A Kerepesi temető (Fiumei úti sírkert) Magyarország egyik legrégibb sírkertje, mely összefüggően megmaradt. Európában az egyik legteljesebb „Nemzeti Panteon”, ahol a magyar történelem és kultúra nagy alakjai – politikusok, művészek, tudósok – nyugszanak. A síremlékek közül megkerestem néhány olyan ismert emberét, akik Józsefvárosban éltek, alkottak vagy valamilyen egyéb közvetlen kötődésük volt a kerülethez.

A főbejáraton átlépve s egyenesen tovább haladva az Árkádsor között jutunk el Jókai Mór (1825-1904) síremlékéhez. Jókai Mór élete során lakott Józsefvárosban.

Ha Jókai síremlékével szemben állunk tőle balra ill. jobbra találjuk Ady Endre (1877-1919) és Blaha Lujza (1850-1926) síremlékeit. Mikor az ember Adyra gondol, azt hihetné, hogy egy a költői nagyságához méreteiben is igazodó síremléke van, ezért talán másoknak is meglepő a magányos férfialak, amely Csorba Géza alkotása.

Blaha Lujza az egykor a kerületben álló Nemzeti Színház halhatatlan képviselője. Nyughelye hűen tükrözi színészi nagyságát. Síremléke Fülöp Elemér alkotása.

A 34-es művész parcella egyik sarkában találjuk Táncsics Mihály (1799-1884) nyughelyét, aki a kerületben élt és alkotott. Író, publicista s az első szocialista politikusok egyike. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, majd két évvel később innen is nősült, egy józsefvárosi csizmadia lányát Seidel Terézt vette feleségül. Egykori háza jelenleg is áll a Tömő utcában.

Utunkat a művész parcellában folytatjuk. Megannyi híres és halhatatlan személy sírját láthatjuk. A nevek, melyeket látunk, ha nem is minden esetben tudjuk pontos munkássá- gukat, ismerősen csengenek tanulmányainkból, illetve Budapest közterületeinek nevéről.

Reviczky Gyula (1855-1889) író, költő. Rövid élete egy részét Józsefvárosban élte le. Síremléke Gách István Lipót alkotása.

Babits Mihály (1883-1941) író, költő, irodalomtörténész, műfordító. A Reviczky utca 7-ben lakott és dolgozott 1916 és 1931 között. Együtt nyugszik feleségével Török Sophieval. Sírjuk Ferenczy Béni alkotása.

Egressy Béni (1814-1851) zeneszerző. Józsefvárosban élt és dolgozott. Sírja Jánosi András alkotása.

Heltai Jenő (1871-1957) író, költő, újságíró. Józsefvárosban élt. Sírja Borsos Miklós alkotása.

Karinthy Frigyes (1887-1938) író, költő, műfordító. Józsefvárosban lakott. Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc sírja Borsos Miklós alkotása. A háttérben Faludy György sírja látható.

A Művész parcellákban tett séta után ellátogattam a nemrég elhunyt Csécsei Béla és Horn Gyula sírjához is.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

Nagypapa sokat mesélt életéről. Nagyon jó mesélő volt. Cserkésztáborainak szinte minden napja megelevenedett előttem. Szinte éreztem a tábortüzek melegét és hétről hétre átélhettem a kalandos napok történeteit. A mesélés közben Papa arca mindig boldog volt. De nem csak a táborokról mesélt. Mesélt a háborúról is. Elmesélte a lövészárkok hűvösét, elmesélte a halál szagát, elmesélte auschwitzi koncentrációs tábor fényeit.

A történet itt is egy nagy kalanddal végződött, egy kalandos szökéssel, mely nyolc ember küzdelme volt az életért, akik közül csak öten érkeztek meg családjukhoz.

Mesélt még egy októberi délutánról is. Gyermekként ezt az eseményt a háborús élményeihez soroltam, és csak évek múltán tudtam elkülöníteni, hogy ez az október 23-a nem a II. világháború egyik napja volt. Mégis a borzalmak, amiket elmondott ugyanolyanok voltak, mint azok a föld és vérszagú lövészárkok. Elmesélte, hogy a Chinoinban, ahol gyógyszergyártóként dolgozott délben leálltak a gépek. Hazaküldtek mindenkit, hogy menjenek, szerezzenek kenyeret, mert háború van. Papa is rohant, de már sehol sem volt kenyér. Mama mondta, hogy ne féljen, van otthon még mit enni.

Pestújhelyen laktak ugyanabban a kis szoba-konyhás lakásban, ahol én is felnőttem. A házban mindenki összefutott, mi lesz most? Többen elkezdtek vizet és élelmet hordani a pincébe. Papa kíváncsi és kicsit talál vakmerő ember volt – különben valószínűleg nem indult volna el vízért a haláltáborból sem – ezért kíváncsi volt, mi zajlik a belvárosban. Mindenféle hírek jöttek, hogy lőnek, hogy már mindenki ott van és harcol.

