Karácsony fényei világítják meg az utcákat. Sok ezer ember hömpölyög mindenütt. Az üzletekben zene szól, csillognak-villognak a fenyőfák. A szívekben öröm költözik. Szeretek ilyenkor az utcákon, a tereken a kis árusbódék között bóklászni, beleszippantani a forralt bor és kürtös kalács illatába. Ez történt ma is.

Kiléptem egy üzletből. Boldogan szorongattam egy szatyrot melyben néhány ajándék lapult és a Corvin közben betértem egy szendvicsre a Tejivóba. Amikor erre járok, mindig örömmel nyugtázom, hogy Kaiser Képviselő Úr kiharcolta, hogy a szex shop helyett itt most a gyomor éhsége csillapítható. (Ami dicséretes, az dicséretes!)

Kiléptem és azon gondolkodtam, veszek egy kis sült gesztenyét, mely itt a Tejivótól pár méterre kapható. A piros sapkás gesztenyeárus tán, hogy ünnepibbé tegye a vásárlás élményét piros textíliával burkolta be pultját is. Rajta cukorkák és egyéb nyalánkságok kínálják magukat vásárlásra.

Mindig megdöbbenek, hogy a gyermekkoromban 5 forintért kapható kakasos nyalókát mennyi pénzért lehet kapni manapság. Már szinte nyúlok a pénztárcámhoz, amikor meglátom, hogy vannak nagyobb nyalókák is, azok talán jobban megérik az árukat.

Nézek ki a fejemből, amiben még ott zeng az üzletben hallott betlehemi jászolt dicsőítő ének, és hirtelen ráeszmélek a látványra. A kakasos nyalókák mellett egy sor cukorfütyit kínál a karácsonyi árus. Pislogok, hátha rosszul látok. De nem. Ezek pénisz alakú nyalókák.Lehet, hogy az egykori szex shop néhány áruját átvette a gesztenyeárus?

Már ennek a nyalókának a gyártása nálam  kiveri a biztosítékot, de az, hogy itt, a mozi előtt a kisgyermekek számára is felkínálva cukorfütyit is vehetek karácsonyi hangulatban, kizökkent a karácsonyi hangulatból.

Nem kéne a piros sapkás gesztenye árus nyakába lógatni legalább egy 18-as karikát?

Szili-Darók Ildikó

November 28-án égett le az épület. Természetesen a TV Híradó arról számolt be, hogy két hajléktalan gyújtott tüzet a padláson, hiszen ez a verzió illik a jelenlegi politikai szándékhoz. Ennek a hírnek ellentmond a lakók beszámolója, miszerint a padlásfeljáró zárva volt, és a tűzoltók törték fel azt. A mai Bizottsági ülésen (december 16.) kértem a tűzoltóság szakvéleményét, ami alátámasztja a hajléktalanos sztorit, de 18 nappal az események után sincsen még kész a tűzoltók jelentése. 

A leégett épület rendkívül rossz állapotú, elavult elektromos hálózattal. A tűzesetet megelőző időszakban a lépcsőház világítás rendszeresen kiverte a biztosítékot. A lakók kihívták a gyorsszolgálat (Épkar Zrt.) embereit, akik visszakattintották a biztosíték kapcsolót. Egy idő után meguntak naponta kimenni a házba, és két lakónak kulcsot adtak a pincében lévő biztosíték szekrényhez, hogy a lakók maguk kapcsolgassák vissza azt, ne kelljen kijárnia az Épkarnak. Ha egy túlterhelt vezetékkel semmit sem csinálnak, csak folyton visszakapcsolják a levert biztosítékot, akkor előbb-utóbb tűzeset történhet, ami Önkormányzati felelősséget vet fel. Kíváncsian várom a Tűzoltóság szakvéleményét az okokról.

Térjünk vissza a lakók elhelyezésére. A lakók közül azok, akiknek nincsen gyermeke, beköltözött a katasztrófavédelem tömegszállására, ahol kapnak reggelit és vacsorát. Volt, aki boldogan mesélte, hogy hó végén otthon nem szokott ilyen jó dolga lenni. 

A családosok inkább rokonaikra, barátaikra "költöztek rá", bízva abban, hogy hamarosan kapnak ideiglenes cserelakást. Kerületünknek egyetlen krízislakása van, a Diószegi utca 18-ban. Ez egy hírhedt ház, ahová első hallásra senki sem akart beköltözni. Végül az egyik család, akiknek jelenlétét már nehezen viselték a rokonok, bevállalta a lakást. Rajtuk kívül, egyetlen családot helyeztek el, nem tudni milyen kiválasztási kritérium alapján, (azt sem tudni, hogy ha volt még egy beköltözhető lakás, az miért nem volt krízislakás, - de ez más ügy) nem kis felháborodást kiváltva az ismerősök konyhájában, polifómon alvó, cserelakást nem kapó lakók között. 

