Nos, akkor térjünk vissza a tegnapi nap másik érdekességére, ami ugye az volt, hogy estefelé Kaiser képviselő úr kopogtatott az ajtónkon, és közvélemény-kutatást (?) tartott. Vagy valami olyasfélét… De kezdjük az elején: este fél hét, kopogtatás, ablaknyitás, köszönés. A képviselő úr udvariasan bemutatkozott – két társa a háttérben állt – és közölte, őt most nagyon érdekelné a (köz)véleményem.

Ezt követően pontosította, hogy melyik ház, melyik lakásának lakójával beszél, majd két kérdést tett fel: az első, hogy miképpen értékelem Kocsis Máté tevékenységét a kerületben – pontozzam 1-től 5-ig. Pontoztam. A képviselő úr is, merthogy tett egy pöttyöt – gondo- lom a megfelelő helyre – a kezében tartott sok-sok rubrikás táblázatba. Második kérése (kérdése) az volt, legyek már oly szíves, és mondjak két pozitívumot és két negatívumot a kerületben történt intézkedésekről. Mondtam. Megint csak került egy pötty a táblázatba.

Aztán udvariasan elköszöntünk, és a képviselő úr két társával ment tovább a következő lakáshoz… Én most már csak arra lennék kíváncsi, hogy a nekem adott két pöttyből később hogy fogja tudni Kaiser úr, hogy mi volt az általam elmondott pozitívum és negatívum? Vagy esetleg nem is ez volt a lényeg?

Érdekes nap volt a tegnapi. Előbb levelet hozott a posta Budaházy Gusztávtól (NégyHáz Egyesület), majd Kaiser képviselő úr kopogtatott az ajtón, közvélemény-kutatás (?) címén, de erről majd később. Budaházy Gusztávról röviden csak annyit, ő a Magdolna Negyed Program elindulása után alakult NégyHáz Egyesület vezetője. Az egyesület az MNP lakossági részvételét hivatott segíteni, praktikusan annak a négy háznak a lakóiból áll, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt.

De most nézzük, miért, milyen problémával fordult hozzánk az egyesület elnöke, és mi az, amit úgy érzett, hogy a blog olvasóival is meg kell osztania...

Feladó: Gusztáv Budaházy
Dátum: 2013. november 23. 3:15
Tárgy: Tisztelt Irodavezető-helyettes Asszony!
Címzett: hegedusa@jozsefvaros.hu

Tisztelt Irodavezető-helyettes Asszony!

Szerdai telefonbeszélgetésünk értelmében, melyben hívó félként vettem részt, s melyben megkifogásoltam a minden ésszerű szempontot – így az ez ügyben egyedül meghatározó rászorultsági elvet – nélkülöző élelmiszer ajándék-utalványok házunkban történő elosztási módját, nos ez ügyben, az alábbi észrevételt teszem.

A 100 %-ban önkormányzati tulajdonban lévő lakóépület lakhatásra is alkalmas 26 lakásában lakó bérlőkről és más, meghatározhatatlan lakhatási jogállású lakóiról természetesen nem tisztem bármi nemű információt adni, s arra sincs módom, hogy ez ügyben végigkérdezzem őket. Ám annyit bizonyosan állíthatok,hogy a postaládámba bedobált, polgármesteri ellenjegyzéssel ellátott borítékok meglehetős visszatetszést váltottak ki a lakókból, s néhányan arra kértek föl, hogy próbáljam meg tisztázni az így kialakult helyzetet. Nos, amit ez ügyben én valódi kompetencia hiányában, és a törvényesség határain belül tehetek, azt az alábbiakban közlöm Önnel, s egyúttal a háborgó és kivizsgálásért kiáltó lakókkal is:

