Itt van ez a szélsőségesen elfogult és demagóg szösszenet egy bizonyos Sebes György tollából; érdemes elolvasni. "Amúgy is jó esélye lenne az ellenzéki jelöltnek, mert már van egy akár biztos befutónak is látszó személyiség" — elképesztő. Tóth Csaba pályaívét az előző részben rajzoltam föl. Az, hogy kétszer is nyert (mert eggyel korábban nem), kizárólag annak köszönhető, hogy az ittlakók Orbánt és rendszerét már jobban utálják, mint őt.

Felháborítóan sunyi dolog úgy tenni, mintha az ún. személyiségnek komolyabb pozitív szerepe lenne a választáson: az egyéni szavazatok kb. 95 %-át pártszimpátia alapján osztják. Komolyabb negatív szerepe viszont lehet. Pont emiatt nem nyert Tóth Csaba kettővel ezelőtt: mert utálják, mint a kukoricagölödint. Személyes szavazatszerző képessége ebben az országban jelenleg kevesebb mint egy tucat embernek van. Ezek között ott van pl. Hadházy — és az ellenkező kategóriában van Tóth Csaba.

A Momentum nem is tehetett volna rokonszenvesebb és egyúttal hasznosabb dolgot, minthogy a toronymagas esélyes Hadházyt olyan körzetbe tegye, ahol a másik potenciális jelölt már puszta létével kompromittálja a pártjával összefogókat.

Fügedi Ubul

*

Ha ebben a körzetben élnék, gondolkoztam volna azon, hogy a előválasztáson a Momentum, az MSZP, vagy a másik négy ellenzéki párt bármelyikének a jelöltjére adjam a voksomat. Most, a megnevezett két párt jelöltjei nevének tudatában kettejük közül Tóth Csaba maga riasztott volna el attól, hogy őt válasszam, amiért első dolga volt a helyiekben ellenszenvet kelteni megnevezett versenytársával szemben („Hadházy Ákos ránk rúgta az ajtót, amivel nagyon sok zuglói szavazót megsértett."), elég lett volna valami olyasfélét mondani, hogy ÖRÖMMEL méretteti meg magát ellene. (...) A miért pont itt kérdését pedig nemcsak felesleges, hanem káros is feltenni. Bármelyik körzetben. A választók döntsenek. A kiválasztásról is. (via Aczél Gábor)