December 4-én arról döntött a testület, hogy nem bontja le az épületet, hanem 100 millióból felújítja. Arra való hivatkozással, hogy 24 lakó kifizetése és a bontás sokkal nagyobb összeget emésztene fel, mint a felújítás. A valóság az, hogy a lakók nagy része, nem vállalná, hogy hitelt vegyen fel, és a bérleti jogmegváltást kiegészítve lakást vásároljon magának, hanem cserelakást kérne. 458 üres lakása van az Önkormányzatnak (azokról nem beszélve, amelyeknek van bérlője, de nem lakja), abból 18-at felújítani, (a többi lakásból, mert lakhatatlan, mindenképpen ki kell költöztetni a lakókat, így csak 18 jelentene plusz költséget) és az épületet lebontani, nem lenne több 100 milliónál. 

Szintén döntött a Testület arról, hogy 16 olyan lakásunk van, amelyet kis felújítással beköltözhetővé lehet tenni, és ideiglenesen felajánlható a lakók számára. Józsefváros honlapján megjelent: „Tizenhat család kért azonnali elhelyezést, az önkormányzat számukra komfortos és összkomfortos lakásokat biztosított.” (Felújítja az önkormányzat a kigyulladt házat)

Elsőként, azt az öt lakást újították fel, ahová véglegesen kellett elhelyezni a lakókat, mert a lakásuk visszaköltözhetetlen. Néhányan elpanaszolták, hogy a Vagyonkezelő elkezdte behívni a többi lakót is, de csak arról tájékoztatták őket, hogy még nem készültek el a felújítások, újabb és újabb időpontokat adtak. December 13-án mutatták meg az elkészült cserelakásokat a károsultaknak, de hozzátették, hogy csak maximum egy hétre költözhetnek be, ugyanis a Tolnai utcai lakásokba december 18. és 23. között vissza lehet költözni, mert a lépcsőházban kicserélték az elektromos vezetékeket, a lakásokban az Épkar Zrt. szerint ugyanerre nincsen szükség. 

Eddig, idén két lakásban gyulladt ki a falban lévő elektromos vezeték, hiszen kb. 50 éve nem nyúlt hozzájuk senki. Eddig mindenki gázzal oldotta meg a főzést és fűtést. Azonban jelenleg nincsen gázszolgáltatás az épületben, ami várhatóan márciusban áll csak helyre. Minden lakáshoz ad a Vagyonkezelő egy elektromos árammal működő főző- és fűtő-berendezést. Ez jelentősen meg fogja terhelni a lakáson belül ki nem cserélt vezetékrendszert, jogosan félnek a lakók, újabb tűzesettől. Karácsony előtt visszaköltöznek a jelenleg 6 fokos lakásba, ahol egy elektromos radiátorral nem fogják tudni a megszokott hőmérsékletre felfűteni azt. Idilli kép, a Karácsonyt a fűtőtestet körülülve töltő család…

A lakók szeretnének a gáz visszaállításáig cserelakást kapni, de legalább a lakáson belül is elvégzett elektromos vezeték csere után visszaköltözni. Az első variációhoz még több lakást kellene felújítani, a másodikhoz egy-két millió elegendő lenne, de erre nincsen fogékonyság. A lakók egy része úgy érezte tehetetlen, ezért felkérték érdekeik képviseletére, a Magdolna negyed problémáinak megoldását zászlajára tűző Budaházy Gusztávot, egyrészt elismerve Gusztáv eddigi tevékenységét, másrészt kimutatva az Önkormányzat felé megnyilvánuló bizalmatlanságukat.

Szili Balázs

A telefon csengett. Kiírta a hívó nevét, egyik tanodás gyermek édesanyja volt. Azt gondoltam, a másnapi tanóra miatt hív. Nem azért hívott. Sírt, csak kis szünet után tudtunk beszélni. Így értesültem róla, hogy leégett a Tolnai Lajos u. 21. Borzalmas tragédia.  Szerencsére mindenki jól van.

De mindenük a lakásban maradt. Egy ismerősüknél találtak menedéket.

Ma találkoztunk személyesen. Egy barátnőjétől kapott nyugtatót, így most csak el-elsírta magát. Elmesélte az estét és az éjszakát. A tűzoltók áldozatkész munkájának hála a tűzet sikerült megfékezni. De most mindenütt a víz az úr. Az emberek számára kinyitották a katasztrófavédelem helyiségét, de ott nagyon erős gázszag volt, így inkább az utcán álltak. Volt, akin csak hálóruha és köntös volt. Jött egy melegedő autóbusz és meleg teát is osztottak.

Egy család nem tudta megoldani az éjszakát, de a felajánlott krízislakást nem akarta elfogadni, mivel a kerületünk egyetlen krízislakása a Diószegi Sámuel utcában van.

Másnap a családok kaptak 20.000.- Ft átmeneti segélyt. Ebből kell megoldaniuk az életüket, az étkezésük és a ruházkodásukat. Egyszer mehettek fel a lakásukba rendőri kísérettel, amikor már beesteledett, és csak a zseblámpa fényében az engedélyezett 5 percen belül hozhatták ki a legszükségesebbeket az elázott cuccok közül.

Természetesen érthető, hogy a veszélyes környezetben nem lehetett több időt tölteni. De mit vesznek fel, milyen ruhákba tudnak felöltözni? Egykoron a családsegítő szolgálat minden korosztály számára adományruhákat osztott, ha valahol probléma volt, azonnal több váltás ruhát tudott szolgáltatni. Ugyanígy krízishelyzetre konzervek voltak elraktározva. Most, mintha nem lennénk felkészülve a krízishelyzetekre.

A kerületben rengeteg üres lakással rendelkezünk. Még sincs az ilyen helyzetben használható, beköltözhető állapotú lakás. Ez az igazán nagy égés! Persze a felújítások sok pénzbe kerülnének. A Fradi egy éves támogatásából, pl. megoldható lenne 10 lakás felújítása, de nyilván a Nemzet kincse fontosabb.

Úgy látom, hiányzik néhány láncszem a gépezetből. Ha már nem hoz létre krízislakás állományt az önkormányzatnak, akkor egy ilyen éjszakán ki kéne venni annyi szállodai szobát, ahány család az utcára került, ahol meleg van és minden a biztonságot sugallja. Esetleg kaphatnának vacsorát, reggelit és másnap pszichológus és szociális munkás szaksegítséget nyújthatna, hogy ne kelljen a barátok gyógyszereit bekapkodni megoldásként.

Következik a cserelakások biztosítása körüli anomália…

Szili Balázs

***

INDEX: Nagy tűz volt a nyolcadik kerületben - 2013. november 28., csütörtök 20:39

Olvasom az önkormi honlapján, hogy Józsefvárosban indult el a Police Cofee (2013. december 9.). Police Coffee - Egy csésze kávé a bűnmegelőzésért címmel kampányt indított a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, az Országos Rendőrfőkapitányság és a CBA – írják. "Az akció, lényege, hogy a kijelölt áruházakban egy csésze fekete mellett kötetlenül beszélgethet bárki a rendőrökkel a bűnmegelőzésről."

A sajtótájékoztatón mindezzel Józsefváros részéről Egry Attila alpolgármester haknizott.

Nos.

Ugyanebben a témában megjelent egy írás a Galamus-csoport honlapján a fenti címen amit most itt teljes egészében leközlünk. A szerző Krémer Ferenc. Aztán lehet össze- hasonlítani a két írást. Úgy értem, tartalmilag.

***

Rendőrkávé

A korábbi országos rendőrfőkapitány, Hatala József által irányított „Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács” eddig csak ambivalens, az ostoba politikai elvárásokat a szakmai szempontokkal vegyítő anyagokat és kezdeményezéseket bocsátott ki. Ennek legjobb példája a mindenki által ismert „iskolarendőr” program, amely egy fontos feladatra teljesen alkalmatlan eszközöket és embereket kényszerít rá az iskolákra. Azaz, a rendőr hivatali és kényszerítő hatalmával kezelné a szociális, a kulturális és az iskolák belső viszonyaiból eredő problémákat. A legújabb ötletük azonban minden határon túlmegy, mert meghamisít és kiherél egy a közösségi rendészetben jól működő, a civil-rendőr kapcsolatot minőségileg megváltoztató módszert, a police cafét.

