Újabb fővárosi és kerületi érték pusztul el, pedig a földszintes épület több szempontból is megmentésre érdemes lenne – írja a 24.hu. Merthogy a Bacsó Béla utcának a elején már bontják azt a házat, melynek falán még emléktábla hirdeti, hogy itt kezdte pályafutását 1884-ben az akkor még alig tizenkilenc éves Róth Miksa. A fiatal mester segédeivel ennek a háznak fedett udvarán, padlásán metszette formára a színes üveglapokat, hogy később azt ólommal színes üvegablakká alakítsák. (Aztán a műhely átköltözött előbb az Auróra, majd a hetedik kerületi Nefelejcs utcába.)

A szebb napokat megélt, kis épület pont az irodánkkal szemben van. Hetek óta bontják a tetőt; azt hittem csak azt cserélik. Sajnálom! Kár érte. Mindig jó volt ránézni a házra és Róth Miksa emléktáblájára.

Ezek a képek pár éve készültek, akkor még semmi nem utalt arra, hogy ezt az 1854-ben  Zofahl Lőrinc (1831-1860) építette, jó állapotú házat (is) szétverik. Zofahl – a reformkori Budapest egyik meghatározó építőmestere – Pigler Lipót jómódú pesti polgár megrende- lésére húzta fel ezt a héttengelyes, falpillérekkel tagolt, késő klasszicista stílusú földszintes házat az akkor még Deutche Strasse-nak, Németnek nevezett utcában.

Kora, tervezője, városképtörténeti jelentősége, illetve az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia, vagy épp a Gresham-palota részleteit készítő Róth Miksa egykori műhelyének emléke sem volt elegendő indok arra, hogy helyi (fővárosi) védettségi. vagy műemléki státuszt kapjon, helyén pedig nemsokára már a két évvel ezelőtt alapított BB3 Property megbízásából a Symbister Tervezőiroda által megálmodott tizenkilenc lakást, illetve egy üzlethelyiséget is magában foglaló társasház épül majd. (via 24.hu)

P.s.: Megjegyzem, hogy kissé furcsállom, hogy egy ilyen várostörténeti jelentőségű házat csak úgy elbontanak egy ingatlanfejlesztés kedvéért, de hát láttunk már ilyet Budapesten, meg itt a kerületben is. Hát most megint látunk egyet. Azon gondolkodom, az emléktáblát is szétverik? Vagy legalább azt megmentik?

Camara-Bereczki (CBFM), Magdolna-negyed

***

Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő és mozaikművész. Már gyerekkorában kapcsolatba került az üvegművességgel. Nagyapja, a Szendrőről Pestre származott Sámuel is üveges volt, apja, Zsigmond pedig egyike volt az utolsó céhmestereknek. Miksa az ő műhelyében sajátította el az alapismereteket, rajzolni a pesti Iparrajziskolában tanult, majd két évig Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Angliában tanulmányozta az üvegfes- tészetet. Saját "műintézetét" 1884-ben alapította meg, és 1897-től üvegmozaik készítésével is foglakozott. Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió, az art deco és ezek ötvözete jellemezte. Számos hazai és külföldi épület belső díszítésében vett részt alkotásaival, ezek sorában is különlegesek a Magyar Nemzeti Levél- tár Országos Levéltárának címeres üvegablakai.

1911-től haláláig a VII. kerületben, a Nefelejcs utca 26. szám alatt található mai emlékház- ban és az udvari műhelyben élt és dolgozott. A hagyatékát – a szerzői jogokkal együtt – két lánya, Erzsébet és Amália 1987-ben adományozta a magyar államnak, amely vállalta az épület műemléki helyreállítását és Róth Miksa alkotásainak méltó bemutatását. Jelenleg 250 Róth Miksa ablak van a fővárosba. 1973-ban még csaknem ezer volt...

Közismert történelmi anekdoták
Vidám történetek a régi, jó kis átkosból 

(Még kamaszként hallottam. Lehet, hogy nem igaz, de nagyon jellemző.) 

Jánossy Ferenc A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok című, 1966-ban kiadott művében (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 282 old.) teljesen korrekt statisztikai elemzéssel mutatta ki, hogy a háborús pusztítások utáni, kortól és helytől gyakorlatilag független "gazdasági csodák", azaz gyors fellendülések addig tartanak, amíg a nemzeti jövedelem el nem éri a háború előtti folytatásaként az addigi trenddel számított szintjét.

Na jó, mondom magyarul is: ha külső okok hatására visszaesik a gazdaság, azért a terme- lési tapasztalat megmarad. Ennek szintjére viharos tempóban vissza tudunk fejlődni, mert tudjuk, mit és hogyan kell csinálni. Ennek a gyors fejlődésnek kvázi egy pillanat alatt sza- kad vége, amikor elérjük azt a szintet, amin termelni tudunk. Ezután a lassú fejlődés újabb, az adott ország oktatási rendszerétől függő szakasza következik.

Szóval Jánossy óta ezt kiválóan tudjuk. De 1951-ben erről még fogalma se volt senkinek. A hároméves tervet (1947–49) két és fél év alatt teljesítettük. Az első ötéves terv első évének tervét — jóllehet igen feszített volt — ugyancsak messze túlteljesítettük, és a pártállami vezetésen egyfajta hurráoptimizmus lett úrrá. Úgy döntöttek, megemelik a kitűzött célokat — pedig az újjáépítés gazdasági csodája éppen véget ért.

Egy Pest megyei helyszínre, ahol téglagyárat kívántak építeni, sebtiben kiszállt egy négy fős bizottság: a leendő téglagyár igazgatója, a leendő téglagyár párttitkára, a leendő tégla- gyár szakszervezeti bizalmija és egy geológus. Megszemlélték a tervezett telephelyet, majd ki-ki elmondta a véleményét.

— Elvtársak! — kezdte a leendő téglagyár igazgatója. — Kormányunk határozata értelmé- ben új és új gyárakat, üzemeket kell építenünk, és ehhez téglára van szükség. Építsük fel itt a téglagyárat!

— Elvtársak! — folytatta a leendő téglagyár párttitkára. — A párt legfőbb célja, hogy a széttagolt, maradi, individualista és vallásos téveszmékkel fertőzött parasztságot haladó, szolidáris, kommunista munkásosztállyá fejlessze. Ehhez gyárakat, üzemeket kell építe- nünk — olyanokat, mint amilyen ez lesz majd. Építsük fel itt a téglagyárat!

— Elvtársak! — következett a leendő szakszervezeti bizalmi. — Az emberek tömegesen adják fel a földet, és jönnek fel faluról a városokba. Munkát kell adnunk nekik, és ehhez munkahelyekre van szükség. Építsük fel itt a téglagyárat!

— Elvtársak! — szólalt meg végül a geológus. Amint láthattátok, az agyag itt meglehetősen kevés, és nem látom, hol lehetne még találni. Amit ismerünk, az két, legfeljebb három évre lehet elég, aztán kifúj. Menjünk, keressünk valami jobb helyet!

Az álláspontokat tisztázván szavaztak, és 3:1 arányban, teljesen demokratikusan úgy dön- töttek, hogy felépítik ott a téglagyárat.

Az agyag három év múlva elfogyott, a falak máig ott állnak.

Fügedi Ubul

Talán annyit tennék még hozzá a belga vendégeinkkel foglalkozó előző poszthoz, hogy már nálunk is feltűnt nékik az egyik, utcáról nyíló helyiség ajtajának bedeszkázása, s aztán – hogy az általuk tanulmányozott házakban több ilyet is láttak – értetlenkedve kérdezték ennek az okát. Nos, én nem mondhattam nekik erről mást, mint amit már az előző, holland csapatnak is: ezeket a lakásokat a tulajdonos-önkormányzat záratta le, s bevallom, a további kérdéseikre adandó válaszaimba nemhogy én, de még az igen profi tolmács is belezavarodott kissé.

