"Bejárás a Hős utcánál. Javult a helyzet, de ha szükséges, további közbiztonsági intéz- kedéseket teszünk" – nyilatkozza dr. Kocsis Máté a fb-oldalán, és lőn. Első "közbiztonsági intézkedésként" mindjárt töröltette is a "bejárási poszthoz" írott hozzászólásomat, melyet sok önkormányzati bérlő kérésére írtam, akik nemcsak a nagyrészt Kőbányai illetőségű "Hős utcai helyzettel" elégedetlenek, hanem a saját, nyolckerbeliével is.

Fotó: Kocsis Máté / Facebook

Íme, a törölt hozzászólás:

A Hős utca legproblémásabb házai a 10. kerülethez tartoznak, nem? A Bérlővédelmi Programot pedig, amelyet több mint egy éve hirdetett meg a polgármester – s melyről alig is esik szó manapság – minden vonatkozásban mély csend övezi. A kerületbeli bérház-állomány pedig, nemcsak egy-két kirívóan lezüllött, leamortizálódott épületből áll, mint a Hős utcaiak, hanem – az önkori szerint – 4800 lakásból, ami a legutóbbi, általam is hozzáférhető SH-adat szerint még 5712 lakást számlált.

Nem írom le itt újra meg újra – hisz erről (hivatalos felkérésre is) részletesen, írásban is beszámoltam az önkormányzati illetékeseknek – milyen állapotban vannak ezek a házak élet- és lakhatási állapotaikat és épített állagukat tekintve. S most, hogy az önkormányzati vezetésnek olyan mesterien sikerült megvezetnie azt a négy házat, mely egy lehetséges kibontakozási program magját volt hivatva képezni, s mely házak mára – legalábbis életviszonyaikban, de 8. éve amortizálódó épített állagukat tekintve is – visszasüllyedtek az MNP-projekt előtti állapotokba, azt, pláne a felújítási munkákban aktívan is résztvevők, nehezen emésztik meg.

Az a rettenetes életmódbeli és fizikai amortizációs folyamat ugyanis – melyet a mindenkori vezetés előszeretettel varr az "összeférhetetlen lakosság" nyakába – valamiért mégis a milliárdos költségekkel "rehabilitált" önkormányzati bérházak közegében ölt a Hős utcaihoz hasonlóan, már-már háborús méreteket. És ezen nem lehet nemhogy a készenléti rendőrséggel, de még egy hadsereggel sem segíteni.

Budaházy Gusztáv

P.s.: Azt kérdezi tőlem egy, a "négyházak" egyikében lakó bérlőtársam, hogy vajon ki olvassa az én, az önkormányzati bérházak "sötét oldaláról" szóló, "lázító" írásaimat, hisz ő - épp az elsősorban ebben érdekelt bérlők közül - egy ismerőst se lát a lájkolók között. "Hm" – válaszoltam neki némileg értetlenül – "de hát te is egy "érdekelt bérlő vagy, nem?" "Ja, hát persze" – mondja hangjában némi csodálkozással – "de hát az is szeretnék maradni," s látszik rajta, hogy örül saját frappáns válaszának. S a helyzet az, hogy ha én nem örülök is, de megértem az "egyszerű bérlőt", aki nemcsak a "feljebbvaló" önkorinak van kiszolgáltatva, de az egész, Csáky szalmájaként "kezelt", bűnözőkkel, járványos kórságokkal és egy senki által nem ellenőrzött körülményekkel terhelt helyzet foglyaként, valójában senkire nem számíthat, csak magára. És még inkább örülnie kell, ha csak ilyen-olyan írásait törlik az urak, s nem őt. magát is...