Ma is más tolla. Tegnap Virág Tamás kesztyűgyári fészbuk közvetítését adtuk közre az épp zajló lakossági fórumról, ma pedig Budaházy Gusztáv egy most induló civil szerveződés részeseként írt észrevételét (levelét), melyet a lentebb látható, az "epiteszprojekt" által írott anyaghoz fűzött. Szerintünk a levél kíméletlen őszintesége ellenére – vagy pont azért – nagyon elgondolkodtató. Elgondolkodtató? (A Szerk.)

***

Tárgy: "vagyakat gyujteni a magdolna negyedben": epiteszprojekt
Dátum: Fri, 24 Jan 2014 20:13:07 +0100
Feladó: Bodis Lajos

"Vágyakat gyűjteni a Magdolna negyedben! Építészektől, tájtervezőktől, művészektől, és helyi bácsiktól, néniktől, gyerekektől, itt dolgozó asztalosoktól és boltosoktól! Ezeket vizualizálni, és egy térképre tenni. Együtt megnézni őket, rendszerezni, szeretni, továbbgondolni. Megvalósítani? Közben embereket megismerni, itt lakókat és "ide álmodozókat" egyaránt. Kapcsolatokat építeni, hálózatokat indítani. Erre vállalkoztak a mikro magdolna projekt építészei.

A Magdolna negyed a budapesti VIII. kerület legszegényebb negyede. Hátrányos helyzetű emberek egy erősen lepusztult városi közegben, ahol a városfejlődés malmai lassan őrülnek.

A projekt a BME Építőművészeti Doktori Iskola keretében valósul meg, előzménye a már lezárt "Magdolna negyed" projekt 2012-ből. A munka szakmai tanácsadója Alföldi György DLA. A MIKRO MAGDOLNA vágy gyűjtés projekt 2013 októberében indult, és 2014-ben folytatódik."

(Innen: http://katalizatordij2010.blog.hu/2014/01/19/mikro_magdolna)

***

Kedves Lajos, és Mindenki, ha tetszik!

"Én is szeretném lángoló szavakkal
Dicsérni ősz Tokajnak tűzborát,
Szabály szerint kimért zengő sorokban
Megénekelni a magyar hazát

De engem felver nyájas képzetimből
komor valónak súlyos érczkara..."

… fejből idézem a régi-régi költőt, vállalva az ódon sorok mai fülnek kissé nevetséges voltát is. Ám legyek inkább nevetséges és ódon is akár, semhogy felszálljak lelkesült és "modern" széplelkek "vágygyűjtő," a lila semmibe tartó villamosára.(És hadd kérjek gyors elnézést T. Williams emlékétől.)

És igen, én is "gyűjtöttem vágyakat" s házaltam "filléres emlékekért," s egyet legott, most meg is osztanék veled. Te biztos, emlékszel, a dolgozataimban fel-felbukkanó százéves hölgyre, aki legkedvesebb adatközlőm volt, s nemrég, száznegyedik évében hunyt el. Ő mesélte az alábbi hercig kis történetet.

Barátnőjét, akit a háború alatt, a valamiért a "kivételezetteknek" kijáró theresienstadti lágerbe vittek, melyet, meghatározott időnként és körülmények között, a Vöröskereszt látogathatott, ő, mint egy effajta küldöttség tagja, ott látta viszont, sok más sorstársával együtt. És tisztes távolból ugyan, de láthatta, ahogyan a foglyok – akikkel a látogatók "saját biztonságuk miatt" persze, nem érintkezhettek – derűs csevegéssel ütik agyon az időt, hűsítő italok és sütemény társaságában. Köztük barátnője, akinek intett is volna, ha az őr, egy határozott das ist Verboten kíséretében, ebben villámgyorsan meg nem akadályozza.

Sose látta többé, és hírt sem kapott felőle. Csak később, évek múlva tudta meg, jóval a rémségek megismerése után, hogy a "mintatábor"  gondosan megépített Potemkin-falvában semmi sem volt valódi, sem az enyhet adó terasz, sem a foglyok ruházata, de még a sütemény sem. Az elmés parancsnokság ugyanis – teljesen érthető anyagi és más egyéb megfontolásból is – többször is használatos kaucsuk alapanyagú sütiket készíttetett e célra, melyekkel egyébként darabra el kellett számolni.

És mielőtt azt hinnéd, Lajos, hogy teljesen elmentek nálam, hadd mondjam el, hogy a jóravaló és bizonyára tehetséges srácokat, akik itt egy sajátos ihletettség lázában "vágyakat gyűjtenek," és empatikus révületben hajolnak oda a gettó szegényeihez, holmi SS-őrökhöz hasonlítanám, hát tévedsz. (De persze nem is hiszem.)

De azért mégis... Ez az egész, a Nagy Kókler, a művészi ambícióktól is beoltott Polgármesteri Főtanácsadó szellemujjától vezérelt, a fájón hiányzó valódi szociális program hiányát szánalmas fügefalevéllel palástoló artisztikus program, – számomra legalábbis – ugyanolyan "Potemkin-projekt", mint a százszor megénekelt épületfelújítási anomáliák, melyektől ezúttal megkímélnélek. (Ám ha akarod látni a különféle meghibásodások miatt negyedjére is feltúrt lakásomat, csak gyere; jövő héten teljes pompájában gyönyörködhetsz benne.)

