Ujhelyi mégsem indul az MSZP-elnökségért. (444.hu) 

Az önmagukat baloldalinak nevező pártok (MSZP, Pb, DK) hosszú ideje azzal próbálják megkülönböztetni magukat a Fidesz stb.-től, hogy ők „demokratikusak” (nem úgy, mint Magyarbasi rajongói).

1. Eközben egyáltalán nem foglalkoztatja őket az, hogy a baloldalisághoz ennek semmi köze. A baloldaliság ott kezdődik, hogy „minden parasztnak főjön tyúk a fazekában” — de ez még tényleg csak a kezdet.
2. Ehhez szorosan kapcsolódva egyáltalán nem foglalkoztatja őket az, hogy a magyar lakosságot (benne az ő célcsoportjukat, ha egyáltalán van olyan) ez a demokrácia-dolog egyáltalán nem érdekli. Havonta olvasnak erről valami közvéleménykutatást (köztük azokat, amelyeket ők maguk rendelnek meg, elvileg politizálásuk segítésére). Ezek monolit egységben mutatják ki, hogy az ő potenciális választóikat alapvetően két dolog érdekli:

• az anyagi biztonság és
• a létbiztonság (ennek döntő elemeként a közbiztonság).

Ami még a demokráciánál is kevésbé érdekli őket, az a jogállamiság — bingó!!! Igen, ez a másik kiemelt kérdés, amit Őfelsége ellenzékének pártjai tolnak — gondosan vigyázva arra, ne mutassák ki, hogyan és mennyiben befolyásolja a jogállamiság (jogbiztonság) azt a bizonyos létbiztonságot, ami oly fontos lenne.

3. Az a 20–25 %, amely a demokratikus működést azért mégiscsak viszonylag fontosnak tartja, többnyire a képzettebb, tájékozottabb emberek közül kerül ki. Ők azok, akik hajlamosak a pártlózungok és a valóság egybevetésére. Márpedig ha ezt megteszik, ellentmondásokra bukkannak.

3.1. Pártszavazás

1927-ben Sztálin javasolta Trockijnak, hogy tartsanak általános pártvitát, és azt szavazással zárják le. Intenzíven kampányolt, és a vitával párhuzamosan elkötelezett híveit nevezte ki minden olyan posztra, ahol, az „egyszerű párttagok” találkozhattak a „központ” képviselőivel. Tutira ment: ezt a munkát már a vitaindítvány előtt elkezdte. Eközben Trockij megelégedett álláspontjának kristálytiszta, ám nevezett „egyszerű párttagok” számára követhetetlen kifejtésével. Az átláthatóan és ellenőrizhetően lebonyolított pártszavazáson a 854 ezer párttagból 730 ezer vett részt. 724 ezren szavaztak Sztálin, 6 ezren pedig Trockij álláspontjára.

2009-ben(? — hoppá, ebben nem vagyok biztos) a közvetlen demokrácia intézményeit módszeresen leépítő MSZP átírta saját pártszavazásának szabályzatát úgy, hogy csak akkor lehessen érvényes, ha azon a tagok fele részt vesz.

2011-ben a párt belső pozícióiból a választási vereség után kiszorult Gyurcsány Ferenc pártszavazást kezdeményezett a visszatérését elősegíteni hivatott kérdésekkel. Intenzíven kampányolt; az ellenoldalnak nem volt érdemi mondanivalója.

A pártszavazáson kb. 9200-an vettek részt, és közülük mintegy 7400-an Gyurcsány álláspontját támogatták (én ellene voltam). A párt valós tagsága (a nyilvántartásokból pontosan meg nem állapítható módon) kevéssel 15 ezer alatt lehetett, a párt elnöksége azonban a szavazás UTÁN rajtaütésszerűen bejelentette, hogy a pártnak „31 200 tagja van”, tehát a szavazás nemcsak érvénytelen, de még az eredményességhez elvárt 25 % „igen” szavazat se jött össze. Magyarán: saját szavazásukat simán elcsalták.

