Megújulnak a Szigony utcai parkoló zöldfelületei – írja az önkormányzat honlapja. Mert az önkormányzat most épp erősen fókuszál, jelenleg a kerület utcáinak, tereinek, parkjainak rekonstrukciójára. Ami jó. Mint ahogy az is jó, hogy négy ill. ötévente választások vannak, mert így legalább a ciklus vége felé látszik valami kis fejlesztési szándék.

A nyár eleji polgármester-választási kampányban is olyan dolgok valósultak meg, amiket már évek óta javasolt az ellenzék, illetve kért a lakosság, mind hiába. Sebaj, legyen sok kampány, addig is lesz fejlesztés. Persze érdemes (lenne) olyan vezetést választani jövőre, akik nem csak ily módon, ún. ciklus végi látvány-politizálást folytatnak!

Camara-Bereczki (CBFM), Magdolna-negyed

Győztest hirdetett a Blaha Lujza tér felújítási terveinek elkészítésére kiírt tenderen a BKK. A Közlekedés Fővárosi Tervező Iroda Kft. és az UVATERV Út-, Vasúttervező Zrt. nyert, ők 139,2 millió forintért vállalták a munkát, ami messze a legjobb ár volt. A munka teljes ellenértékét eredetileg 145 millióra becsülték – írja a Magyar Narancs.

A Corvin Áruház bádogborításának májusvégi eltüntetésével azonban hamarosan új fejezet nyílik az ország egyik legforgalmasabb tere, a Blaha Lujza tér életében. Ennek kapcsán veszi górcső alá a tér és jelentékenyebb épületeinek történelmét Vizy Márton.

A tér felújítása már 2011 óta napirenden van, azóta számos terv, elképzelés született, hogy a város egyik legforgalmasabb csomópontját, ahol naponta 200-300 ezer ember halad át autóval, villamossal, metróval vagy gyalog, és ahol az állapotok egyre áldatlanabbak.

A komplex rendezés a Rákóczi út – József Körút – Europeum – Corvin áruház – Márkus Emília utca területét foglalja magában, amelyhez hozzá tartozik a Somogyi Béla utca is, valamint a Blaha Lujza téri aluljáró és a nyilvános illemhelyek. Mindemellett a Nagykörút és a Rákóczi út csomópontjának akadálymentesítése. A szerződést már meg is kötötték. A rekonstrukciót márciusban jelentette be Tarlós István, a tér felújítására mintegy 2 milliárd forintot szánnak. Várhatóan 2019 végére el is készül(het) a teljes körű felújítás.

Kíváncsian várom, milyen lesz. És mennyiért.

LaMa

Megj.: Ugye mindenki számára világos, hogy csak a Blaha felújításához szükséges enge- délyezési és kiviteli tervek elkészítése, valamint a szükséges engedélyek megszerzése kerül 140 millió forintjába az adófizetőknek? Nem lesz olcsó mulatság tér felújítása.

Tegnap villámgyorsan, szinte percek alatt vette át/vissza az irányítást a NER Simicska Lajos egykori csatornájánál, a Hír TV-nél. Azonnal láthatóvá vált a régi/új irány, rögtön megkezdődött a vezetők leváltása. Kirúgták Kálmán Olgát is, a tévé korábbi húzónevei nélkül, a fidesz G-nap előtti, jól bejáratott embereivel folytatja a munkát.

2018. augusztus 1-jén a Hír TV átfordításának jelképeként lejátszották Orbán Viktor tusványosi beszédét. „Mi történt, mióta nem láttuk egymást”, gúnyolódik az új gazda a kővé dermedt nézőn. (Lakner Zoltán/168 óra)

És este, láss csodát, évek óta először fideszes vendéget köszönthetett Kálmán Olga helyett a szintén régi/új Földi-Kovács Andrea – írja a 24.hu. Méghozzá a nagyszerű Kocsis Mátét, a Fidesz-KDNP frakcióvezetőjét, egykori polgármesterünket. Aki azonmód bele is mondta a kamerába:

A Fidesznek a mai napon történtekhez semmi köze.

Ó, baszki, kicsi huszár! Nektek aztán tényleg semmi közötök nincs mindehhez! Tényleg ennyire hülyének néztek mindenkit?! Legalább egy icipici puca lenne a véretekben! De nem, nincs. Erről az egész széttárt kezes, szemforgató mosakodásról egy székely vicc jut az eszembe.

