Harminc NAV-os szállt ki Iványi Gáborékhoz házkutatási paranccsal. (HVG) 

Tegnap óta attól zeng a sajtó, hogy hétfő reggel a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) lerohanta az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai irodáit. Talpig harci díszben, 30 főnyi fegyveres erővel mentek házkutatni Iványiékhoz, ami majdnem egész nap tartott. 

Egy nehéz nap krónikája a Dankó utcában – HVG képgaléria.

Hadházy Ákos véleménye minderről ITT olvasható, Konok Péteré meg itt:

- Heródes?
- Tessék, Kajafás!
- Kellene már valamit kezdeni ezzel a Jézussal. Lázít, bomlaszt. Szeretetről prédikál. Zavarja a kereskedőinket. Már a pénzváltóink is morognak.
- Jaj, tudod, hogy meg van kötve a kezem. Róma fütyül, én táncolok. De majd beszélek Pilátussal, hogy feszíttesse meg.
- Megfeszíteni? Nem vagyunk mi barbárok, és különben is... semmi szükségünk mártírokra. Küldje rá az adóhivatalt!

A kormány (vagy ha úgy tetszik, Orbán Viktor) által elkövetett aljasságok semmit nem változtak. És ha április 3-án mi nem változtatunk, ez így is marad.

P.s.: Délután és este több százan tüntettek Iványi Gáborék mellett. A tüntetés végén Iványi a helyzet abszurditására rávilágítva elmondta: a létrát, amin az újságírók bemász- tak a Dankó utcai épületbe – ahonnan megpróbálta kizárni őket a hatóság – lefoglalta a NAV. És hozzátette: ha ezek után a hatóság akadályozása miatt netántán pénzbüntetést kapna, kéri, hogy ne szervezzenek neki gyűjtést, nem akarja befizetni, inkább leüli.

Turisztikai látványosságként blamálja Magyarországot a biodóm.Továbbra is torzóként áll a budapesti Városligetben a biodóm, amelybe a Kárpát-medence biológiai sokszínűségét bemutató kiállítást terveztek.

Évek óta folyik a Városliget pusztítása és rendezvényhelyszínné alakítása. Az egykori közparkot beépítik – megtévesztésül múzeumnak nevezett – konferenciaközpontokkal és vendéglátóhelyekkel. A spanyolok ezt valahogy másképp csinálják. Persze lehet kiabálni a vár fokáról, hogy hülyék ezek a spanyolok, de nézzük inkább mit ír erről a Vakmajom.

A Park a város szíve

Nem város, hanem épített természet, de a városon kívül nincs értelme. A városlakók számára van, és városban élni, bármekkora ütést kapott ez a létforma a pandémiától, továbbra is a létezés egyik legkényelmesebb, legélvezetesebb formája. Karnyújtás- nyira a bolt, a vendéglő, a színház, a mozi, a suli, a buli, az opera, a munka, az orvos és a leakciózott divatcikkek meg a kényelmes tömegközlekedés. Nem kell semmiért órákat agyzsibbasztóan ingázni. Az urbánus élet megunhatatlan gyönyörei, az a luxus, hogy minden a kezed ügyében és a szádban van. Éjjelnappal. Egy ugrásra, egy köpésre. Nem is fog a városi létezés fénye megkopni soha.

Pláne, ha vannak hozzá ilyen fantasztikus parkok, mint ez a majd' 100 éves, 7 hektáros, a Parque García Sanabria, Santa Cruz szívében. Meg is érdemli az egykori polgármester, hogy elnevezték róla, mert ekkora értékes telket kivenni a nyers piaci logikából és az ingatlanfejlesztésből sosem egyszerű döntés. Ára van rövidtávon, és a hozama csak soká jelentkezik, és az ilyet még a zöldszósszal nyakonöntött politikusok sem szeretik.

És ez bent van a város szívében, a Ramblas mellett. Kábé mint a Városliget. Hogy néha mégis érdemes megtenni, és távolabbra nézve piaci logika is van benne, az nem kérdés, hogy igazolja, hogy mennyire felértékelődnek a városi ingatlanok egy ilyen park mellett, és mennyire leértékelő tényező, ha nincs semmi zöld, meg ha túlfejlesztés van, ami gyakran jellemző, mert azt diktálja a megtérülési logika. Hogy ide lehet lejönni, csodálni a gyönyörű vegetációt, elmélázni – aztán visszamenni a zajos városi dzsungelbe. Kell a park a városfejlesztésbe, közhely, de nem egyszerűen megvalósítható, ha drága a telek. Itt sikerült. (via Vakmajom)

Nálunk meg a Városliget pusztítása egy gátlástalan üzleti ügy. A Ligetet tönkreteszik, miközben ami elkészül(t) sokkal többe kerül(t), mint azt eredetileg tervezték.

Úgy értem, nekünk.

LaMa

Három az egyben? Elkészült a volt Savoy nagyszálló épületének jelentős átalakítása. (Építészfórum) 

Egy felújított eredeti homlokzat, egy teljesen új és magas belső tömb, és egy visszaépített replika homlokzat: három műfaj egy projekten belül. Az együttes Bacsó Béla utcai oldalát teljesen lebontották, historizáló homlokzatát visszaépítették, mögötte pedig egy kortárs épület magasodik mostantól. Az épületben szálloda fog működni – írja az Építészfórum.

Még 2019 tavaszán írtuk, hogy elkezdődött az építkezés – vagyis a teljes bontás – a József körút 16. sz. alatti ingatlanon, pedig 2018-ban az épület fennmaradására és továbbépíté- sére adtak ki engedélyt, nem pedig a teljes bontásra. Ennek ellenére az egész épületet pillanatok alatt kikapták a homlokzat mögül.

(Fotók: Építészfórum)

Mostanra az építkezés befejeződött, a József körúti homlokzatot helyreállították, a Bacsó Béla utcában felhúzták a régi homlokzat utánzatát – mögötte (mögöttük) egy hatalmas beépítéssel és egy vadonatúj épülettel. A régi ház meg hipp-hopp, nyomtalanul eltűnt, csak a körúti homlokzat maradt meg a látszat kedvéér…

Patyomkin* visszatért, és elégedetten, büszkeségtől dagadó kebellel tekintene mai, legnagyobb élő tanítványaira.

Elbontják a régit, a látszat kedvéért megtartják a homlokzatot – vagy annak másolatát – és a faszád mögött mehet a lényeg. (Maroz)

*A Patyomkin-falvak olyan állítólagos "ál-falvak” voltak, melyeket Grigorij A. Patyomkin herceg/miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt. Úgy tartják, Patyomkin, aki a Krím-félszigetre vezette a hadjáratot, falusi házak homlokzatait állíttatta fel a cárnő útvonala mentén, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.

Frissen kaptam eme szép műfaj egy rajongójától. Elsőre annyit sikerült megállapítanom, hogy a költőnő szerint csak az ismerős hordáknak szabad itt öldökölniük — szerintem jobb lenne, ha ők se tennék. Volt itt már ilyen... Másodjára annyit, hogy a költőnőnek fogalma sincs a magyar központozás alapjairól. Miként az anyagnevek írásmódjáról se. (Vajh' hány pora lehet/maradhat egy embernek?)

Ahogy azonban elmélyedtem a mű eszmeiségében (nem volt nagy kunszt) egyfajta kínzó bizonytalanság lett úrrá rajtam. Kik vagyunk — mi? És kik "ők"? Halálra éheztetjük, szomjan halasztjuk-e például a turistákat? A félmillió (mostanra már inkább hatszázezer) betelepített vendégmunkást? A hozzánk szavazni átruccanó határon túli testvéreinket? Netán a hazai nemzetiségieket?

Jó lenne tudni, hogy kik azok a "mi". Mert abba a csoportba nem akarok tartozni.

Fügedi Ubul

*

Sándor Kinga nevét jól ismeri a művelt közönség! Mondjuk érződik is, hogy ez a vers nem első zsengéje a költőnőnek; irodalomszerető ember a stílusjegyekből könnyen ráismer- het a Vezesd nemzeted! c. alapmű finom tollú szerzőjére. (via Borsi Vera)

Pár napja olvastam, hogy végre elkezdődik az egykori Szeszgyár területe mellett húzódó (és omladozó) Kőris utcai fal bontása, azaz a Szeszgyár utca folytatásában megnyitják az utat a Kőris utca felé, így lehetővé téve az átjárást pl. a 99-es busz megállójáig.

Igen, ez az a „projekt” melyet a Kocsis-féle vezetés még 2015 májusában ígért be, és 2016 nyarán kellett volna elkészülnie. Aztán kisebb bontogatások után leállt az egész, maradt a szemét, kosz, trehányság – az utcahosszabbítás meg elmaradt. Egészen mostanáig.

Ma délelőtt ki is mentem megnézni a (megint) beharangozott bontást.  És nini!, tényleg bontottak. Üröm az örömben, hogy ez a mostani rendezés csak kisebb területet érint, a Diószegi u. 8. sz. alatti nagyobbik rész marad, ahogy volt – az ugyanis magánkézben van.

Megjegyzendő, hogy ez a magánterület jó ideig autóparkolóként működött, a lentebbi 2009 áprilisában készült kép tanúsága szerint viszonylag rendezett körülmények között.

Aztán 2010 után a Szeszgyár telkének egy része “senki földje” lett, bontási hulladékkal, sittel, szeméttel teleszórva, omladozó téglakerítéssel körbevéve.

Mindenesetre most úgy néz ki, valami változik: a tervek szerint itt egy kisebb park lesz, melyen át lehetővé válik a gyalogos forgalom a Visi, a Kőris utca és az Orczy tér között. A munkaterületet 2022. február 1-én az önkormányzat átadta a vállalkozónak, akinek nem csak a falbontás, hanem a terület gyalogos közlekedésre alkalmassá tétele is a feladatai között lesz.

Kicsi is, sárga is, de a miénk.

LaMa

P.s.: A Kocsis-féle vezetés félbehagyott terve szerint itt nem gyalogosforgalom és park(ocska) lett volna, hanem a Baross utca autóforgalmát engedték volna rá a Kőrisre. Még szerencse, hogy – mint annyi mást – ezt is elhazudozták eltrehánykodták…

2015. március 1. óta van nekünk Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetünk (OGYÉI), amely nevétől eltérően egy alapvetően államigazgatási szerv. Szakmai (gyógyszerészeti) tevékenységének lényege, hogy adatokat gyűjt és értékel. Ennek megfelelően az Intézet legutóbbi 35 közleménye között nincs egy olyan sem, amely valamely tudományos eredményről számolna be, viszont van egy arról, hogy a Magyarországon forgalmazott homeopátiás készítményeket egyszerűsített eljárással "ellenőrzik" (ennek lényege, hogy azok semmiféle hatását nem kell igazolni), meg egy másik arról, hogy "Ismét álhírt gyártott Hadházy Ákos az oltással kapcsolatban" (ebben a rejtélyes okból Sputniknak nevezett Szputnyik vakcina engedélyezéséről van szó).

Igazgatója dr. Szentiványi Mátyás, aki nem gyógyszerész, hanem orvos, de erős hatóságról álmodik. Tesz is ennek érdekében. Most például rémhírterjesztés bűntettének gyanúja miatt feljelentette azon cikkek íróit, amelyekben "a favipiravir hatóanyagú gyógy- szerek hatásosságát kérdőjelezik meg". A hatóság szerint ezek "a koronavírus járvány elleni védekezés eredményességét is akadályozhatják, és alkalmasak lehetnek arra, hogy a betegek bizalma a gyógyszerekben és a gyógyszer által kiváltott gyógyhatásban megrendüljön".

A favipiravir koronavírus elleni gyógyhatását az ég adta világon semmivel nem támasz- tották alá (bizony, nehéz is lenne). Miért is tennék? Elvégre ők a hatóság. Kijelentik, és ezzel pont.

Apró, de karakteres példája ez a rendszer kiteljesedésének. Leni Riefenstahl jut eszembe, aki az 1934-es náci pártkongresszusról készült filmjének "Az akarat diadala" címet adta. Mi most még megtapasztaljuk, hogy az ügyészség befogadja vagy kiröhögi-e a feljelen- tést — majd előbbi esetben még azt is, hogy a bíróság felmenti vagy elítéli-e az úgymond rémhírterjesztőket. Ezeket a fontos adatokat begyűjtve mi is értékelhetjük, hogy mosta- nára mennyire közelítettünk az 1934-es német állapotokhoz. Egyelőre annyi látszik, hogy szándék, az van rá.

Fügedi Ubul

*

Az OGYÉI természetesen pontosan tudja, hogy a feljelentésének semmi értelme (merem legalábbis remélni, hogy valójában nem gondolják, hogy a tudományos konszenzus ismertetése "rémhírterjesztés"!), és el fogják utasítani, de nekik ez mindegy, mert a célt, a bilincs meglengetését, azt, hogy büntetőeljárás súlyával rettentsék el a kutatókat a véleményük elmondásától, elérik. (Ferenci Tamás: Gondolatok a favipiravir hatásosságáról, és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságáról)

178 milliót kap a kormánytól a fiktív mongol diákokkal trükköző iskola. (HVG) 

Ez a hír nem arról szól, hogy az állam csaló intézményeknek ad pénzt. A rendszer szervezeti kultúrájának alapja a csalás és a korrupció, a demokratikus működés lényege pedig a szervezeti kultúrába illő cselekvések ösztönzése.

Ez a hír nem arról szól, hogy Magyarországon az kap pénzt, akinek befolyásos kijárói vannak. Naponta ezt olvassuk Schadltól Rogánig, nincsen ebben semmi, ami hír lenne.

Ez a hír nem arról szól, hogy hagyjuk az állami oktatást végképp lerohadni, a pénzt pedig magánintézményekbe (főleg egyháziakba) toljuk, hogy azokban személyi jövedelmekké alakuljon. A kampányban majd minden templomban a kormányért fognak prédikálni; minél kisebb a falu, annál jobban.

Ez a hír arról szól, hogy Magyarországon ezeket a pénzeket könyvelik el "az oktatás" állami támogatásának; így kerülnek bele a költségvetés zárszámadásába. Így tessenek ezt olvasni!

Fügedi Ubul

Életének 50. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Setét Jenő, roma polgárjogi aktivista az Idetartozunk! Egyesület vezetője. A roma polgárjogi mozgalom egyik legsikeresebb kommunikátorát, frontemberét veszítette el vele.

Gyászolok. Elment Setét Jenő roma polgárjogi aktivista.

Mértéket adó ember volt, - a viselkedésével, a beszédével, a munkásságával mintát adott azoknak, akikért folyamatosan felszólalt és azoknak is, akik figyeltük, és ha lehetett, segítettük őt.

Magam is tapasztaltam, szenvedélyes, keményen vitatkozó ember volt, legyen szó a roma közélet megújításáról, a Diószegi utca környékének takarítási rendjéről, vagy a romák politikai reprezentációjának állapotáról. Ezekkel a vitákkal, beszélgetésekkel segített a legtöbbet nekem. Úgy emlékszem, ritkán mosolygott, ezért is kerestem búcsúképnek egy mosolygós képet róla.

Nehéz örökséget hagy maga után, csupa befejezésre váró feladatot, melyeket teljesíteni nem lesz könnyű, de nem tehetünk le róla.

Nyugodj békében, Jenő!

(Pikó András polgármester fb-oldala)

Megint egy jó ember ment el.

A híres társasjáték magyar változata, íme:
Migránsnak nézett vendégmunkások miatt tört ki pánik Hajdúnánáson. (444.hu) 

A magyar változat jellegzetesen fapados: a túlvilági-másvilági szörnyek helyett alacsony, barna bőrű, szerény és udvarias emberkéktől kell rettegni. De ez nem fontos: a lényeg, hogy rettegni, azt kell.

Az aktuális törvények évi 57 ezer külföldi betelepítését teszik lehetővé, és kormányunk szóvivője nagyon határozottan leszögezte, hogy ezt a számot még egyszer se értük el. Amint ezt az MZP-féle migránsszámláló is jelzi, évente úgy ötvenezer vendégmunkást telepítünk be. Ők azok a "gazdasági bevándorlók", akiktől nevezett kormány szerint különösen kell rettegnünk — mármint azoktól, akiket nem ők hoznak be. Akiket ők hoznak, azoktól nem kell, így Hajdúnánáson se.

