30 automata utcai vécét kapna ingyen a főváros, de a kerületek félnek tőle. A JCDecaux közterület reklámcég felmérte a budapesti közterületeket, és 76-78 köztéri vécét találtak, aminek jelentős része nem is működött. Ezért egy korábbi, 2006-os szerződés alapján javaslatot tettek a főváros önkormányzatának, hogy reklámfelületekért cserébe 30 darab automatizált utcai illemhelyet telepítenének – többek között  az Astorián, Deák téren, az Oktogonon, a Blaha Lujza téren, a Kálvin téren, vagy a Batthyány téren.

Azaz, önkormányzati cselekvés hiányában most egy magáncég, az utcabútorairól – pl. padokról, illemhelyekről, kölcsön biciklikről – ismert francia vállalat ajánlotta fel, hogy nyilvános vécéket hozna létre Budapesten. Abban a kétmilliós városban, ahol mindössze 70 köztéri illemhely van, és ahol a vezetőket nemcsak az ombudsman véleménye nem hatotta meg, de az sem, hogy lakosok 85,5%-a több nyilvános mosdót szeretne! Ugyanis attól félnek, hogy hajléktalanok veszik birtokba a létesítményeket.

Mi lenne, ha a változatosság kedvéért az önkormányzatok azon dolgoznának, hogy keve- sebb ember kerüljön az utcára, és közben vécéket is létesítenének, hogy kicsit tisztább és élhetőbb legyen a város a helyi lakosok és az idelátogatók számára is? (via Kettős Mérce)

***

Összesen 55+15 köztéri vécé van Budapesten - A fővárosi önkormányzat tulajdo- nában lévő budapesti illemhelyek üzemeltetését a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) látja el. Jelenleg 55 db üzemképes illemhelyet tartanak nyilván. Az illemhelyek elsősorban a főbb tömegközlekedési csomópontoknál és a turisták által látogatott nevezetességeknél találhatók. A kerületi önkormányzatok által üzemeltetett vagy bérbe adott illemhelyek száma 16 darab. (Index)

Olvasom az ittlakunk.hu-n, hogy nemrégiben arról kérdezték meg a kerület lakosait, hogy melyik józsefvárosi városrészekre férne rá leginkább egy alapos megújulás. Az így kapott válaszokat aztán szépen elküldték az önkormányzatnak azzal a kérdéssel, hogy az általuk felsoroltak közül melyik rendbetétele van tervbe véve. Megkapták a választ (itt olvasható), én azonban – eléggé önző módon – csak kettőt emelnék most ki közülük, merthogy ezek érintik (érintenék?) azt a környéket, ahol már évtizedek óta van szerencsém eléldegélni.

A Diószegi – Dugonics - Illés - Kálvária tér közti terület, az Orczy negyed, az Illés utca és Diószegi utca vonatkozásában jó hír, hogy a Fővárosi Közgyűlés a hetekben döntött róla, hogy támogatásra javasolja a józsefvárosi Orczy negyed két milliárd forintos fejlesztését. Amint megkapjuk az utolsó szükséges támogatást is, elkezdődik a komplex városrehabilitációs program előkészítése és ezt követően a tényleges munka. Az első időszakban a legproblémásabb, Dankó utca – Magdolna utca – Dobozi utca – Baross utca – Kálvária tér – Diószegi utca – Dugonics utca – Illés utca – Kálvária tér által határolt területre eső 7 tömbre fogunk koncentrálni.

„Harminc éve ígérik, hogy felújítják az utcát, de erre valahogy megint nem lett pénz.” (Élet a Diószegiben)

Több Kőris utcai épület is érintett az Orczy programban, ezen kívül a tervek között szerepel a 4/b és 9. szám alatti telkek értékesítése, ahol sikeres pályáztatás esetén építési beruházás kezdődhet.

Komolyan mondom, ez igazán nagyszerű! Újra itt a megújulás és az újjáépülés. Állítólag. Csakhát én valahogy már eléggé bizalmatlan vagyok. Tetszetek tudni, hogy az elmúlt 2-5-8-15-20 évben hányszor, de hányszor hallottam, olvastam már ugyanezeket a beetetető lelkesítő mondatokat? Ezeregyszer.

