Nagyon úgy néz ki, hogy a kerületi óvónők mégsem olyan nagyon aktívak politikailag – legalább is nem önként lelkesedtek – mint az korábban elhangzott, amikor aláírást gyűjtöttek a Fidesznek a kerületi óvodákban. Minden tagadás ellenére úgy néz ki, hogy „felülről jött” az utasítás, erre utalnak a HVG birtokába került hang- és képfelvételek.

Sára Botond – akkor még jóságos alpolgármesterként – ajándékokat osztogat 
2016-ban az óvodákban. (Fotó: jozsefvaros.hu)

De mostanra szerencsére az ügy megoldódott, mindez csak apró félreértés volt, nincs itt semmiféle látnivaló, ezért aztán önkormányzat fideszes többségű képviselőtestülete vil- lámgyorsan leszavazta az aláírásgyűjtést kivizsgáló bizottság ötletét, még csak napirendre sem vették azt.

Sára Botond azzal indokolta a döntést, hogy az ügyben már sikerült levonni az összes következtetés; Sánthánét beáldozták, a sápítozást tehát be lehet fejezni, tessék csak szépen tovább ballagni. (A gyorsan lesöpört javaslatot egyébként a Párbeszéd önkormányzati kép- viselője, Erőss Gábor nyújtotta be.)

A nevelési-oktatási intézmények felügyelete a polgármesterhez került, ezzel az ügy meg is oldódott. Tessék mondani, tényleg megoldódott?

P.s.: A Mérce emlékeztet arra a tavalyi esetre, amikor az időközi polgármester-választás kampányának idején az egyik óvodában az akkor még csak alpolgármester Sára Botond szignójával ellátott levelet adtak át minden szülőnek, akiknek a levél átvételét aláírásukkal kellett igazolniuk. Vagyis Sára Botondtól sem áll távol az óvodákban való kampányolás. (Mérce)

***

Oktatási intézményekben, így az óvodákban is, tilos politikai tevékenységet folytatni, így akár aláírásokat gyűjteni a miniszterelnök mellett. Ennek ellenére az önkormányzattól függő helyzetben lévő óvónőknek nem sok választása volt, mint hogy aláírják az íveket. A HVG szerint a szülőkkel azért nem próbálták aláíratni a miniszterelnök támogatásáról szóló papírokat, mert tartottak a botránytól. (via 444.hu)

Sántha Péterné alpolgármester utasítására több, politikailag igen aktív óvónő aláírást gyűjtött a Fidesznek, méghozzá az óvodákban. A Fidesz közleménye szerint azonban ilyen utasítás nem volt, a lelkes óvónők maguk kérték, hogy aláírásokat gyűjthessenek. Csupán csak annyi történt, hogy mikor az íveket osztotta a KDNP-s alpolgármester, elfelejtett szólni, hogy az intézményekben nem lehet aláíratni azokat. (Megj.: Hacsak így nem…)

A Fidesz helyi szervezete gyorsan ki is adott egy közleményt, ami szerint Sára Botond polgármester vizsgálatot rendelt el, és természetesen azt állapították meg, hogy szó sincs visszaélésről – írja többek közt a Népszava.

Ennek ellenére, a polgármester elveszi a nevelési-oktatási felügyeleti hatáskört Sántha Péternétől. Pont.

Az ügy ezzel megoldódott. Megoldódott?

P.s.: Ezt azért most, a fentiek után érdemes ismét elolvasni, még 2016 tavaszáról: Péterné jól megnézte.

Állandó téma az orbánizmus a szomszédban margójára. 

Kisebbséginek lenni komoly hátrányokkal jár — kiváltképpen egy ellenséges többségi társadalomban. Kisebbséginek lenni komoly előnyökkel jár — kiváltképpen egy toleráns és befogadó társadalomban (amilyen a magyar is volt István királyunk után még sokáig). Az egyik ilyen előny a kettős identitás. A két kultúra dupla kitekintést ad a világra és annak dolgaira, egyúttal vaskosan megnöveli a kapcsolatteremtés és -építés lehetőségeit mindkét hazában — kiváltképp, ha ez mindkét hazában előnyökkel jár. Ez az integrálódás útja.

De ez az út keskeny. Ha az egyik gazdasági-kulturális környezet egyértelműen vonzóbb, mint a másik, akkor ez a másik identitás "elkopik". Ennek egyik szélsősége az, amelyben a kisebbségben maradtak teljesen elutasítják a környező többség befolyását, és egyfajta szi- getekként léteznek tovább. Ez a gettósodás útja; ha jól veszem ki, ennek példái a csángók.

A másik szélsőségben a környező többség életmódja tűnik egyre vonzóbbnak — akár annak felvirágzása, akár az anyaország begyöpösödése okán. Ez út az asszimilációhoz vezet; két fő eszköze a medián jövedelem és a kulturális sokszínűség. Meggyőző példái ennek "nyu- gatra szakadt" hazánkfiai.

Visszaút persze minden letérésből van, még ha nem is könnyű. Ennek legismertebb példái az írek, akik megtanultak írül.

Ha jól emlékszem, ez a bizonyos medián jövedelem valamennyi környező országban gyor- sabban nő, mint nálunk — olyannyira, hogy (javítsatok ki, ha tévednék) Nyugat-Ukrajna kivételével valamennyi környező országban már több is, mint nálunk.

Fügedi Ubul

***

A 2018-as győztes kétharmad után Orbán Viktor első külföldi útja Szlovéniába vezetett. A magyar és a szlovén választások közötti hetekben Orbán a jobboldali Janez Jansa, „szívbéli jó barátja” mellett ment kampányolni Lendvára, miközben azt is egyértelművé tette, hogy a kis muravidéki magyar nemzetiségben ki a támogatottja. Akkor úgy tűnt, Szlovénia az illiberális demokráciaexport kísérleti állama lehet. Habony Árpád médiaérdekeltségeket vásárolt, több magyar NER-közeli befektetés is napirenden volt. A szlovén választások után Jansa azonban nem tudott kormányt alakítani, az orbánizmus pedig azóta is állandó téma a szlovén belpolitikában. (via Index)

Tavasz, húsvét hétfő, locsolkodás – így csak röviden egy kis színes a Szigony utcából: a Színes Város csoport a Szigony utca 10. szám alatti társasház oldalát egy mintegy 600 négyzetméteres tűzfal-festménnyel tette színesebbé. A kép a Tűzfalfestési Pályázat keretei között valósult meg, amelynek részeként szigetelték is a falfelületet. További tűzfalfestések várhatók még idén a Szigony, valamint a Baross, a Német, a Tolnai Lajos és a Leonardo da Vinci utcákban is – írja még az önkormányzati oldal.

A falfelület műszaki állapotának és a hőszigetelő képességének javítására, valamint a falfestésre az önkormányzat több mint 20 millió forintot biztosított a lakóház számára. (Fotó: Baranyai Attila / Józsefváros újság)

Színes. Nem az én ízlésem szerint való – de színes. Reménykedjünk, hogy házak tűzfalai újulnak meg - még ha rajzfilm, ill. népmesei motívumokkal is. Szigetelik, megfestik a falat – és ha szerencsénk van, még szép is lesz.

A szomszédos Erzsébetvárosban már 2013 óta fut hasonló program – szép is, jó is – de. Mert ugye mindig van egy „de”. Ilyen „de” például, hogy az Orczy-, Magdolna- vagy a Szigony-negyedben uralkodó siralmas (szánalmas?) állapotokon a legszebb tűzfalkép sem segít. Maximum csak elfed. De majd meglátjuk.

LaMa

P.s.: Aztán ha a továbbiakban nem épp panelról van/lesz szó, hanem egy-egy elhanyagolt régi épületről – ahol roskadófélben van a ház, s hámlik le a vakolat – az senkit ne zavarjon. Majd csak lesz azzal is valami. (Nálunk pl. most épp kapualj-felújítás lesz – arra kapott pénzt a ház – miközben rohad a pince, s egerekkel teli az egész omladozó, lassan széthulló épület. De lesz szép kapulaljunk…)

***

A VII. kerületben egy Neopaint nevű profi csapat az önkormányzattal közösen végezte a Tűzfalrehab-programot. A falfestések témáit a Neopaint találta ki, ezeket egyeztették az önkormányzattal és a házzal. A tervezést is ők csinálták, amit később a főépítész iroda engedélyezett (amennyiben elfogadta). A költségek úgy oszlottak meg, hogy az állványo- zás, alapozás, festés költségét az önkormányzat állta, a festéket egy szponzoráló cég adta. Néhány elkészült, erzsébetvárosi kép 2013/14. évi árai: Akácfa utca 54. (nettó 1.850.000 HUF az önkormányzat része), Király utca 11. (1.350.000 HUF), Rumbach Sebestyén utca 10., itt két kép van, a nagyméretű 6:3-as 4.850.000 HUF, a Sissy kép 1.850.000 HUF. A Madách gimnázium udvarán a szemközti társasház fala (5.550.000 HUF) és a Wesselényi utca 30. (1.250 HUF).

Akartok csodát látni, barátaim? Avagy nem csodának hinnétek, ha azt állítanám, hogy akadt a "keleti végeken" egy kisváros, ahol annak elöljárói – pártállásra való tekintet nélkül – megegyeztek abban, hogy mégse járja az, hogy a helység lakásállományának mintegy 10%-a az enyészetnek kitéve, üresen áll. S legott kitalálták, hogy miképp lehetne azt a város legrászorultabbjainak boldogulására hasznosítani, úgy, hogy mindkét fél, önkormányzat és az újdonsült bérlő is egyaránt "megtalálja a számítását?" Elannyira, hogy a reménybeli bérlő, belátható időn belül, akár tulajdonossá is válhat.

Heti Napló Sváby Andrással – Miközben lakások tízezrei állnak üresen az országban, egyre több család kerül az utcára. De van egy olyan település, ahol már rájöttek a megoldásra. Hajdúdorogon az egész város összefogott, hogy a rászorulók lakásokat kapjanak. De ők vajon hogyan csinálják? Helyszíni riport.

Csoda Hajdúdorogon, mely példa lehetne néhány, a rábízott lakásvagyonnal felelőtlenül bánó s anyagiakkal jóval bővebben ellátott fővárosi önkormányzatnak is? Jöjj és láss az ATV riporterével ebbe a tiszántúli kisvárosba, és részese lehetsz annak az egyszerű titok- nak, amit ugyanolyan "egyszerű emberek" valósítottak meg, mint te meg én...

Budaházy Gusztáv

P.s.: Valaki, épp ahogy föltettem ezt a posztot, priviben írt, s azt kérdezte, hogy mi van abban csoda, hogy egy-két ágrólszakadt lakos, hozzájut "néhány rozzant viskóhoz a világ végén? - Hát csak annyi, b@zmeg" – válaszoltam kissé eltűnődve a kérdésen – "amennyi- re az meg nem csoda, hogy te, mint önkoris bérlő, nyilvánosan még megszólalni se mersz arról, hogy mi folyik nálunk, a nyolckerben lakásügyben.” És ha azt csodának lehet ne- vezni – márpedig igen, lehet – hogy egymással ellentétes világnézetű emberek, egyszerűen fogják magukat s leszarva minden rájuk tukmált ostoba előítéletet, saját józan eszükre és természetes emberi jóérzésükre hallgatva teszik a dolgukat, az a mai Magyarországon, igenis, valódi csoda.

Vasárnap délután megtartottuk szomszédsági csoportunk első virágültési akcióját a Szigony utcai vízszerelvény bolt előtt. A Szigony- és Corvin-negyed fb-csoport tagjaival árvácskákat ültettünk pár üresen álló, egykor szebb napokat is látott, régi típusú (beton) virágosládákba. A most elültetett növényeknek örökbefogadója is akadt, valamint a közeli panel gondnoka is biztosított minket arról, hogy szívén viseli majd a virágok sorsát. És lehetőség szerint a most üresen maradt két ládába is ültet virágokat...

Nagyon köszönöm itt is minden résztvevőnek a segítséget! Legyen ez a kezdete a zöldebb és virágosabb Józsefvárosnak!

