Bókay Bukkanók
A héten történés volt a Bókay János utcában: a Tömő és a Práter utca között a macska- köves útburkolatot aszfaltburkolat váltotta fel. A filmen is megörökített látvány alapján hihetnénk azt, hogy itt bizony útfelújítás történt – valójában csak az 1867-es Kiegyezés előtt nem sokkal épült macskaköves útburkolatra ráborítottak egy kb. 3-5 centis aszfalt kopóréteget. A „fátylat rá” után szabadon „kopóréteget rá” esete történt. A felújításkor készült fotók itt szép nagy méretben is megtekinthetők, miáltal egyértelművé válik, hogy útfelújítás helyett csak egy borítás és terítés történt a tönkrement útszerkezetre – füg- getlenül attól, hogy mit vakított és vetített össze a kerületi lap.

A Bókay Bukkanóknak már bejáratott történetei és történelme van, a filmesített változatok elérhetők ezen az oldalon. Kvázi sajtónyilvánosságot először a 8ker blogon (Koraszülött) kapott a Bókay utca gyalázatos állapota. Érdemes végigolvasni dr. Szabó Gábor vonatkozó kommentjeit, az ezen posztot követő többi posztnál is… annak a dr. Szabó Gábornak, aki akkortájt épp Kocsis Máté legfőbb bizalmi embere volt. A Bókay utca felújításának ígérete már 2011-ben össze lett hazudozva, aztán minő meglepetés, rögtön 2012 elején egy stornós tollvonással kikerült az akkor volt józsefvárosi útfelújítási programból. Úgyhogy a Bókay utca gyalázatos állapotában semmi változás nem történt, viszont a youtube-n „Fricoenter- tainment”, vagyis a „Frico Entertainment Company” rendre beszámol a Bókay Bukkanók- ról és a szegregátumi* útviszonyokról és útiszonyokról.

Aztán 2016 novemberében megtörtént a „Nagy Terítés”, mely keretében útfelújításnak álcázott munkaként elfedték és betemették a macskaköveket és az alattuk meglévő, de teljesen tönkrement útszerkezetet is. Viszont ezzel a korrupció gyanúja és a gyanú korrupciója is új úton indult meg… mégpedig a Bókay János utcában.

Miért mondom ezt? Először is, mert a kerületi lap azt harangozta be az Útfelújítások a Corvin negyedben című írásában, hogy útfelújítás lesz, másrészt erre külső forrásokra pályázik az önkormányzat. Azaz, azon érintett szakaszok felújítására pályáznak – mely szakaszok a Nokia épületeinek, és a Corvin Tudáspark, a Corvin Sétány új épületeinek építési munkálatainak következtében mentek teljesen tönkre, így a kivitelezőnek és a beruházóknak kellene saját költségükön helyreállítani. (Ez, meg az önkormányzati lap czikkének álszentsége és rafkós hazudozása részletesebben kifejtésre kerültek itt, ebben a  blogbejegyzésben.)

A sztori korrupciós mátrixa valójában egy „időbeli elhatárolás” – mely időben és költségvi- selési elhatárolásban is megnyilvánul. Most, 2016 végén kreáltak egy Patyomkin-felújítást, egy aszfalborításos-elfedést, hogy látszata legyen egy úgymond helyreállításnak – mindezt a teljes, és szükséges útfelújítás költségeinek töredékéért. Nem lennék meglepve, ha az Önkormányzat 2016 évi költségvetési beszámolójában ez a két-három nap alatt (!) elvég- zett pár centis kopóréteg-borítás több tízmillás beruházási/felújítási tételként jelenne meg. Viszont már most felújításként, újjáépítésként lehet összehazudozni a macskakövekre felnyalt pár centis kopóréteget, amivel a kivitelező és a beruházó úgymond „letudta” a beruházása következményeiért szükséges helytállást és helyreállítási kötelezettségét.

Aztán az idő múlása, mint „időbeli elhatárolás”, illetve a kopóréteggel borított útszakasz mindennapos használata zokszó nélkül meg fogja viselni a kopóréteg által takart, a szét- zilált macskaköves útburkolatot még összetartó útszerkezetet – mely pár év múlva jól látható úthibákhoz fog vezetni. Nem egy ilyen eset történt Budapesten és az ország számos településén. És amikor az „időbeli elhatárolás” általi jövőben előjönnek ezek az úthibák, akkor majd mostani beruházó, kivitelező, megrendelő és a kopóréteg-borítók mossák kezeiket, és a teljes – alapozás cseréjét is igénylő – útfelújítás költsége az Önkormányzat költségéből kell, hogy fedezve legyen. Mondjuk véletlenül épp a 2018-as kampányidő- szakban – amikor is a közterületi beruházások jól mutatnak a kampányfotókon.

Az már egy külön „élmény”, hogy a Bókay János utcának a Tömő utca és az Üllői út közötti részének felújításáról egy szó nincsen – legfeljebb csak Egry alpolgármester általi ígérge- tések összehazudozása a Képviselőtestület október 6.-i üléséről készült jegyzőkönyv 22. oldalán. Nem több, nem kevesebb – ennyi az annyi, vagyis a semmi. De legalább végre valaki – konkrétan Komássy Ákos – szóvá tette az adott környék úthálózatának gyalázatos és tűrhetetlen állapotát.

Eközben a Szegregátumnak* továbbra is marad a reménytelenség változatlanság és a változatlanság reménytelensége…

Frigyesmester

*Szegregátum: szegénytelep, nyomortanya, gettó. Városok, falvak szélein kialakult szegények, etnikai kisebbségek által lakott terület. Szegregátumnak nevezem Józsefváros azon részét, mely a Corvin Sétánytól keletre, a lakóteleptől és a Polgárok Házától délre, a Tisztviselőteleptől nyugatra, valamint a Ludovika és a SOTE Külső Klinikák tömbjeitől északra van. Területi apartheidpolitikának nevezem azt, amikor egy településen belül az adott településrészre tendenciózusan minden tekintetben kevesebb forrás jut, mind fejlesztés, beruházás, fenntartás, településüzemeltetés és szociális ellátások tekintetében.

***

December 20-án, kedden délután 4 és 6 óra között közmeghallgatást tart a képviselő-testület a polgármesteri hivatalban (III. emelet, 300-as terem). A közmeghall- gatáson bárki kérdezhet, ill. tehet javaslatot. Ezt jelezni kell az önkormányzat oldaláról letölthető felszólalási lapon melyet legkésőbb december 6-áig kell elküldeni a kozmeg- hallgatas@jozsefvaros.hu e-mail címre, de személyesen is le lehet adni a Polgármesteri Hivatal Támpontján vagy a Szervezési és Képviselői Irodán (VIII., Baross u. 63-67.)

És nehogy már valaki azt higgye, hogy csak mi vagyunk olyan nagyon oda az ablakából fényképezgető, érzőszívű hobbifotóssá avanzsált Kaiser urért, á dehogy. Jó sokan vannak, kik még emlékeznek Kaiser úr ilyenolyan gázos ügyeire – volt bőven, számtalan. Most itt van például Csúcs Éva facebook bejegyzése, mely az előző kőpados poszt ürügyén a képviselő/polgárőr úr lakáskapásának mesébe illő, csodás történetét idézi fel újra. Íme:

Azt írta nekem Kaiser képviselő a lakásbotránya után, hogy igenis, ő rászoruló volt. Mert hatan laktak 36 nm-en. Szóval, Kaiser képviselő lakása egy elfekvő osztály volt, tele ágyakkal – másnak nem is nagyon jutott hely. Úgyhogy Kaiser képviselő kiszemelt magának a körúton egy jó nagy, felújításra sem szoruló nagypolgári lakást. Aztán Kaiser képviselő elintézte a hivatalban, hogy erre a lakásra írjanak ki pályázatot –, mégis legyen neve a gyereknek. És láss csodát, Kaiser képviselő (és más is) meg is pályázta ezt a lakást.

Fűtött, három szoba, hall – ahonnan jól lehet aggódni...

A különbség csak az volt Kaiser képviselő meg mások között, hogy ő csak harmadszorra volt képes hiánytalanul kitölteni a pályázati anyagot, úgyhogy az első két forduló lezajlott "eredménytelenül". A lojális hivatal megvárta, amíg Kaiser képviselő megtanul olvasni és értelmezni az írott szót. A végét már úgyis tudjátok, Kaiser képviselő nyert, maga mögé utasítva egy – a gyermekeit egyedül nevelő –  egészségügyi dolgozót is. 

És Kaiser képviselő most – felkapaszkodván a fidesz uborkafájára – a kényelmes lakásából fotózgatja a kerület szegényeit, féltvén tőlük az új padokat. Kaiserképviselő. (Csúcs Éva)

***

A nevezetes lakáskapás zanzája: Hat év szünet után, 2012-ben kiírásra került az első lakáspályázat. Akkoriban mindössze öt lakás került pályáztatásra, köztük egy szokatlanul nagy, három szoba + hall, 96 m2 -es körúti lakás is, mely az öt közül a legjobb állapotú volt, így a felújítási költsége egy négyzetméterre vetítve a legolcsóbb lett. Erre a lakásra pályá- zott Kaiser képviselő 3 gyermekével, annak ellenére, hogy ekkora szobaszámú lakásra minimum 5 fős család pályázhatott, így harmadszor is érvénytelen lett a pályázata (az előző két kísérletnél ilyen-olyan okból az összes pályázat érvénytelen volt). A hosszú kitartó munka azonban mindig meghozza gyümölcsét, Kaiser képviselő negyedszer is nekifutott a 96 m2-nek, édesapja bejelentésével a lakásrendelet létszám-minimumát is teljesítette. A családi gyarapodás azonnal megtette hatását, Kaiser képviselő egy ponttal többet szerzett, mint vetélytársa, így beköltözhetett a három szoba hallos lakásba.

"Engem nem zavarnak a hajléktalanok, amíg otthon, négy fal között csinálják.”  

Isten bizony azt hittem, hogy lemaradtam a Kiscsibész téri pad-ügyről, mert hogy az alig egy nap alatt lerendeződött, az idétlen (és embertelen) buhera-korlátok eltűntek, mindenki boldog, a témában nincs is miről írni már, lehet szépen tovább ballagni. Nos, nem. Megint alábecsültem a mi derék önkormányzatunkat (és az egykori Orczy úti lakost, Kaiser képviselő urat), a Kiscsibész téri szappanopera folytatódott.