Fotó: Románné Bolba Márta*

Ezeknek a hamvasan naiv nyugat-európai lányoknak ugyanis – akik pedig nem egészen voltak járatlanok a magyar lakhatási viszonyokban – ez a lezártlakás-história, egyszerűen nem ment a fejükbe. Újra és újra kérdezgették, hogy "talán lakhatatlanok ezek a laká- sok?"  Makogtam nekik erre valamit a tanács-rendszerből itt maradt, felemás tulajdoni viszonyokról, meg bizonyos érdekek összeférhetetlenségéről, de – ha lehet – még értet- lenebbül meredtek rám, s nem átallottak ilyen udvariatlan kérdést sem feltenni, hogy "de hát a   a tulajdonosnak nem érdeke, hogy folyamatosan bérbe adja a lakásokat?" s efféle okvetetlenkedő, csak balga belgákra jellemző kérdéseket, egyre makacsabbul.

Nos, bevallom, kissé elegem lett a végén az egészből, és elhatároztam, hogy – miután úgy- se tudom rendesen kifejezni magam angolul – a következőket írom meg nekik levélben: 

Ez úton üzenem Brüsszelnek, hogy ők is megértsék: ne küldjenek a nyakamra több tudnivágyó, fiatal diáklányt, mert már öreg vagyok, s ölég nekem a magam baja is!

(Azért annyit hozzátennék még, hogy a tolmácsnő a végén félrevont egy kicsit, s így szólt:  "Jó, jó, de azért engem tényleg érdekelne, hogy is van ez a dolog azokkal az üres laká- sokkal!" Sajna, valamiért nem írhatom ide, amit erre mondtam, de kissé gyanús nekem, hogy az elnézést kérő levelemre, még csak nem is válaszolt...)

Nektek csak annyit, hogy valami ilyesféle az, amit csekély értelmű kedves brüsszeli vendégeink, sehogyse tudtak felfogni. Nna!

Budaházy Gusztáv

*EU-s esélyegyenlőségi forrásból, tehát a szegényekre hivatkozva több önkormányzati bérházat felújítottak, de évek óta üresen tartják őket. 1000 önkormányzati bérlakás áll üresen Józsefvárosban. (via Bolba Márta)

***

Más: "Annak érdekében, hogy az Önkormányzat a kötelező feladatait, köztük a kötelező közszolgáltatásokat továbbra is magas színvonalon tudja biztosítani a lakosság részére, szükséges az elhivatott dolgozók megtartása és motiválása közszolgálati célú lakáspá- lyázat kiírásával." A csütörtöki képviselő-testületi ülésen 51 üresen álló, de hasznosítható önkormányzati tulajdonú lakás közszolgálati célra történő kijelölését tervezik, június végé- ig az elosztásukat is megszervezik. A lakások közül három háromszobás (nagyobbak mint 110 négyzetméter), negyven komfortos/összkomfortos. A lista (és a többi vagyongazdálko- dási javaslat) itt megnézhető. (via 8ker)

Nem először kerestek meg bennünket külföldi egyetemek tanárai és diákjai, akik a 2006-ban indult Magdolna Program bérlői bevonással történő városrehabilitációs munkálatai iránt érdeklődtek. Ma, amikor "lakossági bevonáson" valami egész mást és semmiképp sem egy önszerveződő, független civil összefogáson alapuló, városrehabilitációban való részvételt ért a tulajdonos-önkormányzat, talán érdemes emlékezni arra, hogy 2006 őszén, 4 bérház lakói, saját szervezésben állítottak ki majd' száz lakót, hogy közreműködjenek az épületfelújítási és szociális megújítási programban.

A képen a józsefvárosi rehabilitációs programról szakdolgozatot írni készülő belga egye- temista lányok láthatók a programindító Karácsony Sándor utcai ház udvarán, köztük szerény személyemmel, aki a kalauzuk volt tanulmányútjuk során.

Budaházy Gusztáv, 2018. április 27.