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

P.s.: Idén is szervez virágosztást az önkormányzat; erre a Dankó u 3–5. szám alatt kerül sor április 26-án (pénteken) 12 és 17 óra között, valamint április 27-én (szombaton) reggel 8 és 13 óra között. A kerületi lakosok lakcímkártya bemutatása ellenében fejenként 10 tő virágot vehetnek át érkezési sorrendben a készlet erejéig. És ezzel már meg is tel(he)t a két üresen maradt láda…

***

Pikó András: Normális demokráciában nem lehetek újságíró többé. Meddig újságíró valaki és mikortól politikus? Van-e visszaút a politikus létből, ha az ember mégse lesz polgármes- ter? Ezekről is beszél a Klubrádió állandó kérdezője, Pikó András, aki a kerületben indulna az önkormányzati választáson. Pikó András: Én a nap 24 órájában vagyok józsefvárosi. Jelenleg Józsefváros vezetői mind más kerületekben laknak. Nem látják a kutyaszart, nem ők nem tudják a lezárt közvécéket használni, ők nem tudják mitől hangosak az önkormányzati bérházak esténként. Bejönnek a hivatalba, aztán hazamennek.

Üzent a Fidesz lapja: így jelentsd fel a gyereked
„bolsevik tudatú pedagógusát” margójára 

A szovjet propaganda egyik "hivatalos példaképe" volt Pavlik Morozov, aki tizenhárom éves kisfiúként feljelentette édesapját a hatóságoknál, és ezért a család bosszúból megölte. Ő lett "a gyermek mártír" — annak szimbóluma, hogy "az állam" és kiváltképp az azt megjelenítő Sztálin elvtárs fontosabb, mint a család. Oroszország a mi anyácskánk és Joszif Visszarionovics a mi apánk.

Rákosi elvtárs önmagát "Sztálin legjobb tanítványának" vallotta, és tehetségéhez mérten megpróbálta kihozni népünkből a maximumot. Tagadhatatlanul ért el bizonyos sikereket: a régi politikai közhely szerint nemcsak a megszálló németek, de az ugyancsak megszálló és a belbiztonságot ugyancsak uraló szovjetek is tőlünk kapták lakosságarányosan a leg- több feljelentést.

Egyáltalán nem fontos, hogy ezekből a történetekből mennyi igaz (Morozovéból például csak annyi, hogy valóban feljelentette apját). Az a fontos, hogy elhisszük őket. Azért hisszük el, mert ilyen képük van a hazafiságról azoknak, akik közülünk fontosnak tartják, hogy a hazafiságról alkotott képükkel hivalkodjanak.

Volt történelmünknek egy olyan kurta időszaka (az ún. Kádár-kor meg még pár év utána), amikor nem ez volt a sikk. Amikor a jobb társaságból kinézték azt, aki véleménykülönbség miatt feljelentette ismerőseit, családtagjait. Amikor a feljelentőket titkosszolgálati eszkö- zökkel kellett szervezni, mert kevesebben voltak, mint amennyire a hatalom igényt tartott.

Tisztelettel jelentem, ezek az idők elmúltak. Visszatértünk a történelem fő irányába. (Nem véletlen, hogy Magyarbasi következetesen elutasítja az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát.) Most újra a feljelentő a példakép, a feljelentés a Magyarbasival együttműködés őszinte szándékának jele.

Fügedi Ubul

A szombati MSZP-DK-Párbeszéd-Momentum bejelentés szerint – ahol ugye a négypárti ellenzék megnevezte közös polgármester-jelöltjeit – Pikó András újságíró, a Klubrádió műsorvezetője a nyolcadik kerületi jelölt. Aki szerint ő nem polgármester-jelölt.

Tegnapelőtt ezt írta a Facebook-on:

Most, hogy Puzsér Róbert bejelentette, hogy az LMP és a Jobbik kihagyása miatt felfüggeszti az előválasztáson való részvételéről zajló tárgyalásokat, nagyon megváltozott a szombati polgármester-jelölti felkérésem politikai környezete.

A tények: 
1) nem vagyok polgármester-jelölt, mert nem fogadtam még el a felkérést,
2) a felkérés elfogadásának vannak garanciális feltételei, erről még meg sem indult a beszélgetés a pártokkal,
3) sem én, sem pedig a C8 nem részese semmilyen formában annak a vitának, ami újfent kialakult a pártok között a budapesti polgármesterjelöltek kapcsán,
4) nem is kívánunk részesei lenni ennek a vitának, mert nem vagyunk pártpolitikusok - bár az ottani döntések, például újabb pártok bevonásáról, nagyban befolyásolják azt, hogy részt veszünk-e vagy sem a pártokkal közös jelöltállításban,
5) 8. kerületi közéleti civil szervezetként továbbra is tesszük a dolgunkat Józsefvárosban, a helyiek érdekeinek képviseletében.

Pikó nem tűnik elégedettnek. Viszont mindenki (már úgy értem, azok mindenkik, akik ezt kitalálták) örül, hogy legalább van már mind a 23 kerületben közösnek nevezett jelölt, de jó. És ne tessenek leragadni egy-egy kerületi – lásd. fentebb – problémánál. Az meg külön öröm, hogy a budapesti MSZP elnök szerint Horváth Csaba a biztos győztesek között lesz ősszel, meg hogy a többi helyen is milyen jó lesz – na jó, kivéve a hét- meg a nyolckert, de hát ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Tessék csak szépen örülni, hogy megszületett ez a megállapodás, mert bár itt-ott vannak kis hibái, azért úgy egészében szép meg jó.

Csakhát, mi itt élünk Józsefvárosban.

Egy kedves barátom kedvenc története következik:
(Idézi Eörsi István: Erények és arányok)

1956 novemberében a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elküldte egy befolyásos tagját Budapestre, hogy ugyan nyugtatná már meg a nagykövetségükön nyugtalankodó Nagy Imre-csoportot.

— Nem tagadható — vezette fel mondandóját a jeles férfiú — hogy Tito elvtárs pulai beszédében ellenforradalomnak nevezte a magyar eseményeket. De erről alig pár szót ejtett, viszont hosszan bírálta a Szovjetuniót! Mi több: három sor vagy két teljes hasáb?

— Nézze csak — válaszolta Lukács György — tegyük fel, hogy ott állok Londonban a Szent Pál-katedrális előtt. Gyönyörködöm az épület arányaiban, a kupola szépségében, megcso- dálom a gyönyörű kaput, és akkor a fejemre pottyan egyetlen kő a tetőről. Higgye el, onnan kezdve az épület többi része engem egyáltalán nem érdekel...

További szép napot mindenkinek.

***

Kicsit elemelkedve a konkrét helyzettől: Hazabeszélek - Pikó András jegyzete. Civilnek lenni azért jó, mert nem kényszer a politikával való együttműködés, csak az egyik lehe- tőség. Párhuzamosan a politikai versenyzőkkel, helyben a helyiek érdekében sok apró dologban tudunk segíteni, jobbítani. Ezt meg – visszatérve a jelen helyzethez – pluszban a Mércéről: Miért hazudtok folyton nekünk?

Közösen indul a teljes fél ellenzék az őszi önkormányzati választáson Budapesten. Ezt szombaton a DK, az MSZP, a Momentum és a Párbeszéd képviselői sajtótájékoztatón jelentették be, és meg is nevezték a budapesti 23 kerület négypárti polgármester-jelöltjeit. Ahogy a szomszéd blogján írták, „tehát felszállt a füst, a konklávén részt vevő bíborosok hosszas vajúdás után meghozták a döntésüket.” Itt minálunk Józsefvárosban a jelölt Pikó András, a Momentum civilként jelöli, újságíró, a Klubrádió műsorvezetője.

Pikó András, tegnap, 11:56

Itt a hír, alatta a C8 Civilek Józsefvárosért Civil Társaság közleménye.

Ami nekem fontos: a felkérés tényleg megtisztelő és a helyi civilek és munkájuk elismerésének tartom. De nekem és a társaim számára csak akkor van értelme az együttműködésnek a pártokkal és akkor indokolt a jelölés elfogadása, ha a civileket és engem nem biodíszlet szerepre szánnak, hanem valódi esélyt adnak a civil politika érvényesülésére. Azt, hogy ez így lesz-e nem tudom.

A Momentum Mozgalom egyik vezetőjével Donáth Annával kétszer beszéltünk erről az elmúlt két napban és számomra nagyon biztató volt mindkét beszélgetés. Mint hallom, a kerületekért felelő pártok által megnevezett potenciális polgármesterje- löltek bírják a többi párt támogatását is, de egy ilyen komoly vállalkozáshoz komoly garanciák kellenek.

Amíg ezek nem születnek meg, teszem a dolgom: itt, Józsefvárosban civilként és a Klubrádióban pedig újságíróként, pártatlanul.

P.s.: Tényleg nem dőlt még el az indulásom, ne vegyétek ezt kész ténynek. Komoly garanciák kellene arra, hogy legyen értelme a civil részvételnek. Ha ez nincs, akkor sokkal többet tudok használni úgy, ahogy eddig. Senki sem fog körbekergetni a családi asztal körül és nem néznek rám ferde szemmel másutt sem, ha nem leszek polgármester-jelölt. A stallumra nem vagyok rá tekeredve, de azt látom, mennyi minden hasznosat lehetne itt csinálni és mennyi mindent kellene is.

...

Minden, amit össze civilkedtem az elmúlt években efelé mutatott. ha van esély rá, hogy az ember döntéshozóként tegye ugyanazt, meg kell próbálni. De ha rossz feltételek között kezd neki az ember, a siker esélye nélkül, akkor inkább nem szabad belefogni. Ezért kellenek a garanciák és ezért nem biztos, hogy a felkérésből indulás lesz. Jobb lett volna valóban a bejelentést akkor megtenni, amikor nincsenek ilyen és ennyi nyitott kérdés. (Pikó András fb-oldala)

A Nagykörúton felújított homlokzatú, ámde a homlokzat mögül valószínűleg nyomtalanul eltűnő ház után/közben ejtsünk pár szót – most már biztos, hogy utoljára – a Nagyfuvaros utca és a Mátyás tér sarkán álló házról. Merthogy a sarokházat elkezdték bontani.

Fotó: Mindspace

A valamikor 1870 körül épült, már 2009-ben is nagyon rossz állapotú egyudvaros lakóház a Nagyfuvaros utca (Nagyfuvaros u. 28.) és a Mátyás tér (Mátyár tér 18.) sarkán immáron megszűnik létezni. És bár nem volt a világ csodája – meg azt is tudom, hogy nem kell merő nosztalgiázásból minden lebontott régi ház után krokodilkönnyeket hullatni – azért azt csak megjegyezném, hogy ez a ház több mint száznegyven évig állt itt, és tetszik nem tet- szik, de része volt a Mátyás tér képének, egy tipikus józsefvárosi tér- és utcaképnek. Hát most már nem lesz az. A hírek szerint egy ötemeletes, 17 lakásos társasház épül a helyére.

Pár képet a házról feltettünk az fb-oldalunkra,
az első még 2002-ben készült, az utolsók 2015 nyarán és most…

UPDATE 2019.04.04. 18:06 Ki nem hagyhatom, de per pillanat így zajlik a bontás, gondolom baráti, ámde hozzáértő vállalkozóval... (Fotó: Rauf Sven Tamás)

P.s.: Ezt azért – csak úgy – még ide biggyeszteném olvasásra a Mércéről: Adjátok vissza a városomat! Részlet:

A másik szomorú példája annak, ahogy az állam és a tőke buldózerei bedarálják városunk kulturális örökségét, a Józsefváros szívébe beékelt, sok esetben szintén történelmi örökségnek számító házak helyén épült Corvin-negyed névre keresztelt, szingapúri hangulatot sugárzó, sunyi hajléktalanriasztó dizájnnal megszórt borzalom.

...

Ami Budapesttel történik, az persze nem egyedülálló. Szinte minden európai főváros hasonló problémákkal küzd, különösen a felkapottabbak. Nem igaz viszont, hogy elkerülhetetlen tényként kell elfogadnunk lakókörnyezetünk kommodi- fikációját*, kulturális hanyatlását, esztelen szigorát, valamint osztály- és rasszalapú tisztogatását.

A cikk ugyan hosszú, de minden olyan valakiknek – ki tudja ma még, hogy kiknek – aján- lanám figyelmébe, akik a polgármesteri indulás gondolatát dédelgetik magukban. Már csak az egész, manapság uralkodó szemlélet miatt is. (Szegényebb lakók kiszorítása, meg- félemlítése, gyengék vegzálása, stb...)

*A kommodifikáció az a folyamat, aminek során a piaci kereskedelem új területeket hódít meg, olyan dolgokat is fogyasztási javakká téve, amelyek azelőtt nem voltak gazdasági jellegűek, pl. kultúra.