Pár napja került fel ez a 8ker facebook oldalára ez:

• A Főpolgármesteri Hivatal ellentmond a józsefvárosi önkormányzatnak, ebből úgy tűnik, a kerület akarta a vasakat, aztán a közleményében letagadta és a Főkertre kente.
•  Ahogy korábban írtuk, sejtettük, hogy nem igaz, hogy az önkormányzatnak semmi köze a dologhoz, mivel Kaiser József képviselő - a kerülettől nemrég kapott körúti bérlakása ablakából - nemrég nyilvánosan aggódott a sok pad miatt. Kocsis Máténak és kollégáinak egyébként egy ideje szokása inkább felszámolni a kerületi padokat: ne pihenhessen le ott senki, nehogy hajléktalan emberek pihenjenek rajta.
• A Főpolgármesteri Hivatal közlése arra utal, hogy esztétikailag kevésbé szembetűnő módon akarják megvalósítani, amit korábban nyilván nem akartak, és a tervező sem akart, vagyis hogy megakadályozzák, hogy valaki lefeküdjön a kőre.

Ehelyett esetleg érdemes lehetne megfontolni, hogy a téren létesítsenek nyilvános WC-t (ahogy évtizedekig volt ott), és szervezzenek utcai szociális munkát (ahogy a kerület más részében ígérték), hogy a várost használó nagyon szegény embereket emberségesebb és eredményesebb megoldásokhoz segítsék.

Az utcai ülés és fekvés fizikai akadályozása kevésbé élhetővé teszi a várost, és ebből az is megtudja, aki máshonnan nem tudná, hogy a város tele van szegény emberrel, a hatóságok pedig az eltüntetésükön fáradoznak, többre nem képesek. És valótlant közölni sem szép dolog: miért nem vállalja a polgármester a vasakat, ha egyszer ők kérték, vagy miért hazudja a főpolgármesteri hivatal, hogy a kerület kérte, ha nem?

• Cikk a Főpolgármesteri Hivatal közléséről, miszerint az önkormányzat kérte a vasat: A hatóság kérte a hajléktalanelhárítókat a szépen felújított térre (Index)
• Korábbi cikk a józsefvárosi önkormányzat közlésével, miszerint semmi közük a vashoz: Józsefvárosban szívfájdalom nélkül elrondítanak egy teret (444.hu)
• Kaiser József önkormányzati képviselő posztja (+képillusztráció), miszerint aggódik (#huncutkocsismate)

A hajléktalan Imre bácsitól vett idézet a hajléktalanmentesített padok között (Fotók: Bődey János / Index)

Bírom nagyon, amikor valaki nagy nehezen pályázatilag kivakaródzik a sz@rból, aztán a jól megérdemelt (?), fűtött, körúti önkormányzati lakása ablakából fényképezve reszketni és aggódni méltóztatik amiatt, hogy a házzal szemközt levő kis tér jéghideg kőpadjain majd hajléktalanok fognak aludni. Mert mért’ nem csinálják otthon, négy fal közt, mi?!

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

***

Ahol közvécé, ott szeretet! A Város Mindenkié kampányindító akciója a Vécé Világnapján. 2016. november 18-án A Város Mindenkié (AVM) lakhatási érdekvédelmi csoport figyelemfelhívó megmozdulást szervezett egy élhetőbb, tisztább Budapestért. A civilek javaslata: sokkal több és mindenkinek elérhető nyilvános WC-t a városba.

Pár napja találtam a fészbukon egy 1941 körül készült képet (Budapest régi képeken, Béres István), melyen a 20-as villamos a Karácsony Sándor utca (akkor még Karpfenstein utca) és a Magdolna utca sarkán látható. Merthogy – mint a képen is látható – ekkoriban még villamos közlekedett az utcában, itt épp a 21. számú ház előtt a Teleki tér felé halad. Az 1910 körül épült négyemeletes ház földszintjén pedig – a környékbeli lakók elégedettsé- gére – az Altmann Aladár vezette “Nagymagyarország” nevű patika működött.

A 20-as villamos a Magdolna utca sarkán (forrás: RetRóka)

Ez a vonalrész 1913 körül épült ki, akkoriban a Teleki tértől a házak között kanyarogva, a Diószegi és a Kőris utcán át érte el a Golgota teret. (Az utca még macskaköves, a közleke- dés meg balos, Magyarországon ugyanis a kép készültekor, 1941-ben tértek át a baloldali közlekedésről a mostani, jobboldalira.)

Korábban egy sarokkal feljebbről – Kálvária tér sarka – került fel ide a blogra egy hasonló kép, az is ugyanebben az időben készülhetett, még az is lehet, hogy a „szerző” is ugyanaz volt. (Az is egy nagyon jó fotó volt, a háttérben pontosan látszik a mostani helyszín.) Érdekes látni, hogy a ma megszokott utcáink, házaink milyenek voltak jó hetven évvel ezelőtt. Csak az a durva, hogy akkoriban szebb, rendezettebb volt a környék, mint most.

És ha már így benne vagyunk, akkor a "mi utcánk," a Karácsony S. u.. a háború előtt a Karpfenstein névre hallgatott, és valóban, valahogy rendezettebb, polgáribb képet mutat a régi képeken a mainál. A mi szomszédunkban, a mai 20-as sz. házban pl. "Autógarázs" volt, ami akkor nem parkolóhelyet, hanem komplett javítóműhelyt jelentett. Egy ilyen szerelde pedig abban az időben, amikor az autózás csak kevesek úri passziója volt, szinte exkluzív helynek minősült, ahol a kocsijukra váró urakat/hölgyeket, külön helyiségben a személyzet fogadta. És persze, a lakosság összetétele is teljesen más volt, mert bár ez sosem volt kimondottan "úri környék," de tisztes iparosok, kereskedők és hasonló társadalmi helyzetű polgárok lakták. S ahogy pl. a Baross utca az asztalosok, kárpitosok utcája volt, itt meg autószerelők és géplakatosok vertek tanyát, s amikor én még a 60-as években először jártam erre, ennek a céhkultúrának még őrződtek is a nyomai. (Budaházy Gusztáv)