3.2. Nem volt közgyűlés — akarom mondani, pártszakadás

Gyurcsányék az elcsalt pártszavazás után kiléptek az MSZP-ből (naná), és megalakították a DK-t. Az MSZP ezt nem ismerte el „pártszakadásnak”, tehát a pártvagyonból nem adott a kiszakadtaknak egy árva buznyákot se.

3.3. Mutyi

Volt egy ihletett pillanata az elmúlt tizenkét évnek: az, amikor a Magyarbasi ellen összefogó párok meghirdették a demokratikus előválasztást minden körzetben. Ekkor még utoljára elhittük, hogy jöhetnek más idők: megnyerik a választást, fél (na jó, egy) év alatt helyreállítják a jogállamot (beleértve az információs monopólium felszámolását és a közpénzből fizetett párthirdetések tilalmát, de most nem erről van szó), és egy viszonylag arányos rendszerben immár valódi választást írnak ki.

Az önmagukat demokratikusnak mondó pártok ehelyett villámgyorsan lepacsiztak, és öt-hatpárti támogatással indítottak jelölteket a valamennyire is számító körzetekben — olyanokat, mint például Tóth Csaba. Egy dolgot azonban teljesen egyértelművé tettek: azt, hogy a négy évet az eredménytől függetlenül ők bizony végig fogják ülni. Ennek a kb. kéthetes időszaknak a végén nyilvánvalóvá vált Magyarbasi újabb kétharmada — oly nyilvánvalóvá, hogy ezt maguknak a mutyizóknak is pontosan látniuk kellett (volna?).

3.4. Győzzön a jobbik! (Kis j-vel...)

Van olyan közvéleménykutató, amely az MSZP-t mostanra már 1 % alá méri. Az a néhány választó, akiket ez a párt még érdekel (pl. engem, merő nosztalgiából) ezt hajlamos vál- sághelyzetnek venni. Olyannak, amelyben összecsapnak a különböző koncepciók hívei, majd a felszámolást kerülni kívánók odaállnak a nyertes mögé kipróbálni, feléleszthető-e a szervezet — vagy jöhetnek a végelszámolók.

Ujhelyi István be is jelentkezett megújítónak. Némely elképzelését meglehetősen bohókásnak találtam, de hát én ugye nem vagyok érintett. De az meglepett, hogy visszalépett, mihelyst megtudta, hogy a párt ősbölényei Nemény András szombathelyi polgármester mögé álltak:

Két út közül kellett... választanom: a politikacsinálás helyett házon belül harcolok meg igazamért, és ezzel hosszú hónapokra a belső megosztott- ságot szítom, vagy levonulok a pástról.

Tehát:

• a vita nem politikacsinálás,
• az ember ne harcoljon meg igazáért (ha azt nem ismerik el ájult tisztelettel, le vannak szarva),
• a véleménykülönbség megosztottságot szít.

Ujhelyi visszalépése előtt Nemény (hivatalosan) nem jelentkezett be ellenjelöltnek, mert ő „sem akarta tisztségért zajló testvérháborúba sodorni zsugorodó szervezetünket”.

Tehát:

• ha egy tisztségért ketten indulnak (ráadásul eltérő koncepcióval!!!), az nem demokrácia, hanem az ujhelyi értelemben vett testvérháború,
• ha egy szervezet zsugorodik, ott össze kell zárni, senki ne pofázzon vissza feljebbvalónak — ha meg növekszik, akkor aztán végképp, elvégre a növekedés pontosan mutatja, hogy a feljebbvaló jól csinálja.

Mindezt annak jelzéseként, hogyan hiteltelenedtek el teljesen az önmagukat demokratikusnak nevező pártok.

Fügedi Ubul

*

Csak úgy eszembe jutott: Amikor alkalmazottja voltam az MSZP-nek (másodállásban a honlapcsalád olvasószerkesztője), egyszercsak behívott magához a főnököm, és gondo- san becsukta az ajtót.
— Te írtad azt a tanulmányt a Balternatívon a párt választási gyakorlatáról?
— Én.
— Gondoltam. Azok a dolgok vannak benne, amiket te szoktál mondani. Most egy darabig tartsd a szád: Hiller* nyomoztat a szerző után.

*Hiller István 2003-ban a párt egyik alelnöke volt, majd 2004-től 2007-ig az MSZP elnöke.