Olvasom az önkormi honlapján, hogy Józsefvárosban indult el a Police Cofee (2013. december 9.). Police Coffee - Egy csésze kávé a bűnmegelőzésért címmel kampányt indított a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, az Országos Rendőrfőkapitányság és a CBA – írják. "Az akció, lényege, hogy a kijelölt áruházakban egy csésze fekete mellett kötetlenül beszélgethet bárki a rendőrökkel a bűnmegelőzésről."

A sajtótájékoztatón mindezzel Józsefváros részéről Egry Attila alpolgármester haknizott.

Nos.

Ugyanebben a témában megjelent egy írás a Galamus-csoport honlapján a fenti címen amit most itt teljes egészében leközlünk. A szerző Krémer Ferenc. Aztán lehet össze- hasonlítani a két írást. Úgy értem, tartalmilag.

***

Rendőrkávé

A korábbi országos rendőrfőkapitány, Hatala József által irányított „Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács” eddig csak ambivalens, az ostoba politikai elvárásokat a szakmai szempontokkal vegyítő anyagokat és kezdeményezéseket bocsátott ki. Ennek legjobb példája a mindenki által ismert „iskolarendőr” program, amely egy fontos feladatra teljesen alkalmatlan eszközöket és embereket kényszerít rá az iskolákra. Azaz, a rendőr hivatali és kényszerítő hatalmával kezelné a szociális, a kulturális és az iskolák belső viszonyaiból eredő problémákat. A legújabb ötletük azonban minden határon túlmegy, mert meghamisít és kiherél egy a közösségi rendészetben jól működő, a civil-rendőr kapcsolatot minőségileg megváltoztató módszert, a police cafét.

Egy igazi „nemzeti” megoldással van dolgunk, amely azt a látszatot akarja kelteni, mintha ugyanazt a viszonyt hozná létre, mint ami a community policing szerint működő rendőrségeknél tapasztalható. Mindezt annyira átlátszóan és annyira dilettáns módon, hogy harsányan röhögnék, ha nem fojtogatná a torkomat a sírás. A zseniálisan „nemzeti” bűnmegelőzők ugyanis cofee-t csináltak a caféból, vagyis kávét a kávéházból. De mielőtt folytatnám, el kell mondanom, hogy ez az egész csalás személyesen is érint. A World Café mozgalom szerte a világon, idehaza is ismert és remekül működik – ha valakit érdekel, itt megtalálja az irányelveit magyarul. A World Café a rendőrségi reform igényeinek megfelelően alakult át Belgiumban Police Cafévá. Magyarországra, belgiumi tanulmányutamat követően, én hoztam el ezt az ötletet, majd kollégámmal együtt évekig tanítottuk a Rendőrtiszti Főiskola MA képzésén, az „Integrált Társadalomtudományi Ismeretek” című tantárgy keretein belül. Az, ami most ezzel a módszerrel történik, kitűnő példája a hozzá nem értő hivatali hatalom mimikrijének. Mondhatnám azt is, hogy a Fidesz-hatalom minden területen ilyesfajta mimikrit alkalmaz, vagyis másnak mutatja magát, mint ami valójában. A két módszer közötti különbség világossá válik, ha egymás mellé tesszük őket:

Talán mindenki számára világos, hogy a police cofee egy ócska hamisítvány. Semmi sem található meg benne, ami az eredeti verzióban, de ez nem is csoda, hiszen ennek a rendőrségnek nincs szüksége a civilekre. Valójában semmi új sincs ebben az ötletben: a civileket információforrásként, illetve -befogadóként kezeli, s úgy tekint rájuk, mint akik tárgyai a rendőri tevékenységnek. Jellemző a dr. Hatala József altábornagy által idézett példa: a lakók majd elpanaszolják a rendőrnek (ha végre látnak egyet), hogy sötét az utca vége. Ez a példa mindent elmond egy rendőrtábornok szakértelméről, aki országos főkapitány is lehetett – úgy mellesleg, nem a közvilágítást szolgáltató céget kellene felhívni ilyen esetben? Vagy arra is gondolhatunk, hogy rendőr sohasem jár arra, s ezért nem tudja, hogy nincs világítás. Elképesztő ez a dilettantizmus, pedig aki mondja, megszerzett magának mindenféle címet, tábornok is, doktor is. A másik, a program totális ürességéről árulkodó jel az, hogy célként a lakosság, az önkormányzat és a rendőrség közötti párbeszéd „erősítését” jelölték meg. Egyszer valaki elmesélhetné nekem, hogy mi a fenét jelent a „párbeszéd erősítése”! Hogyan kell erősen párbeszélni? Üvöltve? A másik karját hátracsavarva? Megfélemlítve, vagy hogyan? Amikor az erős beszél a gyengével, erre gondolnak? Mert így világos, hogy azt jelentheti, a rendőr az erős, a párbeszédtől pedig tovább erősödik, a polgár meg persze gyengül, hiszen az erőt valamiből meríteni kell, vagy nem? Vagy azt jelenti, hogy sokat kell beszélni? Így is, úgy is értelmetlen! A párbeszéd nem gyenge vagy erős, hanem értelmes vagy értelmetlen, nyitott vagy zárt, egyenrangú vagy alárendelt stb.

Az „erős” párbeszédet folytató rendőrség nem szolgáltat, ahogyan a community policing rendőrei teszik, hanem szolgál, mégpedig a politikai hatalmat kezében tartó szűk klikkeket. Most éppen azzal, hogy barátságosnak akar mutatkozni. A rendőrök a mai rendőrségen nem tudnak azzá lenni, amivé – a tisztességesebbek és képzettebbek – szívük és eszük szerint lennének: a lakosok biztonsági problémáival foglalkozó, rájuk közös megoldást kereső, a polgárok által megbecsült szakemberek. Ma a politikusok és a tábornokok csak segéd-, legfeljebb betanított munkásnak tekintik a rendőröket, és úgy is bánnak velük.

Háborgásaim csak keveseket érdekelhetnek, mert sem a politikusok, sem a polgárok nem értik még, mi a kapcsolat a demokrácia és a rendőrség működési módja között. Nem értik, hogy a rendőrség az igazságosság minőségének és elosztásának kulcsfontosságú intézménye, legalább annyira fontos, mint a bíróság. Addig tehát, amíg – a Fidesz által imádott, bár elhazudja a rajongását – sztálinista múltból ránk maradt struktúra, gondolkodásmód, belső viszonyok és kultúra jellemzi a rendőrséget, az igazságosság sokszor igazságtalansággá változik a rendőrök kezei között. Addig ezt nem is tudjuk megváltoztatni, amíg eltűrjük a hatalom mimikrijét. (Krémer Ferenc)