"Nem vagyok zsidó, nem vagyok cigány.
De zsidóvá és cigánnyá tett engem a kor, amelyben élek."
(Marton Frigyes)

Tegnap volt a Holokauszt áldozatainak az emléknapja. Hat millió európai, ezen belül 600 ezer magyarországi áldozata lett a népirtásnak. Hatvankilenc éve, január 27-én szabadult fel Auschwitz-Birkenau, hol 7500 embert mentett meg a Vörös Hadsereg a biztos haláltól. De ekkorra Auschwitz áldozatainak száma már meghaladta az másfélmilliót, és Auschwitz lett a legnagyobb magyar temető. Ugyanezen a napon – 69 éve, 1945. január 27-én – halt meg Szerb Antal 43 éves korában. Az írót a balfi munkaszolgálatos tábor magyar őrei verték agyon.

Áder János köztársasági elnök javasolta, hogy hetven másodperces csenddel emlékezzenek meg az Auschwitz-Birkenau haláltábor felszabadításának hatvankilencedik évfordulójáról. Közleményében úgy fogalmaz, hogy a magyar állami szervek 70 évvel ezelőtt “kollaboráltak” a nácikkal zsidó identitású és/vagy származású polgártársaink – közel félmillió ember – szervezett elpusztításában.

Csakhogy ez így, ebben a formában nem igaz. A magyar állam Horthy Miklós vezetésével önként deportálta, rabolta ki polgárait. És mindez nem 1944. március 19-én, a német megszállással kezdődött, hanem jóval korábban.  Zsidótörvények, numerus clausus, munkaszolgálat, folytassam még?

És ezt próbálják meg most eltagadni a 70 másodperccel, a szoborállítással, az „idegenrendészeti eljárás”-sal. A szoborállítás terve, annak elfogadása és majdani felállítása egy újabb eklatáns példa a Jobbikkal való összekacsintások – évek óta tartó és egyre nyilvánvalóbb – sorának.

Hogy is írta jotunder pár napja az Örülünk, Vincent blogon? "Hetven másodperc alatt lehet énekelni, rágógumit rágni, nyelves puszit adni és közben...  nem szarembernek lenni. Azt is meg kellene egyszer próbálni.”

***

Hétfőn megrázó projektet indított az OSA Archívum csillagoshazak.hu címen: Google térképre vitték az összes budapesti csillagos házat. Ugyanis, miután a magyar zsidókat 1944-ben sárga csillag viselésére kötelezték, a budapestieknek Dávid-csillaggal megjelölt házakba kellett költözniük. Rengeteg ilyen volt, hiszen az 1941-es népszámlálás szerint a főváros lakóinak majdnem egynegyede számított zsidónak. A csillagos házak azonban nem sokáig működtek, decemberre felállították a budapesti gettót, és a budapesti zsidóknak oda kellett átköltözniük. A csillagoshazak.hu térképén látszik az összes ma is álló, egykori csillagos ház, ezek egyikében nőtt fel két barátom is. A Magdolna negyedben, a Népszínház utcában és annak környékén sok ilyen ház van, ezek egyike itt van az utcában, melyben élek, a Karácsony Sándor utca 18. szám alatt...

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed