolgok. Azaz, hogy a cégnél miképpen is veszítette el szorgosan (és gátlástalanul) közpénz jellegét a köz pénze.

Itt tartunk most, az önkormányzat jelenlegi vezetése pedig büntetőfeljelentést tett ismeretlen (?) tettesek ellen. Tessék elolvasni a fentebb belinket JKN-ről (és hősnőnkről) szóló cikket a Józsefváros újság oldalán. Leírtak alapján van egy olyan érzésem, hogy egy kerületeken átívelő, hosszú évek óta tartó (párt)karrier itt és most véget fog érni…

Pikó Andrásék feljelentést tettek
az előző kerületvezetés ügyei miatt. (444.hu) 

A hírek szerint a napokban lezárult a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt.-nek „a 2019-es önkormányzati választások előtti működésének anomáliáit feltáró" vizsgálata. Pikó András fb-bejegyzése szerint a cég a jogszabályoknak nem megfelelő, pazarló gazdálkodást folytatott, szabálytalanul használt fel közpénzt, mellyel megkárosították az önkormányzat költségvetését, így több ügyben is felmerült a hűtlen kezelés gyanúja. (Az erről készült vezetői összefoglalót feltették az önkormányzat honlapjára, itt olvasható.)

Az ellenőrzésről készített vezetői összefoglaló – többek közt – megállapította:

A Társaság vezetése pazarló gazdálkodást folytatott. Nem voltak tekintettel az Önkormányzat teherbíró képességére, illetve arra, hogy közpénzből költekeznek. A feladataik ellátásához elegendőek lettek volna a jó minőségű, megbízható, középkategóriás mobiltelefonok, illetve számítástechnikai eszközök is. Ezzel ellentétben, rendszerint a legújabb és legdrágább, prémium kategóriás eszközöket vásárolták.

Ezek az eszközök több éven keresztül szolgálhatták volna a Társaság működését, azonban számos esetben éven belül amortizálták, vagy selejtezték azokat. Ezzel a gyakorlattal szándékos kárt okoztak Zrt.-nek, illetve vizsgálni szükséges, hogy mely bűncselekményeket követték el a fentiekben részletezett visszaélések során

... megdöbbentő a JKN-nél feltárt korrupt gyakorlatok kiterjedt volta és kicsinyessége. Nagy pénzeket nyúltak le, de nem lehet mondani, hogy ne hajoltak volna le minden forintért és ne ott fogták és rakták volna zsebre a közpénzt, ahol csak tehették. Pl. nagy értékű telefonokat kaptak, csak hogy pár hónap múlva leselejtezzék őket – maguknak. (Pikó András)

Mindenesetre a kerület jelenlegi vezetése a most feltárt „anomáliák” egy jó részét olyan súlyosnak ítélte, hogy ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett. Pikó szerint „van olyan ügy, amelyben már nyomozás, illetve tanúmeghallgatás zajlik”. Pont.

Mit is mondhat erre az ember? Maximum, hogy nincs itt olyan nagyon nagy meglepetés, ugyanazt csinálták fiuk „kicsiben”, mint tették – és teszik – azt az egész országban. Most épp csak helyben szembesülünk a finomkodva anomáliáknak nevezett disznóságokkal.

Kíváncsian várom a nyomozás eredményét. Gondolom, seperc alatt meglesz...

A Magyar Néphadseregben szédítő ívű pályát futottam be. Kezdetben gatyás voltam (ruharaktáros), aztán lettem kőművessegéd, segédmunkás, sokáig telefonközpontos és végül, karrierem csúcsán portás. Bármely posztra is vetett a sors és a kiképzési alosztály önkénye, mindenütt próbáltam lelkiismeretesen helytállni. Megismertem és alkalmaztam az adott munka speciális szabályait. Ezért hát akár a szovjet delegációval kellett együtt- működni, akár riadóra készült a szakasz stb., engem vezényeltek a dolgok közepébe.

Egyúttal valahogy úgy alakult, hogy én kaptam a legtöbb büntetést is. Volt abban helybenjárás (laktanyafogság), rabság (fogda), amit akartok. Nem mondhatnám, hogy jól éreztem magam abban a környezetben — hanem nem.