• azon lakóknak akiknek utalványa nálam kötött ki, kiosztottam azokat
• nyolc személlyel, aki magát jogosultnak minősítve megkért, hogy járjak utána a kissé zavaros és láthatóan a gondatlanság jegyeit magán viselő ügynek, közöltem, hogy sem ráutaltságuk mértékéről sem arról a tényről nem bizonyosodhatok meg hitelesen, hogy valóban nem kapták meg az utalványt
• felelősségem tudatában viszont azt és ez ügyben is leszögezem, hogy a lakhatási jogviszonyok totális rendezetlensége,- mely nemcsak a lakók szociális helyzetének felmérését teszi lehetetlenné, de a legelemibb rendtartási, állagmegóvási és közegészségügyi normák betar(ta)tását is,- ékesen példázza azt a tételt, hogy amit a milliárdos épületfelújítás fizikai állagban "felrak délig," az - emberi élhetőségben - "leomlik estélre."
• és persze, valójában nem is Önt hibáztatom, irodavezető-helyettes asszony, s a megfejthetetlen névtáblák láttán megzavarodott kézbesítőt még kevésbé, de a tarthatatlan és reménytelen belháborúkba bonyolódott lakosság ezt – teljes joggal – nemigen tudja méltányolni, és ezt az álláspontunkat ezúttal is közzé tesszük.

Mindezek ismeretében, asszonyom, nem javasolhatok mást, mint azt, hogy  a helyzet megoldásában – úgy is, mint jószolgálati munkában jártas személy – készséggel állok rendelkezésre. 

Tisztelettel:
Budaházy Gusztáv, lakossági képviselő,
NÉGYHÁZ Egyesület

Jövő tavasszal átadásra kerül a 4-es metró első szakasza, amelynek része egy Rákóczi téri megállóhely is.  Az építkezés már évek óta fájó pont a fővárosiaknak, elsősorban a józsefvárosiaknak, ennek megfelelően a köztudatban szinte csak negatív felhanggal él, érdemes végiggondolnunk, hogy elkészülésének kedvező hatása is lehet a kerületre.

Az már másnak is szemet szúrt (Egy teljes utcában lehúzták a rolót), hogy a tér szomszédságában levő Víg utcában egyik bolt sem üzemel.  A környező utcákban sétálva megállapítható az, hogy a környéken csak bankok, éttermek, kocsmák képesek hosszú távon fennmaradni, leszámítva egy-két üdítő kivételt.  Az átmenő forgalom megnövekedése esélyt teremthet a helyi vállalkozások újbóli felvirágzásának, amely a kerületnek anyagi szempontból is hasznos.

A fent említettekhez hasonlóan ugyancsak nehézkesen tengeti napjait maga a Csarnok és benne az árusok is. A lecsökkent vásárlószám és a növekvő árak miatt egyre nehezebb gazdaságosan működtetni egy üzletet a piacon, az állomás átadása talán az ő helyzetükön is javíthat. Ehhez persze az is kellene, hogy a korábbi tervekkel ellentétben a piacon vásárlók ingyenesen használhassák – ha csak korlátozott ideig is – a szintén újonnan létesült mélygarázst.

Mindez persze csak akkor lehetséges, ha a környéken biztosítható a kulturált, biztonságos közállapot. Emlékszünk még a téren régebben uralkodó áldatlan helyzetre, reméljük, hogy ezt nem kell viszontlátnunk az építkezések befejeztével. Az ugyan aggodalomra adhat okot, hogy a kerületi főkapitányi székben az utóbbi időben nem sikerült hosszú távú karriert befutnia senkinek, de bízzunk benne, hogy a közeledő átadás komoly javítási lehetőséget kínál mindenkinek.

Könnyen beláthatjuk, hogy a tér megújulása és majdani megnyitása számos előnnyel járhat a Csarnok-negyed számára. Bár tudom, hogy városrészünk földrajzilag a „kisnagykedvenc” Palotanegyed és a mellveregetésre okot adó Magdolna-negyed között található, támogatottságban nem kap olyan figyelmet és törődést a jelenlegi vezetéstől, amilyet megérdemelne, de most egy ilyen lehetőséget – amikor egy kis odafigyeléssel sok babért lehet aratni – elszalasztani megbocsájthatatlan bűn lenne.

Komássy Ákos

A centrális erőtér kellékei: neonáci asszisztencia, gőzkieresztés és baloldali látszatgesztusok
A centrális erőtérként eladott orbáni hegemóniaelmélet egy szála a parlamenti bejutáshoz elég támogatottságú erők szélsőségesként történő kezelése és ebbéli – egyszerre számottevő és marginalizált – pozícióban történő megőrzése.