***

Más: "Annak érdekében, hogy az Önkormányzat a kötelező feladatait, köztük a kötelező közszolgáltatásokat továbbra is magas színvonalon tudja biztosítani a lakosság részére, szükséges az elhivatott dolgozók megtartása és motiválása közszolgálati célú lakáspá- lyázat kiírásával." A csütörtöki képviselő-testületi ülésen 51 üresen álló, de hasznosítható önkormányzati tulajdonú lakás közszolgálati célra történő kijelölését tervezik, június végé- ig az elosztásukat is megszervezik. A lakások közül három háromszobás (nagyobbak mint 110 négyzetméter), negyven komfortos/összkomfortos. A lista (és a többi vagyongazdálko- dási javaslat) itt megnézhető. (via 8ker)

A történet dióhéjban a következő: szerdán a Ligetvédők a faátültetések ellen tiltakoztak – állításuk szerint bejelentett rendezvényen, engedéllyel. A demonstrálók az építési terület előtt álltak fel, hogy megakadályozzák a járművek ki- és behajtását onnan. Aztán az építési terület ajtaja kinyílt, megjelentek a Valton biztonsági őrei – akik a 168 óra videója szerint minden további nélkül szétverték a közterületen tartott tüntetést, miközben a rendőrség seholse. A Magyar Narancs azt írja, hogy az egyik tüntetőt mentő szállította el.

Most pedig, csak úgy magunkban tippeljünk, játszunk el a gondolattal, hogy mi lesz, mi lehet a folytatás. Már úgy értem, itt nálunk, ma Magyarországon…

1. Csoportos garázdaság miatt minden, az akcióban részt vevő őrző-védő megrovást kap, azokat, akikre a tettlegességet rábizonyítják, lesittelik.
2. Súlyos testi sértés és egyéb bűncselekmények miatt egy biztonsági őrt látványosan elítélnek (de felfüggesztetik egy év próbaidőre).
3. Egy biztonsági őr megrovást kap.
4. Nem marasztalnak el senkit; az eljárás formai hibákra hivatkozva leáll.
5. Kiderítik, hogy a tüntetést nem a kellő időben/módon jelentették be, az azon részt vevő ligetvédőket a bíróság figyelmezteti.
6. Mint előző, de megrovással. A biztonsági őröknek a munkaterület megtisztításáért jelentős pénzjutalmat osztanak ki.

Csak tessék, tessék, urak és szép leányok!

Kiegészítések:
7. Lecsukják a leütött ligetvédőt.
8. A média erősen a szemünkbe néz, majd hangosan és érthetően elmondja, hogy ez az eset nem történt meg.

Fügedi Ubul

P.s.: Az építési területről a gépek kihajtásakor szervezetten többtucatnyi valtonos bizton- sági őr áradt ki és egyszerűen arrébb tuszkolták a Ligetvédőket, akiket állításuk szerint bántalmaztak is. A 168 Óra online felületén közzétett videón például jól látszik, hogy több valtonos egyszerűen lefog egy közterületen álló civilt, azaz kényszerítik, noha erre semmi- lyen jogi lehetőségük nem lenne. Külön kérdés, hogy ekkor a rendőrség mégis hol volt. (via Magyar Narancs)

De állítólag a rendőrség már nyomoz garázdaság miatt.

***

Az erőszakos valtonosok ellen tüntettek a ligetvédők - Pénteken körülbelül 100-150-en gyűltek össze a Dózsa György úton a Liget Center előtt, ahol a Liget Budapest irodája van, hogy tiltakozzanak a Városligetben történt erőszak ellen, ahol a Városliget Zrt. által felbérelt megbízott Valton cég biztonsági emberei durván bántalmazták a ligetvédőket. (Index)

Jól elszaladt az idő, rohamléptekkel közeledik a Budapest100 hétvégéje, így aztán térjünk is vissza röviden, gyorsan az idei programhoz. A Gutenberg tér és a Horváth Mihály tér után a következő helyszín – tényleg csak röviden – a Kálvária tér. (A szervezők honlapja szerint ezek a teret körülvevő házak szerepelnek majd a május első hétvégéjén tartandó programban.)