Mígnem aztán amikor már csak két hónap volt hátra az egészből, hirtelen — mintegy a villámcsapás erejével — rádöbbentem arra, hogy uramisten, hiszen már csak két hónap van hátra az egészből. Hát beleszarok én mindenbe! Minden le van szarva. Még a szar is le van szarva!!! "Ami szögletes, azt elgurítjuk, ami kerek, azt meg visszük" — hajrá!

A felismerést tettek követték: elkezdtem úgy lógni, semmittenni, alibizni, téblábolni és lébecolni, mint a leglógósabbak. Két hónap! He-hejj, már csak két hónap!!!

Két hét múlva felhívattak a fentebb már utalt kiképzési alosztályra, ahol maga Halmai alezredes és helyettese, "Rezgős" Tóth őrnagy ismerte el, milyen pozitívan változott hozzáállásom, magatartásom az elmúlt két hétben. Nyomatékosították, mennyire örülnek ennek a kedvező változásnak.

Fügedi Ubul

... szlovák kollégájának, hogy "mi nem üzengetünk". Leszögezte továbbá, hogy a problémákat "a kölcsönös tisztelet alapján kell rendezni" — nyilvánvaló azonban, hogy az őt (mármint külügyérünket) otromba provokációjával feldühítő szlovák külügyi államtitkár ezt a tiszteletet nem érdemli.

Legalábbis nem úgy, mint ő, ugyebár. Ő tárgyalni akar — konkrétan arról, hogy a szlovákok milyen törvényeket alkossanak szigorúan saját állampolgáraik életének, illetve jogállásának szabályozására. Éppen ezért nem szenvedheti, hogy a szlovákok a mi hazai állapotainkat akárcsak hasonlítsák is bármihez (kivéve persze a legkiválóbbakat). Ez a belügyekbe avatkozás, és mi ezt soha nem tűrhettük.

"Külügyminiszterként... nem engedem, hogy a belső ügyeinkbe avatkozzanak, ezért a Szlovák Köztársaság Kül- és Európa-ügyi Minisztériumába bekérettük Magyarország szlovákiai nagykövetét, és a magyar fél cselekedeteire kértünk tőle magyarázatot. Ez nem módja a szomszédi kapcsolataink építésének" — pardon, ez már a szlovák külügyminisz- ter nyilatkozata. Valahogy összekeveredett.

Fügedi Ubul

Drágább a Pfizernél, ezért rendeltünk a lehetségesnél kevesebb
Moderna-vakcinát a kormány szerint. (via Telex) 

Van nekünk egy (külügy- és) külgazdasági minisztériumunk. Amely — mint tudjuk — üzletkötők helyett portyázókat és fürkészeket foglalkoztat. A miniszter tájékoztatta a Moderna céget, hogy nem vesszük meg a vakcinájukból az Unió által számunkra lekötött teljes mennyiséget. Az ő készítményük ugyanis drágább, mint a Pfizeré, és kedvezőtle- nebb feltételekkel szállítják.

Szerintem ez durva mulasztás. Meg kellett volna próbálni rávenni őket némi árucserére. A vakcináért adhattunk volna lélegeztető (vagy pláne horkolásgátló, alvássegítő) gépe- ket, akár komoly árengedménnyel (azok bezzeg nem voltak drágák; alig négyszeresen árazták túl őket). Akkor egy vasunkba se került volna ez a vakcina, érdemes lett volna megpróbálni.

Lehet persze, hogy volt ennek a döntésnek racionális oka — egy ilyet tudok elképzelni. Ha odaadnánk a tök fölöslegesen megvett gépeket az életmentő vakcináért, akkor vissza kéne vonni az EU-hoz benyújtott kérelmünket, hogy adjanak pénzt ezek raktározására.

Fügedi Ubul

P.s.: Korábban Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy az oltóanyagok ára nem lehet akadálya a beszerzéseknek. „Az idő fontosabb, mint a vakcina éppen aktuális ára, és sok időt vesztettünk azzal, hogy olcsóbbá akartuk tenni a tárgyalások révén a vakcinákat.”

