Akik nem értik a gazdaság működését, rendszerint nagy hívei az egyszerűsítésnek — az javítja az átláthatóságot. Szeretik úgy érezni, hogy ők vezérlik a folyamatokat, és nem valami "láthatatlan kéz". A kommunisták három fő eszköze a tervutasítás, a hatósági ár és az államosítás volt — és maradt mindmáig. A teljes eszköztárat még azért nem látjuk, mert a tervutasításhoz (amit a kórház- stb.-parancsnokok készítenek elő) előbb államo- sítani kell. De dolgoznak rajta, ahogy belefér.
A szokás szerint a sürgősségre hivatkozva társadalmi vagy egyáltalán bármilyen vita nélkül átnyomni kívánt ötlethalmaz, amelyet a „Belügyminisztériumhoz csatolt Egészségügyi Államtitkárság” dolgozott ki (hm), természetesen államosításon alapul a Kunetz Zsombor eü. szakíró által „doktor tábornok belügyminiszter smasszernek” nevezett főnök igényeinek megfelelően.
A szervetlenül vagy sehogy sem kapcsolódó ötlethalmazt sokan és sokféle szempontból bírálták — én leginkább csak annyit értek ebből, hogy bizony, nagyon nem értek én ehhez (se).
Mindenesetre Takács Péter egészségügyért felelős(? — hm) államtitkár szerint a dolog lényege, hogy az állam átveszi az önkormányzatoktól a háziorvosi praxisjog kezelését plusz a szakrendelők fenntartását.
A tanácsok (az egykori önkormányzatok) persze kézzel-lábbal tiltakoznak a tervezet ellen, mivel az analógia elve alapján feltételezik, hogy az mindössze két célt szolgál: a lenyúlást és a leépítést.
Egy, csak egy ember van, aki a panaszkodás helyett megoldási javaslattal állt elő: ő Király Gábor, áldassék a neve érte. A szöveg megérdemli, hogy idemásoljam, csonkítatlanul:
Mindenfíle kerülleti tanácsok árkus papírokat írattatnak alá a kedves lakósággall, hogy jaj a kegyelmes uramék ne vegyík már el tűlük azt a drágajó rendelőintézetet.
Aztán persze elveszik, mert még példa nem volt rá, hogy amit kinéztek maguknak, meg ne szerezték volna.E tárgykörben tehát a jajongás és az óbégatás egy célt szolgál, hogy a kerületi lakosoknak tudtára adja az önkormányzat, mi is történik.
Mert ha meg akarná gátolni, akkor például simán eladná az összes épületet és berendezést nekem egy forintért, és rögtön ki is bérelné tőlem 100 évre azzal, hogy 100 év múlva 100 dollárért visszavásárolhatja. (Szeretek keresni az ingatlanügyleteken, na.)
És akkor jöhetne a kormány, hogy neki nagyon kellenek azok az épületek, én csak vonogatnám a vállamat, hogy nem adhatom, mert a szerződésem tiltja.
Fügedi Ubul