Elindult biciklivel Pestújhelyről, hogy kiderítse mi az igazság. A Keleti pályaudvar környékén felborogatott autókat, tüzeket látott, de ment tovább. Rohangáló és kiabáló emberekkel találkozott, akik majdnem fellökték. Az utcán a lámpaoszlopról halott férfiak lógtak. Volt, akit lábánál fogva húztak fel és még élt. Egy másik a fejét rugdosta. Ekkor úgy döntött, hogy visszafordul. Nem akart több borzalmat látni.

Hazament. Hazament félelemmel, undorral, haraggal a szívébe, hazament és számomra soha nem derült ki, melyik oldalon állt. Azt hiszem egyiken sem. Ember, embert ölt. Erre nem lehet épeszű magyarázat sem az egyik, sem a mások oldalon. Innentől a történet homályos volt. Lőttek, jöttek az oroszok, a Szabad Európa bemondott valamit. A történelem itt zavarossá válik: mást hallottam otthon, mást hallottam évekkel később az iskolában. Mama néha azt mondta Papának, hogy ezt ne meséld el a gyereknek! Meg azt is, hogy erről nehogy beszélj az iskolában!

1956. október 23-a nekem Papám félelmét jelenti. Azt a kétségbeesett arcot, amit a hetvenes években láttam, miközben a hokedlin ült, a sparhelt mellett és a lámpaoszlopokról mesélt. Mama mindig azt mondta: Fiam, te soha ne politizálj! (Igaz lánynak születtem, és nem is hallgattam erre az intelemre!) Sok évnek kellett eltelnie, mire összefüggéseket láttam Mama szavai és családunk történelme között.

Szeretném átadni lányunknak ezeket az érzéseket. Néha elmesélem Papám történeteit. Megnézzük a megemlékezéseket, és nehéz megtalálni azokat a lámpaoszlopokat a szónokok szavaiban. Miről szól most a megemlékezés?  Vajon a politikusok választási kampányába burkolt üzengetései megtanítják a jövő nemzedéket arra, hogy milyen egy biciklivel nekiindulni és hazatérni?

Szili-Darók Ildikó

Aha, az. Amelyik jobban teljesít. Mert mindenkinek szüksége van ebben a stresszel teli világban egy hobbira, ami kikapcsol, szórakoztat, amiben megleli önmagát. A hobbinkra nem sajnálunk pénzt áldozni. Orbán Viktornak a foci a hobbija, és ő sem sajnálja rá a pénzt. Igaz nem a sajátját, hanem valamennyiünkét költi. 82 milliárd stadionépítésre, és akkor a TAO-s pénzekről, vagy a felcsúti focibirodalom áráról nem is szóltam.

Természetesen labdarúgóink ettől nem lettek képzettebbek, nem javult az erőnlétük, sem a küzdőszellemük, és ahogy negyed százada mindig, most is elvéreztünk a VB selejtezőn. Válogatottunk, nem átallott a Nemzeti Együttműködési Rendszert teljesen figyelmen kívül hagyva, egy nyolcast kapni Hollandia csapatától. A kormányzati elvárás a sok pénz fejében jobb eredmény, annak következtében több szavazat. Ebbe a koncepcióba paccsogott bele az 1-8, és most a harag nagy! Lemondott Egervári Sándor foci kapitány, és a FIDESZ kommunikációs igazgatója facebookon üzen az MLSZ elnökének, hogy „Egervárinál nem szabad megállni…”

Deutsch Tamás már konkrétan kimondja, az MLSZ elnökét terheli a felelősség, a történelmi vereség miatt, aki „elherdálja a labdarúgás fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket”. Újpest polgármestere egyenesen lemondásra szólítja fel az elnököt. Össztűz zúdul az OTP vezérre, hiszen kell a bűnbak, mert a fent említett koncepció nem lehet rossz, csak az MLSZ vezetés!

Csányi Sándor azonban ilyen ficsúrokat szokott reggelizni, sajtótájékoztatón derekasan kiosztja a fiúkat. Kerületünk polgármesterének azt ajánlja, hogy tekintettel a folyamatosan csökkenő józsefvárosi focipályákra, foci ügyben fogja be a száját! Hozzáteszi, annyi területen tud kommunikációs igazgatóként hazudni, hagyja békén a focit. Szó, mi szó, Testületi ülésen magam is szembesültem azzal, hogy Kocsis Máté a véleményalkotás során, nem hagyja magát a tényektől megzavarni.

 A FIDESZ jófiúkkal kapcsolatos Török Zsolt által megfogalmazott kritikára reagáló közleményében pl. a JVSZ volt igazgató helyettesét – aki kerületünkben párttag –, kinevezte MSZP alelnöknek, csak azért, hogy a helyi szervezetünket nagyobb súllyal rángathassa bele a visszatámadásba.

Kocsis Máté nem szereti, ha hazugnak nevezik, (ezt már saját bőrömön tapasztaltam) ezért „ellen sajtótájékoztatót” tartott. Csányi minősítését nem igazán cáfolta, amikor azt állítja a Tavares-jelentésről kiderült, a szocialisták diktálták tollba, miután Herzog Edit – aki arról beszélt, hogy ők azon dolgoztak, hogy a szankciók lehetősége teljesen kikerüljön a jelentésből – „önvallomásával lebukott”.