Kálvária-kápolna (1893-tól a Bajza utcai Epreskertben)

Ezen a területen az 1710-es években kálváriadombot emeltek. A kerület legrégibb temetője volt 1730 körül a mai Kálvária tér, a Diószegi Sámuel utca, Kálvária utca és Dugonics utca által határolt területen létesült. Neve ekkoriban még németül volt olvasható: Calvarien Platz, de 1850-ben már Kálvária tér. A Dugonics utcát meg egészen 1872-ig Temető utcá- nak nevezték. A külvárosi polgárok 1740 körül összegyűjtötték a temetőben létesítendő kápolna építési költségeit is; az adakozók közül Schwarz Anna Mária „Spitzerkrámerin" neve maradt fenn.

A Kálváriát eredetileg Johann Fischer von Erlach alkotásának tartották, később Johann Lucas Hidebrandt (1668-1745) építész munkájára gyanakodtak a kutatók, de legvalószí- nűbb, hogy a salzburgi származású pesti építész, Mayerhoffer András (1690-1771) alkotá- sa, de fia, Mayerhoffer János is részt vehetett az 1744-ben kezdődő építkezésben.

A Kálvária 1749-ben készült el, faragott, fehér terméskőből épült, barokk stílusban. Áttört kőkorlátos kétkarú feljáraton lehetett felmenni a teraszára, ahol három kereszt állt. Tizen- két tengelyes árkádsora alatt állt hét szentnek a homokkőből faragott, 1756-ban készült szobra. A kápolnában időnként szentmisét tartottak; 1780-ban díszes vasráccsal kerítették el, hogy megvédjék a pusztítástól. Stáció kápolnának is nevezték, mivel a város bejárati út- jainál, a városárok mentén, a járványok ellen őrházakat állítottak fel sorompókkal, járvány idején az őrséget megerősítették. Ilyen őrház állt a mai Baross utca végén.

A téren álló remetelak és temető felszámolása, valamint a Kálvária lebontása után – 1893-ban Stróbl Alajos kezdeményezésére a kálváriát tégláról téglára lebontva elköltöztették a Bajza utcába – több mint tízezer négyzetméteres szabad tér alakult ki. A térség környékén a XVIII. században szőlőt műveltek, kertgazdálkodást folytattak az emberek. Majd lassan- lassan házak épültek, betelepült a tér egy része, amihez talán az is hozzájárult, hogy ezen a részen lehetett legjobban jó vizű kutakat ásni. Jóval később "... tudatos rendezést, parkosí- tást végeztek..." a téren, most pedig – május első hétvégéjén – a tér körüli házak, a benne élők és történeteik jutnak főszerephez. (Forrás: Pilinyi József)

Díszkút 3 guggoló lánnyal a Kálvária téren; Makrisz Agamemnon 1981-ben készítette, de a Kálvária térre csak 1992-ben került.

P.s.: Kampec doloresz a Kálvárián - A darabolós gyilkos, a nagy sikoly és az elásott szajré története Budapest legbűnösebb teréről. 150 év bűnügyei Józsefváros szívéből. (via Index)

LaMa

***

A Budapest100 idén a főváros tereire koncentrál. Önkénteseik az elmúlt hetekben azon igyekeztek, hogy erről a lehető legtöbb lakos értesüljön, így minél több házat be tudjanak vonni a rendezvénybe, mely a szomszédokat összehozva közösséget épít. A hivatalos meg- hívó és további információk a program honlapján elérhető.

Hamarosan itt a Budapest100 hétvégéje, térjünk is vissza gyorsan pár szó erejéig az idei programhoz: februárban már elkezdtük sorra venni a mostani kerületi helyszíneket; a Gutenberg tér után nézzük röviden a következő helyszínt, a Horváth Mihály teret. (Hosszabban amúgy is ott van a Budapest100 oldalán, a szervezők honlapja szerint ezek a teret körülvevő házak szerepelnek majd a május első hétvégéjén tartandó programban.)