Két székely üldögél kukoricát morzsolgatva. Egyik megszólal:
- Kend fingott?
- Én nem! Tán a kutya vót.
- De hát az bént sincs!
- Majd bégyün…

További szép estét mindenkinek!

***

Kocsis azt mondta, nem fideszes tévét szeretne, hanem „a saját szavazótáborunk számára szerethető televíziót”. Az nem világos, hogyha a Fidesznek semmi köze a mai naphoz, ak- kor Kocsisnak mi köze ahhoz, hogy milyen lesz a Hír TV. (via civilhetes.net)

Apró megjegyzés a "Ha Orbán Gáspár megtér, nem követheti édesapját"
(FüHü) margójára… 

Őszintén üdvözlöm az új egyházakat — hadd virágozzon száz virág! Semmiféle előjoguk nem lehet a "történelmi" egyházaknak: amikor azok alakultak, még egészen más egyházak voltak "történelmiek".

Igét hirdetnek, vagy politikai befolyást szereznek? Orbán Gáspár (j) a Felházban. (Forrás: Facebook/FüHü)

Minél többen vesznek részt a hívőkért vívott szabad versenyben, annál jobban teljesítenek az egyes résztvevők — és folyamatosan nő az esélye annak, hogy mindenki, aki ilyesmire vágyik, olyan egyházat talál magának, amilyet tényleg szeretne — és nem találja magát alternatívátlanul egy pápájával és a szeretet parancsával is szembeforduló katolikus közösségben.

A bajom pont az, hogy ez a verseny kis hazánkban nem szabad. Amíg egyeseket kitömnek költségvetési meg állami céges pénzekkel, másoktól pedig önkényesen még az "egyház" státust is megvonják. a lelkek piaca egyre csak torzul.

Miként benne a lelkek is.

Fügedi Ubul

***

„Orbán Gáspár Tusványoson elmondta, hogy előző nap, egy debreceni csarnokban meg- rendezett Felház-gyűlésen négyszer-ötször szólt hozzá Isten.” És mondá neki, hogy övé lehet a Vegyépszer, a Vajna-vagyon, a MOL-pakett, a Várnegyed, amit akar, csak menjen már haza. (via tumblr)

(A 24. hu Felházzal foglalkozó cikksorozatának részeit itt, itt és itt olvashatja.)

"Dehát az emberek kétharmada
az Auróra bezárására szavazott áprilisban!” 

Kedden, az előző, szavazatvásárlós/nyomozós poszt aljára még odabiggyesztettük röviden a hírt, hogy szorgos önkormányzatunk újra (meg újra) be akarja zárni az Aurórát. Ezt a hírt már jóval korábban a kerületi honlap is megírta, méghozzá úgy, hogy „bezáratták” az Aurórát. Igen így, múlt időben. Aztán majd' két hetes huzavona után végül az Aurórába is eljutott a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal határozata*.

Ami ellen azonnal be is adták a felülvizsgálati keresetet, és jogvédelmet kértek. Az Auróra közösségi oldalán is reagált az eseményekre:

Mint kiderült, az önkormányzatnak az a problémája az Aurórával, hogy 2014. július 1-jére dátumoztuk a ház bérleti szerződését, a Marom Klub Kft.-t viszont csak július 4-én jegyezte be a cégbíróság. Ezért mondják, hogy jogcím nélkül használjuk az ingatlant.

Az Auróra az adminisztratív hiba ellenére négy éve fizeti a bérleti díjat és működtetik a vendéglátást a Kioszkban.

Tehát két elég furcsa dolog is történt: egyrészt a szerződés érvénytelenségére hivatkozni eleve abszurd, az Auróra 4 éve teljesen jogszerű megállapodással tartózkodik az ingatlanban. Másrészt, ha az önkormányzat szabályosan akart volna eljárni, először fel kellett volna szólítania bennünket, hogy pótoljuk a hiányosságot.

A hely tehát jelenleg érvényes szerződéssel és működési engedéllyel nyitva tart.

* Saját hatáskörben rendelte el a józsefvárosi jegyző  július 16-án kelt határozatában az Auróra vendéglátó-tevékenység beszüntetését, a káoszba forduló esetről a hvg.hu több cikkben is beszámolt. 

***

A hely régóta csípi az önkormányzat szemét, tavaly nyáron például olyan hirtelen zárták be a szórakozóhelyet szintén egy jegyzői döntéssel, hogy az előző nap még senki sem sejtett semmit. Akkor – az indoklás szerint – “lakossági nyomásra”, ill. “közbiztonsági érdekből” csaptak le a helyre. Az meg bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy az Aurórában több olyan civil szervezet működtet irodát, melyek finoman szólva sem hívei a kormánynak.