*

(...) Remélem, világos. Egyrészt aljas hazugság, hogy nem rendelték meg a teljes mennyiséget a Modernából. Másrészt tényleg nem rendelték meg, mert túl drága. Harmadrészt nem az a probléma, hogy drága, hanem hogy nem szállítják elég hamar. Emellett bizonyára azt is értik, hogy a Moderna drága, a kétszer annyiba kerülő kínai vakcina nem. Baj, hogy a  Moderna késik, de nem baj, hogy a Szputnyik késik. Baj, hogy az Európai Bizottság figyelembe vette az árat, de nem baj, sőt helyes, ha erre a magyar kormány hivatkozik. (via Lendvai Ildikó)

Még a hónap elején a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget arról értesítette a NAV, hogy Iványi Gábor egyháza visszakapta a 0444-es technikai számot, így hosszú idő után ismét felajánlható nekik a személyi jövedelemadó 1 százaléka. Másfél hete pedig az Iványi vezette Oltalom Karitatív Egyesület (valamint Baritz Laura szerzetesnővér) kapta meg az Európai Parlament (EP) Európai Polgár díját Magyarországon.

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava

Eddig tartott az öröm, ugyanis pár napja a MET egyes intézményeire* – meg sem várva, hogy az ítéletet kézhez kapják, ill. hogy az ügy valamennyi jogi fórumon végigfusson – összesen 246 131 000 forint (ebből 90 millió a késedelmi díj) büntetést szabott ki a NAV. Amivel azonnal meg is terhelték az adófolyószámlájukat. Keresztényi szeretetből.

Nehogy azt higgyék már Iványiék, hogy itt a kánaán, és most végre hagyják majd őket békén dolgozni a szegényekér, a számkivetettekér. Hát nem. A bosszú fontosabb.

*A MET az ország hátrányos helyzetű térségeiben és Budapesten több óvodát, valamint általános és középiskolát tart fenn.

P.s.: Iványiék a határozat ellen fellebbeznek, és azonnali jogvédelmet kérnek.

*

A MET éves költségvetése (amelyben az Oltalom finanszírozása is benne van) 4 és 6 milliárd forint között mozog. Az egyházi státus megvonásával számos forrástól elestek – ilyen az szja felajánlott 1 százalékaiból befolyó összeg vagy az egyházi fenntartású intéz- ményeknek szánt költségvetési támogatás, s ilyenek a különböző, szintén egyházaknak kiírt pályázatok is. „Alsó hangon évi kétmilliárd forinttól esünk el minden évben, amit tarto- zások formájában görgetünk magunk előtt, és folyamatosan hadakozunk az államkincstárral vagy a NAV-val. Próbáljuk velük megértetni, hogy nem azért nem fizetünk, mert nem akarunk, hanem azért, mert nem kapjuk meg a nekünk járó forrásokat” – mondta Iványi Gábor a Magyar Narancsnak adott tavalyi, Szemben a rosszal c. interjújában.

Itt van ez a szélsőségesen elfogult és demagóg szösszenet egy bizonyos Sebes György tollából; érdemes elolvasni. "Amúgy is jó esélye lenne az ellenzéki jelöltnek, mert már van egy akár biztos befutónak is látszó személyiség" — elképesztő. Tóth Csaba pályaívét az előző részben rajzoltam föl. Az, hogy kétszer is nyert (mert eggyel korábban nem), kizárólag annak köszönhető, hogy az ittlakók Orbánt és rendszerét már jobban utálják, mint őt.

Felháborítóan sunyi dolog úgy tenni, mintha az ún. személyiségnek komolyabb pozitív szerepe lenne a választáson: az egyéni szavazatok kb. 95 %-át pártszimpátia alapján osztják. Komolyabb negatív szerepe viszont lehet. Pont emiatt nem nyert Tóth Csaba kettővel ezelőtt: mert utálják, mint a kukoricagölödint. Személyes szavazatszerző képessége ebben az országban jelenleg kevesebb mint egy tucat embernek van. Ezek között ott van pl. Hadházy — és az ellenkező kategóriában van Tóth Csaba.

A Momentum nem is tehetett volna rokonszenvesebb és egyúttal hasznosabb dolgot, minthogy a toronymagas esélyes Hadházyt olyan körzetbe tegye, ahol a másik potenciális jelölt már puszta létével kompromittálja a pártjával összefogókat.