LaMa

***

A területet ma már hivatalosan Orczy-negyedként tartják nyilván. Sok az önkormányzati tulajdonú lakás, így sok az önkényes lakásfoglalók ellen alkalmazott totális elfalazás is. Az épületek többsége minimum százéves, védettséget egyik sem élvez. A VIII. kerület évtize- dek óta tartó rehabilitációjában eddig eléggé lemaradt ez a terület. ... Az önkormányzat ígéretet tett rá, hogy megpályáz 2 milliárd forintnyi uniós támogatást. Az összeg 70 %-át szociális, társadalmi, bűnmegelőzési és gazdaságélénkítési programokra lehetne felhasz- nálni, a fennmaradó részt pedig építkezésre. Három pilléren nyugszik majd a pályázat: lakhatás, foglalkoztatás és gazdaságélénkítés, valamint bűnmegelőzés. A 2016-ban beígért pályázatról a kerület honlapja, a jozsefvaros.hu még mindig konzekvensen jövő időben beszél. (via Magyar Narancs)

Szűk egy hete írtunk arról, hogy október elsejétől már szigorúan csak a szomszédok engedélyével lehet airbnb-zni Józsefvárosban. Frigyesmester akkor kifejtette a döntéssel kapcsolatos vegyes érzelmeit, elmesélve személyes tapasztalatát is. Tegnap ugyanebben a témában a 8ker fb-oldala is feltett néhány igencsak jogosnak tűnő kérdést.

Ezeket:

• Ha a már működő vállalkozások zavarják a lakók nyugalmát, arra megoldás-e a problémák forrását jelentő vállalkozások megvédése az új belépők versenyétől?
• Vajon pontosan mit jelent a nyugalom zavarása, és miért nem tartatta be a helyhatóság az eddigi szabályokat az eddig működő szálláshelyekkel?
• Az önkormányzati bérházak nyugalmáért, az építési területeken élők nyugalmáért láthatóan nem tesz semmit az önkormányzat, miért? A társasházak nyugalma megóvásának pedig az az útja, hogy akik nem tudtak a szabályozásról, azoknak bezárultak a kapuk a tulajdonuk ilyen hasznosítására? Vajon a közérdeket szolgálja-e az önkormányzat azzal, hogy csak a neki tetsző szabályokat tartatja be, és a problémákra a lakástulajdonosokat szelektíven érintő, újabb szabályokkal reagál?
• Tapasztalták-e már a képviselők, hogyan zajlik az szmsz-módosítás a társasházakban?
• Vajon miért nem volt a szabályozáshoz egyetlen képviselőnek sem hozzászólása, ellenvetése a vitában?* Mi okból nem tartották olyan lényegesnek a témát, hogy szeptemberben tájékoztassák a lakosságot? Hogy ne csak a hivatalhoz és a pártokhoz közeli vállalkozások szerezzenek róla tudomást, hanem mindenki. Az is, aki nem követi a képviselő-testületi közvetítéseket és a jegyzőkönyveket. Teljes megegyezés a rendeletről is, a közös hallgatásról is a hatályba lépésig?

+1 kérdés – ez már egy kommentként született meg a fenti poszt alatt a fészbukon:

• Vajon a feketén, adózás nélkül kiadott lakásokkal miért nem foglalkoznak? Az airbnb-ek adóznak, dolgoznak azért, hogy lakásaik mindig használható (kiadható) állapotban legyenek. Rendszeresen ellenőrzik őket. Ez miért zavarja a Képviselő-testületet? Másrészt törvénytelen a társasházak külön albetétben (tulajdoni lapon) feltüntetett tulajdonosainak korlátozása jogaikban. Egy helyi rendelet nem írhatja felül a Polgári törvénykönyvet!

Jó kérdések, tán’ valamikor valakiktől a válaszok is megszületnek.

Jóhírünk a nagyvilágban: egy kerületi ház folyosóján bukkant rá valaki egy eszméletlenül fekvő idős nőre, ő értesítette a mentőket, akiket azonban a többi lakó nem engedett be – írta tegnap a 24.hu. A helyszínre érkező mentősök hiába csöngettek a lakókhoz, azok az istennek sem engedték be őket. „Bárki állíthatja, hogy a mentőktől érkezett” - közölték.

(Fotó: Valics Dezső, Országos Mentőszolgálat/24.hu)

A mentősofőr végül mindezt megunva, bekapcsolta a szirénát, és addig szirénázott, amíg az egyik lakó nagynehezen be nem engedte őket.