Választás rendje elleni bűntett gyanújával nyomoz a rendőrség a józsefvárosi időközi polgármester-választással összefüggésben. A nyomozást azt követően rendelték el, hogy az egykori fideszes, Tényi István – aki rendszeresen tesz bejelentést és feljelentést az általa gyanúsnak tartott ügyekben – most is bejelentést tett a Fővárosi Főügyészségen.

Tényi a zoom.hu cikke szerint az ügyészségen feljelentésként értékelt beadványában annak alapján vetette fel a gyanút, hogy még július elején, a szavazás előtti napon Győri Péter úgy nyilatkozott: információi szerint roma szavazatok megvásárlásával akarják őt legyőzni, mi- vel többen is arról számoltak be neki, hogy a kerületi romáknak 5, illetve 20 ezer forintot ajánlottak fel a voksukért.

Így aztán most nyomoz a rendőrség. Aztán majd egyszer (talán) meglátjuk, mi lesz belőle. (Megj.: 2009 óta majd minden választáson felmerült a romák és a szegények szavazatai- nak felvásárlása. Eddig még soha, semmilyen nyomozás nem vezetett eredményre…)

A Büntetőtörvénykönyv (Btk.) szerint az követi el a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekményt, aki többek között jogosultság nélkül szavaz, illetve aki arra jogosultat a választásban vagy népszavazásban akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetőleg anyagi juttatással befolyásolni törekszik. A Btk. ezt három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti.

***

Ismét be akarják zárni az Aurórát, több mint egy hete tart a huzavona. Az Auróra szerint most egy eldátumozásra hivatkozva záratná be a helyet a józsefvárosi önkormányzat. (via 444.hu)

Azok a dolgozók tudnak "megélni" a fizetésükből, akik érdekeit erre hivatott szervezetek képviselik. Nem olyanok, amelyek vezetői le tudnak ülni egy tárgyalónak nevezett asztalhoz, és ott szép szóvirágokkal szorítják ki a jobb sorsra érdemes levegőt, hanem olyanok, akik képesek megbízóik érdekeit érvényesíteni. Olyanok, akik úgynevezett alkupozícióban vannak, és keményen alkusznak, hogy ebből a pozícióból ki tudják hozni a maximumot. Olyanok, akik a számukra elfogadhatatlan "végső" ajánlatokat hallva feláll- nak, rácsapják az ajtót nem igazán tárgyaló "partnereikre", majd azon kilépve azt ordítják a rájuk váró, utcaköves-kalapácsos tömegnek, hogy: SZTRÁJK!

Robert Koehler: A sztrájk (1886)

No, hát ilyen Magyarországon nincs. És nem azért nincs, mert a kisemmizett szakszerve- zeti vezetőket nem várja utcaköves-kalapácsos tömeg az ajtó előtt, hanem azért nincs ott utcaköves-kalapácsos tömeg, mert a kilépő vezető hiába ordítaná teli torokból azt, hogy "SZTRÁÁJK!!!!!", az egésznek nem lenne semmi foganatja. Nem sztrájkolna senki. A sikeres érdekérvényesítéshez ugyanis két dolog kell: sztrájkolni hajlandó tömeg és a sztrájkot fedezni képes sztrájkalap. Magyarországon pedig a rendszerváltás óta az összes parlamenti párt teljes egyetértésben nyirbálta a szakszervezeti jogokat addig, hogy e két dolog összegyűjtésére esély se maradjon.

Az egész eleve rosszul kezdődött — pont úgy, mint a politikában. Az új szakszervezetek nem a SZOT szétverése után, annak vagyonát felosztva jöttek létre, hanem azzal párhu- zamosan és vagyon nélkül — úgy, hogy minden, magára valamit adó pártnak lett "saját" szakszervezeti szövetsége: a Maszopnak persze az átkeresztelt SZOT, az SZDSZ-nek a LIGA, az MDF-nek a Munkástanácsok, a kisgazdák meg a parasztok szervezeteit "karolták fel". Csak a FIDESZ-nek nem volt ilyenje, és persze nem véletlenül, hanem azért, mert a nagybetűs FIDESZ-t mindenki az SZDSZ ifjúsági szervezetének tartotta — egyebek közt ők maguk is. Szóval a tömeget eleve szétforgácsolták párhuzamos szakmai szervezetekre. Márpedig hatékony képviseletre csak nagy tömegek képesek: a magányos munkavállaló az óriási gazdasági erőfölénnyel szemben esélytelen, a kis csoportok kevéssé esélyesek.

Ezután kötelezték a szakszervezeteket, hogy képviseljék azon dolgozók érdekeit is, akik a szakszervezetnek nem tagjai. Ők ezek után teljes joggal gondolták azt, hogy nagy hülyeség lenne tagdíjat fizetni — nem is tették. Soha, egyetlen magyar szakszervezet se tudott sztrájkalapot létrehozni. A bevétel zöme elmegy a bérelt irodára és benne az egy-két fizetett munkatársra, a maradékból pedig szociális gesztusokat tesznek (tanszertámogatás, Mikulás-ünnepség, ilyesmi).

De voltak olyan szakmák, amelyeknél kevés dolgozó leállása is látványos, nagy fennaka- dásokat tudott okozni. Jellemzően ilyenek voltak a mozdonyvezetők. Náluk nem kellett nagy sztrájkalapot feltölteni: egy-két hetes leállást a legtöbb család meg tudott finanszí- rozni. Ennél többet pedig a kormány (a legnagyobb magyar munkáltató) nem engedhetett, mert a népharag elsöpörte volna. Ezért a '90-es években a mozdonyvezetők évről évre ismétlődő sztrájkjai rendre eredményesek voltak.

Bevezették az "elégséges szolgáltatás" fogalmát — ez az, amit sztrájk idején is fenn kell tartani. Mivel pedig a sztrájk lényege a szolgáltatás/termelés elégtelenné tétele, az elégséges szolgáltatás a sztrájk gyilkosa. Gaskó Istvánt, a mozdonyvezető szakszervezet elnökét pedig kedvesen megszólították (szakasztott akár Móricznál a Rokonokban).

— Te, Pistám, igazán eleget voltál már ellenzékben! Nem akarsz átülni ide hozzánk? — az addig "autonóm" Gaskó hipp-hopp az MSZP munkás tagozatának vezetőségi tagja lett, az általa dominált szakszervezeti szövetség pedig a Maszop stratégiai partnere.

A következő évtizedekben nevezett "elégséges szolgáltatást" több lépcsőben a szokásos volumen 80 %-ára emelték. Már csak egy lépés a 100 %: akkor válik a sztrájk olyan időszakká, amelyben éppen úgy kell dolgozni, mint máskor, csak nem jár érte fizetés.

Apropó termelés! Bár a kormány közel annyi embernek ad munkát, mint az összes piaci szereplő együtt, még így is vannak olyan gyárak, amelyekben akár több ezer ember is dolgozik. Kormányunk ezekkel sorra "stratégiai megállapodásokat" köt, és ezekben a munkavállalók érdekképviseletének már egyébként is röhejesre csökkentett jogait is eladja/elárulja. Az úgynevezett "ellenzék" persze ez ellen sem tiltakozik, mint ahogy a korábbi dolgozóellenes törvénykezésnek is aktív részese volt. Épp úgy, ahogy aktív részese a képviselők fizetésemelésének is — oppardon, az más. A képviselők ugyanis nem bérből vagy fizetésből élnek, hanem tiszteletdíjat kapnak.

Ezért aztán nekik (és csak nekik) jár mellette a nyugdíj is.

Fügedi Ubul

P.s.: Annak pedig, aki elégedetlen a jog változásaival, azok irányával, marad a handaban- dázás: Felejthetetlen, mindent elsöprő közleményben küldik el a búsba az…

***

Egész egyszerűen úgy tűnik, elfelejtettük, hogy a sztrájk lényege nem az, hogy a sztrájkoló kibasszon a társadalommal. Hanem a saját érdekeinek a képviselete – ami közvetve vagy közvetlenül, de mindannyiunkat érint. A dolgozók harca ugyanis így vagy úgy, de mind- annyiunk harca. Mert minőségi szolgáltatást csak az tud nyújtani (legyen fogorvos, tanár, önkormányzati dolgozó, vasutas vagy bárki más), aki az elvégzett munkájáért megfelelő bért kap, és ehhez megfelelő munkakörülményeket is biztosítanak neki. (via Kettős Mérce)

Az itt a blogon megjelent cikkemmel kapcsolatos kommentkérdésre adott válaszomat tenném itt most közzé, mely még mindig a július 8-ai polgiválasztás körül felcsapó kórusban kíván egy hang lenni. Egy másik, ámde hasonló kérdésre, ezzel a kiemelt összefoglalóval indítottam a válaszadásomat a fészbuk oldalamon:

A kampány egy totálisan téves, elsősorban a „bérházügy” nagyon is összetett problémahalmazának teljes nem-ismeretére alapozott koncepcióra épült, fi- gyelmen kívül hagyva annak a szélesebb bérlői rétegnek az igényeit, mely a szétzilált élet- és lakhatási körülményeinek rendezésétől és a már korábban beígért Munkáért Lakhatást Programban való önkormányzati továbblépés- től várja helyzetének javulását.