Nos, szemben az MSZP-vel, a magyar neonácik parlamenti pártja szélsőséges és kirekesztő, e pozícióban tartásához elég csak időnként levegőt engedni nekik. Egy-egy műmagyarkodó, vagy vallási alapon látszatérzelmeket gerjesztő téma látványos hallgatólagos jóváhagyása egyszerre látja el a fasiszta gőz kieresztésének funkcióját – amely jobboldali körökben bizonyára mára szükségessé vált - és a hungarista párt ismétlődő kollaborációjának csendes segítség formájában történő ellentételezését.

A tragédia ebben az, hogy Józsefváros tereit és utcáit, ezen keresztül lelkét és szellemét is szennyezi e kísérletsorozat.

Amikor a kirekesztő párt – eredendően a nagyméretű közterületi Hanukkia kiváltotta nyílt antiszemitizmusa kifejezéseként megjelenő – előszedte karácsony kapcsán már az ország több pontján kipakolt nagyméretű kettős keresztes ötletét, a vallási áhítat indoklásába bújva – átmenetileg, talán pár hétre – Kocsis szavazógépe megadta nekik az engedélyt, minden tiltakozásunk ellenére. Azután – hogy, hogy nem – a Kálvária téri kettőskereszt Jobbik táblát kapott, rovásírást vésettek rá és a közterületi engedély határideje után is ott maradt. Az önkormányzat lassan egy éve mulasztásos törvénysértést követ el azzal, hogy nem kezd vele semmit, de valamilyen eljárási vagy jogszabályi okfejtéssel minden egyes kérdésemre megmagyarázzák, hogy miért nem hibás ezért senki.

No és emellett persze – azt sejtetve, hogy ez lesz a pártkettőskereszt eltávolításának szentfazekak számára is elfogadható módja –, sikerült közpénzből, önkormányzati megrendelésre gyártatni egy még sokkal nagyobb, hét méteres kettőskeresztet a Golgota térre. Most persze logikusan kíváncsian várjuk, hogy mikor tünteti el hatósági kötelességből az önkormányzat a Kálvária tér bejáratába betonozott pártkettőskeresztet, de ezt úgy érzem, hogy várhatjuk sokáig. Helyi kormányváltás előbb lesz, mint keresztbontás, alighanem.

Ehhez hasonló pártemlékművet sikerült a Kis csibész térre is biggyeszteni. A nagyon alaposan megrágott indoklásban, ha jól emlékszem annyit sikerült összehozni, hogy ott is történtek fontos események ’56-ban. Az mellékes apróság, hogy Józsefváros szinte minden sarkán történt valami az októberi forradalomban, ennek ellenére Kocsis kétharmada megszavazta, hogy egy teljesen felesleges Gloria Victis feliratú faszobor kerüljön a Kis csibész térre, Jobbik plakettel.

Ehhez közel álló, de még tragikusabb lenyomatát hordozza testén Józsefváros a polgármester neohorthysta romantikához biztosított hozzájárulásában. A közismerten antiszemita és érdemeit leginkább Horthy elkötelezett szolgálójaként megszolgáló Tormay Cécile-nek nem volt elegendő mellszobrot állítani az egyébként már régen nehéz időket élő Rókus kórház kertjében, hanem még a Kőfaragó u. 3. szám alatt álló társasház homlokzatát is önkormányzati pénzből kellett felújítani, hogy egykori lakhelyén elég puccos helye legyen a Tormay emléktáblának.

Az érem másik oldalát a centrális erőtér szimbolikus erősítésére rendezett drámában hagyományosan a baloldal, többnyire általunk, szocialisták által képviselt, egyben a szélsőjobb által megvetett, lenézett vagy kimondottan gyűlölt ügyek szimbolikus támogatása, látványos segítése jelenti.