Ezután, egy kis színjáték következik, Kocsis Máté némileg arrébb sétált, azt gondolván, így hitelesen tud politikusból, hirtelen átvedleni magánemberré és a FIDESZ logóktól térben eltávolodva Szanyi Tiborozza le Csányit. Némi ekézés után meglepő adatot közöl: Józsefváros az utóbbi 5 évben 800 milliót költött 18 sportpályára.  Kioszt egy papírt a költségekről pályánként. Nyilván az én hibám, hogy nem érzékelem, hogy kerületünkben szinte egymást érik a sportolási lehetőséget biztosító létesítmények, de fogadjuk el, így van. Ekkor felmerül a kérdés, egy ilyen szegény kerületben 800 milliónak tényleg a legjobb helye sportpályákban van?

A sajtótájékoztató miatt háromnegyedórával később kezdődött a testületi ülés. Többen megkérdőjelezték, hogy tényleg ennyire fontos volt-e ez a sajtótájékoztató. A kétkedőknek ajánlom Deutsch Tamás Csányi Sándornak szánt szavait: "A győztesek vicceket mesélnek, a vesztesek sajtótájékoztatót tartanak!"

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed

Kéthly Anna, a forradalom szociáldemokrata jelképe

Sajátos, üzenet értékű szerepet töltött be Kéthly Anna az 1956. október 23-án kirobbant forradalomban. A szociáldemokrata párt elnöke egész aktív politikusi pályafutása során a mértéktartást, a normális, középre tartó politikát és a szélsőségektől való elzárkózást tekintette normának.

Ezzel a szociáldemokrácia egy olyan alapértékét pecsételte saját emlékéhez, amelynek vajh mi kevés követője akadt azóta is. Csak az emlékezet frissítése érdekében Kéthly 1922-1944-ig, majd 1945-48-ig parlamenti képviselő volt, s ugyanolyan elkötelezetten lépett fel a zsidótörvényekkel szemben, mint később a kommunisták népfrontosításával és a két munkáspárt 1948-as összeerőltetésével szemben.

4 évi raboskodás után a forradalomban újjászervezte többedmagával a az Szociáldemokrata Pártot, majd Bécsbe ment a Szocialista Internacionálé Világtanácsának ülésére, ahol a forradalom nyugati megsegítéséért lobbizott.  Távollétében lett Nagy Imre kormányának államminisztere. A Szocintern ülése alatt verte le a szovjet hadsereg a forradalmat és Kéthly már soha többet Magyarországra nem tért vissza. Sopronig jutott el, s utána emigrációba kényszerült.  

Kéthly egyedi emberi sajátossága, hogy 67 éves korában lett a forradalom államminisztere, és távollétében is az ’56-os forradalom szellemének és Magyarország szabadságának töretlenül elkötelezett őrzője és szóvivője maradt. Kéthly Anna józsefvárosi emlékét többek között a Corvin közben és egykori iskolájának, a mai Józsefvárosi Zeneiskolának a Nap utcai homlokzatán elhelyezett emléktáblák őrzik.

Komássy Ákos - Józsefváros, Corvin-negyed

Nem írtam még itt, talán nem is fogok, most mégis úgy éreztem, van miről. Két gyermekkel érkeztem, egy évvel ezelőtt Józsefvárosba. És engem nem tudott megriasztani a sok rémhír, amit a budai kerületek lakóinak jó része gerjeszt. Jöttem a boldogságom felé, és lehorgonyoztam. Gyermekeim 4 és 6 évesek. Egy budai állami oviba jártak, szerették, jól érezték magukat, de eljött az idő, és megérlelődött a gondolat, hogy váltsunk.

Itt lakunk, itt élünk, biztonságban érezzük magunkat, boldogok vagyunk, miért ne kerülnének a hétköznapi dolgok is közelebb. A választás nem volt nehéz.  Jelentkezésünket elfogadták, és törpéim megkezdték integrálódásukat az új helyen. Közben persze rengeteg információ zúdult rám. Játszótereken, közösségi helyeken, szülőktől, erről-arról az oviról.  Azt gondolom, egyértelműen leszögezhető, hogy az itt dolgozó óvodapedagógusok is elhívatott emberek, hisz sajnos más motivációjuk nincs.

Országos szintű a probléma, a frissen diplomázott óvónők, nagyon nagy arányban hagyják el a pályát. A szakma lassan elöregszik, és már nyakunkon a válság, mely szerint szinte nem hallani olyan intézményről, ahol minden csoportban meglenne az a két személy, aki váltott műszakban elláthatná a feladatait. Itt érdemes megjegyeznem, hogy azokban a csoportokban, ahol egy foglalkoztatott pedagógus van, sok helyen reggel 6-7 órakor kezd és gyakran a nap végéig ellátja a gyermekek gondozását, nevelését, oktatását, felkészítését az életre. S mindezt teszi úgy, hogy a jelenlegi szabályozások szerint egy fillér túlóra pénzt nem kap.

