A mi Józsefvárosunk

222. Jártomban-keltemben 5.

2014. szeptember 08. - Amijo

02.jpgMég mindig a Kőris utcában
És akkor most ugyanarról, másképp. Megint a Kőris utca nyolc, de… A reménytelennek tűnő állapotú ház udvarában ott jártamkor a romok között egy kis „kertre” lettem figyelmes. Olyan kertre, ahol a gazda megtermeli a szükséges vitaminforrásokat (paradicsom, paprika, stb.), és kiskertjében a virágok is helyet kaptak, a szépségnek is hódolva.

A gazda 0,001 hektáron gazdálkodik, és igazi őstermelőnek mondható. Kiskertjében körbevezetett és részletesen elmondta, hogy a vetőmagról nevelt kis palánták, az égi és földi öntözés hatására, szépen hozzák a termésüket. A veteményest szerencsére csak ritkán kell kapálni, és a szüretelés is gyorsan megy, és gépesítés sem kell hozzá.

koris_o4.JPG

koris_o2.JPG

koris_o1.JPG

koris_o3.JPG

A képek jól mutatják az éppen szezonális paradicsom egészségesen piros színét, de az íze csak kóstolás után igazolta, hogy nemcsak szép, hanem finom is.

Körmendi Gábor Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr896680211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ultimahora1 2014.09.09. 12:47:54

Ezeket a feltételeket minden "régivágású" körfolyosós házban ki lehetne alakítani, ha lenne az önkormányzatnak egy jól átgondolt, koherens humánpolitikai programja. De nincs és ez már úgy jó hatvan éve, mintegy "haladó hagyományként" ivódott a korábban tanácsi, majd ennek struktúráit "zavartalanul" folytató önkormányzatinak nevezett zárványképződménybe.

E házakat ugyanis, társadalomlélektani vénával is bíró zseniális tervezőjük anno, minden ízében emberléptékű és egy épeszű rendtartás keretei között működni képes közösség számára tervezte meg, melyeken két világháború viharai sem vettek erőt. S most, a háborús pusztításéval vetekedő "békeidő," - mely jobb híján saját polgárait kezeli ellenségként, s "rendpárti" igyekezetében tisztes polgárait összemossa és ezzel kiszolgáltatja egy maroknyi, minden társadalmi formában létező bűnözőréteggel - EU-s milliárdokból egy csili-vili cifra paravánnal akarja elfödni a reménytelen pusztulás képeit.

Az ilyen kis zöld szigetek, mint a fenti, a soklakásos bérházak elvadult viszonyai között - ahol a reménytelen kiszolgáltatottság nem kerti zöldséget, de sivár pusztítást "teremM - a gátlástalan represszió és az egyes néprétegek végletes elszigetelődésének gyászos és zsákutcás hagyományát folytatja, melyet monomániás téveszméi folytán, vmiért sajátos "magyar hagyománynak" vél. Holott ha felszámolja az általa társadalomalattinak vélt népréteget, csak annyit ér el, hogy a meglévő "elitből," újabbakkal töltődik fel a társadalmi űr. A mai urak pedig ledönthetik, vagy ahogy finoman mondják, "eltávolíthatják" kortalanul érvényes gondolkodóink szobrait, ám szellemük annál elevenebben él. Vagy mondjuk inkább, hogy kísért?
süti beállítások módosítása