Ilyen esetként kimondottan említésre érdemes a Józsefvárosi pályaudvar ügye, helyzete, várható jövője. A pályaudvar már jó ideje nem üzemel személyszállító pályaudvarként és több vele a probléma, mint létéből a haszon.  A vasúti síneken működő bódéváros és a benne üzemelő Négy Tigris piac bezárása hasznos lépés ugyan, de a problémák megoldásához egyelőre nem visz közelebb. A pályaudvar társadalmi szempontból értékelhetetlen funkciójú romos épületére viszont kifejezetten éles eszű elhatározás született. Ide épül ugyanis a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékközpontja, amely tekintettel arra, hogy a Budapestről megvalósított náci deportálás kezdeti központja a Józsefvárosi pályaudvar volt, kimondottan legitim meglátás.  Ráadásul egy olyan országban, ahol a holokauszt tagadása vagy kétségbe vonása annyira gyakori, mint Magyarországon, kifejezetten markáns különbségtételi lehetőséget biztosít maga és a holokauszt-tagadók között egy ilyen emlékközpontot látványosan támogató fideszes polgármester.

Hasonlóan emblematikus hangulatépítő eszköz a Muzsikus Cigányok Emlékparkja is. Ugyan az integrálatlan, kritikus helyzetben kínlódó, jellemzően nem tősgyökeres cigány lakosság válságos helyzetével nem kezd a fidesz hegemónia semmit, de a magát a cigányság elitjeként meghatározó muzsikus cigányokra egyértelműen kiemelt hangsúlyt helyez. Mint tudható, a közmunka segéllyé silányítása óta közmunkás keretből finanszírozzák a Józsefvárosi cigányzenekart, a többi kisebbségi önkormányzattól eltérően nagyvonalú, évi 20 milliós kerettel támogatják a már a Lungo Dromba besorozott muzsikus cigányvezetők által uralt kerületi cigány kisebbségi önkormányzatot és – fővárosi pénzből – létrehozták és felavatták a Muzsikus Cigányok Emlékparkját is.

Megint egy olyan szimbolikus terület, ahol elvágólag kettéválasztható a Fideszes polgármester imázsa és a Józsefvárosban jellemzően cigánygyűlölő retorikával élő újfasiszták. Mindezek persze hatékony eszközei annak is, hogy a baloldali választópolgárok egy része előtt szalonképessé tegyék Kocsis Mátét és táborát, de azért nincs a látszatnál mélyebbre nyúló gesztusokról szó.

Összegezve Kocsis Máté tehát Orbán első osztályú tanítványainak egyike, Józsefváros pedig, neki „köszönhetően” a centrális erőtér teória egy pilot projectje, iskolapéldája lett.  Annak a szimbolikus beszédnek és politizálásnak a tesztelését éli meg ma Józsefváros népe, amelyben a Fidesz, miközben riválisai zsugorítására nem törekszik kevésbé, mint általában, mindent elkövet, hogy a baloldali és a jobboldali politika szimbolikájából a lehető legtöbbet magához ragadva az emberek fején, de leginkább szívén keresztül domináns pártrendszerré alakítsa az egykori Magyar Köztársaság maradványait.

Komássy Ákos – Józsefváros, Corvin-negyed

Hétfőn a Karácsony Sándor utcában – a Magdolna utca sarkától pár méterre – beszakadt az aszfalt egy autó alatt, amely aztán teljesen eltűnt az így keletkezett  gödörben. Este fél tíz körül emelték ki az eredetileg nagyjából kétszer hatméteres lyukból, melyet a kiemeléshez tovább szélesítettek. Az alámosást csőtörést okozta. A Karácsony Sándor utca 17-19. pincéjébe is betört a víz.

"Az épületet a statikusok megvizsgálták, és közölték, nem esett baja.” (Index.hu)

Házhoz jött a baj a Józsefvárosi Polgárőrséghez (székhelye: Magdolna u. 33.), mely a hatóságokat segítve biztosította a helyszínt 14 fővel. A 99-es busz meg pár napig biztosan elterelve fog közlekedni…

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed (Karácsony Sándor utca)

Bizony, 6 éve ültettem a házunk udvarán. Ugye gyönyörű?

CBFM- Józsefváros, Magdolna negyed

Egy ház a Tömő utca (Tömő utca 64.) sarkán, szemben a Füvészkerttel. 1888-ban Moravetz József tervezte és építette egyemeletes- re az akkori tulajdonosok,  Grünbaum Adolf és Rozália megrendelésére. (Moravetz József építette például Józsefvárosban az 1880-as évek végén a Leonardo utca több házát, vagy kicsit később, 1893-ban - már a hetedik kerületben - az Akácfa utca 38. szám alatti lakóházat is).