“Cserébe” persze vannak szülők, akik semmivel sem elégedettek, akik nemhogy gyermeke- ikkel nem tartatják be a szabályokat, de önmaguk is folyamatosan áthágják, megnehezítve annak életét, aki napi 8-10 órában odaadással és szeretettel öleli át az aprónépet. Ezek a szülők azok, akik valószínűleg egy pillanattal sem maradnának nyolc óránál tovább a munkahelyükön, ha szükség lenne rá, pláne nem ingyen, éhbéres fizetés mellett.

Amint látszik, a pályaelhagyóknak oka van arra, hogy ne tegyék meg első lépéseiket egy olyan szakmában, ahol tárt karokkal várnák őket. Igaz, hogy egy részük talán nem is lenne képes arra, hogy egész nap 25 kis zsibongó életet tereljen, de hát még csak meg sem éri. Hisz azok, akik ebben a feladatkörben mégis megfelelnek,  tényleg szégyellni való „alamizsnát” kapnak cserébe. Nekik tényleg csak azok az ölelések, mosolyok, és kacajok adnak erőt nap, mint nap, amiről mi szülők sokszor lecsúszunk időhiány miatt. Persze ez csodálatos ellenszolgáltatás, de  arcukon látszik a gond, hiszen havi számláik, gyermekeik, és apró (mert hát más mi lehetne) igényeik mégis csak vannak, lennének.

Ehhez járul hozzá – és ez már józsefvárosi probléma –, hogy maga az óvodaépület olyan hiányosságokkal küzd, amik akár önkormányzati szinten, mindenféle nagy hókuszpókusz és zsebbenyúlás nélkül megoldhatóak lennének. Egyik  héten, az oviban az óvónők (!) betörőt fogtak, akit a gondnok követett, a kiérkező rendőrök megjelenéséig. Ez azért furcsán hangzik nemde?  Nincs ugyanis megoldva a bejutás biztonsága.  S ahogy hallottam, itt  több helyi intézmény hiányosságai merülnek fel.

Tapasztalataim szerint működik a számkombinációs rendszer, miszerint a szülő maga egy biztonsági kóddal nyitja az óvoda ajtaját. Persze ez közös kód, és más is megtudhatja, de mégis komoly mértékben csökkenti az illetéktelenek behatolását. A mostani rendszer a következő:  9 óra után bezárják  a kapukat, és minden későn érkezőt (itt gondolok a szabályokat be nem tartó szülőkre) egyenként engednek be.  A gomb, ami nyitja a kaput, nincs kéznél. Ehhez mindig valakinek, aki éppen napi teendőt végzi, a gombhoz kell rohannia.

A korszerűbb megoldás nem kerülne sokba, de már nincs joguk kérelmezni.Elvben persze lenne, de változott a rendszer. Ma már a helyi intézményfenntartó központok felé lehetne jelezni az igényt, de természetesen nem merik, hiszen a napi létezéshez szükséges egyéb megrendelések sem mennek át olyan határidővel, ahogy kellene. S amíg a tisztítószerben napi elmaradás van, ki akarná “zaklatni” a felettest holmi biztonsági kérdéssel...

Véleményem szerint a külső helyiségek bekamerázása is visszatartó erő lehetne (ezen persze sok szülő felháborodik, de csak addig, amíg gyermekei értékének lába nem kél), de ezzel a megoldással is ugyanaz a gond, mint a biztonságos bejutással.

Bízom abban, hogy esetleg majd sikerül tovább lépni –például ha a városrész fiatal vezetésének óvodáskorúvá cseperednek ma még csak tervezett gyermekei –, és szembesülnek a helyzettel. Előbb-utóbb talán azok az emberek, akik naponta vállalnak felelősséget gyermekeinkért, s féltő törődéssel terelgetik őket az iskola felé, kicsit fellélegezhetnek majd egy versenyképes fizetés mellett, annyi munkaidővel, amennyi egy átlagembernek jut.

зайчиха

Nem szívesen lennék kutya a Palotanegyedben. Itt ugyanis igen sok eb él, akik bizony kénytelenek nélkülözni a számukra is nagyon fontos zöld területet, de legalábbis egy-egy kutyafuttatót. A Múzeumkertből ki vannak tiltva, más nagyobb zöldterület meg nincs a környéken. Az igazsághoz tartozik, hogy a Gyulai Pál utcában létezik ugyan egy kutyafuttató, azonban az nevetségesen kicsi, és többnyire nem a kutyák használják.

Aztán ezzel véget is ért az alig elkezdett felsorolás...

A MÖSZ (Magyarországi Önkormányzatok Szövetsége) által összeállított eb- és macskatartás szabályai

4. § 5) A kutyafuttatókat úgy kell kijelölni, hogy az minden érintett számára könnyen megközelíthető és biztonságos legyen.

Több budapesti kerületben odafigyelnek a kutyatartók és kedvenceik problémáira és komoly kutyafuttatókat hoztak létre.

“ Az eddiginél nagyobb és a céloknak jobban megfelelő kutyafuttatót építenek  Terézvárosban. A képviselő-testület döntése értelmében az új létesítmény a Hunyadi téri kutyafuttatót váltaná fel.