Egy igazi „nemzeti” megoldással van dolgunk, amely azt a látszatot akarja kelteni, mintha ugyanazt a viszonyt hozná létre, mint ami a community policing szerint működő rendőrségeknél tapasztalható. Mindezt annyira átlátszóan és annyira dilettáns módon, hogy harsányan röhögnék, ha nem fojtogatná a torkomat a sírás. A zseniálisan „nemzeti” bűnmegelőzők ugyanis cofee-t csináltak a caféból, vagyis kávét a kávéházból. De mielőtt folytatnám, el kell mondanom, hogy ez az egész csalás személyesen is érint. A World Café mozgalom szerte a világon, idehaza is ismert és remekül működik – ha valakit érdekel, itt megtalálja az irányelveit magyarul. A World Café a rendőrségi reform igényeinek megfelelően alakult át Belgiumban Police Cafévá. Magyarországra, belgiumi tanulmányutamat követően, én hoztam el ezt az ötletet, majd kollégámmal együtt évekig tanítottuk a Rendőrtiszti Főiskola MA képzésén, az „Integrált Társadalomtudományi Ismeretek” című tantárgy keretein belül. Az, ami most ezzel a módszerrel történik, kitűnő példája a hozzá nem értő hivatali hatalom mimikrijének. Mondhatnám azt is, hogy a Fidesz-hatalom minden területen ilyesfajta mimikrit alkalmaz, vagyis másnak mutatja magát, mint ami valójában. A két módszer közötti különbség világossá válik, ha egymás mellé tesszük őket:

Talán mindenki számára világos, hogy a police cofee egy ócska hamisítvány. Semmi sem található meg benne, ami az eredeti verzióban, de ez nem is csoda, hiszen ennek a rendőrségnek nincs szüksége a civilekre. Valójában semmi új sincs ebben az ötletben: a civileket információforrásként, illetve -befogadóként kezeli, s úgy tekint rájuk, mint akik tárgyai a rendőri tevékenységnek. Jellemző a dr. Hatala József altábornagy által idézett példa: a lakók majd elpanaszolják a rendőrnek (ha végre látnak egyet), hogy sötét az utca vége. Ez a példa mindent elmond egy rendőrtábornok szakértelméről, aki országos főkapitány is lehetett – úgy mellesleg, nem a közvilágítást szolgáltató céget kellene felhívni ilyen esetben? Vagy arra is gondolhatunk, hogy rendőr sohasem jár arra, s ezért nem tudja, hogy nincs világítás. Elképesztő ez a dilettantizmus, pedig aki mondja, megszerzett magának mindenféle címet, tábornok is, doktor is. A másik, a program totális ürességéről árulkodó jel az, hogy célként a lakosság, az önkormányzat és a rendőrség közötti párbeszéd „erősítését” jelölték meg. Egyszer valaki elmesélhetné nekem, hogy mi a fenét jelent a „párbeszéd erősítése”! Hogyan kell erősen párbeszélni? Üvöltve? A másik karját hátracsavarva? Megfélemlítve, vagy hogyan? Amikor az erős beszél a gyengével, erre gondolnak? Mert így világos, hogy azt jelentheti, a rendőr az erős, a párbeszédtől pedig tovább erősödik, a polgár meg persze gyengül, hiszen az erőt valamiből meríteni kell, vagy nem? Vagy azt jelenti, hogy sokat kell beszélni? Így is, úgy is értelmetlen! A párbeszéd nem gyenge vagy erős, hanem értelmes vagy értelmetlen, nyitott vagy zárt, egyenrangú vagy alárendelt stb.

Az „erős” párbeszédet folytató rendőrség nem szolgáltat, ahogyan a community policing rendőrei teszik, hanem szolgál, mégpedig a politikai hatalmat kezében tartó szűk klikkeket. Most éppen azzal, hogy barátságosnak akar mutatkozni. A rendőrök a mai rendőrségen nem tudnak azzá lenni, amivé – a tisztességesebbek és képzettebbek – szívük és eszük szerint lennének: a lakosok biztonsági problémáival foglalkozó, rájuk közös megoldást kereső, a polgárok által megbecsült szakemberek. Ma a politikusok és a tábornokok csak segéd-, legfeljebb betanított munkásnak tekintik a rendőröket, és úgy is bánnak velük.

Háborgásaim csak keveseket érdekelhetnek, mert sem a politikusok, sem a polgárok nem értik még, mi a kapcsolat a demokrácia és a rendőrség működési módja között. Nem értik, hogy a rendőrség az igazságosság minőségének és elosztásának kulcsfontosságú intézménye, legalább annyira fontos, mint a bíróság. Addig tehát, amíg – a Fidesz által imádott, bár elhazudja a rajongását – sztálinista múltból ránk maradt struktúra, gondolkodásmód, belső viszonyok és kultúra jellemzi a rendőrséget, az igazságosság sokszor igazságtalansággá változik a rendőrök kezei között. Addig ezt nem is tudjuk megváltoztatni, amíg eltűrjük a hatalom mimikrijét. (Krémer Ferenc)

Pár poszttal korábban megismerhették az Illés utca 23-at, ismerkedjenek most meg magának az utcának a múltjával is.

Józsefváros utcanevei mindig is beszédesek voltak. Az utcanevekből régebben a környék nevezetességeire, fontos helyzetére is lehetett következtetni, és nincs ez máshogy napjainkban sem.

A Diószegi Sámuel utca régen Örömvölgy utcza volt, a Korányi Sándor utcát elődeink Ludoviceum utczának hívták, és a mai Illés utcát is átkeresztelték, igaz több mint 200 éve, mert azelőtt Birka út volt. A XVIII. században, 1712 körül a körúttól keletre, a mezőgazdaságé és az állattartásé volt a főszerep. A mai József körút – Népszínház utca – Nagyfuvaros utca – Koszorú utca – Szigony utca – Üllői út által határolt területen szántóföldek, az ezen kívül eső részeken pedig majorok álltak.

A Kulich Gyula (Kálvária tér) térről kiindulva az Örömvölgy (Diószegi Sámuel) utcán az Üllői útig, a Birka úton (Illés utca) a Ludovika térig, vagy a mai Dankó utcán a Mátyás térig, és a Kőbányai út (Baross utca) déli oldalán a Horváth Mihály térig is mindenütt gazdasági épületek, majorok szegélyezték az utakat. Kertek, szántók, de akár szőlők is voltak erre, alispánok, városbírók, vagy éppen kereskedők birtokában.

A legnagyobb és egyben legértékesebb majorok az Illés utcában és környékén terültek el, volt köztük városi (állami), egyházi és magánbirtok is. Előbbire a Kórház major (Ludovika tér), vagy a Festetics-major (Füvészkert), míg utóbbira a Mosel-major jó példa, összefoglalóan ezek voltak az alsómajorok.

Ez a területen gazdag volt ivóvízben, melyre nem is kell jobb bizonyíték annál, hogy a mai botanikus kertnél létesítették a bővizű, híres Illés (Éliás) kútját, de az itt gyenge nyomással felszínre törő víz ártézi víznek is tekinthető volt. Az állattartók is tudták ezt, így azok gazdaságukat is lehetőleg itt alakították ki. Az előzőek után már talán könnyebben érthető, hogy az Illés utcát, amelyen az állatokat a legelőkre (Orczy kert) terelték, akkoriban még Birka útnak hívták. A Mosel-major feljegyzéseiből kiderül, hogy 1752-ben 9 tehenet, és 332 birkát, majd 1786-ban 11 tehenet és 507 birkát tartottak.

A Birka út elnevezés végét az jelenthette, hogy az állattartás fejlődésével a beáramló munkaerő, a polgárok földjét megművelő napszámosok, az állataikat gondozó juhászok, csordások, vagy cselédek nagy száma miatt, a földek között házhelyeket jelöltek ki, majd szép lassan megindult a betelepülés.

1736-ban 200 fő Józsefvárosi kenyérkeresőről van feljegyzés, amiből 7-800 főre becsülhetjük a teljes lakosságot. Ez a szám 1777-re 3.150 főre, majd 1806-ban már 6.960 főre növekedett, ami igazolja, hogy a mezőgazdasági területek átalakultak házhelyekké, így a Birka út is új nevet kaphatott, mely az Illés utca lett.

Körmendi Gábor Attila

Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 9.

Végül lassan összeállt a fejlesztési társaság koncepciója: részvénytársaság lesz, többségi (51%) kerületi és kisebbségi fővárosi tulajdon, sőt 9,9 százalékkal (ez volt a törvényi felső korlát) beszáll az OTP is (az előzményeket lásd itt).

Azt sajnos nem tudom, hogy az OTP hogyan került a képbe. Az érv az volt, hogy a fejlesztések finanszírozása miatt célszerű lehet a tulajdonosi részvételük. Ennek a logikáját igazából akkor sem értettem, de különösebben zavarónak sem tűnt. Nem is volt jelentősége a dolognak, mert az OTP néhány év múlva, még a komoly fejlesztések megkezdése előtt kiszállt.

Megszületett a név, a későbbi Rév8 akkor még R.É.V. VIII. formában a „Rehabilitációs és Városfejlesztési” rövidítéseként keletkezett. Megállapodás született arról is, hogy az 5 tagú igazgatóságba két tagot a kerület, két tagot a főváros, egyet pedig az OTP javasol. Az igazgatóság elnökére a főváros, a vezérigazgatóra a kerület tesz javaslatot. A 4 tagú felügyelőbizottságba két tagot jelöl a főváros, egyet-egyet a kerület és az OTP.