Az itteni kommentkérdésre pedig az alábbiakat válaszolom:

1. A kampányt – bármily furcsa ez – nem a hajléktalanok és a kilakoltatással fenyegetett bérlők ügyére kellett volna kihegyezni, hanem arra a rétegre, amely képes egy önkormány- zati támogatással megerősített, önerős lakás-felújítási programba bekapcsolódni. Abba, amiről a nagy reményekkel indult Munkáért Lakhatás Program is szólt, s melyre az önkori – Munkáért Lakhatást Munkacsoport néven – egy külön szakembergárdát állított rá. (Lásd a korábbi posztot!) Ez a program ugyanis egy valódi, elementárisan sürgető igényt fogalmazott meg, melynek kormányzati elmismásolása egy igen széles és tettrekész réteget hagyott cserben, s amelyben a keserű csalódás érzése máig elevenen él.

És persze meg kéne végre érteni, hogy a lakosságot valójában nem lehet nagyívű "szociális programok" belengetésével megfogni, mert ezek inkább homályos ködképek, mint elérhe- tő, kézzel fogható valóságok formájában képződnek meg bennük. Ezt az MLP-projektet viszont – melyet akár egy szerződéstervezet formájában is tanulmányozhatnának egy jól szervezett és hiteles személyiségre alapozott kampány során – nagyon is magukénak érez- hetnék, amit különben, mint a program egyik kiötlője, saját tapasztalatból is tanúsíthatok.

2. Mindez persze elképzelhetetlen a bérházakban élők bérleményi jogviszonyainak rende- zése nélkül, ami viszont korántsem valami piskótadolog. Az illegitim lakhatási jogállások formái ugyanis elképzelhetetlenül sokfélék, és ezek rendezése mindkét politikai térfélen számos, kisebb-nagyobb érdeksérelemmel járhat. Ennek kifejtése azonban, már egy kö- vetkező dolgozat témája lenne, melynek részletes taglalására amúgy is csak a bérházak szociális és épített állagának felmérése után kerülhetne sor.

De azért szögezzük le az alábbiakat: az önkormányzati lakások "diszfunkcionális haszná- latával" kapcsolatos ügyekben – a politika mindkét oldali résztvevőitől kezdve – a civil érdek-képviseleteken keresztül a különféle jószolgálati szervezeteken át, egészen a kiterjedt lakásüzéri hálózatokig, mindenki sáros, még ha nem egyelő mértékben is. (A "diszfunkcionális lakáshasználat" körébe az ún. "üres lakások" jogi szempontból kissé pontatlan fogalma is beletartozik.)

Természetesen van 3. és 4. pont is, mely a bérházak közegészségügyi, rendtartási és állagmegóvási ügyeit venné számba. De mi most – visszatérve eredeti kérdésedre – maradjunk a bérlői rétegtársadalomnak annál a szegmensénél, melynek életét jórészt a fentebbi "szervek" lehetetlenítik el, s mely ma már ott tart, hogy a mindennapi önrege- nerációs minimum alapvető feltételeinek hiányában, szinte pánikban menekülnének pokollá vált "szerény hajlékaikból." S innen van az, hogy a hajléktalan-kérdés megoldása a bérházak épített és szociális "állagának" rendezése nélkül nem más, mint szakszerűtlen "felületi kezelés," mely nem sokkal ér többet, mintha gyámolítottjainkat jól szabott szmokinggal és sétapálcával látnánk el...

Annyi viszont bizonyos, hogy ennek a komplex kérdésnek a megoldásához a bérház- dzsungel minden szegletét ismerni kell, beleértve ebbe annak "illegitim szféráját" is. És erre most csak azt a példát hoznám föl, hogy a polgármesterjelölt – erősen behatárolt helyzetében – nem is tehetett mást, minthogy a rendelkezésére bocsátott adatokból tájékozódjék. Ebben viszont pl, az üres lakások számát – mint 15 éve mindig(!) – 400 körüliben adja meg a Hivatal. A valóságban azonban ez a szám – beleértve a diszfunk- cionálisan lakott bérleményeket is – minimum 1500, de szerintem simán eléri akár a 2000-et is.

Ám, ha végre valaki egy valóban szakszerű bérlemény-felülvizsgálatra szánná el magát, hát még az itt közölt adatok ismeretében is dobna a végén egy hátast. És persze, az ezekben a lakásokban élő sokféle, nagyrészt illegitim lakhatási jogállású "álbérlők" helyzetének jog- szerű rendezését követően – beleértve ebbe a rászorultsági elvnek ellentmondó jogállá- súakét is – meglepően sok rendeltetésszerű használatra alkalmas lakás szabadulhatna fel...

Budaházy Gusztáv

Nyögdíj, folytatásos rémregény
Csinovnyikok rémuralma sorozat

Egy és egynegyed év huzavona után a hét elején kaptam egy nyolc oldalas értesítést arról, hogy megállapították a nyugdíjamat. A nyolc oldalból mintegy öt különböző tv.-helyek idézete volt, egy előlap, egy semmiféle információt nem hordozó táblázat, egyen pedig értesítettek arról, hogy amíg Mongóliában dolgoztam, addig folyamatos volt a munkavi- szonyom a Földtani Intézetben (ezt egyrészt nagyon gondosan elmondtam nekik, másrészt ott volt a leadott papírjaimon) - tehát az itthoni fizetésem után fizették a nyugdíjjárulékot, és a kinti nagyobb jövedelmem semmilyen plusz nyugdíjra nem jogosít.

Ez jogelméletileg elég érdekes, mert azt mutatja, hogy a hivatal álláspontja szerint (leg- alábbis amíg ez nekem hátrányos), a magyar nyugdíjrendszer tényleg biztosítási és nem felosztó-kirovó jellegű. Engem mindenesetre elég kellemetlenül érint.

A nyolc oldalon egy árva szó sem esik arról, hogy mi lesz a frissiben megállapított nyugdíj és az előnyugdíj különbségével, aminek mostanra kamatokkal meg kell közelítenie a milliót, mint ahogy arról sem, hogy egyáltalán hajlandók-e kamatot fizetni, vagy perre kell menjek érte. Viszont ma kaptam egy teljesen új levelet, amit beidézek ide szóról szóra, a helyesírási hibákkal együtt:

Tisztelt Ügyfelünk!

 

Ezúton küldjük Önnek vissza az eredeti okiratát. ( 1 db.eredeti TB kiskönyv) Egyben tájékoztatom, hogy az öregségi nyugdíj ügyében hivatalunk határozatot hozott, melyet egy későbbi levélben fog megkapni."

 

(Dátum, aláírások, a kiskönyv mellékelve.)

Ha vki netán még nem sejtené, miből állnak össze az államigazgatás költségei...

Fügedi Ubul

Nos, az elmúlt napokban írtam néhány elemző megjegyzést az utóbbi két hónap választási kampányáról, s mivel elsősorban a "mindenki söpörjön először a maga portája előtt" elvét tartottam szem előtt, megkockáztattam néhány kritikai megjegyzést is, beleértve a saját "munkásságomat" is.

Több mint három napja ugyanis – a demokratikus oldalról legalábbis – mély hallgatás övezi a független polgármesterjelölt alulmaradását a kormánypártival szemben. Én úgy gondolom, Győri Péternek semmi szégyellni valója nincs az egyenlőtlen küzdelemben elszenvedett vereség miatt, ami viszont nem menti fel sem őt, sem kampánycsapatát az események okait elemző megszólalás kötelezettsége alól. 

Ám a Győri Péter hivatalos oldalán olvasható számos reflexió, a szánalmas önsajnálaton s az ellenséges aknamunka folytonos fölemlegetésén kívül, semmi másról nem szól, s a leg- nagyobb sikert az a rövid kis komment aratta, melyet most idemásolok: "Kata Kati: nem rontottak semmit, a baj a FIDESZ", amit – mármint a FIDESZ aránytalan túlhatalmából eredő lehengerlő fölényét – asszem mindannyian ismerjük.

De gondoljátok, hogy ez egyben mentesít is minket a végzett munkánk tanulságainak levonása alól? Mert abban reménykedni, hogy az ellenfél mégis csak magától felhagy ádáz tevékenységével, és meghajol "érveink súlya alatt", hát az inkább az elmekórtan tárgykö- rébe tartozik, mintsem a kritikaiba...

Budaházy Gusztáv