És végül: a jószándékú munka iránti kíméletről szóltam fentebb, de mégse bírok megveszekedett természetemmel. "A projekt a BME Építőművészeti Doktori Iskola keretében valósul meg – írják ismertetőjükben – előzménye a már lezárt "Magdolna negyed" projekt 2012-ből. A munka szakmai tanácsadója, Alföldi György DLA. A MIKRO MAGDOLNA vágy gyűjtés ((így, két szóban)  2013 októberében indult, és 2014-ben folytatódik."

És most, barátaim, kissé szédülten ennyi kifinomult költészettől, "vizualizálni kívánt vágyaktól," melyek nemsoká "térképre kerülnek," én is felkínálom álmaim és vágyaim kopott bőröndjeit, mint Miller Willy Lomanje. Fogjátok és vigyétek "ide álmodozó," ifjú barátaim, kiknek nagy meleg szívébe tán még ezek is beleférnek. Sötét utcáinkon, koszos lomokkal teli udvarainkon, ahová ezeket dobáljuk, még elbuknék bennük. 

Budaházy Gusztáv, lakossági képviselő
NÉGYHÁZ  Egyesület

Ma este facebook-on belebotlottunk Virág Tamás késő délutáni „élő” közvetítésébe a Kesztyűgyári lakossági fórumról. Nekünk bejött, remélhetőleg a Nyájas Olvasónak is nagy-nagy örömöt szerzünk a közvetítés közvetítésével. Nem is szaporítanánk tovább a szót, lássuk gyorsan mi történt és hogyan történt ma este! (Az eredeti fészes "közvetítés" olyan fél 7-kor kezdődhetett... )

***

Virág Tamás - kb. egy órája, Pestkörnyékén

Lakossági fórumon járok épp a Kesztyűgyárban, ahol csak úgynevezett hozzászólási jeggyel lehet kérdezni. Izgi, de én inkább jegy nélkül firkálok ide. Balogh István Szilveszter képviselő kezd, összesen talán öten beszélnek, hozzászólási jegyek olvasása, válaszok csak utána jönnek. Profi szervezés, majd jelzek, mikor kerül sorra az első kérdés. Türelem, türelem, türelem.

(Lesley megjegyzése: bezzeg az előző rendszerben mindenki össze-vissza kérdezhetett, meg is látszik az eredményeken!)

Új szó a szótáramban: funkcióséma (meg egy kifejezés is: teresedések keletkeznek)

Virág Tamás

Szép magas kerítések lesznek a Kálvária tér egy részén, külön ábrát is mutattak róla. Egyébként jó gyorsan peregnek az ábrák, ennek a résznek a mottója a "mehetünk tovább". Kíváncsi vagyok, ki mit tud ebből megjegyezni, majd reagálni. Épül nyilvános vécé, pelenkázó, ennek örülök.

Virág Tamás

Fido-tér (ilyen talán nincs is, a Teleki egyik fele kapta ezt a nevet):épül közösségi épület (benne mosdó-vécé, szociális munkás irodája), sportpályák, gördeszkapálya, és egy központi tér az épülethez kapcsolódóan. A gyalogos közlekedési utak a tervben derékszögben keresztezik egymást, ez már hagyomány a nyolcban, csak mi emberek nem tudunk így járni. Itt is lesz kerítéssel zárt rész (ez a nagyobb).

És jöhetnek a kérdések, amiket Alföldi György olvas fel, pontosabban egyből kommentál, és nem mindent (avagy nem pontosan) olvas fel, és egyből válaszol is. Még előtte mondta a levezető úr, hogy közbeszólni nem jó dolog, tessék újabb jegyekben reagálni. Tiszta közmeghallgatás-érzésem van, azokat is szeretem.

(Lesley megjegyzése: Fidesz Doboza Tér = Fido-tér)

Virág Tamás

Ki lesz a felelőse az új intézményeknek: a FiDó téren a családsegítő, a Kálvárián meg majd egy civil szervezet. (Javasolnám a Kék Pont Alapítványnak, hogy pályázzon.). A többit nem tudom jegyzetelni sajnos, a lényeg, hogy majd a jövőben lesznek konkrét válaszok a feltett kérdésekre. Sajnálom, hogy monológot hallgatok, emberek itt arra vannak kényszerítve, hogy felolvassák nekik, amit kérdeztek, majd válaszoljanak rá, és ezt követően újra írhatnak egy felszólalási vackot.

Virág Tamás

Kocsis Máté arra kérte Balogh István Szilvesztert, hogy legyen egy kapocs a civilek és az MNP3 között. Ez Bódis Lajos azon felvetésére válasz, mely szerint a polgármester nyilvánosan felvetette, hogy nem bízik a civilekben. Ez ugyan most nem kerek történet, de több infóm nincs róla.

Másik kérdés, hogy mi van a január óta alkalmazott 4 szociális munkással? "Vannak csúszások." Aztán annak részletezése, hogy a következő hónapokban mennyi minden lesz. A krízisházak egyike, a Nagyfuvaros u. 26. nagy gondot okoz, a szociális munka eszköztára ehhez kevés. (Egyébként a ház egy részét az felújítási tervekkel ellentétben végül lebontani gondolják.)

(Lesley megjegyzése: és összecsapják a kesztyűgyárral?)

Virág Tamás

"Minden anyag elérhető a jozsefvaros.hu oldalon" - hallom. Rövid megjegyzésem: nagyon ügyes, aki rátalál, az a honlap használhatatlan. Ahogy a Rév8-nak sincs könnyen kezelhető, informatív honlapja, és a projekt(ek)nek sem. Pedig van jó példa.

(Lesley megjegyzése: ez is jó példa - a rossz példára!)

Virág Tamás

Milyen szükségletfelmérés készült? Teljes nem, néhány éve egy egy 500-as mintán, kontrollként ugyanez az Orczy negyedben. (Mondjuk a gördeszkapálya szerintem érdekes itt, én messze távolban csak a lakott területektől távol láttam, merthogy hangos. Nem is látok itt sok gördeszkást, de hátha kapnak a program részeként.) Rossz hallani, hogy a kézzel írt papírokat nehéz felolvasni. Még egy érv az élőbeszéd mellett, nem veszélyes az.

(Lesley megjegyzése: vagy nyomtatott nagybetűkkel kell írni a kérdést, a könnyebb feldolgozhatóság miatt!)

Virág Tamás

Hadas Miklós (most micisapka és piros sál nélkül) konkrétumokat kér, hogy miért épp az az irány, ami. Első körben válaszként különképzésre invitálják. Második körben kap külföldi példákat, melyek elég elnagyoltak, úgyhogy marad a különóra. Ez még nincs lejátszva. (sapka-sál utalás: A Magyar Nemzet beszámolója a Kék Pont elleni tüntetésről)

Virág Tamás

Alföldi hosszan mondta példákkal, városnevekkel tarkítva, honnan milyen programrészt hoztak. Meggyőző, bár nekem nem egészen állt össze, hogy miért épp azt, amit. Hadas Miklósnak sem, mert visszakérdezett, hogy a sportnál mi mentén döntöttek. Balogh István Szilveszter válaszolt, nem tudom, mit, mert bár hosszan, de a sport jó ideig kimaradt ebből. Emlegetve voltak viszont a hajléktalanok, cigányok. Javasolta, hogy egy kérdést tegyenek fel a cigányoknak, hogy mitől érzi magukénak az országot, és abból szerinte legalább 8 nem tud válaszolni. Lehet ezen segíteni, ezt jelentheti az MNP3. Aztán visszajutottunk a sporthoz (furán: "vannak utcák, ahol mindig hétvége van"). Ezt követte sok-sok félmondat. K.O.

Virág Tamás

19.40-kor elfogyott a türelem, többen közbeszólnak, hogy most már kérdeznének is. Bódis Lajos a csúszások okait feszegeti, meg azt, hogy ezeknél szerinte mindig a szociális, szoft elemek sérülnek (akár elvész a költségvetésük egy része), aminek a miértjére kérdez rá. Hiányolja a kompetens döntéshozók véleményét ebben a témában. Az is kérdés, hogy a fenntartási kötelezettség lejárta után mi is lesz. No meg mi van a jelenleg nem működő programelemekkel (sportudvarok). (A felszólalási jegyosztogató úr - talán a rév8 vezetője - nagyon nem bírja a felszólalót, hosszan ingatja a fejét. Nehéz a lakosokkal.)

(Lesley megjegyzése: le kéne már cserélni a hüje lakosokat!!!!!!!!!!!)

Virág Tamás

Ha jól értem, a program részeként felvett szociális munkások jelenleg a negyeden kívül (Práter u. 60.) dolgoznak. Na, ennek lassan vége (még Gusztáv gyorsan összefoglalta a véleményét), akit érdekel, a Teleki tér tervezése során alakult egy egyesület, ott lehet érdeklődni a dolgok állásáról. Kontaktnak javaslom Frank Sándort.

Nem tudom, hülyeség-e ennyit írni, érdekes-e ez bárkinek, vagy csak lesley-nek és nekem.

Virág Tamás - körülbelül egy perce, Budapest környékén

Bonus: a rezsicsökkentés a Mátyás téri vécében a 100 Ft -os díj duplázását jelenti. (Meg az is mókás, hogy úgy lett vécé, hogy "nem volt kifejlesztve az üzemeltetési modellje". Azért mára megoldották, sok pénzért átadták a csatornázási műveknek.

És nem jó, hogy a moderátor személyeskedik, sem itt, sem a közmeghallgatáson.

The End

(És bocs' Virág Tamás, de úgy gondoltuk, mindez érdekes lehet másoknak is. Reméljük, nem gond... A Szerk.)

"Nem vagyok zsidó, nem vagyok cigány.
De zsidóvá és cigánnyá tett engem a kor, amelyben élek."
(Marton Frigyes)

Tegnap volt a Holokauszt áldozatainak az emléknapja. Hat millió európai, ezen belül 600 ezer magyarországi áldozata lett a népirtásnak. Hatvankilenc éve, január 27-én szabadult fel Auschwitz-Birkenau, hol 7500 embert mentett meg a Vörös Hadsereg a biztos haláltól. De ekkorra Auschwitz áldozatainak száma már meghaladta az másfélmilliót, és Auschwitz lett a legnagyobb magyar temető. Ugyanezen a napon – 69 éve, 1945. január 27-én – halt meg Szerb Antal 43 éves korában. Az írót a balfi munkaszolgálatos tábor magyar őrei verték agyon.

Áder János köztársasági elnök javasolta, hogy hetven másodperces csenddel emlékezzenek meg az Auschwitz-Birkenau haláltábor felszabadításának hatvankilencedik évfordulójáról. Közleményében úgy fogalmaz, hogy a magyar állami szervek 70 évvel ezelőtt “kollaboráltak” a nácikkal zsidó identitású és/vagy származású polgártársaink – közel félmillió ember – szervezett elpusztításában.

Csakhogy ez így, ebben a formában nem igaz. A magyar állam Horthy Miklós vezetésével önként deportálta, rabolta ki polgárait. És mindez nem 1944. március 19-én, a német megszállással kezdődött, hanem jóval korábban.  Zsidótörvények, numerus clausus, munkaszolgálat, folytassam még?

És ezt próbálják meg most eltagadni a 70 másodperccel, a szoborállítással, az „idegenrendészeti eljárás”-sal. A szoborállítás terve, annak elfogadása és majdani felállítása egy újabb eklatáns példa a Jobbikkal való összekacsintások – évek óta tartó és egyre nyilvánvalóbb – sorának.

Hogy is írta jotunder pár napja az Örülünk, Vincent blogon? "Hetven másodperc alatt lehet énekelni, rágógumit rágni, nyelves puszit adni és közben...  nem szarembernek lenni. Azt is meg kellene egyszer próbálni.”

***

Hétfőn megrázó projektet indított az OSA Archívum csillagoshazak.hu címen: Google térképre vitték az összes budapesti csillagos házat. Ugyanis, miután a magyar zsidókat 1944-ben sárga csillag viselésére kötelezték, a budapestieknek Dávid-csillaggal megjelölt házakba kellett költözniük. Rengeteg ilyen volt, hiszen az 1941-es népszámlálás szerint a főváros lakóinak majdnem egynegyede számított zsidónak. A csillagos házak azonban nem sokáig működtek, decemberre felállították a budapesti gettót, és a budapesti zsidóknak oda kellett átköltözniük. A csillagoshazak.hu térképén látszik az összes ma is álló, egykori csillagos ház, ezek egyikében nőtt fel két barátom is. A Magdolna negyedben, a Népszínház utcában és annak környékén sok ilyen ház van, ezek egyike itt van az utcában, melyben élek, a Karácsony Sándor utca 18. szám alatt...

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Ma ünnep van, a túlélők ünnepe. Január 27-én Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábora felszabadult, 7500 embert mentett meg a Vörös Hadsereg a biztos haláltól. De ekkorra Auschwitz áldozatainak száma már meghaladta az egymilliót. A becslések szerint egymillió hatszázezer életet semmisített meg a náci harmadik birodalom, csak Auschwitzban. Ma szerintem az cselekszik helyesen, aki legalább egy néma percet szán az áldozatok emlékének, s e percben gondolkodik is.

Mert csak az emberi értelem és tisztesség tudja elejét venni annak, hogy újra eljussunk a fajgyűlölő népirtásig. Mert ma Magyarországon gondolkodni kell azon, amiért ez a nap hamarosan a szégyen napja is lehet hazánkban. Mert ma Magyarország felett egy olyan kormány regnál, amely emlékművet akar állítani a náci megszállásnak. És eközben arcát- lanul az áldozatokra hivatkozik. Arra a több millió szerencsétlen emberre, akik az Európa szerte tomboló rémuralom, a náci Németország és szövetségeseinek az áldozataivá váltak.

Ennek a magyar változatát szeretné Magyarország jelenlegi kormánya tisztára mosni, most legújabban azzal, hogy emlékművet állítanak a náci megszállásnak. Mintha ’44-ben kezdődött volna Magyarországon minden! Pedig nem így történt. Magyarország akkori urai nem erőszak vagy politikai nyomás hatására vettek részt a népirtásban. Önszántukból, saját meggyőződésből hozták meg a zsidótörvényeket, léptették életbe a numerus  clausust és vezették az országot a náci birodalom szövetségesei közé.

Ma, az auschwitzi KZ bezárásának, a túlélő foglyai felszabadulásának napján ideje aktívan emlékeznünk. Azután holnap, holnapután és azután pedig cselekednünk is kell, mert különben nincs már messze Magyarország attól, hogy újra megtűrt, később elfogadott, hétköznapi tünet legyen a fajgyűlölet, a kirekesztés. Tudják, olyan, mint amikor a parlament elnöke egy sajtóinterjúban mellesleg megjegyzi, hogy a zsidók… pardon a MAZSIHISZ beszállt a kampányba, persze, a baloldal mellett… Csupán azért, mert valaki felhívta a figyelmet a náci megszállás emlékművének visszásságára.

Még egy mondat: sajnálom, s ezúton is elnézést kérek az áldozatok minden ma élő hozzátartozójától, amiért ezen az emléknapon Magyarországon nem tudunk csak az áldozatokkal és az emlékezéssel foglalkozni. Szeretnék egyszer egy olyan Magyarországon élni, ahol az emléknap csak az emlékezésé.

Budapest, 2014. január 27.