A Pacsirtamező – a mai Horváth Mihály tér – a XVIII. század első felében még mocsaras terület volt, majd az 1730/40-es években fokozatosan települési központtá vált. Ekkoriban épültek fel Katsberger József városi tanácsnok szántóföldjén a tér első házai, körülbelül a mai telefonközpont helyén. Az itt kialakuló Lerchenfeld volt Pest első külvárosi települése, határai a mai Horváth Mihály tér, Őr utca, József utca és Rigó utca voltak. A települést akkoriban magyar, szlovák és német napszámosok lakták, akik a mezőgazdaságon belül főleg állattenyésztéssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A teret körülvevő utcák ekkor alakultak ki, lakóépületei jellemzően az utcára merőlegesen álló földszintes vályogházak voltak. A tér legrégibb épülete a kéttornyos római katolikus templom (Tervezője: Tallher József, építtetője Batthyány József hercegprímás), ebből eredt első elnevezése (Kirchen Platz, Templom tér). 1878-ban átnevezték, ekkoriban Mária Terézia térként volt ismert. A környék ezt követően a Baross utca mentén folyamatosan épült ki.

A tér hivatalosan 1951 óta őrzi a római katolikus püspök és történész Horváth Mihály (1800-1878) nevét. A névadó már káptalan korában kitűnt történelmi tanulmányaival. Püspök 1848-ban lett, lelkesen támogatta a forradalom és szabadságharc ügyét és a Szemere-kormányban elvállalta a kultusztálcát. A világosi fegyverletétel után el kellett bujdosnia, halálra ítélték, és formailag felakasztották. Az alkotmányosság helyreállítása után hazajöhetett, visszakapta püspöki címet, majd Rudolf trónörökös történelemtanára lett. Számos történelmi munkája került kiadásra, kora egyik legnépszerűbb magyar tör- ténetírója volt.

A Józsefvárosi plébániatemplom előtti rendezett kis parkban Pázmány Péter esztergomi érsek szobra* látható, a tér déli részét 2014-ben felújították, ekkor a pihenőpark közösségi térrel, játszótérrel és harangjátékkal bővült.

*A templom előtt álló Pázmány-szobor Radnai Béla (szobrász) és Gondos Imre (építész) alkotása. Az 1914-ben felavatott, haraszti mészkő talapzaton álló carrarai márványból faragott szobor a Ferenc József által adományozott 10 szobor egyike volt.

LaMa

***

A Budapest100 idén a főváros tereire koncentrál. Önkénteseik az elmúlt hetekben azon igyekeztek, hogy erről a lehető legtöbb lakos értesüljön, így minél több házat be tudjanak vonni a rendezvénybe, mely a szomszédokat összehozva közösséget épít. A hivatalos meg- hívó és további információk a program honlapján elérhető.

A játékelmélet alapjait Neumann János fektette le még a múlt század közepe előtt. Az elmélet főleg a közgazdaságtanban vált népszerűvé. Fejlesztéséért kapott közgazdasági Nobel-díjat John Forbes Nash ('Egy csodálatos elme'), Reinhard Selten és Harsányi János (1994). Módszereit egyéb tudományok is gyorsan átvették, és a roppant különböző vizsgálatok kiderítették, hogy a valós helyzetekben nagyobb súlyt adunk a veszteségnek, mint a nyereségnek. Ez Konrad Lorenzet (A civilizált emberiség nyolc halálos bűne — 1973, magyarul 1988) még megdöbbentette, a kilátáselméletet megalapozó Daniel Kahneman és Amos Tversky (Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás — 2011, magyarul 2013) viszont már számszerűsítette is. A tapasztalati úton nyert grafikonon jól látszik, hogy a nyereség szubjektív értéke kisebb a veszteségénél).

A Csalás, csalásabb és legcsalásabb poszt,
pontosabban Gábor György* írásának margójára. 

Gyurcsány, aki tán legkövetkezetesebben kitart amellett, hogy nincs nagy és kis csalás, csak CSALÁS VAN (Megj.: 40 körzetben megtámadta a választás eredményét a DK), ami egy választási rendszer lényegének mond ellent, szerintem a legközelebb áll az igazsághoz. Mondhatni ezért, hogy kisebb-nagyobb csalásokat el tud viselni egy építési projekt, egy könyvelési kimutatás s még sorolhatnám, mi minden más, de egy választásnak – akárcsak (hajdan) a szegénylány "ártatlanságának" – nincs egyebe a makulátlan csalhatatlanságnál.