A személyi összetétel meghatározásakor igen gyümölcsözőnek bizonyult, hogy annak idején a kerületfejlesztési koncepció készítésében valamennyi politikai erő részt vett. Hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy olyan hosszú távú ügyről van szó, amit nem volna jó pártpolitikai alapon oda-vissza rángatni. Tudtuk, hogy legalább 25 éves folyamatot indítunk el, amit csak úgy szabad csinálni, ha a lényegben minden fontos politikai erő egyetért. Éppen ezért a mindenkori többség biztosítja, hogy az ellenzék mind az igazgatóság, mind pedig a felügyelő bizottság munkájában részt tudjon venni. Abban is egyetértettünk, hogy a kerület mindkét testületbe szakembereket delegáljon.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy ebben a ciklusban a képviselő-testületben valójában politikai patthelyzet volt, egyik oldalnak sem volt egyértelmű többsége, sőt a Csécseivel folyó, nem ritkán kemény ütközésekbe (sőt még feljelentésbe is) torkolló viták miatt világos oldalak sem mindig voltak. (Ezekről majd külön írok, a kerületfejlesztés ügyét csak közvetve érintik.)

A fejlesztések jövője szempontjából kulcskérdés volt, hogy ki legyen a cég vezérigazgatója. Szerencsére a vezérigazgatói posztot sem tekintette senki potenciális zsákmánynak (boldog idők!), teljes volt az egyetértés abban, hogy szakértőt kell keresni. A képviselőtestület 1997. március 25-ülésén majdnem egyhangú szavazással (az 1. pont esetében 1, a 2.-nál 3 tartózkodás mellett) a következő döntéseket hozta (szó szerint, a nyelvhelyességi hibákkal együtt másolom ide):

„1. A képviselő-testület a vezérigazgató, szakértő pályázat elbírálásával Csécsei Béla, Falus Péter, Kékesi József, Molnár György képviselőket bízza meg azzal a felhatalmazással, hogy az általuk kiválasztott szakértőt a képviselő-testület a RÉV VIII. Rt. vezérigazgatói állására jelöli.

2. A képviselő-testület kinyilvánítja azon szándékát, hogy a RÉV VIII. Rt igazgatóságának elnöke Aczél Gábor legyen, amennyiben Aczél Gábor az elnöki feladatok ellátásával nem bízható meg, ill. azt nem vállalhatja, akkor a képviselő-testület Őt a Józsefvárosi Önkormányzatot megillető igazgatósági tagságra választja meg.

Abban az esetben, ha a Fővárosi Közgyűlés és az OTP Bank Rt elfogadja Aczél Gábor elnöki jelölését, a Józsefvárosi Önkormányzatot megillető másik igazgatósági tagjának kiválasztására az alábbi személyek közül

• Baross Pál
• Dr. Takács György
• Locsmándi Gábor
• Krasznói András

az 1. pontban megjelölt személyeket, képviselőket kéri fel.”

A nevekhez néhány kommentár: a pályázat elbírálásával megbízott 4 fős csoport a polgármesterből és a frakcióvezetőkből állt. Az elnöki posztra megnyerni kívánt Aczél Gábor pedig kiváló építész, településfejlesztési szakember, korábban Budapest főépítésze, később a 9. kerületi rehabilitációt bonyolító SEM IX. vezérigazgatója. Teljes volt az egyetértés a személyében, de nem vállalta a megbízatást és egyéb feladataival való összeférhetetlenség miatt az igazgatósági tagságot sem. Így erről a listáról végül Baross Pál került be az igazgatóságba, szintén kiváló urbanista, ingatlanfejlesztő, aki 15 év hollandiai munka után a rendszerváltáskor jött vissza Magyarországra.

Az igazgatóság elnökét végül a főváros javasolta, Pataky Szabolcs személyében, aki 1989 és 1995 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára volt (ezt most néztem meg, akkor azt hiszem nem tudtam, vagy elfelejtettem).

Látható, hogy mindegyikőjük kiváló szakember, nem politikai alapon lettek kiválasztva. A vezérigazgatói posztra pedig pályázatot írtunk ki. A pályázat elbírálásán a fentiekben megnevezett 4 főn kívül részt vettek a hivatal illetékesei és úgy emlékszem, hogy a jelentkezők meghallgatásán más képviselők és jelen lehettek. Teljes nyitottsággal zajlott tehát a folyamat, melynek során teljes egyetértésben dr. Németh Lászlót találtuk a legalkalmasabbnak.

A belinkelt önéletrajzában megemlékezik vezérigazgatói eredményeiről is. Én máshogy emlékszem. Két év múlva mindenesetre nem volt vita abban, hogy meg kell válnunk tőle. (A Rév első két évéről majd még írok.) De ebben a vonatkozásban legalább nem tehettünk egymásnak szemrehányást.

A R.É.V. VIII. Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Rt. alapítását végül 327/1997. (V.27) határozatával fogadta el a képviselőtestület. Az alapító okirat, a részvényesi megállapodás és az opciós szerződés 1997. augusztus 1-vel került aláírásra. A cég 60 milliós tőkével alakult, első székhelye az Üllői út 14. szám alatt volt.

Az igazgatóság összetétele: Pataki Szabolcs elnök, Takács Sándor, Baross Pál, dr. László Ildikó (OTP), dr. Németh László vezérigazgató. A felügyelőbizottság: dr. Sztrillich András elnök (a kerületi KDNP részéről, de ettől függetlenül ingatlan-ügyekben járatos jogász), Mitus Zsuzsanna, dr. Csúcs László, dr. Németh Miklós (OTP). Mitus Zsuzsannát és Csúcs Lászlót a főváros delegálta. Mitus, aki később a kerületi MSZP elnöke, majd alpolgármester lett, ekkor még nem a kerületben volt MSZP-tag.

Molnár György

Kerületünk már évek óta részt vesz a Magyar Élelmiszerbank Egyesület által koordinált élelmiszerosztásban. Ennek keretében száraztésztát, lisztet, háztartási kekszet, instant levest, krumplipüré port, esetenként cukrot, olajat kapnak a rászorulók. Kiket tekinthetünk rászorulóknak? Én magam mindenkit, aki vállalja a sorban állást néhány kilogramm lisztért.

Azonban annyi adomány nem áll rendelkezésre, hogy ilyen rugalmas feltétel rendszert állítsunk fel. Idén 3000 csomag talált „gazdára” Józsefvárosi Önkormányzat által. Az Magyar Élelmiszerbank Egyesület elvárása, hogy létminimum közelében élők, illetve kisnyugdíjasok kapják a csomagokat. A pontos kritériumok meghatározása a kiosztó szervezet feladata. Többféle variációs lehetőség létezik. Kerületünkben volt olyan időszak, amikor lakáspályázatot sorsolással döntöttek el a „bölcs” városatyák. Ez a variáció nem fenyegeti az élelmiszerosztás rendszerét, ahol vagy normatív módon történik az elosztás, valamilyen ellátási formához kötötten, vagy élethelyzethez igazítva.

Önkormányzatunk az első változatot alkalmazza, a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz, illetve 60 év felett, a közgyógyellátáshoz rendeli a kedvezményezettséget. Ez kevés munkával jár, csak a meglévő nyilvántartást kell átnyálazni, és a reklamálókat is könnyen le lehet rázni azzal, hogy nem jár, mert nem kap gyermekvédelmi támogatást, ne pattogjon, hiszen objektív mércét alkalmaz az Önkormányzat! A gyermekek és beteg idősek támogatását ugyan ki merné nyilvánosan megkérdőjelezni? Ennek a rendszernek a hibája, egyrészt csak a hivatalos jövedelemből indul ki, másrészt nem vizsgálja, kinek milyen elkerülhetetlen kiadásai vannak (pl. magas gyógyszer költség, stb.). Nem kapnak csomagot azok a szegény családok, ahol már nagykorúak a gyerekek, vagy gyerekek nincsenek, csak éhezés van. Így fordulhat elő, hogy sokan érzik azt, feketemunkából élő csomagot kapó szomszédjuk kevésbé rászoruló, mint ők, akik kevesebb jövedelemmel rendelkezik, de azt hivatalosan kapják, így nem jogosultak támogatásra.

Másik lehetőség, ha élethelyzet vizsgálata alapján kerül meghatározásra a kedvezményezettek köre. Ez jóval macerásabb, nagyobb szervezést, sok munkát igénylő verzió. Feltételez egy hatékonyan működő Családsegítő és Gyermekjóléti Központot, amelyet bizalommal keresnek fel a kerület szegényei, mert valamilyen megoldást találnak problémáikra, és feltételez a klienseket jól ismerő szociális munkásokat, akik az adott élethelyzeteket elemezve, egymással összehasonlítva döntik el, kinek adható élelmiszer csomag. Ez igazságosabb, de szubjektivitása miatt támadhatóbb rendszer.

Természetesen az igazi megoldás a munkahelyteremtés lenne, ami jóval hatékonyabb gyógyír a szegénységre, mint az adomány.

Szili Balázs

A hétvégén szórólapoztam egyet. És meg kellett állapítanom: szeretem a körzetemet járni!

CBFM- Józsefváros, Magdolna negyed

A Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola ebben a tanévben új koncepcióval és több újítással, támogatással indította el a tehetséggondozást. Ennek keretén belül illetve tanmenettel ellátva a cigány kisebbségi kultúra megismertetése, valamint a hagyományőrzés került még jobban előtérbe. Ismerkedjünk is most meg a tevékenységükkel, illetve annak aktuális, karácsonyi részével...

***

Adni jó, de kapni is!

Intézményünkben, a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben nagy hagyománya van a kézműveskedésnek, a kreatív foglalkozásoknak. Évek óta hang- súlyt fektetünk arra, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek megtalálják azt a technikát, amellyel gondolataikat, érzéseiket, kreativitásukat kifejezhetik. Szőnyegszövés, kerámiá- zás, mozaik-kép készítés és festés-rajzolás zenére: mind-mind jó eszköz ezeknek a céloknak a megvalósítására.

Karácsony közeledtével egyre több ilyen tevékenység zajlik nálunk, így a gyerekek aján- dékai, az általuk készített tárgyak szélesebb körbe is eljutnak.  Idén egy nagy nemzetközi cég 500 darab mécsesért cserében támogatja intézményünket. A tanulók számára Mikulás csomagot vásárolnak, a közeledő Karácsonyra fenyőfával, valamint az ünnepek és készülődés rögzítésére alkalmas digitális videokamerával ajándékoznak meg minket.

Az iskola minden osztálya részt vett a mécses tartó elkészítésében. Formára szaggatták, festették, lakkozták, majd összeillesztették az elemeket. Kicsik és nagyok mind-mind kivették részüket a nagyméretű programból.

Kerékgyártó Csilla - gyógypedagógus

Eddigi szokásunktól eltérően kivételesen egy - a blogra érkezett - hozzászólást teszünk fel külön posztként. Maga a komment a tegnapelőtti, Levél a NégyHázból (Budaházy Gusztáv levele) című írásunkra érkezett, mi meg úgy gondoltuk, érdemes lenne a Nagyérdeművel külön is megismertetni a benne foglaltakat. A Nyájas Olvasó meg majd eldönti, hogy mindezt jól tettük-e, avagy sem…

***

Az élelmiszer adományt biztosító szervezettel megalakulásuk óta kapcsolatban vagyok. A tavaly karácsony előtti "osztás" alkalmával is felháborodott lakók kérdezgették itt is ott is: a szomszéd, az ismerős, a sógor miért, és én miért nem kapok? Talán emlékeznek a rendszeres olvasók, hogy az önkormányzat fb-oldalán is rákérdeztek emberek az elosztás szempontjaira, amit persze a szerkesztő elengedett a füle mellett. Akkor a Családtámogatási Iroda Vezetőjétől kaptam hivatalos és pontos tájékoztatást arról, hogy aktuálisan kiknek "jár" élelmiszer segély. Idén pl. – mint azt a jozsefvaros.hu-n olvashatjuk –, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők és a 60 év feletti (!) közgyógy ellátásban részesülők alkotják a célcsoportot.

Szóval: ha ez olyan megfontolás alapján működik, hogy minden évben kiválaszt az önkormi egy-egy kiscsoportot a rászorulók közül, talán 10-12 évente mindenkire sor kerül. Hogy ez milyen feszültség forrása lehet a legszegényebbek között, azt mindenki elképzelheti. Fokozom: ha a nyilvántartás is hiányos, megbízhatatlan (és persze az is, hisz eleve a lakások jelentős részéről arról sincs tudomása a Vagyonkezelőnek és a PM Hivatalnak, hogy azt kik lakják – ha lakják –, és honnan-hogyan csöppentek oda). De ezt már sokan, sokszor, sok helyen elmondtuk – meg is kapjuk érte rendszeresen a demagóg, összeférhetetlen, elmebeteg, stb. titulusainkat.

De térjünk vissza az adományosztás logikájához. Ami nincs. Miért is? A szervezet ugyanis 2012-ben még évente akár többször is szállított nagyobb mennyiségű élelmiszert oda, ahol ezt „igényelték”. Esetünkben „nem igényelték”. Nincs itt semmi gond, emelkedik az életszínvonal, bla-bla.

A valóság azonban az, hogy ebben az évben – látva, mekkora a baj az országban –, sokkal több cég, vállalkozó élt a felajánlás lehetőségével (!), ugyanakkor az elosztó szervezet az elmúlt évekhez képest sokszorosan több kérelmet kapott, olyannyira sokat, hogy képtelenek mindnek eleget tenni.

Nos, ha a fenti tényekre úgymond "ráfejel" az önkormányzat csekély problémamegoldó képessége (csináljunk valamit és pipáljuk ki), valamint az átláthatatlan bérlői nyilván- tartás – hát így járunk.
Remélem, világos, hogy nem Budaházy Gusztávval van a baj.

Prokontra - 2013.11.30. 01:03