Kerületünk már évek óta részt vesz a Magyar Élelmiszerbank Egyesület által koordinált élelmiszerosztásban. Ennek keretében száraztésztát, lisztet, háztartási kekszet, instant levest, krumplipüré port, esetenként cukrot, olajat kapnak a rászorulók. Kiket tekinthetünk rászorulóknak? Én magam mindenkit, aki vállalja a sorban állást néhány kilogramm lisztért.
Azonban annyi adomány nem áll rendelkezésre, hogy ilyen rugalmas feltétel rendszert állítsunk fel. Idén 3000 csomag talált „gazdára” Józsefvárosi Önkormányzat által. Az Magyar Élelmiszerbank Egyesület elvárása, hogy létminimum közelében élők, illetve kisnyugdíjasok kapják a csomagokat. A pontos kritériumok meghatározása a kiosztó szervezet feladata. Többféle variációs lehetőség létezik. Kerületünkben volt olyan időszak, amikor lakáspályázatot sorsolással döntöttek el a „bölcs” városatyák. Ez a variáció nem fenyegeti az élelmiszerosztás rendszerét, ahol vagy normatív módon történik az elosztás, valamilyen ellátási formához kötötten, vagy élethelyzethez igazítva.
Önkormányzatunk az első változatot alkalmazza, a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz, illetve 60 év felett, a közgyógyellátáshoz rendeli a kedvezményezettséget. Ez kevés munkával jár, csak a meglévő nyilvántartást kell átnyálazni, és a reklamálókat is könnyen le lehet rázni azzal, hogy nem jár, mert nem kap gyermekvédelmi támogatást, ne pattogjon, hiszen objektív mércét alkalmaz az Önkormányzat! A gyermekek és beteg idősek támogatását ugyan ki merné nyilvánosan megkérdőjelezni? Ennek a rendszernek a hibája, egyrészt csak a hivatalos jövedelemből indul ki, másrészt nem vizsgálja, kinek milyen elkerülhetetlen kiadásai vannak (pl. magas gyógyszer költség, stb.). Nem kapnak csomagot azok a szegény családok, ahol már nagykorúak a gyerekek, vagy gyerekek nincsenek, csak éhezés van. Így fordulhat elő, hogy sokan érzik azt, feketemunkából élő csomagot kapó szomszédjuk kevésbé rászoruló, mint ők, akik kevesebb jövedelemmel rendelkezik, de azt hivatalosan kapják, így nem jogosultak támogatásra.
Másik lehetőség, ha élethelyzet vizsgálata alapján kerül meghatározásra a kedvezményezettek köre. Ez jóval macerásabb, nagyobb szervezést, sok munkát igénylő verzió. Feltételez egy hatékonyan működő Családsegítő és Gyermekjóléti Központot, amelyet bizalommal keresnek fel a kerület szegényei, mert valamilyen megoldást találnak problémáikra, és feltételez a klienseket jól ismerő szociális munkásokat, akik az adott élethelyzeteket elemezve, egymással összehasonlítva döntik el, kinek adható élelmiszer csomag. Ez igazságosabb, de szubjektivitása miatt támadhatóbb rendszer.
Természetesen az igazi megoldás a munkahelyteremtés lenne, ami jóval hatékonyabb gyógyír a szegénységre, mint az adomány.
Szili Balázs