Télen egy jól sikerült eséssel szétvertem a térdemet. Februárban, amikor még mindig nem hajlott rendesen, elmentem vele a háziorvoshoz. Ott írtak egy beutalót. Felhívtam az illetékes ortopédiát; meg is kaptam a legközelebbi szabad időpontot: április 14-ét. Mondtam, hogy nemigen tudok ráállni a lábamra, és nagyon fáj; azt felelték, örüljek a közeli időpontnak, járhattam volna rosszabbul is.

Bicegtem tehát munkahelyre, piacra, ahova kellett, közben éreztem, hogy a térdem állapota egyre vacakabb. Na de felvirradt végre a nagy nap, az Ortopédia Napja, április 14. A rendelőben a doktor úr ránézett a papíromra (a térdemre még a vastag farmeron át sem), és így szólt: — Mikor is utalták be magát? Februárban? Hát akkor ha törés volt, az már úgyis összeforrt. MR-re írhatok magának beutalót, ha gondolja; úgy augusztusra. De ha fáj a térde, borogassa.

Mázli, hogy baromi gazdag vagyok és pillanatnyilag semmi másra nem kell a pénz, úgyhogy ezt hallva ötvenezer forintból, amiből egyébként papírrepülőket hajtogattam volna, másnap megcsináltattam magánúton az MR-vizsgálatot.

Óriási szerencsémre nem sokkal ezután beszéltem egy régi kedves barátnőmmel, akinek, mint kiderült, szintén térdműtéte volt nemrég, és ő elmondta, hogyan és kihez kell furmá- nyosan beutaltatnom magam. Sikerült is, nagy-nagy protekcióval, júliusra.

Ott aztán egy bűbájos és nagyon hozzáértő doktornő megnézte az MR eredményét, csó- válta a fejét, és addig keresgélt, amíg talált egy közeli időpontot a műtétre. Összevarrták, amit kellett, kikotorták a porc szanaszét kódorgó darabjait, lefarigcsálták a törött részek éleit és hegyeit. Harmad- és negyedfokú a porcsérülés – ez azt jelenti, hogy helyenként a csupasz csont van csak a térdemben, porc nélkül. Legalább hat hétig egyáltalán nem sza- bad terhelni. — Hát bizony — mondta a kedves doktornő a varratszedéskor — ezt nem most kellett volna műteni, hanem már nagyon régen.

Most itt bénázok fél lábon, ortézissel, mankóval, és arra gondolok, micsoda mázlista vagyok, hogy megúsztam az életre szóló sántaságot. Meg hogy az MR-vizsgálatokat is csak novembertől államosítják.

Borsi Vera

P.s.: Hónapokat várhatnak titkos nyilvántartásokban a betegek, hogy felkerüljenek a kórházi várólistára. (via Átlátszó)

Sokunknak gondot okoz, hogy mit kezdjünk az elromlott vagy elavult mosógéppel, számítógéppel, TV-vel, monitorral – és még sorolhatnám hosszasan. Eddig maradt az, hogy megvárta az ember az éves lomtalanítást, és – a lomisok legnagyobb örömére – kicipelte az addig kerülgetett kütyüket.

Most azonban elkészült Józsefváros szelektívtérképe, és a napokban fel is került az ittlakunk.hu oldalára. A térképen feltüntették az elektronikus hulladék gyűjtőpontjain kívül a különböző konténereket, használt sütőolaj gyűjtőpontokat, komposztálóhelyeket, lejárt gyógyszer gyűjtőhelyeket is – méghozzá a nyitvatartás idejével együtt.

Egy gonddal remélhetőleg kevesebb.

Tudom, tudom, ezernyi dolog van, ami fontosabb/érdekesebb egy éppen készülő gyalogátkelőnél, de nekünk – a környék lakóinak – ez bizony fontos, így aztán érdekes is. Mint korábban írtuk, a munkálatok két hete, július 10-én kezdődtek, a képek tanúsága szerint pedig most itt tartanak…

És amint az látható, nem csak gyalogátkelő készül, hanem új közvilágítás és jelzőlámpa is „beépítésre” kerül; egyúttal új járdaszegély és járdasziget épül, plusz rendezik az itteni zöldfelületeket is.

A projekt befejezésének határideje augusztus 24., de előreláthatólag augusztus 20-ig véget érnek a munkálatok. Addig meg már féllábon is kibírjuk… (Megj.: A képeket most nem mi készítettük, hanem Józsefvárosi Önkormányzata...)

LaMa

*

Az építési engedélyeket nem a kerület adja ki, az út fővárosi tulajdonú, a kerület annak érdekében, hogy mihamarabb legyen zebra beszáll a költségekbe. Régóta tart az egyeztetés a fővárossal és a közútkezelővel – életemben nem gondoltam, hogy egy zebra megtervezése és kivitelezése ilyen hosszú és költséges folyamat. De mindent megteszünk, hogy végre megvalósulhasson. (via Pikó András, 2022  májusa)

Szívügye a szelektív gyűjtés? Ha nem akar fizetni érte,
akkor egy karcolás se legyen a sörösdobozon. (HVG) 

Vajon mennyit kell majd utazni egy-egy ilyen automatához?

Van egyfajta sajátos bája annak a rendszernek, amelynek lényege, hogy minden eleme rosszabb, célszerűtlenebb és ezért drágább legyen, mint korábban. Mert a monopólium minden költséget elkönyvel és megfejel a haszonkulccsal. Az egészet pedig te fizeted.

Már Deák felismerte, hogy az efféle diktatúrák ellen az egyénnek nincs más eszköze, mint a passzív ellenállás. A rendszer bevezetésének pillanatában abbahagyom a dobozos italokat (heti kb. 10), és áttérek a rostos levekre. Ez van.

Fügedi Ubul

*

Környezetvédelmi célokra hivatkozva valójában egy újabb ágazat piaci újraosztása zajlik a hulladékgazdálkodásban. Az új rendszer egyelőre szinte átláthatatlan, a Mol leányválla- lata, a Mohu elfogadhatatlan ajánlatokat tesz a szektor cégeinek, a családi vállalkozások nem fogják sokáig bírni, ha nekik kell hitelezniük a Mol-leányt. (via HVG)

Ezúttal éppen a reálbérek csökkenésében vagyunk világelsők. És ezzel még az átlagot is ügyesen elhúzzuk. Magyarország előre megy!

A reálbérek éves változása az OECD-országokban (2023 első negyedéve)

Táborban sokat jártunk a Telekes-völgybe, Ördöggáthoz. Fölötte van az oldalban Csengőkút-zsomboly, ami ugyebár onnan kapta a nevét, hogy ha valaki behajít egy követ, akkor az sokáig pattog, és közben hangokat ad ki. Egy lejtős, nem túl nehéz lemászással kezdődik, majd átvált egy függőleges aknába, amihez kötél kell, tehát oda már nem men- tünk le. Ehelyett beültem a lemászós rész végén keresztben, és amikor már elég stabilan kitámasztottam magam, felkurjantottam, hogy jöhet az első. Így ügyesen megelőztük azt, hogy a fiatalok sokáig pattogjanak, és közben hangokat adjanak ki.

Attól tartok, hogy ennek a gazdasági lemászásnak az aljában nem ül nekünk keresztbe senki.

Fügedi Ubul

P.s.: Abszurdisztánban az MNB az egynapos kamat egekbe emelésével mesterségesen és naponta nagy ráfizetéssel tartja fönn a Ft árfolyamát. A világon szokásos napi kamat mellett a dollár bőven 400 Ft fölött lenne. Az árfolyam kizárólag politikai döntés kérdése és ebben a hektikus rendszerben az megjósolhatatlan.

Orczy úti zebra: megindul a munka. (Józsefváros Újság) 

Nem mondom, nehéz szülés volt, de most már biztos, hogy lesz gyalogátkelő az Orczy úton a Kőris utca torkolatánál. Ezzel véget ér egy évek óta tartó huzavona – és az itt zajló vesszőfutás a villamossíneken és az autóforgalmon át. Nagyon itt volt az ideje, nagyon kellett ide a gyalogátkelő meg a jelzőlámpa.

Hétfőn kezdődtek a munkálatok, a komolyabb rész július 14. és 16. közt következik. A szerződés szerint 45 nap alatt kell elkészülnie mindennek, a projekt befejezésének határideje augusztus 24., de előreláthatólag augusztus 20-ig véget érnek a munkálatok. Addig meg már féllábon is kibírjuk… (A képek ma készültek frissek, ropogósak.)

Mindenképp megjegyzendő, hogy Camara-Bereczki Ferenc (a terület önk.-i képviselője) 2019 óta tűzön-vízen át hajtotta, hogy legyen itt gyalogátkelő. Sokat kellett várni, de lesz.

LaMa

*

Az építési engedélyeket nem a kerület adja ki, az út fővárosi tulajdonú, a kerület annak érdekében, hogy mihamarabb legyen zebra beszáll a költségekbe. Régóta tart az egyeztetés a fővárossal és a közútkezelővel – életemben nem gondoltam, hogy egy zebra megtervezése és kivitelezése ilyen hosszú és költséges folyamat. De mindent megteszünk, hogy végre megvalósulhasson. (via Pikó András, 2022  májusa)

Emléktáblát avattak Józsefvárosban a meggyilkolt
Somogyi Béla és Bacsó Béla újságíróknak. (Mérce) 

Kedden újabb emléktáblát avattak fel a kerületben. Ezúttal Somogyi Béla, Bacsó Béla, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Népszava emléktábláját állította helyre az önkormányzat a Tolnai Lajos utcában.

