Neves utca ma a Diószegi utca Józsefvárosban, de neves volt régen is, igaz másról, mint manapság. Csak akkoriban még Örömvölgy utcának hívták, és ismert hely volt a pestiek számára. Az 1700-1800-as években ugyanis az Örömvölgy utca és Birka út között terült el a kerület legrégebbi temetője. Ez a terület nagyjából, a mai Kálvária tér, Illés utca, Korá- nyi Sándor utca és Diószegi Sámuel utca által határolt terület. Az Örömvölgy utcán túl, annak másik oldalán pedig az Örömvölgyi dűlő, a Kőbánya irányába elterülő rétek követ- keztek. Innen is kapta nevét – Örömvölgy utca – az Örömvölgy dűlő emlékét megőrizve.

Csak a 18. század utolsó éveiben jött létre a környéket meghatározó kert-park, az Orczy kert, mely a korábbi legelőterületeken helyezkedik el, a Mosel-major- és -szántók szom- szédságában, ahová az állatokat terelték, gazdag ivóvízvételi lehetősége miatt. Ez a terület talán meglepő módon, de korábban a mezőgazdaság és az állattartás részére szolgált, és csak később vált lakó-, lakóházas, lakónegyed területté.

Lassan, de biztosan fejlődött egész Budapest, és ez a városrész is. Időben a 20. század elejére ugorva, már azt látjuk, hogy a Józsefvárosban 20-as számmal közlekedő villamos, az Örömvölgy/Diószegi Sámuel utcát is behálózta. A mellékelt kép (Kerekes Pál gyűjtése) tanúsága szerint a 20-as villamos a Diószegi Sámuel utcán végigmenve, a Kőris utcába kanyarodik, hogy onnan vigye tovább utasait. Ma már semmi jele a Diószegi Sámuel utcában két irányban közlekedő villamos sínpárjainak, de a Golgota téren még felfedezhetőek a nyomok.

A történelem is megemlékezik azonban az Örömvölgy utcáról, mely a Budapestért 1944/45-ben folytatott harcok alatt – 1945. január 13.-án a budapesti I. hadtest napi helyzetjelentése szerint – Délről az első vonalban volt (Haller utca, Ludovika és Orczy tér, Örömvölgy utca, Kerepesi temető É-i szegélye).

Ma a térképet böngészve, Budapesten egyetlen Örömvölgy utca van, a XVII. kerületben, és Diószegi Sámuel utcát is csak egyet találunk, itt nálunk, a VIII. kerületben. Ezen utcák lakói talán nem is tudnak utcaneveik "rokonságáról” és történetéről, de a fenti írás talán segít utóbbi rossz hírét elfeledtetni, és érdekes történetével megszerettetni.

LaMa

***

Diószegi Sámuel (Diószeghi Sámuel) (Debrecen, 1761. január 5. – Debrecen, 1813. augusztus 2.) református lelkész, botanikus. Tanulmányait Debrecenben és Göttingenben végezte. 1789-től református lelkész, majd esperes, egyházkerületi főjegyző. Nevét a sógorával, Fazekas Mihállyal, a Ludas Matyi neves szerzőjével együtt, Linné svéd biológus és természettudós rendszere szerint írt füvészkönyve tette ismertté. (Wikipédia)