Komássy Ákos

Anyukákkal beszélgettem, a beiskoláztatásról, az első hónapokról, mert a következő tanévben engem is érint e kérdéskör. A téma maga ugyan nem kifejezetten józsefvárosi, de nyílván érinti az itteni szülőket is. Természetesen számíthat az olvasó arra, hogy valaki megint a „meg nem érkezett tankönyvek”-ről fog regélni. Ez is benne van persze, de ez már csak egy mondatban kerül elő.

December 3-án jelezte egy ismerősöm, hogy egy környékbeli kisvárosban, még mindig voltak olyan hiányzó könyvek, melyeket a gyerekek szeptembertől használnának. Decemberben ugyan majdnem pipa került a lista végére, de az Atlasz megérkezése még nem látható előre. Persze jót ironizáltunk, hogy mire megérkezik végre, talán már újabb kis államok alakulnak, s az alsós kisdiák - kivételesen nem elsősökről van szó - felsős lesz, mire beletekinthet a már elavultba s addigra meg már várhatja az újabbat, de azért ez ennyire nem vicces.

Ami számomra meglepőbb volt, ahogy két elsős anyukája kezdte megosztani a tapasztalatait, olyanokat, amikről nem hallottam eddig, s amiktől meghökkentem. Minap ugyan Pokorni Úr elmondta nekünk, hogy kis idő kell minden rendszer beálláshoz, s ebben igaza is van, de azért ez enyhén szólva nem megnyugtató.

Mondhatnánk ugyan, hogy például teszt nélkül bevezették az útdíjazást is a fuvarozóknak, akik még ma is őrült példákat tudnak megosztani velünk, fel is háborodunk ezen, de hogy kisiskolások kezdeti tanulmányait nehezítse a rendszer első bukdácsolása, szerintem elfogadhatatlan.

Nézzük csak az olvasókönyvet. Ingyenes, s mivel a következő elsősök is ezt használják, ezért vigyázni kell rá (mondjuk ezt majd azoknak a 6 éveseknek, akik naponta lyukas térdű nadrággal jönnek haza), így számomra evidens, hogy nem gyűrjük, nem firkáljuk, nem szamárfülezzük össze. Nem rakjuk a szendvics és félig megrágott alma mellé (szerintem nincs olyan gyerek, akivel ez ne fordulna elő), vagyis tényleg vigyázunk rá, mint a felnőttek a Bibliára. A szabály sok, meg kell tanulni, ezzel egyetértek, de azt gondolom nehéz feladat. Főleg, ha például nem egyértelmű a dolog. Mert bizony az elsős olvasókönyvben, amit évről évre elvileg majd több diák vesz a kezébe, olyan feladatok vannak, miszerint bele kell (!!!!) rajzolni. Persze ceruzával. S csak „húzd össze”, „színezd ki” feladatok vannak benne. Tessék mondani, mégis hogy lehet egy ilyen könyvet szinte újként továbbadni jövőre? Hát igen.

Van a radír módszer. Persze azt is tudjuk, hogy egy 6-7 éves gyerkőc bizony jól oda tudja nyomni a cerkát, ha annyira magabiztosan érzi a választ. Marad megoldásnak a vegye meg a kedves szülő. Aminek mi akár örülhetünk, hisz majd újat kapunk, na de így hol az ingyenesség akkor? Persze mindamellett, hogy a gyerek is összezavarodik, mert azt megtanulja, hogy a munkafüzetbe írni kell, de a könyvekkel kapcsolatban mégsem kap egyértelmű szabályozást.

Térjünk át a matematikára, mielőtt felbosszantjuk magunkat. A matek könyvek elvileg jók, ahogy én hallottam. Nem is lenne vele gond, ha nem lenne belőle 3 darab. Persze elsőre jól hangzik. Minek cipeljen a gyerek egy nagy könyvet egész évben, felosztották, csökkentik a kis hátakra nehezedő terheket. No de nem erről van szó. Mind a 3 könyv párhuzamosan van használatban. Egyikből ezt tanulják, másikból azt, harmadikból megint mást. Szóval a napi cipekedésben nem könnyíti meg a kisiskolások helyzetét, sőt nem egy könyv táskába kerülésére kell figyelniük, hanem háromra. Persze joggal merülhet fel a kérdés, miért nem a mi első tévhitünk szerint történt a könyvek felosztása, de erre valószínűleg nem tudnánk elfogadható és érhető választ kapni.

Számomra vannak még rejtélyek az idei év változásaiban, ilyen például az elv, hogy a gyerek, ha lehet, minden szünetben menjen ki az udvarra levegőzni. Az ötlet jó. Viszont gondolom, aki kitalálta, 6 évesen nem kapta feladatként, hogy 10 perc alatt öltözzön és vetkőzzön, – például télen overalba – ha szükséges, menjen el a mosdóba és még az uzsonnáját is egye meg, mielőtt előveszi a következő órára szükséges eszközöket.

Tudom, vannak hosszabb szünetek is, de azért lássuk be, egy elsős kisfiú vagy kislány, még csak tanulja beosztani az idejét, nem pedig hasznosan használja, tehát nem tudja, melyik szünetben mit is hagyjon el a teendőkből.

Sok minden felmerült még, vannak amik ezt a rendszert érintik, vannak amibe nekünk is bele kellett anno rázódnunk, én most csak pár olyan dologra szerettem volna felhívni a figyelmet, ami talán fel sem merül bennünk, ha nem szembesülünk vele, a központosított intézményekben.

S bevallom halkan, bízom abban, hogy mire 2014 szeptemberében mi eljutunk kisfiammal az iskola kapujáig, már letisztulnak a dolgok, vége lesz a tesztüzemnek, és magunkénak tudhatunk új könyveket, s éppen annyit amennyi szükséges, azaz újra jó buli lesz a suli…

зайчиха

Sok-sok évvel ezelőtt – megvan az már huszon is –, az akkor még Németh utcainak nevezett iskolából az iskolaotthonos kicsik egy-egy órát a Rákóczi téri játszótéren töltöttek.  Most a gyerekek visszakaptak egy falatka játszóteret. Képviselő-testületi ülésen megkérdeztem, nem kellene-e kerítés a játszótér és a csarnok előtti kikövezett rész közé, hiszen oda a felhajtóból következően autók állnak be.

A mellékelt választ kaptam, oda autók nem mehetnek.

Ami jó, hogy megtudtam, a bejárat előtti rész a tűzoltók számára készült, ne legyen szükségük rá. Ami nem jó: a játszótér nincsen bekerítve. Csak akkorka kerítés, vagy magas sövény kellene, ami megakadályozza, hogy a csöppek váratlanul kiszaladjanak a területről.

Ami jó (2): a játszórész és a zöld, növénnyel beültetett részt gondos kezek fakockákkal választották el, védve a gyerekeket az eséssel járó sérüléstől. Ami nem jó (2): a játszótér másik oldalán, a kövezett gyalogos úttól való elválasztásra kiemelkedő kőperem került. (Nézze meg a gyerek, hova esik…)

Arra járva megnéztem a körbeaszfaltozott fákat is. Akkurátus munka. Faültetéskor külön vízbevezető csövet raknak a a gyökerekhez, amelyik segít vízhez juttatni a fát. Kivéve a Rákóczi teret, itt még a lehetőségét is megszüntették, hogy akár egy csepp víz leszivároghasson.

Azt eddig is tudtuk, hogy ezen a téren a kivitelezők különösen háklisok a fákra. Újra kellett terveztetni, merthogy az első terv jóval kevesebb fát hagyott volna meg. És a kivitelezés során valahogy az egyik legszebb fa is eltűnt. Most a maradékkal akarnak végezni. Tény, hogy a fák nem olyan szögletesek, és szabályosak, mint a METRÓ lejárók, és nem is olyan hideg-rideg érzetet keltenek, mint a tér közepére öntött kövek. Nem lehetne a tervezőket is megbarátkoztatni végre a fákkal?

Csak megjegyzem, hogy a Corvin sétány területén tetőkertek is vannak. A fák és a bokrok nem száradnak ki, és az alatta lévő helyiségek nem áznak be. Szóval az sem elfogadható érv, hogy a tér fáitól félteni kellene a földalatti objektumot.

Révész Márta

***

Melléklet:
* A Rákóczi téren kialakított játszótér környékének gépjárműforgalmával kapcsolatban - 2014. január 7. (Rimán Edina jegyző tájékoztatása képviselői kérdésre)

Visszapillantás 2013. évre – 1. rész

A magánnyugdíjak elsíbolása, a gazdák kisemmizése, 65 000 hektár föld szétosztásával a FIDESZ emberei között, a Társadalom Biztosítás megszüntetése után, 2013 a trafik pályázatok éve volt. A földművelőket követően, a trafikosokat is lecserélték.

Természetesen a pályázatoknál nem számít a tapasztalat, a hozzáértés, hiszen minden megtanulható. Politikai megbízhatóság, hűség és lojalitás volt a feltétel. Tömegesen nyertek olyan pályázók, akik soha, egyetlen boltot sem üzemeltettek, sőt a nyertesnek ítélt pályázatukon túl, semmijük sem volt meg a Nemzeti Dohánybolt megnyitásához.

A pályázatokat a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. bírálta el, simán átküldve a pályázati anyagokat a helyi illetékes polgártársaknak, hogy biztos, ami biztos, a FIDESZ frakciók véleményezzék azokat. Jászapáti Polgármestere csak elszólta magát, azonban Hadházy Ákos kiborította a bilit, amit követően Szekszárdon egy konkrétan, hangfelvétel- lel bizonyított hivatali visszaélés tetézett. Mindezt azonban az ügyészség nem vizsgálja. Miért? Csak. Horváth István és bűntársai nyugodtan alhatnak.

Létezik Magyarországon egy láthatatlan Büntető Törvénykönyv, amelynek lényege az, hogy ha Fideszes bűnözik, az nem bűnözés?

Vannak azonban, akik határozottan örülnek a fejleményeknek. A cigi csempészek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által közzétett adatok szerint júliusban 6, augusztusban 12 milliárd forinttal kevesebb jövedéki adó folyt be a dohánytermékek után, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. Nyilván, nem az elszívott cigaretták száma csökkent, hanem a dohányosok korábbinál lényegesen nagyobb hányada szerzi be a szívni valót a feketepiacról. A trafikosok számára a piac újraelosztása, üzletük elbukását, megélhetésük elvesztését jelenti. Pedig nem milliárdos üzlet ám ez, amit az is igazol, hogy a Közgép nem nyitott gyorsan egy dohányipari konszernt.