Itt, a Tolnai Lajos utca 4-10. szám alatt működött 1907-től a Népszava szerkesztősége és az SzDP titkársága. Innen indult el 1920. február 17-én Somogyi Béla és Bacsó Béla, a Népszava felelős szerkesztője és újságírója, akiket az Ostenburg-különítmény tagjai elhurcoltak és meggyilkoltak.

LaMa

Az egészen alap-alapfokú gombaismeret alap-alapelveként azt igyekeztem megértetni az ifjúsággal, hogy háromféle gomba létezik. Vannak azok, amelyeket ismerünk, és tudjuk, hogy ehetőek — ezeket hazavisszük és megesszük. Vannak azok, amelyeket ismerünk, és tudjuk, hogy mérgezőek. Meg vannak azok, amelyeket nem ismerünk (ebből van a legtöbb). Ezeket nem visszük haza és nem esszük meg.

Az első kategória egyik alapfajtája a keserűgomba. Vastag, fehér kalapja és tönkje mellett — ami a legfontosabb! — fehér teje te(l)jesen eltéveszthetetlenné teszi. De azért az ifjaknak meg is kellett kóstolniuk. Az a csípős íz nehezen felejthető... erről kapta a nevét, ugyi. De ha az ember vékonyra szeletelve alaposan átsüti, olyan lesz, mint a csipsz. Annyi plusszal, hogy még gombaíze is van.

A gyertyános tölgyesben a keserűgomba közönséges. Ráadásul hosszú a szezonja és a helybéliek nem gyűjtik, tehát a bemutató szinte sosem maradt el. Csak Károly utasította el, hogy megkóstolja — márpedig ő gombát nem eszik, és punktum.

Mígnem egyszer Szőlősardón*, ahol javában sütögettem a tájékozódási gyakorlaton gyűjtött gombákat, egy csillogó szemű tökmag (lehetett tán nyolc éves) oda nem rohant hozzá.

— Nézzed, miket lehet itt enni! Tessék, neked adom. Ugye, milyen finom?

Csillogó szemű kisgyerekeknek nem kezdjük el magyarázni, hogy márpedig mi gombát nem eszünk. Szájába vette hát, és majszolgatni kezdte. A következő percben egy lábujja csücskéig felháborodott Károly tűnt fel mellettem a tűznél (volt vagy harminc fok árnyékban, nekem meg raknom kellett és sütnöm kellett; úgy kivoltam, mint az, aki nagyon kivan).

A Degenfeld-palotaként ismert 3 emeletes sarokház (Puskin utca 24. – Bródy Sándor utca 14.) gróf Degenfeld-Schomburg Imre megbízásából 1872 és 1874 között épült; Ybl Miklós tervezte, kivitelezője pedig Weschelmann Ignác volt. A ház azonban valójában két épület- ből áll – két udvarral, de átjárással: egy főúri palotát és egy kevésbé fényűző bérházat.

(Képek: Hanti Vilmos FB-oldala, ott további képek láthatók.)

Most – másfél évszázad után – csodaszépen megújult a Puskin utca felőli bejáratának mozaikpadlója, érdemes megnézni (Megj.: Degenfeld-Schomburg Imre vejének, Tisza Kálmánnak innen az otthonából nem kellett messze mennie a képviselőházig…)

LaMa

Olyan hangulat alakult ki, hogy a legártatlanabb kérdésben is célszerűnek tűnt Orbán mellé állni. Orbán felemelkedéséről, orosz fordulatáról, a rendszerváltás elbukott generációjáról és az ellenzék szerepéről kérdeztük Szelényit. (Telex) 

Ezt az interjút egyszer már megosztottam, de most újra megosztom itt is, mert minden szava arany. És azért is, mert megint nagyon felment a vérnyomásom egy magát az ellenzék ellenzékének szerepébe pozícionáló megmondóember agymenésén, aki persze az esetek legnagyobb részében csak az ellenzéket tudja ekézni, mert persze a kormány- oldal körül a dolgok alapvetően rendben vannak, és a magyar jogállamiság is köszöni, jól érzi magát, csak kéretlen tengerentúli demokráciaféltés van, meg "ámneszti internesönel hángöri".

A rendszerváltás után a pártközi küzdelmekben hamar elmúlt az elköteleződés a demokrácia tökéletesítése iránt. Nagyon súlyosnak találom, hogy a kétezres évekre újjáéledt a moralizáló, polarizáló politika, ahol mindkét fél azt gondolta, hogy neki jár az ország vezetése, mert a másik az ősellenség. Ez rendkívül romboló a demokratikus kultúrára nézve. Az új politikai generációnak ezt másképp kell csinálnia. (Fotó: Bődey János / Telex)

Nos. Szelényi Zsuzsanna Telexen megjelent interjújából többet meg lehet tudni az Orbán-rendszer lényegéről, mint a fentebb hivatkozott, néven nem nevezett megmondóember 10 másik "elemzéséből". Én ezt az interjút kötelező olvasmánnyá tenném.

Marosán Bence Péter