Jól elszaladt az idő, rohamléptekkel közeledik a Budapest100 hétvégéje, így aztán térjünk is vissza röviden, gyorsan az idei programhoz. A Gutenberg tér és a Horváth Mihály tér után a következő helyszín – tényleg csak röviden – a Kálvária tér. (A szervezők honlapja szerint ezek a teret körülvevő házak szerepelnek majd a május első hétvégéjén tartandó programban.)

Kálvária-kápolna (1893-tól a Bajza utcai Epreskertben)

Ezen a területen az 1710-es években kálváriadombot emeltek. A kerület legrégibb temetője volt 1730 körül a mai Kálvária tér, a Diószegi Sámuel utca, Kálvária utca és Dugonics utca által határolt területen létesült. Neve ekkoriban még németül volt olvasható: Calvarien Platz, de 1850-ben már Kálvária tér. A Dugonics utcát meg egészen 1872-ig Temető utcá- nak nevezték. A külvárosi polgárok 1740 körül összegyűjtötték a temetőben létesítendő kápolna építési költségeit is; az adakozók közül Schwarz Anna Mária „Spitzerkrámerin" neve maradt fenn.

A Kálváriát eredetileg Johann Fischer von Erlach alkotásának tartották, később Johann Lucas Hidebrandt (1668-1745) építész munkájára gyanakodtak a kutatók, de legvalószí- nűbb, hogy a salzburgi származású pesti építész, Mayerhoffer András (1690-1771) alkotá- sa, de fia, Mayerhoffer János is részt vehetett az 1744-ben kezdődő építkezésben.

A Kálvária 1749-ben készült el, faragott, fehér terméskőből épült, barokk stílusban. Áttört kőkorlátos kétkarú feljáraton lehetett felmenni a teraszára, ahol három kereszt állt. Tizen- két tengelyes árkádsora alatt állt hét szentnek a homokkőből faragott, 1756-ban készült szobra. A kápolnában időnként szentmisét tartottak; 1780-ban díszes vasráccsal kerítették el, hogy megvédjék a pusztítástól. Stáció kápolnának is nevezték, mivel a város bejárati út- jainál, a városárok mentén, a járványok ellen őrházakat állítottak fel sorompókkal, járvány idején az őrséget megerősítették. Ilyen őrház állt a mai Baross utca végén.

A téren álló remetelak és temető felszámolása, valamint a Kálvária lebontása után – 1893-ban Stróbl Alajos kezdeményezésére a kálváriát tégláról téglára lebontva elköltöztették a Bajza utcába – több mint tízezer négyzetméteres szabad tér alakult ki. A térség környékén a XVIII. században szőlőt műveltek, kertgazdálkodást folytattak az emberek. Majd lassan- lassan házak épültek, betelepült a tér egy része, amihez talán az is hozzájárult, hogy ezen a részen lehetett legjobban jó vizű kutakat ásni. Jóval később "... tudatos rendezést, parkosí- tást végeztek..." a téren, most pedig – május első hétvégéjén – a tér körüli házak, a benne élők és történeteik jutnak főszerephez. (Forrás: Pilinyi József)

Díszkút 3 guggoló lánnyal a Kálvária téren; Makrisz Agamemnon 1981-ben készítette, de a Kálvária térre csak 1992-ben került.

P.s.: Kampec doloresz a Kálvárián - A darabolós gyilkos, a nagy sikoly és az elásott szajré története Budapest legbűnösebb teréről. 150 év bűnügyei Józsefváros szívéből. (via Index)

LaMa

***

A Budapest100 idén a főváros tereire koncentrál. Önkénteseik az elmúlt hetekben azon igyekeztek, hogy erről a lehető legtöbb lakos értesüljön, így minél több házat be tudjanak vonni a rendezvénybe, mely a szomszédokat összehozva közösséget épít. A hivatalos meg- hívó és további információk a program honlapján elérhető.