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

***

Erre a környékre a betelepülők szívesen építkeztek, 1748/52-ben megkezdődött letelepí- téssel, 1804-re már utca alakult ki. Első neve Kőbánya utca (Steinbruck Gasse) volt, majd a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) irataiban előbb Karpfenstein Gasse, majd 1850-tól Karpfenstein utca néven szerepelt. Idézet az iratokból: "Az 1700-as évek elején a kecske- méti kaputól Kőbánya felé volt egy nagy kiterjedésű majorság, amely a Pacsirtamezőn a Kálvária felé nyúlt el. Ennek tulajdonosa Karpfenstein Ferenc lévén, a köznép száján az utca Karpfenstein utca lett és hosszú időn át ez a név maradt. Ezt a nevet az FKT 1874. február 19-én fenntartotta." A magyarosító láz hevében aztán az utca nevét lefordították – és Pontykő, illetve Kőponty utca lett belőle. Mai nevét 1945-ben kapta.

Tegnap volt egy éve, hogy az "A mi Józsefvárosunk"-ban megjelent cikkben (Halottnak a beöntés), a Magdolna Programnak nagyrészt csak a terjedelmes épületfelújítási hibalistá- jával foglalkoztunk. Most viszont, hogy egyre jobban kiütköznek az MNP-projekt szoft- verjének a különféle, elsősorban a teljesen elsinkófált szociális programmal kapcsolatos hiányosságai is, úgy látjuk jónak, hogy a hardver részt most újból felidézve, mellé rakjuk a különféle friss események miatt újból aktualitást kapott, súlyos "szoftver" mulasztásokat is, melyek persze elválaszthatatlanok a Program épített állagától (hardver) is.

Ilyen mindjárt az évek óta lappangó és a jelenlegi kaotikus lakhatási körülmények között évenként fel- fellobbanó poloskapenetráció, mely csak addig lesz a minden oldalról lesajnált és elhallgatott közép- és külső-józsefvárosi gettó "belügye," amíg e határokat nem ismerő, "demokratikus" vész – a többi ólálkodó fertőzettel együtt – a finnyásan elzárkózó "úri negyedekre" is át nem terjed.

A lakhatási káoszban ugyanis – ahol pl. lenullázódott az "átkosban" oly szakszerűen kiépített TBC-s szűrőrendszer is, s ahol a Program során a lakosság által (már ahol) kitakarított pincék-padlások most újra a bedobált rothadó romoktól bűzlenek, s ahol ismét a féreg- és rágcsálófertőzet foglalta vissza régi helyét – nos, oda a nagynehezen kihívott szerelők se szívesen mennek le, s így, pl. az elfolyó vizek lakossági zsebre menő kérdése is újra sújtja a kiszolgáltatott házak népét.

S a parasztvakításnak a házak belső udvarában felszerelt "kamukamerákról," pedig – mely annyi károsult lakót húzott már csőbe a különféle bűncselekmények áldozatául esett jám- bor lakosság soraiból – most, számtalan bejelentés után, ismét szólnunk kell, mert minden ígéret dacára, ez a kérdés is az eltagadott, lehazudott ügyek dugig telt tárában landol, s ma sincs egyetlen számadó gazdája ennek a hét éve húzódó ügynek.

Most ugyan megpróbáljuk a számunkra, lakosság számára, csak a mennyei felhőkakukkvárban létező képviselő-testületben újra szóvá tétetni ezt az ügyet – melyre a többi aktuálissal együtt – évek óta nem kapunk semmiféle feleletet, bár a képviselőinknek odadobott semmitmondó válaszok se sokban külömböznek a nekünk címzett hallgatástól.

Egyébként erre céloztunk az előző, a kt. ülésekkel foglalkozó posztunkban is. Arra ugyanis, hogy a lakosságot közvetlenül érintő problémáknak egyszerűen nincs gazdájuk. Az erre illetékes vagyonkezelő emberei ugyanis, forró krumpliként dobálják el maguktól az effajta problémákat, a képviselők pedig – akiknek viszont halvány gőzük sincs a bérházak- ban lévő valóságos állapotokról, s főképp azok oksági összetevőiről – egy avas közhelyek- től csöpögő, dagályos "interpelláció" után, rendszerint letudják ezt a "kötelező penzumot." Pedig ezért – pláne, ha az ólálkodó vészként lappangó járvány is kitör – valakinek el is kell vinnie a balhét. Még akkor is, ha tudva tudjuk, hogy azt – mint minden gennyes ügyben leginkább kiszolgáltatottak – végülis mindig mi, helyi lakosság visszük el leginkább, azok, akiket mindezek okozójául, dörgedelmes beszédekben, rendszerint jól meg is bélyegeznek emiatt.

Budaházy Gusztáv

Jó estét mindenkinek! Csak röviden: tegnap, november 10-én reggel – bepótolva a múlt héten elmaradtat – ülésezett a képviselő-testület. Többek között olyan témák kerültek terítékre, mint a Corvin Sétány projekt lezárása, a Bláthy Ottó utca felújítása,, de volt JÓKÉSZ módosítás és szóba került az életmentő pont kialakítása is. A testületiről készült videót itt lehet megnézni. Akinek meg mindez nem elég, vagy csak nincs kedve videózgatni, annak itt van egy részletes beszámoló is a 8ker facebook-oldaláról…

Virág Tamás fb-bejegyzése mindehhez: A szociális munka napjához közel eső mai 8keres testületi ülésen Kocsis Máté és az egyetlen jobbikos képviselő kánonban szapulták a fedél nélkül élő embereket segítő szervezeteket. Kocsis szerint őt azóta tartják szegény-ellenesnek, amióta kritizálta a munkájukat. Más okot erre nem lát, bizonyára nincs is. Egy fideszes társa a lakáspolitika számonkérésekor visszautasította annak a "sejtetését is, hogy az önkormányzat részt vesz bármi módon a hajléktalanná válásban, a hajléktalanság fenn- tartásában". Szerinte a "megoldás kerékkötői a hajléktalan-ellátók, baloldali politikai és a jogvédők". Kocsis arról sem tud, hogy a hajléktalan emberek pénzbüntetést kaptak volna, a helyi polgárőrparancsnok fideszes képviselő szerint is "csak lakást". Kellemetlen alakok, de írhatnám másképp is. (#huncutkocsismate)

További szép estét mindenkinek!

***

Tuttta? Kocsis eddig megúszta, most nyert, de még nincs vége. Kocsis Máté 2015-ös hírhedt menekültek elleni kirohanása nem tartozik az egyenlő bánásmód törvényi hatálya alá a bíróság szerint, ezért az elutasította a Magyar Helsinki Bizottság keresetét. A jogvédő szervezet furcsállja a bírósági indoklást és fellebbez – írta meg a napokban a HVG. (A per előtt egyébként Kocsisék megkeresték a Helsinkit, hogy peren kívül megegyezzenek, majd visszaléptek ettől.)

Többeknek feltűnt, hogy az utóbbi időben kissé „eltűntem hírtelen” a blogról, ugyanakkor meg heteken át járt körbe a fészbukon (és itt a blogon is) a nevem alatt egy kérdőív A budapesti nyilvános illemhelyek a mindennapokban címmel. A kérdőív lezárásáig 831-en töltötték ki – ezúton is köszönöm a kitöltéseket. Mindeközben szóba került a témaválasz- tás miértje is, megpróbálok most kissé részletesebben válaszolni a miértekre, hogyanokra.

Anno ugyan a gimnáziumot biológia-kémia szakon végeztem el, de mindig is érdekelt a földrajz és a történelem. Miután egy OKJ-s képzésen Településkörnyezetvédelmi technikusi szakmát szereztem, egyetemi képzés után néztem. 2012-ben kezdtem egyetemi tanulmányaimat az ELTE földrajz szakán. Tudatosan választottam ezt a szakot, kiválasztá- sakor ugyanis már tudtam, hogy a terület- és településfejlesztő szakirányt fogom majd azon belül választani. Így is lett. Sokat gondolkodtam miből írjam majd a szakdolgozatom, ha eljön az ideje. Olyan témát akartam választani, ami abszolút budapesti és a várost járók mindennapi életében, ha nem is meghatározó, de mindenképpen fontos részt képez. Ilyen témát nem láttam a tanáraim által meghirdetettek között. Aztán jött a felismerés.

„Aztán a koszon túl, de a bezáráson innen: szerintetek hány működő közbudi van a Körút – ez ugye Budapest egyik legforgalmasabb útja – Blaha és Király utca közti szakaszán? Úgy van, egy sincs. Bezárt több is van, de nyitott klo, na az egy sincs. Csak halkan jegyezném meg: Belső-Erzsébetvárosban – de az egész kerületben is – alig találni nyilvános WC-t.” (Részlet a szomszéd blogról, mert ott se jobb)

Évek óta beszélgetek a kerületi civilekkel és pártpolitikai szereplőkkel a közvécék téma- körében (is). Az idei Budapest100 részeként együtt is dolgoztam – mások mellett – Bódis Lajossal s Virág Tamással e témában. Tehát körülbelül egy éve felkerestem a Társadalom- és gazdaságföldrajzi Tanszéken azt a fiatal tanáromat, akinél a településfejlesztést hallgattam. Elmondtam neki az ötletem, mire elmosolyodott s azt mondta támogat, és megírhatom nála a szakdolgozatom, melynek címe „Városi közszolgáltatások földrajza Budapesten”, alcíme: „A budapesti nyilvános illemhelyek”.

A szakdolgozat megírásával ugyan még nem állok túl fényesen, de az elmúlt napokban mérföldkőhöz érkeztem. Az utóbbi két hétben az általam készített kérdőívet 831 ember töltötte ki az interneten. (A kitöltőknek és a terjesztésben segítőknek itt is nagyon köszönöm!) Többek elmondása szerint a Tilos Rádió híradója is beolvasott párat a kérdéseim közül, ebből is – és még sok másból is – azt szűröm le, hogy a téma közügy.  Most a beérkező adatok feldolgozása következik, melyben egy szociológus ismerősöm fog segíteni, hogy releváns következtetéseket tudjak levonni. (Folyt.köv.)

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

***

A Fővárosi Közgyűlés 2009 májusában döntött úgy, hogy a Fővárosi Csatornázási Művekre bízza a budapesti nyilvános illemhelyek üzemeltetését. Míg 1996-ban még 112 működő és nyitva tartó illemhely volt, 2009-ben 74 nagyon rossz állapotú maradt csupán. Ebből 38 illemhely teljesen használhatatlan, romos állapotban került vissza a Csatornázási Művek- hez és csak 36 egység volt üzemképes.

A Sorompó

Mindenszentekkor és Halottak Napja alkalmával szinte mindenki felkeresi a temetőket, hogy megemlékezzen elhunyt szeretteiről. És persze nem lepődünk meg, hogy a temetők bejáratainál sorompók vannak. Viszont azt nem sokan tudják, hogy a Fiumei úti „Kerepesi Temető” bejáratánál nem is olyan rég, 2016 májusában szereltek fel sorompót – mely még a Szigony Rally ezen epizódjában is feltűnik. De azt szerintem nem sokan tudják, hogy mi is volt e sorompó felszerelésének valódi oka.

Ugyanis e sorompó felszerelése annak következménye hogy az Önkormányzat még 2012-ben fizetőövezetté tette mindazt, ami a Fiumei út, a Népszínház utca és a Rákóczi út között van (a „Pápa tér” és környékét). „Természetesen” az érintett terület lakossága érdekében, olyan indokok alapján, melyek teljesen megalapozottak voltak és még ma is azok. Az már egy másik kérdés, hogy amikor a Szegregátum* kapcsán merültek fel ugyanezen problémák, akkor „a Hivatal munkatársai nem tapasztalták a jelzett problémákat.”

Szóval: 2012-ben döntöttek arról, hogy 2013. január 1.-től parkolási fizetőövezet lett az érintett terület. Persze a fizetőövezetté tétel előkészítése is volt olyan „profi”, mint a 2014 választási év kampányidőszakában a Magdolna, a Szigony, a Losonczi negyedek, és részben az Orczy negyed bevonása a parkolási fizetőövezetbe. Ugyanis úgy tűnik, hogy az „illeté- kesek” nem néztek rá a térképre – és nem vették észre pl. a Balesetit, az OTI Székházat és a Fővárosi Gázművek központi ügyfélszolgálatát, vagy a GYIVI-t az Alföldi utcában.

Mindezek nagy ügyfélforgalmat bonyolítanak le. A Balesetiről tudható, hogy sérültek, betegek és hozzátartozóik – ha nem mentővel vagy betegszállítóval érkeznek, akkor autóval nekik csak fizetős parkolóhely jut. Épp elég botrányosság és gyalázatosság lett közismert – ahogy az, hogy a JPSZ eleinte nem volt képes (vagy nem volt hajlandó?) kezelni a fennálló helyzetet (amikor pl. beteg hozzátartozóját hozó sofőr kocsiját bírságolták, rosszabb esetben kerékbilincselték). Aztán azon (látszat)intézkedés született, miszerint ha a megbírságolt sofőr pár napon belül elmegy a JPSZ ügyfélszolgálatára, és ott bemutatja az ambuláns lapot, akkor elengedik a bírságot. Tudom, nincs jó megoldás erre a problémakörre – de az is egy európaiatlan helyzet, hogy egy ilyen nagy kórházhoz ne legyen olyan és elegendő parkolóhely, ahol a látogatók, a beteget kontrollra vagy ellátás végett a Balesetibe szállító autós hozzátartozók meg tudnának állni. Mert az sem állapot, amikor a Baleseti előtt a Fiumei út szervizútján, vagy épp a Dologház utcában „második sorban” parkolnak – vagy van, amikor a járdán, szabályosan az úttest szélén, és még emellett „második sorban” is parkolnak.

És akkor még ott van az „OTI Székház”, ahol a BFKH Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága, a NYUFIG egynéhány részlege, a BFKH és az NRSZH egyik ügyfélszolgálata, okmányablakok működnek/működtek… aztán 2012 novemberében még ebbe az épületbe költözött át az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság teljes állománya és szervezete is. Nem tudom, hogy hányan tudják: az OTI Székházban jelenleg kb. 2 ezren dolgoznak! És akkor még szó sem esett azokról, akik ügyfélként érkeznek ebbe az igazgatási épületbe – sokan autóval. 2013. január 1.-től mind az autóval érkező ügyfeleknek, mind az itt dolgozóknak is fizető- övezet lett az OTI Székház által határolt összes parkolóhely. Persze ezt a tényezőt sem vette figyelembe mind az Önkormányzat, mind a JPSZ a fizetőövezet kiterjesztésekor.

Szokott emberi mechanizmus: keresi a legközelebbi ingyenes lehetőséget. Eleinte ott volt a Teleki tér – addig, amíg az északi (a Fiumei útra merőleges) szervizútja is fizetőövezet lett egy hideg januári napon. Majd a táblák vándorlása által a Fiumei út szervizútja lett „lopa- kodó üzemmódban” fizetőövezet a Népszínház utcáig. Trükkös volt a dolog: egyik reggel még az egyik sarkon volt a „fizetőövezet vége” tábla, délután már a másik sarkon – következő délután már a harmadik sarkon… suttyomban és alattomban mindig arrébb téve egy-egy sarokkal. Aztán 2013 februárjában a Népszínház utca LIDL-el szembeli oldala is fizetőövezet lett... Úgyhogy 2013 elején alaposan sasolni kellett, hogy hol is vannak aktuálisan azok a „fizetőövezet kezdete-vége” táblák.

Aztán 2013 nyarára/őszére a Teleki tér felújítása miatt megszűnt a Magdolna-Dobozi kereszteződéséből nyíló szervizút, illetve túlzsúfolt lett a Dobozi utca parkolás szempontjából, az OTI Székház autóval járó dolgozói felfedezték az épülettel szemben a Temetőt. Tudom, csúf dolog egy temetőt – pláne a Nemzeti Sírkertet – parkolónak nézni, de az agglomerációból autóval bejárók inkább a temetőben oldották meg a parkolást, mint a jóval messzebb lévő Dobozi utcában, vagy az Aréna Plázában. Így aztán éveken át ment a temetőben való parkolás – ami olyan szinten fajult el, hogy az OTI Székház dolgozói közül kb. kétszázan (!) parkoltak rendszeresen a Kerepesi Temetőben.

Ebből a napi több mint kétszáz, rendszeresen a temetőben parkoló autóból és sofőrjeiből lett elege a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖI) 2016 tavaszára. Ugyanis nem hallgattak a „szép szóra” azok, akik vagy munkájuk, vagy ügyintéznivalójuk miatt ingyen parkolónak nézték a temetőt. És akkor egy csendes nyári napon már üzembe is helyezték a Sorompó (ahogy látható ez a júliusi Szigony Rally videón is). A NÖI, illetve a temető portaszolgálata azonban hiába figyelmeztette szóban az érintetteket, hogy sorompó lesz, az mégis a meglepetés erejével hatott.

Szóval: a NÖI véget vetett annak, hogy ingyenes parkolónak nézzék a Nemzeti Sírkertet. Ott következett be váratlan fordulat, hogy a sorompó felszerelésén, illetve a temetőbeli parkolás és parkoltatás felszámolásán felháborodtak az OTI Székházban működő igazgatási szervek vezetői. Olyan szinten, hogy állami felsővezetőnek minősülő vezető ment személyesen „tárgyalni” (inkább ultimátumot intézni) a NÖI-hez. A NÖI azonban hajtha- tatlan maradt, és a sorompó is maradt… a temetőbeli parkolás pedig megszűnt. Viszont mindenki elsiklik afelett, hogy az érintett terület úgy lett parkolási fizetőövezet, hogy pár „sajátosságot” egész egyszerűen nem vett figyelembe a Józsefvárosi Önkormányzat, illetve a JPSZ. És a sorompónak, illetve a NÖI intézkedésének köszönhetően ismét katalizálódott a probléma – mely abban mutatja meg magát, hogy a valamiért nem fizetőövezet Dobozi és Lujza utca, illetve a Magdolna utca a Fiumei és a Karácsony Sándor között túlzsúfolt az ott ingyen parkoló autóktól…

Viszont ha minden igaz, Józsefvárosban minden közterület parkolási fizetőövezet lesz, még az idén. És akkor más módon fog újra felszínre kerülni az ingázva autóval munkába járó OTI Székházban dolgozók ebbéli problémája – mert az OTI Székházon belül fizikai képte- lenség újabb parkolóhelyeket kreálni. De e helyi sajátosságok piszokul nem érdekelték a Józsefvárosi Önkormányzatot és a JPSZ-t – a következménye mindennek egy több éve görgetett és generálódó problémakör, és a Sorompó a Fiumei úti Temető bejáratánál.

Tudom, hiú ábránd több körültekintést, alaposabb megfontolást, érdemi döntés-előkészítést várni Kocsis Máté csapatától. Viszont a Temetőbe visszaköltözött a csend áhítata és az áhítat csendje a parkoltatással járó gépjárműforgalom helyett.

Frigyesmester

*Szegregátum: szegénytelep, nyomortanya, gettó. Városok, falvak szélein kialakult szegények, etnikai kisebbségek által lakott terület. Szegregátumnak nevezem Józsefváros azon részét, mely a Corvin Sétánytól keletre, a lakóteleptől és a Polgárok Házától délre, a Tisztviselőteleptől nyugatra, valamint a Ludovika és a SOTE Külső Klinikák tömbjeitől északra van. Területi apartheidpolitikának nevezem azt, amikor egy településen belül az adott településrészre tendenciózusan minden tekintetben kevesebb forrás jut, mind fejlesztés, beruházás, fenntartás, településüzemeltetés és szociális ellátások tekintetében

A padeltüntető rendszer ismét munkában. Pár napja került fel ez a kép a 8ker fb-oldalára, a következő szöveggel: "Ez volt a Mátyás tér utolsó ülőalkalmatossága a körülkerített rezervátum határain kívül. Nem kéne most már nyíltan kijárási tilalmat hirdetni sötétedés utánra?" (B. Zs.) Hiába, nincs új a nap alatt. 2014 augusztusában már volt ilyen csoda a kerületben, akkor a Szigony és Práter utca sarkán, a SPAR előtti felújítás során tüntették el a padokat szorgos önkormányzati kezek. 

Merthogy az önkormányzati vezetés szerint "a padok és a köztéri WC-k hajléktalanvonzó tényezők". Gondolom a Mátyás téren is ezek a „tényezők” játszottak közre. De az is lehet – ez a másik önkormányzati szabványszöveg – hogy a lakók kérték, hogy ne legyenek padok. Pedig 2013-ban még milyen lelkesen invitálták padfestésre a fideszes képviselők a helyi lakosságot – hogy a közterek szebbek legyenek…

A padokon emberek szoktak ülni különböző okokból, azért találták ki a köztéri padokat. Micsoda inkompetens helyhatóság, amelynek a szegénység növekedésére az a válasza, hogy nem hagyja az embereket ülni... (Bódis Lajos)

Viszont úgy látszik, a távoli Palota-negyedben nincs ilyen gond, arrafele több lehet a fáradt, idős, esetleg mozgássérült ember, így ott szépen megmaradtak a padok. Igaz, még a nyár vége felé jártam arra, lehet, hogy azóta már onnan is eltüntette szorgos, rendpárti önkor- mányzatunk. Vagy nem? Nem. Derék képviselőink szelektíven ücsörgésellenesek.

Erzsébetvárosban másképp oldották meg a problémát, igaz, ott nem az önkormányzat, hanem a főváros, de akkor is bájos, olyan emberbaráti a megoldás: pár hete csinosnak mondott karfát szereltek az önkormányzat mellet lévő kis tér összes padjára, hogy ezzel akadályozzák meg a hajléktalanok ottlevését, ücsörgését, fekvését. Kutyaszar és kosz ellen ugyan nem véd, de ember ellen jó. (Megj.: Az az igény jogos, hogy ne legyen koszos, mocs- kos az adott terület, de a hajléktalanságra nem a padok eltüntetése, esetleg lekarfázása a legjobb megoldás. Mielőtt bárki is...

Holnap különben testületi ülés lesz, nem mintha számítana, de gondoltam - szólok.

LaMa

P.s.: És ha már épp erre tetszettetek járni, csináljunk valami értelmeset is: segítsünk kis Vuknak, segítsünk Ferencnek! -  A budapesti nyilvános illemhelyek a min- dennapokban. Üdvözlöm! Camara-Bereczki Ferenc Miklós vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Földrajz szakos hallgatója, terület- és településfejlesztő szakirányon. Szakdolgozatom témája a városi közszolgáltatások föld- rajza, ezen belül a budapesti nyilvános illemhelyek térbeli elhelyezkedése és lakossági használata. Válaszaival hozzájárul a budapesti nyilvános illemhelyekről kialakult lakossági vélemény megismeréséhez és szakdolgozatom elkészítéséhez. Az adatokat anonim módon kezelem. A kitöltés 5-10 percet vesz igénybe. Előre is köszönöm!

Nem ez jött volna, de kihagyhatatlan. Dr. Erőss Gábor két napja osztotta meg blogján azt a legújabb tapasztalatát, melyet a kerületi lappal most éppen ’56 ünneplése kapcsán szerzett. Az történt ugyanis, hogy cikket kért tőle (mint a Párbeszéd önkormányzati képviselőjétől) a lap, de mivel a válasz nem tetszett nekik, inkább le se hozták az írást. Így aztán két napja ő, most meg mi közöljük a meg nem jelent cikket. Mert nem csak szép ez a történet, hanem olyan nagyon jellemző is. (A Főszerk. levele és a teljes írás eredeti helyén itt olvasható, mi csak Erőss Gábor meg nem jelent válaszát  tesszük fel ide, íme…)

Tegnap kaptam a helyi lap főszerkesztőjétől egy számonkérő levelet, hogy miért nem voltam ott idén a kerületi ’56-os rendezvényen. Örülök, hogy Főszerkesztő Úr éberen figyel, ki-hol jelenik meg, bár az Auróra utcai Rendelőintézetet felújító offshore-hátterű, hamis Uruguay-i referenciát megadó cég, és annak Rogán-közeli tulajdonosa, vagy éppen az Orczy-kert fáinak helyére 3 milliárdos lovardát építő Mészáros Lőrinc valahogy elke- rülte a figyelmét.

Kérdésére válaszolva közlöm, hogy: az 1956-os Forradalmat idén részben egykori ’56-osok, részben a korábbi és a mostani autoriter rezsimet egyaránt elutasító fiatalok társaságában, nem a hivatalos ünnepségen, de itt, Józsefvárosban ünnepeltem. A kerületi rendezvények- re is járnék, ha ott, más kerületekhez hasonlóan, lehetőséget biztosítana Józsefváros vezetése arra, hogy – ellenzéki önkormányzati képviselőként – a hivatalos ünnepség részeként, méltó körülmények között helyezhessem el a Párbeszéd Magyarországért koszorúját. Ez eddig sajnos nem így volt, de bízom benne, hogy a jövőben így lesz.

József utcai lakosként a napokban fiaimmal megnéztük, kipróbáltuk a közeli Horváth Mihály téren berendezett emlékpark járműit, meséltem nekik a Forradalomról, a munkástanácsokról, Bibóról és az elnyomás természetéről. Csak azt nem értették: ha ki van írva a nagy fekete autóra, hogy „ruszkik haza!”, akkor a kormány most miért a szíriai Aleppóban kórházakat bombázó oroszokkal építtet nálunk atomerőművet.

Ha a zugújságírás, a hecckampányok és a pártpropaganda mellett a kerületiek életét érintő kérdések megvitatására is tér nyílik a lap hasábjain, akkor még ennél is nagyobb örömmel állok majd a lap rendelkezésére. Végül, hadd idézzem ’56 hősét, Bibó Istvánt: „A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.”

P.s.: A helyi lapban a polgármester (névvel) 11-szer szerepel (+fotók), az ellenzéki képviselők együttvéve: nullaszor. Erre Mészáros Lőrinc is csettintene!

(dr. Erőss Gábor blogja: Cenzúrával ünnepelte '56-ot a Józsefváros Újság)

***

És ha már a címben meg a poszt végén is szóba került a mangalicaszerelő milliárdos felcsúti polgármester, aki Orbánnak nem-strómanja: Mészáros Lőrinc továbbra is tagadja, hogy bármi köze lenne a Népszabadság kiadójának megszerzéséhez. És ha tagadja, akkor az úgy is van. Hát nem? Hát nem. (Ajánlott irodalom ma a 168 óráról: Az sajtónak szabadságárul).