A döntés célja, hogy a több mint százmillió forintból megújuló Hunyadi téri futtató helyett egy új helyen, nagyobb területen és több funkcióval ellátott területen rohangálhassanak az ebek. Az új szolgáltatások között szerepelne egy akadálypálya kialakítása, valamint a tervek szerint kutyaiskola-órákat is igénybe lehet majd venni, ráadásul térítésmentesen.”

Nem gondolom, hogy a probléma megoldása a kutyák más kerületekbe történő rendszeres utaztatása lenne. A most már javában dúló választási kampányban – mint azt már korábban is tapasztalhattuk –, biztos előkerül ismét a téma…

“A képviselőjelöltek között szép számmal akadtak olyanok is, akik újabb kutyafuttató-területek kijelölését ígérve igyekeztek megnyerni a társadalom ebtartó rétegének rokonszenvét.

Mindenképpen örvendetes, hogy a képviselők kampányában végre pozitív színezettel is felbukkantak a kutyák: ez azt jelenti, hogy végre kezdik komolyan venni azt a jó húsz százalékos (vagy talán még ennél is nagyobb) kisebbséget, amit Magyarországon a kutyatartók tábora (közvetlen családtagjaikkal együtt) jelent.

Csak a fővárosban több mint 200.000 kutyát tartanak nyilván, miközben az ebfuttató területek száma száz körül van. Átlagosan kétezer kutya mozgásigényének még a legnagyobb, valóban zöldterület jellegű kutyafuttatók sem képesek eleget tenni, ám a belvárosi ebfuttatók legtöbbje csupán drótkerítéssel határolt üres grund, és olyan kicsi, hogy még két kutya sem tud egy kiadósat kergetőzni rajta.  

(Mirtse Áron: Kutyafuttatók - a tökéletes megoldás?)”

Nálunk, a Palotanegyedben, vajon miért nem fordítanak az illetékesek egy kicsit több energiát a „kutyabaj” megoldására? A kérdés persze költői, hiszen mire lehet számítani ott, ahol a szerencsétlenül járt emberekkel, a hajléktalanokkal is úgy bánnak, ahogy rendes ember a kutyájával sem.

Tasi Kata

Neves utca ma a Diószegi utca Józsefvárosban, de neves volt régen is, igaz másról, mint manapság. Csak akkoriban még Örömvölgy utcának hívták, és ismert hely volt a pestiek számára. Az 1700-1800-as években ugyanis az Örömvölgy utca és Birka út között terült el a kerület legrégebbi temetője. Ez a terület nagyjából, a mai Kálvária tér, Illés utca, Korá- nyi Sándor utca és Diószegi Sámuel utca által határolt terület. Az Örömvölgy utcán túl, annak másik oldalán pedig az Örömvölgyi dűlő, a Kőbánya irányába elterülő rétek követ- keztek. Innen is kapta nevét – Örömvölgy utca – az Örömvölgy dűlő emlékét megőrizve.

Csak a 18. század utolsó éveiben jött létre a környéket meghatározó kert-park, az Orczy kert, mely a korábbi legelőterületeken helyezkedik el, a Mosel-major- és -szántók szom- szédságában, ahová az állatokat terelték, gazdag ivóvízvételi lehetősége miatt. Ez a terület talán meglepő módon, de korábban a mezőgazdaság és az állattartás részére szolgált, és csak később vált lakó-, lakóházas, lakónegyed területté.

Lassan, de biztosan fejlődött egész Budapest, és ez a városrész is. Időben a 20. század elejére ugorva, már azt látjuk, hogy a Józsefvárosban 20-as számmal közlekedő villamos, az Örömvölgy/Diószegi Sámuel utcát is behálózta. A mellékelt kép (Kerekes Pál gyűjtése) tanúsága szerint a 20-as villamos a Diószegi Sámuel utcán végigmenve, a Kőris utcába kanyarodik, hogy onnan vigye tovább utasait. Ma már semmi jele a Diószegi Sámuel utcában két irányban közlekedő villamos sínpárjainak, de a Golgota téren még felfedezhetőek a nyomok.

A történelem is megemlékezik azonban az Örömvölgy utcáról, mely a Budapestért 1944/45-ben folytatott harcok alatt – 1945. január 13.-án a budapesti I. hadtest napi helyzetjelentése szerint – Délről az első vonalban volt (Haller utca, Ludovika és Orczy tér, Örömvölgy utca, Kerepesi temető É-i szegélye).

Ma a térképet böngészve, Budapesten egyetlen Örömvölgy utca van, a XVII. kerületben, és Diószegi Sámuel utcát is csak egyet találunk, itt nálunk, a VIII. kerületben. Ezen utcák lakói talán nem is tudnak utcaneveik "rokonságáról” és történetéről, de a fenti írás talán segít utóbbi rossz hírét elfeledtetni, és érdekes történetével megszerettetni.

LaMa

***

Diószegi Sámuel (Diószeghi Sámuel) (Debrecen, 1761. január 5. – Debrecen, 1813. augusztus 2.) református lelkész, botanikus. Tanulmányait Debrecenben és Göttingenben végezte. 1789-től református lelkész, majd esperes, egyházkerületi főjegyző. Nevét a sógorával, Fazekas Mihállyal, a Ludas Matyi neves szerzőjével együtt, Linné svéd biológus és természettudós rendszere szerint írt füvészkönyve tette ismertté. (Wikipédia)

Benézek a postaládába, hátha van benne valami érdekes. Hát van. Egy a díszes józsefvárosi címerrel ellátott boríték és egy helyes kis szórólap a Magdolna negyed program III-ról, feladója a polgi. A szórólap nem sok információt tartalmaz, inkább szép képekkel van teli – gondolom, hogy túl nagy szellemi megterhelés nélkül – felkeltse az ember érdeklődését. Egy – a Magdolna negyedet ábrázoló – térképen jelölik a programba bevont közterületeket, a bér- és társasházakat, illetve szolgáltató egységeket.

A MNP III.-on belüli programokról felszínesen, felsorolás jelleggel ad csak információt, és ami a legfeltűnőbb, a számokkal csak dobálódzik. Ha az ember összeadja a szórólapon szereplő összegeket, nem jön ki a 3,8 milliárd, csak 3,425 milliárd. Persze lehet mondani, hogy nem szerepelhet minden egy szórólapon, de ha belekezdenek a pénzek (jövőbeni) útjának felsorolásába, legalább egy mezei, ámde érdeklődő kerületi polgár is kiszámol- hassa szimpla összeadással a dolgokat. Kis dolog egyeseknek a 325 millió, de akkor is!

Ami viszont jó az az, hogy a projekt megvalósításában résztvevő szervek kommunikációért felelős személyeinek elérhetőségeit is megadják. Kérdésekkel és észrevételekkel a Rév8-al e-mailezzünk, a részletekért meg keressük az önkormányzat weboldalát.

De ez csak a szórólap volt. (Levél és szórólap itt nézhetú és olvasható.)

Kezembe veszem a szép, "Józsefváros Újjáépül” borítékot. Kinyitom, a levélpapír se csúnyább a borítéknál. Rutinos levélolvasóként az aláírókat nézem meg először. Az egyik a polgi, a másik pedig a Józsefváros 10-es választókerület képviselője Kaiser "polgárőregyesületielnök-körútilakás” József. Tuti biztos, hogy csupa jó hír vár rám!

A levélből megtudhattam, hogy „Mindig nagy örömmel tölt el választott képviselőt, ha olyan eredményekről számolhat be választópolgárainak, mint amilyenekről Józsefváros jelenlegi vezetése adhat számot.”

Azért azt megemlíteném, hogy bár az ember nyilván szeret kerekíteni – főleg ha jó híreket oszt meg –, de a 3,8 milliárd az nem „csaknem 4 milliárd” forint. 200 millió forint sem kis pénz – kijönne belőle vagy 40 Ludovika fesztivál és kitudja mennyi Tormay Cecilé szobor és emléktábla. A fentebb számolt 325 millióval már meghaladja a fél milliárdot, szóval azért a milliókkal nem kellene így dobálózni.

A felsorolt hatalmas eredmények szinte egésze az MNP III. keretein belül valósul majd meg. És nagyon örvendetes, hogy növelték a köztisztaságért felelős munkatársak létszámát, de örülnék neki, ha végre nem kellene vadásznom a kukákra, ha ki akarom dobni a koszos zsepit, a csoki papírt, a cigi csikket vagy éppen a kutyaszart. Nagyon örülnék neki, ha végre megint lemosnák a járdát pár naponta, mint azt valaha általános iskolás koromban (22 éves vagyok) tapasztaltam.

Azt is tudatja velünk Kaiser úr, hogy az elnöklésével működő Józsefvárosi Polgárőrség székhelye a Magdolna utca egyetlen újépítésű önkormányzati bérházában – a háziorvosi rendelőknek is otthont adó – Magdolna utca 33.-ban van (több mint 100 m²-en, parkolóhelyekkel).

A legnagyobb bajom mégis az alábbi mondattal van: „A felsorolt eredmények azonban csak a kezdetét képezik Józsefváros és az Önök választókörzete újjáépülésének.”

Hát…na. Még egyszer mondom a felsorolt eredmények többsége még nem valósult meg, vagy csak az utóbbi egy évben valósult meg. Nos, kérem szépen, mindkét aláíró úriember 2006 óta tagja a Képviselő-testületnek, Dr. Kocsis Máté 2006-tól alpolgármester, 2009-től polgármester, Kaiser József pedig Kaiser József képviselő. Azért, ha szerintük 7 év elteltével  ez csak a kezdet akkor kérdezem én, egyrészt hogy az MNP I. és II az mégis mi volt?! Igaz ezeket nem is ők csinálták, de legalább nem is akarják kisajátítani, másrészt miért nem tettek a negyedért semmit a ciklus elejétől egészen az MNP III. megszavazásáig?

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Józsefváros peremén, a Hungária körút mentén járunk, pontosan a Százados úton. Egykor nyomortelep volt itt, melyet a XX. század elején sikeresen felszámoltak, az itt lakók helyére honvédségi dolgozók települtek. Ekkor ezt a környéket temető, vasút és laktanyák választották el a várostól. Kerepes dűlő, vagy ahogy egykor hívták Kerepesi temetődűlő 1949 óta tartozik a VIII. kerülethez.  

A környék egyik legnagyobb problémája a környező főútvonalak által  generált szennyezés. Ez a szennyezettség sokrétű, óriási probléma a levegő szennyezettsége, az állandó zaj, rezonancia, amelyben emberek kénytelenek felnevelni a gyermekeiket.

A terület három főbb közlekedési útvonal szegélyezi, de a Hungária körút mentén található a legtöbb lakóház. A város egyik legfőbb közlekedési útján a Hungária körútnál élni, nem lehet könnyű. Elviselni a forgalmat, a zajt, amikor már nem tudsz aludni, ha szellőztetni próbálsz a lakás  tele lesz porral, előbb utóbb mindenki elgondolkodna, hogy akar-e így tovább élni. Ez lehet az oka annak hogy a Hungária körút tele van üres parlagon heverő házakkal  hiszen az egykor ott élőknek nem sok  esélyük volt eladni a lakásaikat, inkább albérletbe menekültek, mint hogy tűrjék ezeket a körülményeket. És amíg üresen állnak ezek a szellemházak addig bárki betörhet oda, a kutya se venné észre és egyre csak értéktelenednek el, mert senki se akar ilyen helyen házat venni.

A házak főként több emeletesek, ezért nincs értelme a zajvédelmi falról gondolkodni. Egy megoldás lehetne a problémára, ha a Hungária körút forgalmát csillapítva több sávosra bővítenénk az M0 körgyűrűt, akkor sokkal több ember használná  Hungária körút helyett. Néhány évvel ezelőtt sikerült a kamionokat ráterelni az  M0-ra, ezzel az itt lakók életminősége kicsit javult, a probléma kissé mérséklődőt.  

A Hungária körúton azonban még mindig túl nagy a forgalom, gyakran alakulnak ki dugók, ami az autósoknak sem kellemes. Hiszen azért épült meg a Hungária körút, hogy gyorsabb legyen a haladás a városban. Ha megvalósulna  az M0-ás többsávosításával a forgalom csökkentése, az autósok is jól járnának és talán az emberek is végre normálisabb körülmények között élhetnének, az elmenekültek pedig akár vissza is költözhetnének lakásaikba.

Remélem, egyszer eljön az a nap, amikor a Hungária körúton lévő épületek  nem csak üresen álló szellemházak lesznek.

Pocsai  Andrea

Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 7.

Egy időbeli kitérő és a kicsit hosszúra nyúlt nyári szünet után visszatérek az 1995-ös eseményekhez. Ahogy a történet előző részében írtam, végül sikerült meggyőzni Csécsei Bélát, hogy bocsássuk vitára az elkészült koncepciót.

Minden képviselő és osztályvezető megkapta a tervezetet, vártuk a véleményeket. A képviselők közül Juharos Róbert mutatott komoly érdeklődést, jelezte, hogy beszállna a végleges változat elkészítésébe. Ez meg is történt, ő elsősorban a vagyongazdálkodással kapcsolatos részek kidolgozásában vett részt.

A közös munkának volt egy fontos hozadéka. Egyetértésre jutottunk abban, hogy a városfejlesztés olyan hosszú távú ügy, ami csak akkor lehet hatékony, ha 15-20 éven keresztül, politikai ciklusoktól függetlenül, lényegében ugyanabba az irányba halad. Ennek természetesen feltétele, hogy az éppen aktuálisan többségben lévők képesek legyenek figyelembe venni az ellenzék szempontjait, és az is, hogy az ellenzék ne az előrehaladás lehetetlenné tételén dolgozzon. Ez utóbbit persze a helyi önkormányzatokban, ahol nincs kétharmados döntés, sokkal nehezebb megtenni, mint országosan.

Ennek apropóján nem állom meg, hogy kitérjek az országos kétharmadra. Mai bajaink egyik fontos oka, hogy a kétharmados törvények nagy szerepével 1989-1990-ben egy alapvetően hibásnak bizonyult alkotmányos konstrukciót hoztak létre. A cél igencsak  szimpatikus volt: a kétharmados döntések (pl. alkotmánybíró megválasztása) és törvények révén korlátozzák a mindenkori többség hatalmát, megegyezési kényszert igyekeztek létrehozni. Ez a megoldás azonban csak akkor működik, ha mindkét fél jóhiszemű. Ha bármelyik fél a másik ellehetetlenítésére játszik, akkor könnyű dolga van. Nem kell mást tennie, mint a következményekre fittyet hányva megakadályozni minden kétharmados döntést. Azt is amivel, ha ő lenne hatalmon, teljes mértékben egyetértene.

Azt hiszem teljes mértékben tudatosan ezt csinálta a Fidesz 2002 és 2010 között, főleg az időszak második felében, lehetetlenné téve ezzel egy sor, időközben elengedhetetlenül fontossá vált törvénymódosítást. A hatalmi taktika bevált, csak az ország megy bele tönkre. Azért egy fontos tanulság adódik: nem szabad olyan konstrukciókat létrehozni, amelyek csak akkor működnek jól, ha normálisak a körülmények. Földrengésveszélyes helyen földrengésálló épületeket kell emelni.