Fügedi Ubul

*

Ha ebben a körzetben élnék, gondolkoztam volna azon, hogy a előválasztáson a Momentum, az MSZP, vagy a másik négy ellenzéki párt bármelyikének a jelöltjére adjam a voksomat. Most, a megnevezett két párt jelöltjei nevének tudatában kettejük közül Tóth Csaba maga riasztott volna el attól, hogy őt válasszam, amiért első dolga volt a helyiekben ellenszenvet kelteni megnevezett versenytársával szemben („Hadházy Ákos ránk rúgta az ajtót, amivel nagyon sok zuglói szavazót megsértett."), elég lett volna valami olyasfélét mondani, hogy ÖRÖMMEL méretteti meg magát ellene. (...) A miért pont itt kérdését pedig nemcsak felesleges, hanem káros is feltenni. Bármelyik körzetben. A választók döntsenek. A kiválasztásról is. (via Aczél Gábor)

Tóth Csaba, a zuglói MSZP-s egy fideszes politikus
Hadházy Ákost támadó videóját osztotta meg.(via 444.hu) 
Elegáns. Mint mindig. 

Dicstelen politikai pályafutásom egyik utolsó és döntő vereségeként nem tudtam megvédeni a tagfelvételnek azt a szabályát, hogy a jelentkező belépését a taggyűlésnek jóvá kelljen hagynia. — Örüljünk, ha egyáltalán jön hozzánk valaki! — mondták a lazítók, és lesöpörték ellenvetéseimet.

Fotó: nyugat.hu

Tóth Csaba, alias ToCsa 2002-ben Vas megyében kezdte nagyívű politikai pályáját. Azért ott, mert ebben a megyében volt a legkevesebb tagja az MSZP-nek — akkoriban mintegy ötszáz. Ők lettek a „régiek”, akik minden alkalommal kisebbségbe szorultak. ToCsa ugyanis megfizetett néhány embert, hogy „szervezzenek” tagokat. Párezer forintokat adtak olyan embereknek, akiknek számított ennyi pénz. Ezért csak be kellett lépniük az MSZP helyi szervezeteibe, meg kellett jelenniük a tisztújító taggyűléseken, és ott ToCsa jelöltjeire kellett szavazniuk.

Csatlakozott az akcióhoz néhány másod-, harmad- stb.-hegedűs a maga embereivel; közülük Zuschlag János volt a legismertebb. Az újak száma fél év alatt elérte a hatszáz főt, és minden posztra ToCsa jelöltjeit választották meg.

A „régiek” ezért bepanaszolták a megyei egyeztető bizottságnál, ahol még az ő embereik voltak többségben. A bizottság megállapította a sorozatos csalásokat, és kizárta ToCsát a pártból. Ezt a döntést a tagság gyarapodásának örvendező Országos Etikai és Egyeztető Bizottság megsemmisítette, ToCsát visszavette — naná, hogy ő lett a megyei elnök. Ez- után kitört a balhé; az egyre kínosabb helyzetben a Vas megyei szervezetet feloszlatták, majd az „újak” nélkül alakították újra.

A különféle „hegedűsök” pozíció nélkül maradtak, ezért otthagyták Vast, és más megyékben kezdték ugyanazt újra — de már kevésbé arrogánsan.

Zuschlag Kiskunhalast választotta; oda léptette be az általa vezetett ifjúszocikat. Nem sietett: öt év alatt emelkedett a megyei elnök pozíciójába. A helyi ügyeket bizalmasaira hagyta, és ha „le” kellett utaznia taggyűlésre, ezt úgy kommentálta, hogy „Na, megyek a parasztjaimhoz”. Azzal nem számolt, hogy gyüttmentek maradnak ő is, az emberei is. A helyiek ahogy tehették, úgy bemártották őket, mint a fondübe — jött az ún. „Zuschlag-ügy”, mellé a befolyással üzérkedés és további bűncselekmények gyanúja: a közeg kivetette őket magából.

Tóth Csaba másodjára Zuglót szállta meg. Egy éven belül itt is ő lett az elnök, a „régi” vezetők pedig átléptek az MSZDP-be (azóta se hallott róluk senki). ToCsa afféle új panamává alakította a kerületi MSZP-t (maffiát mondani helytelen lenne, mert véres leszámolásokról nem tudunk). Ennek leglényegesebb és legjövedelmezőbb eleme a Fidesz-frakcióval összefogva szabályozott parkolás, amit sikerült úgy megcsinálni, hogy az autósok fizessenek, de a kerület ne kapjon gyakorlatilag semmit. Emellett komoly kavarok vannak a szociális bérlakások körül, és úgy hírlik, a Liget-programba is sikerült beleártania magát. De az aprópénzt se veti meg, egészen a pár százezer forintos, szóban kötött szerződések ki nem fizetéséig.

