A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó eseményén (2022. február 19. Budapest) Magyarbasi azt találta mondani, hogy a tervidőszak végén, "2030-ra el is érjük az Európai Unió fejlettségének az átlagát". Ez drasztikus fordulat: 2021-ben még "a cél az volt, hogy 2030-ra azon öt uniós tagország között legyünk, ahol a legjobb élni és dolgozni".

Oké, alább adtuk. Végülis egy ennyire durván kormány sújtotta országnak vissza kell vennie céljaiból, hogy kisebb rádöbbenéssel vehesse tudomásul, amikor nem éri el őket. Az elérésnek, pontosabban az elérés elkönyvelésének persze vannak módszerei, és ezeket már alkalmazzuk is.

Az átlag efféle elérésének egyelőre az ellenkezője látszik: lehagytak minket a lengyelek, elhúztak mellettünk szlovák és román szomszédaink. Rakétaként füstöltek el mellettünk a balti államok. De oké, 2030-ban majd elkönyveljük (nem könyveljük el, mert 2028-ban a magyar gazdaság bedől, de most nem erről van szó).

De azért egy kérdés nem hagy nyugodni: akkor, amikor ezt a bizonyos átlagot elérjük — tehát amikor Európa egyik fele előttünk lesz, a másik fele (FELE!!!) pedig mögöttünk — mely országok lesznek a magunk mögött hagyott felében?

Mostanra mi lettünk Európa 2. legszegényebb országa; csak a bolgárok vannak mögöt- tünk. De jön ez a fantasztikus fordulat, a kreatív könyvelés diadala. Kiket fogunk lehagyni ebben a nyolc csodálatos évben Tételesen, ha lehetne...

Fügedi Ubul