Az udvaron egy méretes gesztenyefa és sok-sok növény fogadja az arra tévedőt. Most, így késő ősszel avarral teli, kissé elhanyagoltnak tűnik, de nem az. És sokkal de sokkal hangulatosabb, mint a lebetonozott, egyporolós házak kongóan üres udvarai…

A ház nem védett, nem is a világ csodája, semmi vasziszdasz, de több mint százhúsz éve áll itt, és része az Illés utca képének, egy eredetileg tipikus, józsefvárosi utcaképnek…

LaMa

Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 8.

A koncepció végleges változatának 1996. februári elfogadásához (az előzményeket lásd itt) kapcsolódóan néhány konkrét döntés is született, amelyek közül a legfontosabb, hogy kezdeményezésünkre (a többes szám a koncepció-alkotó csapatra vonatkozik) a Baross utca – Üllői út – József krt. – Szigony utcai lakótelep által határolt területen a képviselő-testület a lakások és üzlethelyiségek eladásának leállításáról döntött.

Számomra már akkor is teljesen érthetetlen volt, hogy miközben elvben zöld sétányt terveztek a területre (lásd itt), szabad utat adtak a környéken a privatizációnak. Ez még az 1990-1994 közötti ciklusban történt, amikor nem voltam képviselő, így közvetlen tapasztalatom nincs arról, hogy miért történt így. Az előző 4 év üzlethelyiség elidegenítési gyakorlatát illetően 1994 és 1998 között rengeteg – finoman szólva – torzulást tártunk fel, ezekről egy másik alkalommal még írok. Annak azonban nem tapasztaltam jelét, hogy a szóba jöhető fejlesztési területek lakáseladásai mögött valamilyen hátsó szándék lett volna. Nagy valószínűséggel azt mondhatom, hogy inkább a teljes koncepciótlanság és átgondolatlanság következménye volt. Akárhogy is, ez később jelentős többlet-költséget okozott a Corvin-sétány program végrehajtása során.

Kerületfejlesztési szempontból ennek az időszaknak izgalmas, sok vitát kiváltó esemény- sora volt a Bárka színház létrehozása, erről is külön írok majd. Ettől eltekintve néhány hónapig nem sok előrelépés történt a kerületfejlesztés ügyében, de lassan megkezdődött a fejlesztési társaság (a későbbi RÉV VIII., majd Rév8) létrehozásának előkészítése. Úgy emlékszem, hogy a korábban már említett Echter Istvánt bízta meg a képviselő-testület azzal, hogy koordinálja az ezzel kapcsolatos feladatokat. Az előkészítő munkának ebben a fázisában nem vettem részt, így a részletekről nincs információm. Hamar kialakult az az elgondolás, hogy konkrét gazdasági formáját tekintve részvénytársaság jöjjön létre, amiben részt vesz a főváros is. (Ezzel párhuzamosan, de kicsit gyorsabban zajlott a vagyongazdálkodás átalakítása és egy önálló vagyongazdálkodási társaság, az egyszemélyes önkormányzati tulajdonban lévő Kisfalu kft. létrehozása.)

Az előkészítési folyamat egy eseménye maradt meg nagyon élénken az emlékeimben, a pontos időpontjára sajnos nem emlékszem, valamikor 1996 kora őszén lehetett. Frakció- vezetőként és a folyamat egyik kezdeményezőjeként vettem részt egy, a fejlesztési társaság létrehozásáról a Városházán, Demszky Gáborral folytatott előkészítő megbeszélésen. (Többen is voltunk, de nem emlékszem a többi résztvevőre.) A legerősebb benyomásom ezen a megbeszélésen a Demszky és Csécsei közötti feszültség volt, aminek egyértelműen nem (vagy nem csupán) a tartalmi nézetkülönbség, hanem a köztük lévő, szinte tapintható személyes ellenszenv volt az oka. Érezhető volt, hogy már sok éles vita van mögöttük, Demszky néhányszor olyan pikírt megjegyzéseket is megengedett magának Csécseivel szemben, amiket ilyen széles körben, más pártok képviselői és köztisztviselők előtt legalábbis furcsának találtam. Konyhai pszichológusként a helyzeten gondolkodva arra jutottam, hogy a személyes ellenszenv egyik oka az lehetett, hogy sok szempontból mindketten hasonló karakterű, mindig nagyon erősen dominálni akaró emberek.

A vita lényege az volt, hogy Csécsei azt szerette volna, ha a formálódó társaságba tulajdonosként francia befektetők is bekerülnek. Sajnos nem emlékszem a pontos részletekre, egy olyan csapatról volt szó, akiknek közük volt a IX. kerületi fejlesztésekhez, a SEM-IX létrehozásához. (A sorozat 2. részében említettem a Caisse des Dépots et Consignations-t. Emlékeim szerint nem közvetlenül róluk, hanem hozzájuk kapcsolódó potenciális befektetőkről volt szó, de nem vagyok benne biztos.)

Demszky ellenérve az volt, hogy Csécsei valójában nem a fejlesztéseket előkészítő társaságot akar létrehozni, mivel az általa javasolt megoldás előre eldöntené, hogy kiké lesz a befektetés. Csécsei a IX. kerületi példával érvelt, de Demszky szerint – aki lelkes híve és támogatója volt a ferencvárosi fejlesztéseknek – a javasolt konstrukció gyökeresen különbözött az ottanitól. Világos volt, hogy nem bízik Csécseiben (és viszont). Én inkább Demszky érvei felé hajlottam, de eleinte nem volt egyértelmű álláspontom, mert sok részlet-információ hiányzott Csécsei javaslatának megítéléséhez, amit gondosan nem osztott meg velünk, vagy legalábbis velem. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Demszky többet tud Csécsei javaslatának részleteiről, mint én. Ez kicsit furcsa helyzetet eredményezett, hiszen elvben egy tárgyalódelegációban voltunk.

Az én álláspontom akkor vált egyértelművé, amikor Demszky közölte, ha a franciák igen, akkor a főváros nem száll be. Úgy gondoltam (erről a koncepcióban is volt szó), hogy a főváros nélkül a kerület hosszú távú fejlesztésébe nem szabad belefogni. Végig ragaszkodtam ahhoz, hogy a főváros legyen résztulajdonosa a létrehozandó társaságnak és ezt a véleményt osztotta az MSZP-frakció is.

Világos volt, hogy Csécsei sem mehet szembe Demszky álláspontjával, az SZDSZ-en belül ő Demszkyhez képest alárendelt szereplő volt, így végül letett javaslatáról. Utólag, a később történtek fényében azt kell, hogy mondjam, messze túlértékeltem a főváros részvételének a jelentőségét a projektben. Nem elvi értelemben, hiszen egy ilyen léptékű fejlesztést normális ország normális fővárosában a főváros és a kerület egymással szorosan együttműködve hajtana végre. (Bécset hoznám példaként, ahol persze a kerületek szerepe sokkal kisebb, mint nálunk.) Nálunk nem ez történt és egyáltalán nem a kerület hibájából. A Corvin-sétány programmal kapcsolatos későbbi nehézségek egyik fő okozója az ígéreteit nem betartó főváros volt.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed

Nap, mint nap elmegyek mind az ideiglenes, mind az épülő új Teleki téri piac mellett. A sokáig parlagon álló területen az építkezés nyár elején kezdődött el, melynek miértjeiről korábbi bejegyzésekben már hírt adtunk (linkek a korábbi e témában írt bejegyzésekhez).

Az első kapavágás óta viszonylag sok idő telt s az építkezés is rendben halad, melynek hozadékát jól látjuk. Mivel az ember normál esetben csak kívülről látja az építkezéseket, úgy gondoltam, hogy a már megszokott látvány mellett jó lenne látni belülről is Középső-Józsefváros lakosságának tradicionális és meghatározó jelentőségű élelmiszer beszerzési központját a jelenlegi állapotában.

Jelentem bejutottam. Bejártam az irodaépületet és a csarnokot is. Íme a képek:

Mindig is meghatározó és fontos hely volt az életemben a Piac. Nemcsak a puszta vásárlás, de az emberi kapcsolatok miatt is s főleg, mert a piacon volt az első „munkahelyem”. Zöldséges segéd voltam. Azóta sok idő telt el. A régi árusok közül sokan már nem jöttek át az ideiglenes piacra, páran meg is haltak. Remélem, ha az új piac elkészül, és az árusok beköltöznek sok lesz közülük a régi, már megszokott és kedvelt arc és nem utolsó sorban, marad az az árszínvonal, ami a kisember számára is megfizethető, mert mint az mindnyájan tudjuk, Józsefvárosban ők a többség.