S Gábor Györgynek abban van igaza, hogy a hosszan érlelt s páratlanul szemfényvesztő, "itt a piros, hol a piros" játék – melyben a Fidesznek sikerült tettestárssá zülleszteni a bel- és külföldi magyarság jelentős részét – nemcsak a "választás rendjére" vonatkozó parag- rafusokban érhető tetten, s persze, abban is, hogy ezt a hosszú évek munkájával előké- szített gyalázatot, nemcsak jogi, hanem politikai felelősségre vonásnak is követnie kell.

P.s.: Vajon merül-e fel bárkiben is bármilyen kétely a Kétely-bizottság jogosultságát illetően? Bennem ugyanis már a választások előtt felmerültek kételyek, no nem dr. Magyar György ellen, hanem a határszéli viskókba százszámra történő, idegen állampolgárságú személyek bejelentkezéseivel kapcsolatban, akiket magyar rendszámú kisbuszokkal szállítgatnak ide-oda. No de szóljon erről szakszerűbben, maga dr. Magyar György...

Amit Magyarország, nagyjából a horvát, román és szerb példát követve bevezetett, az korlátozza a Magyarországon, a magyar törvények hatálya alatt élők jogát, hogy maguk döntsenek a sorsukról: maguk döntsék el, hogy milyen összetételű parlament döntsön a gazdaság, a társadalompolitika, a külpolitika alapvető kérdéseiről, vagyis hogy ki kormá- nyozzon. Hogy ez nem csak spekulatív állítás, azt az is mutatja, hogy 2014-től a Fidesznek csak a határon túl, levélben leadott szavazatok figyelembe vételével volt kétharmados többsége, csak ezek okán hozhatott a veszprémi időközi választás elvesztéséig ellenzéki támogatás nélkül kétharmados törvényt, például a fővárosi közgyűlés átalakításáról a Fi- desz érdekében. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy korlátozódik a magyarországi pol- gárok közösségének szuverenitása. Ez ne volna súlyos kérdése a választójogi rendszernek?

Budaházy Gusztáv

* Gábor György (Budapest, 1954. február 6.) filozófus, habil. egyetemi tanár, jelenleg az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa

***

Most szombaton lezajlott az utóbbi időszak valószínűleg legnagyobb ellenzéki tüntetése. Ezzel egyidőben – szombat éjjelre – megszámolták az összes szavazatot, így valamennyi egyéni választókerületben megszületett a nem jogerős végeredmény, és elvileg véglegessé vált az Országgyűlés összetétele. Az ellenzék közben csalás után nyomoz, kikérték a jegyző- könyveket, ahol igen sok „furcsaságot” találtak. Mi meg addig egyszerűen senkik vagyunk, ahogy azt a Fidesz egyik ifjú váci prominense megüzente a Facebook-on keresztül. Nem is értem, miért tartunk holmi választásokat.

„És Berija elvtárs csendesen kuporog a függöny mögött.” 

A szakemberek meg az okosok azt állítják, hogy bár voltak szép számmal visszaélések, de rendszerszintű csalásról nem lehet beszélni. Nem is rohangálok összeesküvés-elméletekkel körbekörbe, már csak azért sem, mert még az aranyzabáló Tímea nagys'asszony rám talál pirítani, hogy méltósággal tessék viselni a mit is, de. A választás napján történteket hadd tartsam már minimum furcsának. Meg az utána következő katyvaszt, amitől bűzlik ez az egész választás. És a kérdések továbbra is megválaszolatlanok, habár az elmúlt napokban némi magyarázat jött a sorozatban előkerülő „furcsaságokra”, zavarba ejtő jelenségekre.

Sztálin, minden idők és népek legnagyobb vezére Lenin árnyékában tanulta meg, miként kell távol tartani a szavazóurnáktól az ellenzéket, és hogy az egyik legfontosabb feladat, hogy bizalmi embereiket delegálják a jelölő- meg a szavazatszedő bizottságokba. Erre személyes tapasztalata intette Sztálint: élete végéig nem heverte ki, hogy 1934-ben majdnem kiesett a hatalom rostáján, amikor csaknem háromszáz pártkongresszusi küldött kihúzta a nevét a szavazócéduláról*. A gazdához hű szavazatszámláló biztosok megsemmisítették ezeket az iratokat, de állítólag ekkor született meg a híres sztálini bonmot: "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre, hanem hogy ki számolja a szavazatokat."

Kiemelném ezek közül a „hogy lett nulla a listás szavazat” című, több szavazólapos mókát. Van ugye egy választási szabály, miszerint ha az urnába "véletlenül" pluszban listás szava- zatok kerülnek (azaz több a szavazólap, mint ahányan szavaztak, ill. szavazhattak), akkor mindegyik párt eredményéből le kell vonni a plusz lapok számát. Azaz a fide- széből és minden egyes ellenzéki pártéból, mivel nem lehet tudni, hogy aki érvénytelenül szavazott, az kire adta a voksát. Ha teszem azt 6 ellenzéki párt indult, akkor az ellenzéktől hatszor annyi listás szavazatot vonnak le.

Tehát ha a körzetben mondjuk 20 ilyen eset fordult elő, 20 érvénytelen szavazat született, akkor minden párt listájáról levonnak 20 szavazatot. A fideszéből 20-t és az ellenzéki pár- tokéból 6x20-at, azaz 120-at. Így aztán 140 voksot törölnek a 20 érvénytelen miatt – 120 érvényeset is! De a lényeg az, hogy a kormánypárt „vesztesége” ez esetben 20 szavazat, míg a megosztott ellenzéké 120. És ezzel hipp-hopp, a Fidesz listájának százalékos értéke máris jócskán megnő. Eddig több mint 700 körzetben találtak már hasonló esetet. Szép nem?

De – többek közt – ugyanerről ír a Kolozsvári Szalonnán egy informatikus is, aki 13+1 pontba szedte egy lehetséges választási csalás forgatókönyvét (részlet):

11. Egy fura választási szabály miatt, amennyiben az urnába pluszban (azaz a voksolók számán felül) kerülnek listás szavazatok, akkor valamennyi párt eredmé- nyéből le kell vonni a plusz lapok számát. Azaz ha valaki bedob az urnába 20 darab fideszes lapot (simán megoldható még szigorú ellenzéki felügyelet mellett is, csak a boríték mögé kell rejteni a jó előre gondosan lepecsételt és kitöltött lapokat), akkor 7 ellenzéki párt esetén összesen 140 ellenzéki szavazat megy a kukába, miközben a Fidesz marad ugyanannyi. Már bőven 200 fölött jár a feltárt esetek száma, mind egy irányba mutat, és nem minden esetben fogták magukat vissza 20 lapnál, maradjunk annyiban. Hogy ez összesen mennyit hozott a Fidesznek, senki sem tudja, lehet találgatni.

A többit meg tessék elolvasni a Szalonnán. Viszonylag hosszú írás, de…

Azt nem tudom, hogy ha a szép számú visszaélésgyanú fele-harmada igaz, akkor az most rendszerszintű csalásnak, vagy csak rengeteg, szorgos kis visszaélésnek minősül-e. Az azonban biztos, hogy így vagy úgy, de ez a választás bűzlik. Maradjunk annyiban, hogy amíg ez a minimum furcsának nevezhető helyzet nem tisztázódik, addig hadd gyanakod- jak. Rendszerszinten vagy csak úgy.

Merthogy valami még mindig bűzlik Hunniában.

*1934. az SZKP XVII. Kongresszusa („Győztesek Kongresszusa”) - A KB választásánál 292 fő (a küldöttek egynegyede) Sztálin ellen szavazott, Sztálin csak szavazathamisítással tudott posztján megmaradni.

***

Azért kell mégis tisztán látnunk az esetleges csalás kérdésében (és nem elintézni az egészet egy legyintéssel), mert nagyon nem mindegy, hogy a valós eredmény 40% volt a Fidesznek, vagy 48%. Az előbbinél ellenzékbe, majd börtönbe vonulhat az egész csapat, az utóbbinál teljhatalommal uralkodhat rajtunk. A kettő közötti különbség 8%, azaz kb. 400 ezer szavazat. Soknak tűnik? (K. Szalonna)