Másfél köbméter kaktuszt ástak ki a Mátrában. (Telex) 

A ’70-es évek végén szép kaktuszgyűjteményem volt, és máig rokonszenvezem a pozs- gásokkal. Jó nap az olyan, amelyen két független lap is foglalkozik hazai elterjedésükkel és kivált annak jövőjével. Biró Pétertől (24.hu) megtudjuk, hogy az influenszerek és a rajongásunk miatt kihalás fenyegeti a veszélyeztetett kaktuszokat. Ugyanis egyre többen akarnak ilyesmit a ház köré, és az újgazdagoknak a kertészetekben tömegesen kapható fajok nem felelnek meg. Jön az eredeti termőhelyek lerablása és a csempészet.

Thüringer Barbara viszont arról értesít, hogy a természetvédelmi aktivizmusáról többszörösen elhíresült Bükki Nemzeti Park szakemberei kiirtották azt a mintegy 1,5 köbméternyi kaktuszt, amiket valaki a Hasznoson a Cserteri-várhoz ültetett. Külön tetszik a Park szóhasználatában az „idegenhonos” kifejezés. A kaktuszok ugyanis mind egy szálig Észak-Amerikában alakultak ki az Afrikában fejlődő euforbiák vikariánsaiként.

Ugyanettől a nemzeti parktól az ugyancsak „idegenhonos” paradicsomról és kukoricáról nem találtam semmit. Úgy látszik, azokat nem irtják.

A két írást egybevetve annyi világlik ki, hogy a magyar környezetvédelemnek semmiféle koncepciója nincs, hogyan is fogadja a hazánkba betelepülő fajokat — az aranyvesszőtől az aranysakálig. Végképp nem világos, egyáltalán van-e e szakma szervezeteiben olyan egység, amely a betelepülő fajok minősítésével, tehát várható hasznuk, illetve kártételük előrejelzésével foglalkozna, tényleges beilleszkedésüket megfigyelné stb.

Mindehelyett van a környezeti aktivizmus. „Pillanatnyilag jó ötletnek látszott”.

Néhány kiegészítő infó, csak mert szeretem őket.:

1. A kaktuszok nem tudják abbahagyni a víz felvételét, ezért kötött talajon csapadékosabb időkben szétrohadnak. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély. Homokbuckákon kiválóan telepíthetők.
2. A kaktuszok nem tudják abbahagyni a víz felvételét, ezért sejtoldataik többnyire rendkívül hígak. Van néhány többé-kevésbé télálló faj (amint a korrekt szakértő is mondja, elsősorban a medvetalp-, másodsorban a kötélkaktuszok közt), de a többi egy sima magyar télen simán megpusztul. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély.
3. A hazai pozsgás növényzet, amelynek a kaktuszok konkur(r)ensei lehetnének, egytől egyig mészkedvelő fajokból áll. A kaktuszok viszont jellemzően mészkerülőek — megintcsak annyi korláttal, hogy van pár mésztűrő faj. Magyarországon özönnövénnyé válásukra nincs esély.

No, és akkor most menjünk kaktuszt irtani! Ne felejtsünk el sajtóbüszkélkedni!

Fügedi Ubul

P.s.: A bejelentési kényszer a hagyományos magyar életvitel egyik fő örömforrása.