Többeknek feltűnt, hogy az utóbbi időben kissé „eltűntem hírtelen” a blogról, ugyanakkor meg heteken át járt körbe a fészbukon (és itt a blogon is) a nevem alatt egy kérdőív A budapesti nyilvános illemhelyek a mindennapokban címmel. A kérdőív lezárásáig 831-en töltötték ki – ezúton is köszönöm a kitöltéseket. Mindeközben szóba került a témaválasz- tás miértje is, megpróbálok most kissé részletesebben válaszolni a miértekre, hogyanokra.

Anno ugyan a gimnáziumot biológia-kémia szakon végeztem el, de mindig is érdekelt a földrajz és a történelem. Miután egy OKJ-s képzésen Településkörnyezetvédelmi technikusi szakmát szereztem, egyetemi képzés után néztem. 2012-ben kezdtem egyetemi tanulmányaimat az ELTE földrajz szakán. Tudatosan választottam ezt a szakot, kiválasztá- sakor ugyanis már tudtam, hogy a terület- és településfejlesztő szakirányt fogom majd azon belül választani. Így is lett. Sokat gondolkodtam miből írjam majd a szakdolgozatom, ha eljön az ideje. Olyan témát akartam választani, ami abszolút budapesti és a várost járók mindennapi életében, ha nem is meghatározó, de mindenképpen fontos részt képez. Ilyen témát nem láttam a tanáraim által meghirdetettek között. Aztán jött a felismerés.

„Aztán a koszon túl, de a bezáráson innen: szerintetek hány működő közbudi van a Körút – ez ugye Budapest egyik legforgalmasabb útja – Blaha és Király utca közti szakaszán? Úgy van, egy sincs. Bezárt több is van, de nyitott klo, na az egy sincs. Csak halkan jegyezném meg: Belső-Erzsébetvárosban – de az egész kerületben is – alig találni nyilvános WC-t.” (Részlet a szomszéd blogról, mert ott se jobb)

Évek óta beszélgetek a kerületi civilekkel és pártpolitikai szereplőkkel a közvécék téma- körében (is). Az idei Budapest100 részeként együtt is dolgoztam – mások mellett – Bódis Lajossal s Virág Tamással e témában. Tehát körülbelül egy éve felkerestem a Társadalom- és gazdaságföldrajzi Tanszéken azt a fiatal tanáromat, akinél a településfejlesztést hallgattam. Elmondtam neki az ötletem, mire elmosolyodott s azt mondta támogat, és megírhatom nála a szakdolgozatom, melynek címe „Városi közszolgáltatások földrajza Budapesten”, alcíme: „A budapesti nyilvános illemhelyek”.

A szakdolgozat megírásával ugyan még nem állok túl fényesen, de az elmúlt napokban mérföldkőhöz érkeztem. Az utóbbi két hétben az általam készített kérdőívet 831 ember töltötte ki az interneten. (A kitöltőknek és a terjesztésben segítőknek itt is nagyon köszönöm!) Többek elmondása szerint a Tilos Rádió híradója is beolvasott párat a kérdéseim közül, ebből is – és még sok másból is – azt szűröm le, hogy a téma közügy.  Most a beérkező adatok feldolgozása következik, melyben egy szociológus ismerősöm fog segíteni, hogy releváns következtetéseket tudjak levonni. (Folyt.köv.)

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

***

A Fővárosi Közgyűlés 2009 májusában döntött úgy, hogy a Fővárosi Csatornázási Művekre bízza a budapesti nyilvános illemhelyek üzemeltetését. Míg 1996-ban még 112 működő és nyitva tartó illemhely volt, 2009-ben 74 nagyon rossz állapotú maradt csupán. Ebből 38 illemhely teljesen használhatatlan, romos állapotban került vissza a Csatornázási Művek- hez és csak 36 egység volt üzemképes.