Visszatérve a helyi ügyekre, itt hosszú ideig létezett egyfajta közös, pártokon átívelő józsefvárosiság. Persze távolról sem volt ez mindenkire jellemző, intenzitása is erősen változott, de a többi kerülettel szembeni hátrányos helyzet időnként azért összehozta a döntéshozókat. Talán nem meglepő, hogy a hivatali vezetők jelentős része esetében ez a szempont nem nagyon jelent meg, hiszen többségük nem itt élt, számukra ez olyan munkahely volt, mint bármely másik.

Mindenesetre rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogyan reagáltak az osztályvezetők a vitára bocsátott koncepcióra, melyhez írásos észrevételeket vártunk. Voltak, akik egyáltalán nem is értették, hogy minek hosszútávú elképzeléseket gyártani. Mások elsősorban a belső hatalmi viszonyokra figyeltek. A polgármesterhez legközelebb állók érzékelték, hogy nem egyértelmű a támogatása, ezért igencsak visszafogták magukat. Másoknál inkább a komoly képességhiány tűnt fel. És szerencsére voltak, akik komolyan vették a feladatot és hasznos észrevételeket tettek. Az összkerületi szempont érvényre jutása azonban a hivatali véleményekben alig-alig volt érzékelhető, a színvonalas hozzájárulások is inkább – abszolút természetesen – a saját részterületről szóltak.

Ennek is köszönhetően néhány téma a korábbihoz képest jobban ki lett fejtve, az anyag jelentősen hosszabb lett, néhányszor át lett írva, de a koncepció lényege nem változott. A végleges szöveget, ami itt olvasható, 1996 februárjában fogadta el a képviselőtestület, ezt kétfordulós vita előzte meg. A későbbiek során sok itt megfogalmazott gondolat vált valóra, vissza fogok még utalni rájuk.

Az egész koncepcióalkotási folyamat önkormányzati ténykedésem egyik legkellemesebb időszaka volt. Ez a fajta intenzív közös gondolkodás, alkotó együttműködés csak egyszer, a Magdolna-negyed program kitalálásakor ismétlődött meg. Iván Andreával, a koncepcióalkotás kezdeményezőjével és fő “társtettesével” (ő is józsefvárosi, a Mátyás tér környékén él) azóta is jó barátságban vagyunk.

Naivan azt hittük, hogy a testületi döntéssel szabaddá vált az út, megkezdődik a koncepció megvalósítása. Ennél nagyobbat nem tévedhettünk volna. Ahogy korábban már említettem, Csécsei Béla igencsak rossz néven vette, hogy kerületfejlesztési referense együtt dolgozik más pártból való képviselőkkel (ami Nyugat-Európában egyetemen tanított sztenderd gyakorlat a városfejlesztésben), azt meg még inkább, hogy semmiféle segítséget nem nyújtott a főépítész kifúrásában. Így rövid úton lapátra tette.

Engem pedig azzal sikerült meglepnie, hogy néhány hét múlva egy önkormányzati vezetői megbeszélésen (ezeken a rendszeres összejöveteleken a polgármester meghívására az alpolgármesterek, a jegyző, aljegyző és a frakcióvezetők vettek részt), mintha ez ügyben még semmi sem történt volna, javaslatot tett egy kerületfejlesztési stratégia megalkotására. Nyilvánvalóvá vált, Csécsei Béla számára elképzelhetetlen, hogy egy olyan koncepció megvalósításán munkálkodjon, aminek létrehozása alapvetően nem hozzá kötődik.

Jó néhány évvel később ez a hozzáállása alapvetően megváltozott. Rájött ugyanis, hogy senkit nem érdekel, kinek az ötlete volt egy elgondolás, bármi jó történik a kerületben azt a közvélemény a polgármesterhez köti. De ekkor még nem tudta ezt.

Az volt Csécsei Béla javaslata, hogy a koncepció-alkotásra Balsay Istvánt, Székesfehérvár korábbi polgármesterét kérjük fel. (Nem azonos Balsai István jelenlegi alkotmánybíróval.) A javaslat – eltekintve attól, hogy éppen túl voltunk egy hosszú koncepcióalkotási folyamaton  – nem volt logikátlan, hiszen Balsay sikeres városvezető volt. Polgármesterként élharcosa volt a fehérvári ipari park létrehozásának, sokat tett azért, hogy Székesfehérvárott minél több munkahely maradjon meg és újak létesüljenek.

Egy probléma volt csak – nem Balsayval, hanem a javaslattal –, hogy egy fővárosi kerület egészen más módon működik, mint egy önálló város. Ezért többünkben volt némi kétely azt illetően, hogy tud-e igazán hasznosat mondani a számunkra. Végül született egy kerületi gazdaságfejlesztési koncepció, emlékeim szerint nem is volt rossz. Mivel elektronikusan nem kaptuk meg így nincs meg a szövege, de különösebben mély nyomokat a kerület ügyein nem hagyott.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed