A kép (ha vki netán nem emlékezne) a Matolcsy Gy. által 2007-ben vezetett "kutatás" eredménytérképe (ehh, ebben a mondatban szinte mindent idézőjelbe kéne tenni külön-külön és még összesítve is). Az ekkor ígértek visszatekintve a hagymázas lázálom kategóriájába süllyedtek. Ausztriát sem értük utol, ahogyan ezt ugyancsak Matolcsy a Versenyképesség és növekedés című könyv bemutatóján ígérte, és pontosan látszik, hogy 2030-ig sem érjük utol, pedig ezt már maga kis vezérünk, az ígéretek és általában a jövő idejű mondatok nagymestere delirálta... izé, deklarálta nekünk 2017-ben.

Ugyanő 2020-ban egy nemzetközi sajtótájékoztatóján azt ígérte, hogy 2030-ra elérjük az EU egy főre jutó, átlagos GDP-jének 85 százalékát (2019-ben még úgy vélte, ekkorra a teljes EU 5 legélhetőbb és legversenyképesebb országa közé tartozhatunk). Még 2030-nál maradva: Lázár János 2022-ben beígérte, hogy ekkor már Magyarország lehet Európa legjobb helye — célunk, hogy aki átlépi az osztrák–magyar határt, épp úgy ne vegye ész- re a különbséget, mint aki Németországból lép át Ausztriába.

Stb. stb. — csak a 2030-as ígéretekre összpontosítva megtudhattuk, hogy hazánk addigra nagyrészt "energiafüggetlen" lesz, Veszprém pedig bekerül a kontinens húsz legjobb városa közé...

A hangzatos célok elérésének alapjai az ún. nem hagyományos gazdaságpolitikai megol- dások lettek volna — és ezek pont annyira bizonyultak hatékonyaknak, mint annak idején a szoc.polgaz ugyancsak nem hagyományos gazdaságpolitikai módszerei. Nem sikerült a "kanyarban előzni". Épp ellenkezőleg: szomszédaink sorra húznak el mellettünk. Mára — mind az egy főre jutó GDP-t, mind a fogyasztást tekintve — már csak a bolgárok vannak mögöttünk, de ők is csökkentették hátrányukat.

A magyar gazdaságnak valaha számos előnye volt régiós versenytársainkhoz képest:

• a képzett munkaerő (ez a közoktatás szétverésével és a kivándorlással megszűnt),
• a jogbiztonság (ezt a korrupció és a nepotizmus szüntette meg),
• stabil, kiszámítható gazdasági környezet (ezt az ún. egyedi tv.-k ezt számolták fel).

Mára pontosan egy darab vonzereje maradt hazánknak, és ez az uniós tagság. Tehát kínai hitelből és import anyagokból kínai vállalatok kínai munkásokkal olyan gyárakat építenek, amelyben ázsiai vendégmunkások dolgozzák fel a Kínából behozott nyers- anyagokat — viszont mivel nálunk csinálják, ezek uniós termékek lesznek, és az EU-ban nem kell értünk vámot fizetni. Az ezért járó profitot persze Kínába viszik ki.

No, ezt tekinti a mi miniszterelnökünk legújabb nagy küldetésének. Abban a fél évben, amíg Magyarország (tehát ő) lesz az EU soros elnöke, ezt próbálja minden eszközével elősegíteni. Kb. ennyit a szuverenitás, illetve a hazaárulás fogalmainak magyaros értelmezéséről.

Fügedi Ubul

P.s.: Keményvonalas kínai propaganda sugárzásába egyezett bele a köztévé. (Telex)