Tegnap volt egy éve, hogy az "A mi Józsefvárosunk"-ban megjelent cikkben (Halottnak a beöntés), a Magdolna Programnak nagyrészt csak a terjedelmes épületfelújítási hibalistá- jával foglalkoztunk. Most viszont, hogy egyre jobban kiütköznek az MNP-projekt szoft- verjének a különféle, elsősorban a teljesen elsinkófált szociális programmal kapcsolatos hiányosságai is, úgy látjuk jónak, hogy a hardver részt most újból felidézve, mellé rakjuk a különféle friss események miatt újból aktualitást kapott, súlyos "szoftver" mulasztásokat is, melyek persze elválaszthatatlanok a Program épített állagától (hardver) is.

Ilyen mindjárt az évek óta lappangó és a jelenlegi kaotikus lakhatási körülmények között évenként fel- fellobbanó poloskapenetráció, mely csak addig lesz a minden oldalról lesajnált és elhallgatott közép- és külső-józsefvárosi gettó "belügye," amíg e határokat nem ismerő, "demokratikus" vész – a többi ólálkodó fertőzettel együtt – a finnyásan elzárkózó "úri negyedekre" is át nem terjed.

A lakhatási káoszban ugyanis – ahol pl. lenullázódott az "átkosban" oly szakszerűen kiépített TBC-s szűrőrendszer is, s ahol a Program során a lakosság által (már ahol) kitakarított pincék-padlások most újra a bedobált rothadó romoktól bűzlenek, s ahol ismét a féreg- és rágcsálófertőzet foglalta vissza régi helyét – nos, oda a nagynehezen kihívott szerelők se szívesen mennek le, s így, pl. az elfolyó vizek lakossági zsebre menő kérdése is újra sújtja a kiszolgáltatott házak népét.

S a parasztvakításnak a házak belső udvarában felszerelt "kamukamerákról," pedig – mely annyi károsult lakót húzott már csőbe a különféle bűncselekmények áldozatául esett jám- bor lakosság soraiból – most, számtalan bejelentés után, ismét szólnunk kell, mert minden ígéret dacára, ez a kérdés is az eltagadott, lehazudott ügyek dugig telt tárában landol, s ma sincs egyetlen számadó gazdája ennek a hét éve húzódó ügynek.

Most ugyan megpróbáljuk a számunkra, lakosság számára, csak a mennyei felhőkakukkvárban létező képviselő-testületben újra szóvá tétetni ezt az ügyet – melyre a többi aktuálissal együtt – évek óta nem kapunk semmiféle feleletet, bár a képviselőinknek odadobott semmitmondó válaszok se sokban külömböznek a nekünk címzett hallgatástól.

Egyébként erre céloztunk az előző, a kt. ülésekkel foglalkozó posztunkban is. Arra ugyanis, hogy a lakosságot közvetlenül érintő problémáknak egyszerűen nincs gazdájuk. Az erre illetékes vagyonkezelő emberei ugyanis, forró krumpliként dobálják el maguktól az effajta problémákat, a képviselők pedig – akiknek viszont halvány gőzük sincs a bérházak- ban lévő valóságos állapotokról, s főképp azok oksági összetevőiről – egy avas közhelyek- től csöpögő, dagályos "interpelláció" után, rendszerint letudják ezt a "kötelező penzumot." Pedig ezért – pláne, ha az ólálkodó vészként lappangó járvány is kitör – valakinek el is kell vinnie a balhét. Még akkor is, ha tudva tudjuk, hogy azt – mint minden gennyes ügyben leginkább kiszolgáltatottak – végülis mindig mi, helyi lakosság visszük el leginkább, azok, akiket mindezek okozójául, dörgedelmes beszédekben, rendszerint jól meg is bélyegeznek emiatt.

Budaházy Gusztáv