Rettegni azoktól kell, akik nem nálunk akarnak letelepedni, hanem Németországban, és Magyarországon csak átutaznának, lehetőleg minél gyorsabban. Nekik tiszteletben kell tartaniuk törvényeinket és szokásainkat, amint erre magyar nyelvű óriásplakátokon utasítottuk is őket.

Akiket mi (a kormány) hozunk be, azoktól nem kell rettegni. Őket azért hozzuk, hogy valamelyest pótoljuk azokat a magyarokat, akik innen külföldre menekülnek, hogy ott gazdasági bevándorlóvá váljanak. Az OECD adatai szerint a 2010 és 2020 közötti évtizedben kb. egymillió magyar ment így ki, azóta még vagy százezer. A költő ezt az ismerős helyzetet ma úgy fogalmazhatná, hogy kitántorgott Nyugat-Európába jó egymillió emberünk. Lesznek még többen is.

Jó esetben hazajönnek 30–40 év múlva, hogy itt éljenek a kinti nyugdíjukból. Ez a teljes magyar lakosság tizede, a piacképes munkaerő kb. negyede (mert sokan gyerekkel mentek, és ők is beszámítanak az egymillióba). Őket pótolják felerészt a vendégmun- kások, és a magyar építőipart jórészt az hajtja, hogy lakótelepeket épít nekik.

Az elvándorlás azonban folytatódik, és már nemcsak a stratégiai megállapodást kötő nagyvállalatokba nem jut magyar munkás, de a kisebbekbe se. Ezért kormányunk duplájára emelte a külföldi tulajdonú cégekben foglalkoztatható külföldiek arányát — ha így megy tovább, a következő négyéves ciklusban ezt még egyszer meg fogják duplázni.

Amiben viszont tényleg jeleskednek, az az ukrán maffiózók (letelepedési kötvénnyel) és az élsportolók (válogatottsággal) honosítása. Olybá tűnik, ehhez a kettőhöz értenek.

Az a kormány, amelynek regnálása alatt az emberek bevándorolnak ebbe az országba, hogy azt munkájukkal gyarapítsák, és ennek eredményeként elmagyarosodnak, az egy nemzetépítő, országgyarapító kormány. Az, amely alatt a magyarok innen kivándorolva elgermánosodnak-elangolosodnak, az egy nemzetvesztő, hazaáruló kormány.

Persze van, ami a hazaárulásnál is rosszabb: az, amikor a hazát nem árulják, hanem csak úgy odaajándékozzák a rokonoknak, haveroknak. Amikor magánalapítványoknak adják közös ingatlanainkat, intézményeinket úgy, hogy abba nekünk, magyaroknak többé semmilyen beleszólásunk ne lehessen.

A haza ugyanis egyrészt mi magunk vagyunk, másrészt közös kincseink. Utóbbiakból ebben a tempóban tíz éven belül nem maradnak, csak a szellemiek.

Fügedi Ubul

Aki gúnyolódik a disznót vágó Orbánon,
az aligha tudja legyőzni. (azonnali.hu) 

Egészen alapvetően tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Orbánt saját pályán kell megverni. A közvélemény már régen elfogadta, hogy ez a pálya az övé, és aki oda bepofátlankodik, az csak egy hülye epigon lehet, akit tele szájjal ki kell röhögni.

Az alkalmas kihívónak éppen ellenkezőleg, hozzáértőnek kell látszania. Nem kell, hogy szimpatikus legyen: az kell, hogy süssön róla az intellektuális fölény. Hogy ő az, aki csak röhög ezen a kis hülyén, aki kétbalkezesen elpackáz mindent, amihez hozzányúl. Aki csak lopni tud, aki semmi mást nem tanult meg.

Vannak erre alkalmas emberek szép számmal. Csak nem jutnak a tűz közelébe — éppen azért, mert alkalmasak, tehát a pártok alkalmatlan vezetői összezárnak előttük (lásd a Hadházy–Szél tandem karrierjét az LMP-ben).

Fügedi Ubul