A trafiktörvény több ezer kiskereskedelmi céget tehet tönkre, mivel a cigaretta mellett mást is áruló kisboltok jövedelmezősége olyan alacsony, hogy a forgalomkiesés veszteségessé teszi őket. 14 szakértő, alig 20 nap alatt, 15 ezer pályázatot bírált el, de a nevüket nem hozzák nyilvánosságra, hogy védve legyenek a támadásoktól. (Miért nem Őket bízzák meg az EU-s pályázatok értékelésével is, akkor az lehet, hogy nem fél évig tartana és nem maradnának bent a pénzek.)

Civil szervezetek közérdekű adat igényléssel fordultak a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-hez, követelve, hogy hozzák nyilvánosságra a tender összes pályázatát - a nyerteseket és veszteseket is és valamennyi jegyzőkönyvet az elbírálásról. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatóság elnökének állásfoglalása szerint a pályázatok elbírálásáról a döntést hozónak emlékeztetőt kell készítenie, aminek tartalmaznia kell a beérkezett pályázatok adatainak összefoglalását, a legkedvezőbb pályázat elfogadásának részletes indokait. A nyilvános pályázatok elbírálásról készített emlékeztetőben foglaltak közérdekű adatoknak minősülnek, így az NDN Zrt. köteles közérdekű adatigénylés esetén ennek megfelelően eljárni. A kormány válaszlépésként módosította a közérdekű adatközlést szabályozó törvényt, amivel ugyan nem akadályozza a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát, de nem adja ki az adatokat, ha az ezzel járó munkálatok „az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályoznák”. Hogy mi akadályozza? Azt a kormány és szervei mondják meg. Az is megállapítást nyert, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. nem is állami szerv, úgyhogy tőlük kikérni a pályázatok részleteit, esetleg, hogy ki és milyen alapon döntött, azt eleve nem is lehet.

Tutira megy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt., visszaküldi a vesztes trafikpályázatokat a pályázóknak. Az állami szervezet így megszabadul az adatoktól, megszünteti a perelhetőségét, és ellehetetleníti a későbbi bizonyítási eljárást. A jogvédő szervezeteknek egyénileg kellene megkérniük a veszteseket, hogy mutassák meg a pályázati anyagaikat. Ezeket kellene összehasonlítani a kiperelt nyertes pályázatokkal, azonban az NDN Zrt. ezt követően már hivatkozhat arra, hogy a vesztesek által bemutatott pályázatok nem egyeznek azokkal az anyagokkal, amelyeket benyújtottak. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint, a dohánytermék-kiskereskedelmi koncessziós pályázatokon a jogosultságot nem nyert pályázati anyagok megőrzésének sem jogi, sem szakmai indoka nincs. Mint egy krimiben a tökéletes bűntény, minden nyom eltüntetve.

Még néhány könnyítés, bekerült a rendszerbe. Az árrés a triplájára emelkedett, az árusítható termékek köre bővült, méghozzá a pályázatok beadása után, nehogy túl sokan érezzék vonzónak a pályázást azok közül, akik nem tudták ezt jó előre. Ez persze roppant humánus eljárás volt, hiszen így kevesebb pályázót ért csalódás. A kommunikáció szerint, első számú szempont volt, hogy teljesen távol tartsák a bűnös trafikoktól a kiskorúakat. Utóbb, ezért módosították úgy a törvényt, hogy üdítőt, csokit, sőt fagyit és jégkrémet is lehessen kapni, ezzel jelezve, hogy a nyalás, kiemelt jelentőségű a nemzeti együttműködés rendszerében. Nem kevésbé volt fontos szempont, hogy minél több hazai kisvállalkozót vonjanak be a bizniszbe, ennek logikája mentén csökkentették le 45 ezerről 5 ezerre az árushelyek számát.

Önkormányzati rendelet tiltja a szeszesital árusítást 22 óra után, kivéve a Nemzeti Dohányboltokat. A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény a nemzeti dohányboltoknak engedélyezi szeszes ital árusítását. Amíg iszik a kiskorú, addig sem dohányzik, így védi meg gyermekeinket a kormány. És ez nem az első eset. Ebben a ciklusban megvédték a nyugdíjakat, magyarán elszedték a megtakarításokat, és elköltötték.

Aztán a gyerekeket akarták megvédeni, amihez médianyomorgató hatóságra és médiatörvényre volt szükség. Ezután megvédték a magyar földet olyan módon, hogy szétosztották a baráti oligarcháknak. Kövér László napi küzdelemben védi meg az Országgyűlés méltóságát a kínos kérdésektől. Megvédték – államosították – a kórházakat és az iskolákat, ami arra volt elég, hogy most már az iskolaigazgató és a főorvos nem mondhatja el senkinek, hogy nincs pénz felmosó vödörre, viszont ettől még mindig nincs. Megvédték az ingyenes felsőoktatást is, ami annyit jelentett végül, hogy fizetni ugyan kell, de nem tandíjnak hívják. Már meg tanultunk összerezzenni, amikor meg akarnak védeni.

