Kimondottan ellenszenvesnek találom ezt a fickót, de attól még okos. Bemásolom ide:

Tegnap véletlenül összefutottam egy ismerősömmel a Pénzmúzeumban. Az illető közgazdász-szociológus, ma is a Fidesz tábor egyik ismert tanácsadója. Beszédbe elegyedve kérdezem tőle, a bornírt ársapkás akciók helyett, miért nem szociális problémaként közelítenek az élelmiszer-dráguláshoz. Azaz, miért nem hagyják a piaci folyamatok érvényesülését, és megoldásként miért nincs szociális program- juk a szegénység kezelésére? Ez esetben az ársapka helyett elég lett volna csak a szegény háztartásokat például élelmiszerjegyekkel támogatni. Havi 2-3 kg liszt, ugyanennyi cukor, tészta, növényi olaj voucher kiosztása olcsóbb lett volna az államnak is és akkor nem torzítaná a valós kereslet-kínálati viszonyokat, okozva súlyos nehézségeket sok százezer élelmiszer-gazdaságban működő kis- és nagyvállalkozásnak.

A válasz meglepő volt: Gyuri, amíg a magyar társadalom legszegényebb 40 %-a enélkül is ránk szavaz, minek tennénk ilyent? Kutatásaink azt igazolják, hogy a magyarok abszolút nem szolidárisak a szegényekkel... sőt az ilyen voucherek bevezetését sok középosztálybeli jobboldali szavazó rosszallóan fogadná, mond- ván, hogy a szegények maguk tehetnek a sorsukról. Menjenek el dolgozni és lesz majd pénzük. Tehát a Fidesz szemszögéből nézve egy ilyen lépés inkább eltávo- lítana, mintsem népszerűséget hozna... No ezért nem osztogatunk több családi pótlékot, nem segélyezünk rászorultsági alapon. Nem hozna plusz szavazót, hanem vinne.

Mit érnek el azon ellenzéki pártok (megnevezte a Párbeszédet meg a Momentumot), amelyek ilyen témákkal operálnak? Nem hoz nekik egy plusz szimpatizánst se. Akiket támogatóként meg akarnak nyerni, azok már régóta stabil Fidesz-szavazók, például a romák is. Nekik Orbán az isten, meghagyjuk őket ebben a hitben.

P.s.: A Raskó-féle csomag kimondottan nem a "medián felett kereső, diplomás Fidesz-szavazókat" gyűjti közös kalapba, hanem éppen ellenkezőleg: az objektíve szociális segélyre szoruló "alsó 40 százalékot". Ők azok, akiknek nem kedvezni kell, hanem ellenségképet kell adni — lehetőleg olyat, akit maguktól is szeretnének nyilvánosan utálni: 

• Sorost, mert zsidó,
• a migráncsokat, mert gyüttmentek,
• Brüsszelt, mert
  • nem tudjuk, hol van, és ez kínos
  • pénzt ad nekünk, ami megalázó
  • feltételeket szab az adakozáshoz, ami sérti büszkeségünket,
• az ukránokat (mert ők is pénzt kapnak Brüsszeltől ahelyett, hogy azt is nekünk adnák stb.

Ezt a bizonyos alsó 40 százalékot meggyőzni kell, és az kvázi ingyen van. Megvenni a jól kereső diplomásokat kell. Ők szellemi fölényük magaslatáról tekintenek le az olcsó propagandára, és még büszkék is, hogy az rájuk nincs hatással. Rájuk az a propaganda hat, amelyik nekik szól, de hát azt nem is veszik észre. (via Fügedi Ubul)