Az MSZP szervezeti kultúráját, aminek lényege, hogy „szavazunk a ti jelöltetekre, ha ti szavaztok a mi jelöltünkre”, mintha egyenesen rá szabták volna. Igaz, hogy 2010-ben nem választották ogy-i képviselővé, de mégis az lett, mert Horváth Csaba lemondott mandátumáról, és ő ülhetett a helyére. Horváth a következő 9 évben ahány ogy-i, illetve önkormányzati választáson elindult, annyiszor szenvedett vereséget — mígnem 2019-ben (akkor éppen a főpolgárjelöltek előválasztásán sikerült kikapnia) ToCsa ki nem találta, hogy legyen ő a zuglói polgármester — ennek aztán meg is választották (az általános Fidesz-ellenes hangulatban).

No de most komoly felhők gyülekeznek. Az teljesen nyilvánvaló, hogy ha Hadházy lesz itt az ogy-i képviselő, nem fog részt venni a kerületi összefonódásokban. Sőt, mivel ő az ilyesmik felderítésére szakosodott, föltehetőleg különös gondot fordít az eddigiek tisztázására.

Tehát ki kell nyírni.

Karaktergyilkosság Nem Akadály!
(Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni.)

Fügedi Ubul

*

Bónusz: Tóth Csaba szerda reggel Fiala János Keljfeljancsi című műsorában: Hadházynak és a Momentumnak a fideszes körzetekkel kéne foglalkoznia. „Hadházy úgy váltogatja a pártjait, mint más az alsógatyáját.” – fogalmaz Tóth. (via Mérce)

„Nem kell félni, mert a Jóisten emeletekkel magasabban lakozik, és nevet ezeken, akik lába zsámolya alatt istenkednek.” (Iványi Gábor 2017.) 

Az Oltalom Karitatív Egyesület*, valamint Baritz Laura Domonkos-rendi szerzetesnővér kapta idén az Európai Parlament (EP) Európai Polgár díját Magyarországon. Az Oltalom egyesület itt nálunk, a Dankó utcában működik, Iványi Gábor vezetésével, csakúgy, mint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), ahol ősszel ki akarták kapcsolni a gázt. Ugyanekkor iskoláinak kiegészítő támogatását is megvonta a kormány. (A MET az ország hátrányos helyzetű térségeiben és Budapesten több óvodát, valamint általános és középiskolát tart fenn.)

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség sok év után a hónap elején váratlanul visszakapta technikai számát. így ismét felajánlhatjuk neki a személyi jövedelemadó egy százalékát.

A MET és a kormány évtizedes harcban állnak azóta, hogy 2011-ben az új egyházügyi tör- vény megfosztotta a MET-et egyházi státuszától. Iványiék ezért az Alkotmánybírósághoz, majd a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultak, ahol 2017-ben ítéltek meg nekik egymilliárd forintos kártérítést. Akkor ugyan az állam visszamenőleg fizetett, de 2017 és 2020 között változatlanul nem kapták meg a pénzüket. Ráadásul egyházi státuszuk ügye sem rendeződött, mivel az állam „egyházi tevékenységet végző szervezetnek” minősíti őket.

Minderről Iványi 2019-ben a Hírklikk karácsonyi interjújában, majd 2020 januárjában a 168 órának beszélt. És arról is, hogy újra az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak, mert nem hajlandóak beletörődni abba, hogy a kormány megfosztotta őket az egyházi státuszuktól és mindentől, ami ezzel jár(na). Szeretnék elérni, hogy az ítélet értelmében visszakapják elismert egyházukat – és végre hagyják őket békén dolgozni.

*Az 1989-ben létrejött Oltalom Karitatív Egyesület célja a rászoruló, társadalom perifériájára jutott embereknek anyagi, természetbeni és lelki támogatása, valamint érdekükben a közvélemény figyelmének és szolidaritásának felkeltése.