Akartok csodát látni, barátaim? Avagy nem csodának hinnétek, ha azt állítanám, hogy akadt a "keleti végeken" egy kisváros, ahol annak elöljárói – pártállásra való tekintet nélkül – megegyeztek abban, hogy mégse járja az, hogy a helység lakásállományának mintegy 10%-a az enyészetnek kitéve, üresen áll. S legott kitalálták, hogy miképp lehetne azt a város legrászorultabbjainak boldogulására hasznosítani, úgy, hogy mindkét fél, önkormányzat és az újdonsült bérlő is egyaránt "megtalálja a számítását?" Elannyira, hogy a reménybeli bérlő, belátható időn belül, akár tulajdonossá is válhat.

Heti Napló Sváby Andrással – Miközben lakások tízezrei állnak üresen az országban, egyre több család kerül az utcára. De van egy olyan település, ahol már rájöttek a megoldásra. Hajdúdorogon az egész város összefogott, hogy a rászorulók lakásokat kapjanak. De ők vajon hogyan csinálják? Helyszíni riport.

Csoda Hajdúdorogon, mely példa lehetne néhány, a rábízott lakásvagyonnal felelőtlenül bánó s anyagiakkal jóval bővebben ellátott fővárosi önkormányzatnak is? Jöjj és láss az ATV riporterével ebbe a tiszántúli kisvárosba, és részese lehetsz annak az egyszerű titok- nak, amit ugyanolyan "egyszerű emberek" valósítottak meg, mint te meg én...

Budaházy Gusztáv

P.s.: Valaki, épp ahogy föltettem ezt a posztot, priviben írt, s azt kérdezte, hogy mi van abban csoda, hogy egy-két ágrólszakadt lakos, hozzájut "néhány rozzant viskóhoz a világ végén? - Hát csak annyi, b@zmeg" – válaszoltam kissé eltűnődve a kérdésen – "amennyi- re az meg nem csoda, hogy te, mint önkoris bérlő, nyilvánosan még megszólalni se mersz arról, hogy mi folyik nálunk, a nyolckerben lakásügyben.” És ha azt csodának lehet ne- vezni – márpedig igen, lehet – hogy egymással ellentétes világnézetű emberek, egyszerűen fogják magukat s leszarva minden rájuk tukmált ostoba előítéletet, saját józan eszükre és természetes emberi jóérzésükre hallgatva teszik a dolgukat, az a mai Magyarországon, igenis, valódi csoda.