Újdonsült trafikosok kaptak milliókat a gazdasági tárcától a munkahelyteremtésre, hogy az alkalmazottaik bérét állami pénzből tudják fizetni. Így nemcsak az időközben háromszorosára növelt árréssel, kibővített termékpalettával segíti őket a kormányzat, hanem még az eladóik fizetését sem nekik kell állni. A munkahelyteremtő pályázat leadási határideje április 5-e volt, míg a dohánypályázatok eredményét április 22-én hirdették ki. Vagyis az érintett cégeknek úgy kellett pályázniuk a támogatott munkahelyekre, hogy hivatalosan még nem is tudhatták, hogy jogosultak lesznek-e dohányt árusítani, vagy sem.

A trafikmutyi nem csak arról szólt, hogy a kormány a kormánypártokhoz politikai, vagy gazdasági szálon kötődő személyeknek játszotta le a trafikkoncessziókat: a trafiknyerte- sekkel olyan koncessziós szerződéseket kötött, amelyek komoly kártérítést biztosítanak nekik arra az esetre, ha 20 éves engedélyük lejárta előtt az állam újra liberalizálná a dohány-kiskereskedelmet.

Ebből az ügyből nem lett ostromállapot. Úgy látszik, a nép már immunissá vált a mutyikra, hiszen gátlástalanul, szinte mindent megtehetnek országunk vezetői, anélkül, hogy százezrek vonulnának az utcára, kocsikat borogatni, gyújtogatni, illetve bocsánat, békésen demonstrálni.

Mutyiban, Magyarország határozottan jobban teljesít!

Ajánlott irodalom:

• Letiltotta Szanyi interpellációját Kövér
• Kormány, információ Szekszárd után
• Drága sógor, kedves Zsolt!

Következik: Lakáspályázat Józsefvárosban.

Szili Balázs

Az ember tisztelje, becsülje képviselőjét, elvégre ő választotta. Már ha tudja. Meg ha van miért. Hogy került ez most ide? Találtam még egy videót a szombati Kék Pont előtti "civil" „spontán” megmozdulásról az Indexen (háttérben a vezérlőtábornok Ferencz Orsolyával, előtérben a magánhadseregével megerősített Kaiser Józseffel). Ez a videó is tanulságos, tessék figyelmesen nézni, az előző HVG-s videóval együtt.

Laikusok a drogparadicsomban

Talicskával kellett elhordani az észt és a megoldást a főváros egyik legkomplexebb problémájára. Aminél csak az önkormányzat szerepe ködösebb: kisebb hadsereggel vett részt a civilek tüntetésén. (Index)

Külön aranyosnak találom, ha valaki a közpénzen fenntartott polgárőrséget (a valahogy nagyvéletlenül pályázaton elnyert körúti lakás mellett) magánhadseregként használja, és mindeközben azt hazudja, hogy az "elnökasszony" védelmében lépnek fel. Lökdösődve, arrogánsan, pofátlanul. Én mindenesetre a magam részéről a netre felkerült videóknak – és a saját szememnek – egy kicsit jobban hiszek, mint neki. Vajon miért?

(Ha valakinek mindez nem elég, annak ajánlom még elolvasásra a Villámnarancs Egy fideszes szociálpolitikus az utcasarokról c. cikkét.

Véglegesen megbizonyosodtam róla, hogy a közgyógyellátáshoz igazolvány igénylés valóban egy jogszabályilag felépített akadálypálya, beteg és idős emberek számára.

Közgyógyellátáshoz igazolvány igénylése

Háromfajta jogosultság van, ezek között az igénylő egészségi állapota, jövedelme alapján van különbség, eszerint van

• alanyi jogon járó,
• normatív alapon járó, és
• méltányossági alapon megállapított támogatás.

Az igazolvány igénylése valamennyi eseteben a Józsefvárosi Járási hivatalban történik, a Práter utca 22.-ben. A méltányossági közgyógyellátás megállapítási eljárás kicsit cifra, de a kormányrendelet az kormányrendelet.

Tehát, az igénylőről először a Járási Hivatal megállapítja, hogy sem alanyi jogon járó, sem normatív alapon járó ellátásra nem jogosult, ezzel a határozattal kell a Németh utcába menni, a Családtámogatási irodába, ahol az igazolások alapján meg tudják állapítani a jogosultságot.

Akkor sincsen baj, ha valaki mindjárt a Németh utcába megy, mert az ügyintézők átveszik az iratokat, az igénylőlapot, és ők küldik át interneten a Járási Hivatalba. A Járási Hivatal ügyintézői ezesetben is megállapítják, hogy az igénylő nem jogosult (ha nem jogosult) az alanyi jogú és a normatív támogatásra, ezt átküldik a Családtámogatási Irodába, ahol megállapítják a méltányossági alapon járó támogatást, ha az igénylő a feltételeknek megfelel. Tehát kérem szépen, aki a rendelet alapján úgy ítéli meg, hogy jogosult valamelyik támogatásra, az ne adja fel!

Kacifántos az eljárás, de tekintsük olyan kihívásnak, amit legyőzünk! Az látszik a leírtakból, hogy az ügyintézők igyekeznek segíteni, de hogy ezt miért nem lehet egyszerűbben, azt csak a magasságos kormányrendelet-gyártók tudják megmondani.

Révész Márta