"Bejárás a Hős utcánál. Javult a helyzet, de ha szükséges, további közbiztonsági intéz- kedéseket teszünk" – nyilatkozza dr. Kocsis Máté a fb-oldalán, és lőn. Első "közbiztonsági intézkedésként" mindjárt töröltette is a "bejárási poszthoz" írott hozzászólásomat, melyet sok önkormányzati bérlő kérésére írtam, akik nemcsak a nagyrészt Kőbányai illetőségű "Hős utcai helyzettel" elégedetlenek, hanem a saját, nyolckerbeliével is.

Fotó: Kocsis Máté / Facebook

Íme, a törölt hozzászólás:

A Hős utca legproblémásabb házai a 10. kerülethez tartoznak, nem? A Bérlővédelmi Programot pedig, amelyet több mint egy éve hirdetett meg a polgármester – s melyről alig is esik szó manapság – minden vonatkozásban mély csend övezi. A kerületbeli bérház-állomány pedig, nemcsak egy-két kirívóan lezüllött, leamortizálódott épületből áll, mint a Hős utcaiak, hanem – az önkori szerint – 4800 lakásból, ami a legutóbbi, általam is hozzáférhető SH-adat szerint még 5712 lakást számlált.

Nem írom le itt újra meg újra – hisz erről (hivatalos felkérésre is) részletesen, írásban is beszámoltam az önkormányzati illetékeseknek – milyen állapotban vannak ezek a házak élet- és lakhatási állapotaikat és épített állagukat tekintve. S most, hogy az önkormányzati vezetésnek olyan mesterien sikerült megvezetnie azt a négy házat, mely egy lehetséges kibontakozási program magját volt hivatva képezni, s mely házak mára – legalábbis életviszonyaikban, de 8. éve amortizálódó épített állagukat tekintve is – visszasüllyedtek az MNP-projekt előtti állapotokba, azt, pláne a felújítási munkákban aktívan is résztvevők, nehezen emésztik meg.

Az a rettenetes életmódbeli és fizikai amortizációs folyamat ugyanis – melyet a mindenkori vezetés előszeretettel varr az "összeférhetetlen lakosság" nyakába – valamiért mégis a milliárdos költségekkel "rehabilitált" önkormányzati bérházak közegében ölt a Hős utcaihoz hasonlóan, már-már háborús méreteket. És ezen nem lehet nemhogy a készenléti rendőrséggel, de még egy hadsereggel sem segíteni.

Budaházy Gusztáv

P.s.: Azt kérdezi tőlem egy, a "négyházak" egyikében lakó bérlőtársam, hogy vajon ki olvassa az én, az önkormányzati bérházak "sötét oldaláról" szóló, "lázító" írásaimat, hisz ő - épp az elsősorban ebben érdekelt bérlők közül - egy ismerőst se lát a lájkolók között. "Hm" – válaszoltam neki némileg értetlenül – "de hát te is egy "érdekelt bérlő vagy, nem?" "Ja, hát persze" – mondja hangjában némi csodálkozással – "de hát az is szeretnék maradni," s látszik rajta, hogy örül saját frappáns válaszának. S a helyzet az, hogy ha én nem örülök is, de megértem az "egyszerű bérlőt", aki nemcsak a "feljebbvaló" önkorinak van kiszolgáltatva, de az egész, Csáky szalmájaként "kezelt", bűnözőkkel, járványos kórságokkal és egy senki által nem ellenőrzött körülményekkel terhelt helyzet foglyaként, valójában senkire nem számíthat, csak magára. És még inkább örülnie kell, ha csak ilyen-olyan írásait törlik az urak, s nem őt. magát is...

Magyarországra látogat szeptember 18. és 20. között az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának (CONT) tényfeltáró küldöttsége. Azt vizsgálják, milyen hatékonyan költöttük el a különböző terveinkre kapott uniós milliárdokat–százmilliókat. Az egyik olyan beruházás, amit ellenőrizni kívánnak, a felcsúti kisvasút.

(Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

De hoppá, valami homokszem került a gépezetbe: Lázár János és Deutsch Tamás is hevesen tiltakozni kezdett ez ellen. Deutsch fő kifogása, hogy Magyarországon hat hónap múlva választás lesz, és a vizsgálat befolyásolhatja a politikai hangulatot (ő persze nem így mondta, de lefordítottam). Mindkettőjük szerint a bizottság látogatása politikai indíttatá- sú, és azért pont ide jönnek, mert ez miniszterelnökünk szülőfaluja.

Nem értem. Hiszen a felcsúti kisvasút nemzeti büszkeségünk, maga a megvalósult álom! Nem is kaphatnának nagyobb támogatást ama választás kampányában, mint egy uniós tényfeltáró bizottság hozsannáját arról, hogy nálunk aztán minden a legnagyobb rendben (vagy legalábbis többé-kevésbé rendben) van, a tervek elegánsak voltak, a kivitel hatékony, a látvány meggyőző, az utasok fürtökben lógnak, korrupciónak nyoma sincs — ha már minden ilyen tökéletes, a legjobb volna meghosszabbítani. Kérjünk még pénzt, ők támogatni fogják. Egy ekkora pofon után nincs az a károgó ellenzéki párt, amely a gong előtt fel tudna állni a padlóról.

Vagy — és itt sötét gyanú lopózott szívembe — lehet, hogy még sincs minden rendben? Lehet, hogy a várható kihasználtságot úgy "terveztük", hogy a férőhelyek számát megszo- roztuk a járatokéval, de valójában nem ül rajtuk a kutya se? Lehet, hogy a pénz nagy része urambátyám típusú hűbéri láncokon tűnt el? És — lehet, hogy Lázár és Deutsch ezt már tudja? Ha igen, akkor ez tényleg negatívan befolyásolhatja a Fidesz stb. kampányát.

És nagyon pozitívan az országét.

Fügedi Ubul

P.s.: "Átutazók vagy pilóták a magasból nem láthatták, hogy a töltés, az összekötő híd, a cementalap mindenhol szinte papírvékony. Igen kevés, rosszul kevert anyagot használtak. A sínek csak rövid szakaszon vezetnek... De futtában, messziről mégis alagútnak, hídnak, töltésnek hatott az építkezés. Évek folyamán megépült a belga vasút egy tökéletes kis szakasza a sikkasztott francia anyagból!"
"Délután hatkor Igori ellenállás nélkül megadta magát. Hétkor befejezték az első vizsgálatot, és az erőd mögött igen gyorsan fejbe lőttek tizenhat embert."

Szerintem Deutsch (amikor még nem volt Tompika) olvasta ezt, és most emlékezik.

„Harminc éve ígérik, hogy felújítják az utcát, de erre valahogy megint nem lett pénz.” 

Már ha életnek lehet ezt nevezni. Többször írtunk mi is a Diószegi utcáról*, most a Magyar Narancs látogatott el a környékre, Szira Péter írta meg az ott tapasztaltakat. Ezzel megint jött egy aktuális (de mindenképp jogos) rácsodálkozás az itteni állapotokra, miközben évtizedek óta ez megy a Diószegi utcában. És ezt mindenki pontosan – a kerületvezetés is – tudja. Csak épp – mint annyi más, hasonló probléma a környéken – nagy ívben senkit sem érdekel, magasról tesznek rá.

Tessék feltétlenül elolvasni a fentebb belinkelt Narancs cikket, de most szólok, nem vidám, nagyon nem, de hát mitől is lenne az…

A Diószeghy és a Korányi sarkára – éppen a drogelosztóként működő társasházzal szemközt – deponált mobil rendőrkonténerből akkor sem dugják ki a fejüket a járőrök, amikor az utca túloldalán húsvágó bárddal fenyegetik egymást az érdekellentétbe keveredett felek. Egy vézna, de inas festő-mázoló iparos és egy helyi lakos vitája a 22-es számú ház előtt sebesen oda konkludál, hogy az iparos benyúl a leharcolt Suzuki vezetőülése mellé, és kikap egy ijesztően nagy bárdot. Anyák, feleségek, barátok, barátnők, gyerekek sikoltoznak, üvöltenek, sírnak. Pénz, barátság, bátorság és gyengeség, hirtelen minden kikerül a placcra. Lehet válogatni a cigány- gyűlölet alaptoposzaiból. És egyre nő az érdeklődők száma is, csupán a rendőrkonténer ajtaja marad zárva.

Mindennapok, amelyek évek óta így köszöntenek ránk itt az Orczy-negyedben (de mondhatnám a Magdolnát is, a cikk akár ott is íródhatott volna). Tehetetlen – vagy csak érdektelen – önkormányzat, látható szegénység és nyomor, lopások, verekedések, drogtanyák, önkényes lakásfoglalók, mocskos közutak, naponta szétvert és összeszart kapualjak a Diószegi, Dugonics, Kőris, Orczy vagy épp a Sárkány utcában.

És ez mind, mind a miénk, csak a miénk…

*A XVIII. század végén kialakult külterületi utca, mely a Kálvária tér sarkánál kezdődik és az Orczy út és az Elnök utca találkozásánál ér véget. Reformkori neve Ó, vagy Régi utca (Alt Gasse), 1840 körül Örömvölgy utca (Frauen Thal Gasse); ezt a nevet 1874-ben a Fővá- rosi Közmunkák Tanácsa (F.K.T.) hivatalosan is rögzítette. 1945-ben Farkas István utca, 1953 óta Diószegi Sámuel utca. (Írják Diószeghynek is, csak épp úgy helytelen, a magyar füvésztudomány jeles képviselője ennél azért több figyelmet érdemelne…) Lakóházainak döntő többsége még az 1800-as évek végéről maradt itt, és ez látszik állapotukon is.

P.s.: Némi kiegészítésként még megemlíteném, hogy korábban, 2015 nyarán írtunk itt a blogon a Diószegi utca Kőris és a Csobánc utca közé eső „disztingváltabb” részéről és az ott uralkodó elképesztő állapotokról. És már akkor szóvá tettük, hogy a kerület kedves veze- tője, dr. Kocsis Máté esetleg bővíthetné a környékről – és a mi mindennapjainkról – meglévő, ámde sekélynek tűnő ismereteit. Arról nem is beszélve, hogy cikkben szereplő igazán gázos részt talán ha egyszer tüntette ki megtisztelő jelenlétével a polgármester úr (meg a többi tótumfaktum), akkor, amikor olyan öt éve átadták a bádogrendőrséget…

LaMa

***

A területet ma már hivatalosan Orczy-negyedként tartják nyilván. Sok az önkormányzati tulajdonú lakás, így sok az önkényes lakásfoglalók ellen alkalmazott totális elfalazás is. Az épületek többsége minimum százéves, védettséget egyik sem élvez. A VIII. kerület évtize- dek óta tartó rehabilitációjában eddig eléggé lemaradt ez a terület. A tavaly beindított Ludovika-projekt – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem terjeszkedése az egykori Ludovika Akadémia és az Orczy-kert területén nagyjából 30 milliárd forinttal terheli meg a költség- vetést – azonban felgyorsíthatja a városrész rehabilitációját. Az önkormányzat ígéretet tett rá, hogy megpályáz 2 milliárd forintnyi uniós támogatást. Az összeg 70 %-át szociális, társadalmi, bűnmegelőzési és gazdaságélénkítési programokra lehetne felhasználni, a fennmaradó részt pedig építkezésre. Három pilléren nyugszik majd a pályázat: lakhatás, foglalkoztatás és gazdaságélénkítés, valamint bűnmegelőzés. A 2016-ban beígért pályázat- ról a kerület honlapja, a jozsefvaros.hu még mindig konzekvensen jövő időben beszél. (Magyar Narancs)

Itt van a szeptember, beköszöntött az ősz, költözik a Gólya. Nem sokkal az emlékezetes „létszámellenőrzés” után bedobják a törülközőt, ennyi volt, nincs tovább. Legalább is itt, ahol 2013 óta működtek kocsmaként, étteremként, klubként és közösségi térként – befejezik. A miérteket Facebook-oldalukon részletesen pontokba szedték:

• kicsi lett az épület: annyi programnak, rendezvénynek, szervezetnek, funkciónak és embernek próbálnak helyet biztosítani, amennyi már itt nem fér el
• a környék is kezd szűk lenni: az utóbbi hónapokban a környező házakból érkező lakossági panaszok ugrásszerűen megnövekedtek, ráadásul jövőre az utca túloldalára is lakók érkeznek
• kevésbé toleráns: "hiába söpörjük fel péntek este többször az előttünk lévő utcarészt és szólunk minden vendégünknek, hogy ne vigyen ki alkoholt, húsz cigiző ember akkor is koszt hagy maga után, és a hatóságok biztos, hogy találnak legalább egy valakit köztük, aki mégis magával vitte a sörét. Ezek mind olyan dolgok, amik akár rövidtávon korlátozhatják a nyitvatartásunkat, ezzel minden lehetőséget elvéve attól, hogy este tíz óra után bulikat tartsunk."
• és kevésbé barátságos: "a Corvin-negyed kiépítésével egy olyan fényűző környezet alakul ki körülöttünk, aminek sivárságához és lelketlenségéhez nem tudunk kapcsolódni. Nem tudjuk, és nem akarjuk szolgáltatásainkat az újonnan megjelenő igényekhez igazítani, ezért szükségszerű, hogy a növekvő ingatlan és bérleti díjak – a korábbi lakókat követően – minket is kiszorítsanak."

És bár konkrétan nem írják, de a költözéshez nagy valószínűséggel köze van az augusztus közepén tartott razziának, amikor is egyesével megszámolták a vendégeket, hogy a létszám megfelel-e az eredetileg előírt 50 főnek. (Az Auróra hasonló problémáiról korábban – többek közt – itt írtunk.)

P.s.: Hogy magával az ingatlannal és a rajta álló 1885 körül épült földszintes házzal mi lesz a későbbiekben, még nem tudni. De tartunk tőle, hogy itt is bontás lesz a vége…

"Te mondd, hogy a BKV volt, a te hangod mélyebb!"  

Még augusztus vége felé került szóba itt a blogon, hogy a BKV a Rákóczi téren korláterdőt telepített a metrólejáró mellé a húgyszag és a hajléktalanok ellen. Most legyen itt ennek a csodaszép történet folytatása is: kiderült ugyanis, hogy ez a nagyszerű, esztétikus és nem utolsó sorban emberbaráti megoldás mennyibe is került – mindannyiunknak.

Az Index közérdekű adatigényléssel fordultunk a BKV-hoz, arra voltak kíváncsiak, hogy mennyi pénzt költött a korlátokra és azok beépítésére. A cég csütörtökön válaszolt: "a munka teljes költsége 387 ezer 457 forint volt. A munkákat 11 fő 128 órában végezte" – írták.

11 korlátépítő 128 munkaórája 387 457 forintért.

Ez tényleg mindenkinek megérte. Csakúgy, mint az összes többi, ugyanilyen eszement, a város- és kerületvezetés által roppant mód kedvelt lekorlátozás.

P.s.: A korlátok építését az utaspanaszokkal, "az állandósult higiéniai körülmények felszámolásával" indokolták. Egy toitoi egy hónapos bérlése – rendszeres tisztítással és karbantartással együtt – 35 ezer 180 forintba kerül. Egyszerűen kiszámolható, hogy a BKV 11 hónapig bérelhetett volna mobilvécét abból a pénzből, amiből hajléktalanelhárító korlátokat épített. És akkor lenne egy bárki által használható ingyenes vécé Budapest egyik forgalmas közterén. (via Index)

***

"Meghalt egy szomszédunk, a csöndes, kék szemű, nagy szakállú, mosolygós Zátrok László. Kétszobás lakása volt a Bástya utcán, a hosszú padkán: a hálója az óvodakert melletti, a nappalija a parkoló felőli végen." Volt, ameddig az önkormányzat egymillió forintból egy ráccsal el nem kerítette az otthonát, ahelyett hogy segített volna neki. Tegnap szomszédai, helyi lakosok búcsúztak tőle, otthonában. (Kettős Mérce)

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

Jogi esetek 

A '90-es évek végén jártam az akkor még Janus Pannoniusról elnevezett pécsi egyetemen a humán szervező szakra. Levelező, többeddiplomás képzés lévén kevés olyan tanárunk volt, akivel a rendkívül heterogén mezőnyből ketten-hárman ne lettek volna partiban. (Érte- lemszerűen tantárgyanként más és más kettő-három.)

A jó tanárok ezt felismerve villámgyorsan felvették azt az alapállást, hogy "No, hát akkor beszéljük meg, kolléga urak!" — és az óra afféle szellemi tűzijátékká vált tanár és diák nagy örömére. A rosszak letorkolták a hozzászólót, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ők mondják meg a tutit; mindenki más hallgasson.

A tanár minőségét kitűnően le lehetett mérni a részvétel alakulásán: a nap elején ott volt a nagy többség, aztán az órák haladtával egyre kevesebben. Igazán jó tanároknál még a nap végén is ott voltunk 25–28-an; gyengébbeknél már az ebédszünetre tíz alá csökkent a létszám.

Volt talán két (három?) olyan tanár is, aki az efféle látványos bírálatokat megelőzendő egész évfolyamokat rántott össze a nagy előadóba, és úgy adta le a szószt — ezek egyike volt doktor (ezt sosem mulasztotta el kimondani) Visegrády Antal, akitől jogelméletet hallgattunk.

Első előadására egyik vidéki csoporttársunk bevitte magával a (másodikos) kislányát, akit éppen nem tudott sehol se elhelyezni. Hadd rajzolgasson a gyerek, amíg mi okosodunk... A gyerek azonban nem rajzolgatott, hanem jegyzetelt — mivel korából adódóan még elég lassan írt, csak azt tudta lejegyezni, amit elég gyakran hallott.

Az első szünetben megmutatta nekünk a jegyzetét, én pedig megtanultam:

"Doktor Visegrády Antal
Amikor külföldön jártam
Egy híres professzor barátom"

Talán mondanom sem kell, hogy az előadás olyan igazán pocsék volt.

Fügedi Ubul

P.s.: Itt pedig megtekinthetitek a Szent György Lovagrend Baranya Megyei Priorátusának tagjaként (a lap legalján).

Nos, kedves bérlőtársaim, nem kisebb helyre voltam aug. 31-én hivatalos, mint a Vagyonkezelő Igazgatósága, ahol a legutóbbi két, „kártevőmentesítésnek” nevezett házunkbeli akcióval kapcsolatos kifogásainkra kívánt választ adni a JGK. Az alábbi cikket ugyan a „Józsefváros” fb-oldalára írtam egy, a „migránskérdéssel” kapcsolatos vitában, de persze mégsem erről szól elsősorban, hanem az önkormányzati bérlakás- ügyről. Akit ez nem érdekel, az – mondom én – bele se fogjon, de aki önkoris bérlő, az mégis próbálja meg végigolvasni…

Nos, miután dr. Kocsis Máté ilyen derekasan felszámolta a ránk vészt hozó migránshordát, már csak azon kéne eltűnődnie, hogy a magyar állam által gondjaira bízott kerületi bérház-állományban uralkodó – a szóban forgó pápatéri helyzethez sok tekintetben hasonlatos – állapotokkal, mit is kezdjen.

Azt kérdeznénk ezért, mi, ott-lakók, hogy a bérházaiban kialakult katasztrofális állapotok – melyeknek fenntartásában a drog- és lakásneperekkel nyíltan összejátszó vagyonkezelő meghatározó szerepet játszik – mért nem tűnik fel a polgármesternek, aki korábban maga is kezdeményezett néhány óvatos lépést ennek felszámolására?

Miért van az, pl, hogy a most augusztusban általunk nagy nehezen kiharcolt rovar-, rágcsáló- és poloskairtást, az ezzel megbízott önkormányzati szerv, lényegében elsza- botálta – annak végrehajtásánál felelős tisztviselő pl, jelen se volt – és kérésünkre, csak egy használhatatlan, 2016-os dátumú, hamis adatoktól hemzsegő "jegyzőkönyvet" bocsátott a rendelkezésünkre. Ezek egyike pl, azt állítja a – hivatalos személy hiányában – általunk levezényelt programról, hogy személy szerint én, aki aláírásommal igazoltam a feladatteljesítést, ott se voltam.

És persze, a valódi okot – hogy ugyanis a bérlakások nagy részét olyan különféle "lakhatási jogállású" ÁLBÉRLŐK lakják, akik gyakorlatilag mindenféle rendelet/szabály alól mentességet élveznek – maga a vagyonkezelő egyik vezetője legitimálta azon a találkozón, melyen aug. 31-én, felelős tisztviselők társaságában, mint felkért lakossági megbízott, volt szerencsém részt venni.

Le kell ezért szögeznünk, hogy

az illegális lakhatást fedező vagyonkezelői szervek ellenérdekeltek a legelemibb közrendvédelmi irányelvek végrehajtásában, beleértve a súlyos járványveszélyt jelentő tényezőkkel kapcsolatos teendőket is. És ezek, túl azon, hogy az önkormányzati bérházak elpoloskodása város szerte itt a legnagyobb, még a tüdővész fertőzöttségre is vonatkoznak.

Ilyen körülmények között – amikor a különféle okokból illegitim lakhatású lakók egy "nem kérte" (mármint a kártevőmentesítést) megjegyzéssel kibújhatnak a legelemibb közegész- ségügyi rendelkezések hatálya alól – nemcsak a legelemibb közegészségügyi követelmé- nyek szenvednek súlyos csorbát, hanem a fenntartható közrend is, melyek nemcsak a bérházakra, de az egész városnegyedre nézve jelentenek beláthatatlan és tartós közve- szélyt. És persze, az évtizede üresen álló lakások kérdése – köztük azonnali lakhatásra ma is alkalmasakkal – sem csak lakhatási, de közegészségügyi tényező is.

És ezek a körülmények – melyeket már több ök-i vezető is ismer, s melyeknek orvoslására, többek között, dr. Sára Botond is, épp a Bérlővédelminek mondott program keretében, komoly(nak látszó) ígéreteket tett nekünk – mára odáig "fokozódtak", hogy az eddig nagyjából élhető, programkezdő négy házban is teljesen szétzilálódtak a körülmények, és drog-, poloska- és más, az emberi lakhatással összeegyeztethetetlen, többnyire kriminális állapotok lehetetlenítik el a lakók életét.

És mindezt tök figyelmetlenül hagyni, miközben a "migránsok" már rég elhúztak innen a vérbe – s hála államunk bölcs politikájának, már mutatóba se igen látni őket – legalábbis elgondolkodtató kéne hogy legyen. S akinek ezzel kapcsolatban bármi kételye támad, annak – 2010-től napjainkig – szívesen megmutatom azokat a doksikat, amikben az itt felsorolt tényeket, lényegében a mai kerületvezetés is elismeri. De azokat is, amiket egy másik, kisebbségi (?) rész gátlástalanul meghamisított adatszolgáltatással, fenyegetéssel egybekötött nyomásgyakorlással és az illegálisan lakó "álbérlői réteg" felbujtásával akarja ellehetetleníteni a normális élet- és lakhatási körülményekre vágyó bérlői társadalmat.

Megjegyzés: természetesen minden szavamért – akár büntetőjogi értelemben is – jótállok; már amíg a nekem szóló, egyre nyíltabb fenyegetéseket – melyek korábban, akár tettleges formában is megnyilvánultak – be nem váltják. Ilyenek ugyanis – akár önkormányzati tisztviselők szeme láttára is(!) – nemegyszer előfordultak a múltban is. És ráadásul úgy, hogy az elkövető is önkormányzati szerződésben álló alkalmazott volt. Mindezt a Törvény és a fennen hangoztatott Közbiztonság nagyobb dicsőségére.

Budaházy Gusztáv

- Miért nem mentél egyből a jövő hétre?
- Mert akkor valószínűleg két hét múlva kerültem volna sorra. 

Ebben az országban nem lehet normálisan ügyet intézni. Ki van írva a hivatalos holnapra, hogy az xy hivatal, ahol aztán személyesen kiadják a szükséges papírt – máshol nem – hétfőn 16.30-ig tart ügyfélfogadást. Na, most igen ám, de kiderült, hogy csak időpontra lehet bejutni, csak úgy nem. Foglaljak telefonon. De ne a kapualjban, mert ott tilos telefonálni. "Ott a tábla!" Kimentem. Sikerült az időpont foglalás. "Aznapra sose adunk időpontot." Kaptam egy hét (!) múlvára...

Viccnek is rossz. De hát kongott az ürességtől a hivatal. Visszamentem hátha sikerül mégiscsak kikérni a papírt, amihez előbb át kell küzdenem magam a három troll biztiőrön. Nos, ekkor már 16.02-t jegyzünk s szinte tolonganak kifelé a dolgozók. Mondom, biztos páran előbb eljönnek. Hát nem.
- 4-ig vagyunk nem látja?
- De a honlapon 16.30 van.
- Az internet hülyeséget ír – szólt a szakszerű válasz az egyik őrtől.
- Aha, értem. Csodálatos a magyar közigazgatás. Lehet nem ártana frissíteni a honlapot. További jó munkát! Éljen a Fidesz meg a kormány...

P.s.: Akár ez is lehetne a "Csinovnyikok rémuralma" sorozat egy bájos része. Sajnos.

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

UPDATE 2017. szeptember 4.: Egy öt (!) perces műveletre kellett egy hetet várni. Vicc. Ja, és 3 munkaállomáson fogadták a népet s bár mondtam, hogy időpontra jöttem láthatóan nem érdekelte az ügyintézőt…

Putyin orosz elnök megint itt van nálunk, idén már másodszor.
(Lassan úgy jár ide, mint ha hazajárna, de ezt most hagyjuk...) 

Jelezném az érintetteknek – és egyúttal persze mindenkinek –, hogy Putyinnal nem az a baj, hogy orosz, hanem az, hogy egy korrupt, autoriter vezető, már-már diktátor.

Komolyan hányingerem van az ellenzék egy részének ruszofóbiájától. Ezzel egyébként önellentmondásba is keverednek. Mikor az "oroszokat" szidják az hasonló ahhoz, mikor szijjártópetike meg a többi kétbites majom a Magyar Kormányt ért bírálatok után a kormányt azonosítani próbálja Magyarországgal s a magyar néppel, amit joggal vetünk a szemükre...

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM) – Józsefváros, Magdolna negyed

***

Adunk egy templomot a Moszkvai Patriarchátusnak - 313 milliós ajándék Putyin látogatására. (444.hu)

„Ha kritizálni mersz, azt nem tűrik el, egyből ellenség leszel.” 

Bár azt még nem tudni, hogy őfelsége izgága teremfocistája hadat üzen-e Hollandiának, azt már tudjuk – az előző poszt végén pár mondatban szóba is került –, hogy a kerület jegyzője, pontosabban az önkormányzata törvényellenesen záratta be június végén az Auróra Kioszkot és az intézményhez tartozó kerthelyiséget.

Fotó: Tóth Gergő / Népszava

Mindezt az Auróra képviseletét ellátó Magyar Helsinki Bizottság adta hírül a hét közepén: a Budapest Főváros Kormányhivatalának jogerős határozata szerint a bezárás törvénysértő volt, a kerület határozata nemes egyszerűséggel jogszabályt sértett, ezért a Kormányhivatal megsemmisítette azt. A Kormányhivatal határozata jogerős, az ellen fellebbezni nem lehet. Pont. (A mostani határozat csak a Kioszkra vonatkozik, az eljárás elhúzódása miatt az Auróra Kert csak jövőre nyit újra. A bevétel kieséséért azonban nem igényelhet kártérítést az Auróra, mert még közigazgatási eljáráson belül vonták vissza a törvényellenes döntést.)

Csak emlékeztetőül: a civil szervezeteknek is otthont adó helyet már nagyon régóta, nagyon be akarta záratni a kerület vezetése. Ez most nem jött össze – de ismerve őket – újra meg fogják próbálni.

Mert a mi kis zseb-Bourbonjaink semmit nem tanulnak, és semmit nem felejtenek.

P.s.: Apropó, felejtés! Az önkormányzat honlapján nem találni semmit minderről, vala- hogy/valamiért ez kimaradt a kerületet érintő hírek közül. Elfelejtették volna?

***

Az Auróra egyébként 2014-ben nyitott, és a Marom Klub Egyesület működteti. A hely – amellett, hogy színházi előadások, beszélgetések, filmvetítések, koncertek és bulik is szoktak lenni – több civil szervezetnek otthont és teret ad, köztük a Roma Sajtóközpont- nak és a nyolcadik kerületi cigány gyerekek képzését segítő Láthatatlan Tanodának.