Na ja, mer ismerik ezt a lakók: először a mentők, aztán a szüleik, aztán családegyesítés, és ott vannak a bajban. Olcsón megúszták, hogy nem szúrta ki senki a mentőautó gumiját. (via Borsi Vera)

A következő meg majd az lesz, hogy "tudjuk, hogy maguk a mentők, de nem idevalósiak. Márpedig akkor ide be nem jönnek!" Hát, itt tartunk ma az újjáépülő, egyre (köz)bizton- ságosabb kerületünkben (és országunkban). Szomorú ez kérem, és szörnyű is.

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

P.s.: Magyarország Európában ma a legbiztonságosabb országok egyike. Ezt maga a miniszterelnök mondta a Hősök terén, 227 rendőr tiszthelyettes ünnepélyes eskütételén.

Olvasom a 444.hu-n, hogy október elsejétől már csak a szomszédok engedélyével lehet airbnb-zni Józsefvárosban. Azaz, itt nálunk. Fene se tudja, én valahogy vegyes érzelmekkel vagyok ezzel a dologgal, több okból is. Egyik "unokatesóm" airbnb-zett itt a nyócban azzal a lakással, amit örökölt, és nem egyedül volt a tulajdonosa.

Amíg romos volt a lakás, a szomszéd bagóért meg akarta venni; mikor felújították, akkor a másik szomszéd mószerolta be őt az önkormányzatnál mondvacsinált kamumesékkel. Aztán amikor a lakás társtulajdonosával beindult az airbnb-zés, akkor a lakást romosan megvenni akaró szomszéd nyomta fel az önkormányzatnál (pechje volt a bejelentőnek: "unokatesóék" mindent szabályosan csinált). De aztán a zaklatással felérő ellenőrzés-so- rozat után inkább abbahagyta. A bejelentő szomszéd most "örülhet" egy albérlő családnak – egy többgyerekes családnak.

- A házban ahol lakom, a lakóközösség felét még névről sem ismerem. A lakások többségét albérlők lakják, akik ki lettek okosítva, hogy "távoli rokon, csak szívességből lakik itt".
- A házban ahol lakom, a lakások egy részét nem is lakásnak használják, hanem irodának – viszont azt lakásnak használják, aminek a funkciója hivatalosan iroda. Van olyan lakás, ahol majdnem félszáz cég székhelye van bejelentve. A funkciótól eltérő használatról senki nem kérdezett senkit a házban.

P.s.: Mindenesetre, ha már az airbnb és a szobáztatás ügyében „rendet tett” Kocsis Máté és a Jegyző, akkor nekiugorhatnának intézkedni a Szigony utcát borító, illetve a Szigony- Tömő sarkán továbbra is képződő porszennyezésnek felszámolásának is. Ha már…

Frigyesmester

"Sajnos hibáztam, mert nem gondoltam, hogy a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban" — írta levelében Botka László, az MSZP lemondó miniszterelnök-jelöltje.

Fotó: Huszti István / Index

Elképesztően nagy mondat ez. Kivételes egyéniség kell ahhoz, hogy valaki az első sorban magát hibáztassa. Elliot Aronson és Carol Tavris egy teljes könyvet szentel az önigazolás lélektanának. Ennek címe (Történtek hibák) nagyon pontosan jelzi, hogy a felelősség el-, illetve áthárításában milyen fontos szerepet bízunk a nyelvtanra. A kiváló szerzők mindjárt a könyv 12. oldalán leszögezik: >>... szinte képtelenek vagyunk kimondani: "Tévedtem, szörnyű hibát követtem el."<<.

Tévedésünk bizonyítékaival találkozva általában nem változtatjuk meg se nézőpontunkat, se irányvonalunkat; inkább fokozzuk az önigazolást. Példaként G.W. Busht hozzák fel, aki tévesen állította, hogy:

• Szaddám Husszeinnek tömegpusztító fegyverei lettek volna;
• Szaddám kapcsolatban állt volna az al-Kaidával;
• az amerikai katonákat az irakiak örömtánccal fogadják majd az utcákon;
• a konfliktus hamar lezárul;
• az anyagi és emberveszteség csekély lesz stb.

Miután megismerték a tényeket és látták a feszültség növekedését, jobb- és baloldali újságírók közösen szólították fel tévedéseinek beismerésére. A 2006-os időközi választást — amit jóformán mindenki úgy fogott fel, mint egyfajta népszavazást a háborúról — a republikánusok a parlament mindkét házában durván elvesztették. Mindezekre válaszul az elnök kijelentette: "Döntéseim helyességéről soha ennyire tántoríthatatlanul nem voltam meggyőződve".

Botka helyesen ismerte fel, hogy "jelentős ellenzéki... erők nem leváltani akarják a NER-t, hanem együtt élni vele". (Hízik a májam, erről írtam posztot 30-án.) No, persze azért ő sem tökéletes, csak tanultabb versenytársainál. Ezért aztán nála még a felelősség áthárítása is úgy kezdődik, hogy "Hibáztam":

„Hibáztam, mert alulértékeltem a Fidesz aljasságát; azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket.” Nem. A Fidesznek semmi szüksége arra, hogy nagy munkával behálózza az önmagát demokratikusnak nevező ellenzéket: Az MSZP szervezeti kultúrájának évtizedek óta része, hogy a kisebbségi érdek mindig felfalja a többségi érdeket. Botka ebben a szervezeti kultúrában nőtt fel: ezt tudnia kellett volna.

Fügedi Ubul

Olvasom, hogy lebontják az egykori Köztársaság téren álló egykori MSZP székházat. A hírek szerint októberben kezdődnek a munkálatok, miután a józsefvárosi önkormányzat kiadta a bontási engedélyt az épületre egészen a pince szintjéig. Az épület (épületek?) bontási engedélye a napokban emelkedett jogerőre, bár a bontás pontos időpontját nem tudni. Így aztán elfutottam gyorsan pár képet készíteni a Köztársaság – bocsánat: II. János Pál pápa – tér és a Kenyérmező utca sarkán álló, mára teljesen szétrohasztott épületeket.

Annyit viszont tudni lehet, hogy most épp libanoni üzletemberek tulajdonába került az ingatlan – legalább is a HVG szeptember eleji információi szerint.

De nézzük röviden a ma még álló két házat: a 26. szám alatti – a tér és a Kenyérmező utca sarkán álló ház – Déry Attila építészettörténész a kerület épületeiről írt monográfiája szerint – 1890 körül épült. Az eredetileg lakóháznak szánt épületet az idők során többször átépítették, a negyedik emelet például 1895-ben került a házra. Az 1910-es években itt működött a budapesti mészáros ipartestület elöljárósága, majd hosszú-hosszú éveken át egy autókarosszéria- és javítóüzem is.

A 27. szám alatti ház 1887-ben – eredetileg kétemeletesre – épült, szintén lakóházként. A harmadik emelet az építést követően, de még ugyanabban az évben került a házra, A Köztársaság tér (akkori Tisza Kálmán tér) ezen házában alakult meg 1912-ben a német tanítónők és nevelők otthona, egyesülete, később a magyarországi németek tulajdona lett, akik 1940-ben itt szervezték meg a Volksbundot. Ettől kezdve az épület Birodalmi Német Házként (Reichsdeutsches Haus) üzemelt.

A Volksbundnak 1945-ben finoman szólva is bealkonyult, s székházukat még az év januárjában lefoglalták a Magyar Kommunista Párt funkcionáriusai. Vas Zoltánék a párt nevében és részére foglalták le az idegen érdekeket szolgáló mozgalom tulajdonát, s itt rendezték be az MKP első pesti országos központját. Itt jelentkeztek az illegalitásból kilépő elvtársak, a belépni szándékozó szimpatizánsok, s persze az okos helyezkedők is. (László Ferenc - A Köztársaság tér históriája: Gyere ki a pártház elé! – Magyar Narancs 2007. 11. 04.)

1945-ben az épületegyüttesbe beköltözött a kommunisták budapesti pártbizottsága és ifjúsági szervezete. Az országos központ aztán 1945 augusztusában az Akadémia utcába költözött, s ezt követően a két ház a nagy-budapesti PB és az ifjúsági tömegszervezet, a DISZ központjaként fungált. Az 1956-os forradalom idején a felkelők megostromolták és elfoglalták az ingatlanokat, 1956 után pedig az MSZMP budapesti szervezetének székháza lett a két épület. A rendszerváltás után a Fehér Házból kihurcolkodó MSZP országos központja is jó ideig itt székelt. Pontosan 2007-ig, amikor is az MSZP 1,6 milliárd forintért adott túl az összesen 3003 négyzetméter alapterületű ingatlanon.

Azóta hajléktalanok foglalták el az elhagyatott épületet, amelyből az utóbbi években nem csak a berendezést hordták el – de mint a mostani képeken is látszik – már se ajtaja, se ablaka. Már csak kibelezett, szétrohasztott épületváz az egész...

P.s.: Akit részletesebben is érdekel a két ház és a tér története, annak megint csak az Urbanistáról tudom ajánlani Kiss Eszter írását: Lebontják a pártbizottság egykori Köztársaság téri székházát.

 Indexen az Urbanista: Gettóból az ingatlanfejlesztők paradicsoma 
Alcím: Megismétli a Corvinnegyed sikerét Magdolnanegyed? 

„Alföldi György épületeket tervez, várost fejleszt, politikusokat helyettesít, majd urbanisztikai díjakkal jutalmazza, egyetemen oktatja és nagydoktori értekezésben elemzi a saját művét, most pedig nekünk is elmagyarázza, hogyan értsük a kerületi változásokat.” (8ker a fentebb belinkelt cikkhez)

Urbanista cikk szép cikk, jó cikk, tessék szépen elolvasni. De én azért – az elmesélt és leírt rengeteg nagyszerűség mellett – csak-csak megemlítettem volna még mindannyiunk mé- regdrága büszkeségét, az A. György és társai által briliáns műszaki- és művészeti érzékkel két éve elkövetett dadaista buszmegállót* is. Ha már.

Arról meg nem tehetek, ha meghallom Alföldi nevét – eléggé el nem ítélhető módon – nem az MNP, nem a szédületes fejlődés, nem a minden szép és jó jut eszembe, hanem rögtön ez a jópénzért összehozott tákolmány ugrik be... (A megállót különben a Kutya- párték kicsit később – kevésbé elszállva önmaguktól és jóval olcsóbban – megpróbálták egy csöppet használhatóbbá varázsolni, több-kevesebb sikerrel.)

De sebaj, most már egy szépséges rózsaszín sikersztorink is van. A megálló (meg az összes többi) mellé, bónusznak.

*A linken megtalálható Buszmegálló-terv szerint Alföldi György, Bach Péter és Kukucska Gergely voltak a híres-neves objektum tervezői.

LaMa

***

A kritikusok szerint a szociális városrehab forrásait legalább 2011-2012 óta lényegében a szegények kiszorítására használja a projektgazda önkormányzat. Alföldi György pedig segít ebben neki: hol azzal, hogy további pályázatotokat ír, amelyben elhallgatja az önkormányzat szándékát, hol azzal, hogy az általa alelnökölt szakmai szervezet ad díjakat az általa vezetett projektnek, hol cikkekben és nyilatkozatokban dicséri a projektjét, hol az akadémiai pozíciójában végez reflektálatlanul önelemzést és oktatást, aminek a presztízsét aztán visszaforgatja a gyakorlati projektjeibe. (Bódis Lajos egyik kommentje az Urbanistán, de a többit is érdemes elovasni)

Már a cikk írásakor is azon tűnődtem, hogy vajon miért fényképeztette le magát ez a három ember – a polgármester, a helyettese és a rendőrkapitány – a Hős utcai villamos megállóban? Ők lennének netán a józsefvárosi háromkirályok, akik a Jó Hírt hozzák a két lakóépületnyi fertő sokat próbált szenvedőinek? A kép ugyanis azt sugallja – mindenki láthatja – hogy kedves vezetőink úgy általában is villamossal járnak, kivált az efféle "veszélyes helyekre," ahol aztán menten a helyszínen, hozzá is látnak a rendcsináláshoz.

Na és akkor most ez a kép megint, mert csak nem tudunk betelni vele…
( Fotó: Kocsis Máté / Facebook)

Mert azon kívül, hogy – feltétlen hűségű rajongótáboruk nagyobb örömére – rendületlen harcot hirdetnek a kábítószerfogyasztók és úgy általában a bűnözés ellen, még egyszer se hallottam tőlük egyetlen épkézláb mondatot arról, hogy milyen cselekvési tervet dolgoztak ki pl. a prevenciós stratégiára, magyarán arra, hogy miként lennének megelőzhetők vagy legalább kordában tarthatók azok a folyamatok, melyek idáig juttatnak embereket.

A polgármesteri stratégia ugyanis nem áll másból, mint a "fokozott rendőri jelenlét" időnkénti bevetéséből, mely önmagában kábé annyira képes megoldani ezt a sokágú prob- lémakomplexumot, mintha egy lőszergyárban csak a tűzoltóság gondoskodna a műszaki- biztonságtechnikai előírások betartásáról és a technológiai fegyelemről. S ezzel is csak arra utalnánk, hogy persze, senki épelméjű embernek eszébe nem jutna, hogy a rend- és katasztrófavédelmi szervek tevékenységének fontosságát egy percig is vitassa; itt pusztán annak a régi mondásnak az igazságára céloznánk, hogy "dobbal nem lehet verebet fogni."

Fotó: jozsefvaros.hu

A mai hatalom által leliberálisozott és ellehetetlenített preventív drogstratégiák ugyanis, (lásd Kék Pont és társai,) azon kívül, hogy (magától értetődően) nem fegyveres roham- osztagokkal kívánnak orvosolni egy, a kriminalisztikai kihatásaiban is komplex társadal- mi-közegészségügyi eredőjű problémát, egyúttal a közvetlen szakterületükön is túlmutató, sokkal általánosabb "hibaforrásra" is rámutatnak.

Arra ugyanis, hogy milyen zsákutcás a tanács-rendszerbeli zárványként itt maradt, ön- kormányzati bizományba adott bérlakás-állomány egész működtetési rendszere, melynek élére nem véletlenül ültetnek csak egyedül védelmi/támadó stratégiákban gondolkodni képes politikai komisszárokat, akik csak egymás ellenfeleiként tudják kezelni a gondjaikra bízott különféle társadalmi rétegeket. (Lásd például, az egyébként csak eleve propaganda- anyagnak szánt, soha meg nem valósított "Bérlővédelmi Programot," mely egyébként csak az utcáról a bérházak "exterritoriális," védtelen "belterületére" besöpört bűnözést tudja "eredményként" felmutatni.)

A rendszer irányítói - akik nem tudnak mit kezdeni a vagyonkezelői struktúra velejéig korrupt és tehetetlen működési szisztémájával – az egyre görcsösebb erőfitogtatással se tudják elpalástolni, hogy fordítva ülnek a lovon. Mert tegyük fel a kérdést: vajon milyen tényezők késztetik az "arra hajlamosokat," hogy épp Kelet-Józsefváros egy bizonyos településrészét válasszák ki maguknak "bűnös szenvedélyeik" kiélésére? Éghajlatiak netán, vagy valamilyen elátkozott, rossz tradíció okán? Vagy a mindenért okolható "migránsok" miatt, akiknek különben, pár évvel ezelőtt, még hírük-hamvuk se volt?

Hát nem nyilvánvaló, hogy mindez az átokverte kórság, egyedül egy olyan "klímában" válhat csak virulenssé, melynek egyik "végterméke," az önkormányzati bérházrendszer, a teljes kirekesztettség és gazdátlanság állapotában vegetál, s melynél a be- befolyó lakbéreken kívül, egyetlen élet- és lakhatási szempont, ill. tényező sem számít. Kivéve persze, az ezres nagyságrendű üres lakások egy bizonyos része után beszedett lakbért, mely szintén "valóságos nemzetgazdasági jövedelem." Mármint, ha a drog- és lakásüzérek virágzó iparágát is annak tekintjük.

A kérdésünk már csak az, hogy ezt is a készenléti rendőrség vagy más rohamcsapatok bevetésével akarják felszámolni? Ez az a terület ugyanis, melynek – a milliárdos MNP-projektek, többnyire látványberuházásokra költött milliárdjai után – ismét felé se néznek, s melynek súlyos szociális – de az épített állaggal kapcsolatos problémái is senkit sem érdekelnek, beleértve ebbe a mindkét oldali harcos ellenzéket is.

Így aztán jól érzékelhetően, a többivel együtt, a drogártalom még az eddigieknél is jobban a bérházak nyakába szakadt, s így, az amúgy is "területen kívüli" önkormányzati bérlakás-rendszer – melynek egyre akutabb ügyével "hot potato ball"-t játszik az önkori kontra "rendvédelmi szervek" csapata – teljes katasztrófaállapotokhoz vezető sorshelyzete beteljesedni látszik.

S maradva még mindig a "hős utcai effektus" kérdésénél, a különféle ártalomcsökkentő szolgáltatások és a hosszútávon kialakítható segítői együttműködések helyett bevetett, és tűzzel-vassal vívott állami "drogstratégia" valójában nem más, mint egy félelmetes harci díszekkel telepingált óriás-luftballon, mely időnként fel-feltűnik a kerület jobb sorsra érdemes, egyes negyedei felett. S bár kétségtelen, hogy a jámbor lakosság szemében mindez az imponáló erő benyomását kelti, valódi hatása olyan illékony és kurta, mint a kelő nappal elszálló éji ködé. Bár gondolom, hogy a politikai boszorkánykonyha mindkét oldali séfjeinél, mindezen szempontok alig is játszanak.

Budaházy Gusztáv

"Bejárás a Hős utcánál. Javult a helyzet, de ha szükséges, további közbiztonsági intéz- kedéseket teszünk" – nyilatkozza dr. Kocsis Máté a fb-oldalán, és lőn. Első "közbiztonsági intézkedésként" mindjárt töröltette is a "bejárási poszthoz" írott hozzászólásomat, melyet sok önkormányzati bérlő kérésére írtam, akik nemcsak a nagyrészt Kőbányai illetőségű "Hős utcai helyzettel" elégedetlenek, hanem a saját, nyolckerbeliével is.

Fotó: Kocsis Máté / Facebook

Íme, a törölt hozzászólás:

A Hős utca legproblémásabb házai a 10. kerülethez tartoznak, nem? A Bérlővédelmi Programot pedig, amelyet több mint egy éve hirdetett meg a polgármester – s melyről alig is esik szó manapság – minden vonatkozásban mély csend övezi. A kerületbeli bérház-állomány pedig, nemcsak egy-két kirívóan lezüllött, leamortizálódott épületből áll, mint a Hős utcaiak, hanem – az önkori szerint – 4800 lakásból, ami a legutóbbi, általam is hozzáférhető SH-adat szerint még 5712 lakást számlált.

Nem írom le itt újra meg újra – hisz erről (hivatalos felkérésre is) részletesen, írásban is beszámoltam az önkormányzati illetékeseknek – milyen állapotban vannak ezek a házak élet- és lakhatási állapotaikat és épített állagukat tekintve. S most, hogy az önkormányzati vezetésnek olyan mesterien sikerült megvezetnie azt a négy házat, mely egy lehetséges kibontakozási program magját volt hivatva képezni, s mely házak mára – legalábbis életviszonyaikban, de 8. éve amortizálódó épített állagukat tekintve is – visszasüllyedtek az MNP-projekt előtti állapotokba, azt, pláne a felújítási munkákban aktívan is résztvevők, nehezen emésztik meg.

Az a rettenetes életmódbeli és fizikai amortizációs folyamat ugyanis – melyet a mindenkori vezetés előszeretettel varr az "összeférhetetlen lakosság" nyakába – valamiért mégis a milliárdos költségekkel "rehabilitált" önkormányzati bérházak közegében ölt a Hős utcaihoz hasonlóan, már-már háborús méreteket. És ezen nem lehet nemhogy a készenléti rendőrséggel, de még egy hadsereggel sem segíteni.

Budaházy Gusztáv

P.s.: Azt kérdezi tőlem egy, a "négyházak" egyikében lakó bérlőtársam, hogy vajon ki olvassa az én, az önkormányzati bérházak "sötét oldaláról" szóló, "lázító" írásaimat, hisz ő - épp az elsősorban ebben érdekelt bérlők közül - egy ismerőst se lát a lájkolók között. "Hm" – válaszoltam neki némileg értetlenül – "de hát te is egy "érdekelt bérlő vagy, nem?" "Ja, hát persze" – mondja hangjában némi csodálkozással – "de hát az is szeretnék maradni," s látszik rajta, hogy örül saját frappáns válaszának. S a helyzet az, hogy ha én nem örülök is, de megértem az "egyszerű bérlőt", aki nemcsak a "feljebbvaló" önkorinak van kiszolgáltatva, de az egész, Csáky szalmájaként "kezelt", bűnözőkkel, járványos kórságokkal és egy senki által nem ellenőrzött körülményekkel terhelt helyzet foglyaként, valójában senkire nem számíthat, csak magára. És még inkább örülnie kell, ha csak ilyen-olyan írásait törlik az urak, s nem őt. magát is...