***

Miskolci cég építi a Teleki téri piacot

Budapest, 2013. április 12., péntek (MTI) – Nettó 423,9 millió forintért, az összességében legelőnyösebb ajánlattevő, a miskolci székhelyű FK-Raszter Zrt. építi fel a főváros VIII. kerületében lévő Teleki téri piacot – az eredmény a Közbeszerzési Értesítőben jelent meg. A Józsefvárosi Önkormányzat nyílt közbeszerzési felhívására hat ajánlat érkezett. A becsült ellenérték nettó 435 millió forint volt. Az értékelésnél az ár 70 súlyszámmal szerepelt, a vállalt kötbér súlya 20, a jótállási időé 10 volt. A nyertes ajánlat egyúttal a legolcsóbb is volt, a legdrágább ajánlatban 489,9 millió forint szerepelt.

CBFM- Józsefváros, Magdolna negyed

A Kerepesi temető (Fiumei úti sírkert) Magyarország egyik legrégibb sírkertje, mely összefüggően megmaradt. Európában az egyik legteljesebb „Nemzeti Panteon”, ahol a magyar történelem és kultúra nagy alakjai – politikusok, művészek, tudósok – nyugszanak. A síremlékek közül megkerestem néhány olyan ismert emberét, akik Józsefvárosban éltek, alkottak vagy valamilyen egyéb közvetlen kötődésük volt a kerülethez.

A főbejáraton átlépve s egyenesen tovább haladva az Árkádsor között jutunk el Jókai Mór (1825-1904) síremlékéhez. Jókai Mór élete során lakott Józsefvárosban.

Ha Jókai síremlékével szemben állunk tőle balra ill. jobbra találjuk Ady Endre (1877-1919) és Blaha Lujza (1850-1926) síremlékeit. Mikor az ember Adyra gondol, azt hihetné, hogy egy a költői nagyságához méreteiben is igazodó síremléke van, ezért talán másoknak is meglepő a magányos férfialak, amely Csorba Géza alkotása.

Blaha Lujza az egykor a kerületben álló Nemzeti Színház halhatatlan képviselője. Nyughelye hűen tükrözi színészi nagyságát. Síremléke Fülöp Elemér alkotása.

A 34-es művész parcella egyik sarkában találjuk Táncsics Mihály (1799-1884) nyughelyét, aki a kerületben élt és alkotott. Író, publicista s az első szocialista politikusok egyike. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, majd két évvel később innen is nősült, egy józsefvárosi csizmadia lányát Seidel Terézt vette feleségül. Egykori háza jelenleg is áll a Tömő utcában.

Utunkat a művész parcellában folytatjuk. Megannyi híres és halhatatlan személy sírját láthatjuk. A nevek, melyeket látunk, ha nem is minden esetben tudjuk pontos munkássá- gukat, ismerősen csengenek tanulmányainkból, illetve Budapest közterületeinek nevéről.

Reviczky Gyula (1855-1889) író, költő. Rövid élete egy részét Józsefvárosban élte le. Síremléke Gách István Lipót alkotása.

Babits Mihály (1883-1941) író, költő, irodalomtörténész, műfordító. A Reviczky utca 7-ben lakott és dolgozott 1916 és 1931 között. Együtt nyugszik feleségével Török Sophieval. Sírjuk Ferenczy Béni alkotása.

Egressy Béni (1814-1851) zeneszerző. Józsefvárosban élt és dolgozott. Sírja Jánosi András alkotása.

Heltai Jenő (1871-1957) író, költő, újságíró. Józsefvárosban élt. Sírja Borsos Miklós alkotása.

Karinthy Frigyes (1887-1938) író, költő, műfordító. Józsefvárosban lakott. Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc sírja Borsos Miklós alkotása. A háttérben Faludy György sírja látható.

A Művész parcellákban tett séta után ellátogattam a nemrég elhunyt Csécsei Béla és Horn Gyula sírjához is.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed