Szombaton, azaz tegnap lezajlott az ötödik alkalommal megrendezett Üres Lakások Menete, ahol több lakhatásért és a kirekesztés ellen küzdő civil szervezet vett részt, és persze én is. A menet a Mátyás térről indult, az olyan 4-500 fős (a Népszabi szerint közel ezerfős) tömeg a Pollack Mihály térig, a Bródy Sándor utcáig vonult. Közben megálltunk a Magdolna utcában, ahol a legutóbbi kilakoltatás történt, majd a résztvevők feliratokkal üzentek az önkormányzat épületének rácsain a polginak, Kocsis Máténak.

Megjegyzendő, hogy a Fővárosban minden tizedik, azaz majdnem 4000 önkormányzati lakás áll üresen. A VIII. kerületi lakásgazdálkodás különösen igazságtalan, az elmúlt évek lakáspolitikai lépései mögött egyértelműen az a szándék húzódik, hogy az önkormányzat kiszorítsa a városrészből a szegény embereket.

Az AVM közérdekű adatigénylésének eredménye azt mutatja – tudta meg a nol.hu –, hogy a fővárosi kiadott lakások felét (53,7 százalék) adják ki szociális alapon, de ez a József- városban és a Terézvárosban a legalacsonyabb (9-9 százalék). És miközben új lakások nem épülnek, az elmúlt másfél évben 400 önkormányzati lakás szűnt meg.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

(A képeket – meg még egy párat – nagyobb méretben feltettem az fb-oldalamra is.)

***

A lakásgazdálkodási anomáliát jól tükrözi, hogy a Józsefvárosban 2014 januárja és 2015 júliusa között 454 végrehajtási és 305 lakáskiürítési eljárást kezdeményeztek, a minden- napos kilakoltatások következtében 100 család vált hajléktalanná – ezért is rendezték itt az Üres Lakások Menetét.

Erőszakkal rángatták el a civileket, hogy kilakoltathassák az agytumoros asszonyt. Ennél a mondatnál nem lehet jobban kifejezni, milyen volt a hangulat a Magdolna utcában – írta a 24.hu. Röviden: tegnap – egy nappal a kilakoltatási moratórium előtt – kilakoltattak egy beteg házaspárt gyerekestül, mindenestül a Magdolna utca 10-ből.

A végrehajtó egy tucat rendőrrel érkezett, akik elvonszolták a harmadik emeleti lakás ajtajából az élőláncot alkotó civil aktivistákat. A lakhatásért küzdő A Város Mindenkié Csoport tagjai közül tíz ember ellen indult eljárás, bevitték őket a nyolcadik kerületi rendőrkapitányságra.

Fotók: 24.hu / Neményi Márton

Az origo.hu tudósítása szerint a Polgármesteri Hivatal egy bírósági ítéletre hivatkozva "nem hajlandó eltekinteni" a kilakoltatástól, csakhát érdekes módon ezt a bírósági ítéletet éppen a hivatal kezdeményezésére hozták. A család tartozása 1,2 millió forint, a lakbért már tudják fizetni, de a tartozást csökkenteni még nem. A család azt állítja, hogy nem von- ták be őket az adósságkezelésbe, ellentétben az alpolgármesterrel, aki azt nyilatkozta, hogy a család nem fogadta el a segítséget. És Sára Botond párás szemekkel azt is elmondta, hogy az önkormányzat senkit nem akar utcára tenni, és többször is felajánlották segítségüket.

Lószart, mama! Annyit tettek meg, hogy az önkormányzat felajánlotta a családnak, hogy

a szülők a családok átmeneti otthonába, fiuk pedig a gyermekek átmeneti otthonába költözzön.

Szégyen és gyalázat!

Holnap Üres Lakások Menete és tüntetés a méltó megélhetésért a Magyar Szegény- ségellenes Hálózat és A Város Mindenkié szervezésében! (Ezt meg még tessék elolvasni a Népszabin, szó van benne sok mindenről, többek között arról, hogy a bérlakásokban élő hátralékosok sorra kapják a bírósági felszólítást a lakások kiürítéséről.)

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

***

Egy biztos, a kerület – miközben egyre csak újjáépül – nem tétlenkedik: a Corvin sétány program utolsó ütemének keretében lebontandó önkormányzati bérházakból például már számos családot kilakoltattak, az ottmaradók közül pedig korántsem mindenkivel kötnek tisztességes megállapodást. Gyakorlatilag ugyanez történik a Magdolna Program keretein belül, pedig a programnak éppen a szegény emberek tartós lakhatását kellene biztosítania. Az Orczy negyedben is felgyorsultak a kilakoltatások a Ludovika projekt keretében felépí- teni tervezett épületek "terepének" előkészítésére. (AVM)

Előző, pár napja íródott Korrepetálás plusz (1) című posztunkhoz érkezett az alábbi hosszabb írás kommentként Budaházy Gusztávtól. Mi most nem is szaporítanánk tovább a szót, tessék szíves lenni itt lentebb elolvasni. Aztán szabad elgondolkodni. Is.

***

Azt hiszem, nincs egyetlen ember se közöttünk, aki örülne, hogy a sokmilliárdos MNP projekt, mára egyet jelent a legendás orosz kormányzósági elöljáró nevével, s az MNP rövidítésre kiötlött változatok – Magdolna Neve: Potemkin vagy a Magyar Nemzeti Patyomkin-program stb. – mára, a fékeveszett pazarlás és a gátlástalan korrupció szi- nonimája lettek.

S persze megtisztelő, hogy az "amijo" az én szerény észrevételeimet is figyelemre méltatja a Program különféle hiányosságait és mulasztásait bemutató sorozatában, azonban - lévén kifogásaim nemcsak épületfelújítási jellegűek – most arra vetemednék, hogy a már álta- latok is idézett augusztusi kommentemet teljes egészében idemásoljam, s talán elhiszitek, hogy nem holmi narcisztikus szándékból.

Íme: "Remek kezdeményezés! A méltó folytatás viszont az lenne, ha ez a feltáró folyamat a házak belső állapotaira, sőt, a lakhatás és az életkörülmények, még az utcainál is zilál- tabb viszonyaira is kiterjedne. Lehetne a címe, mondjuk: Jöjj és láss."

Ezúttal – rossz szokásomtól eltérően – nem fejteném ki bővebben azt a fenti jegyzetemben is jelzett meggyőződésemet, hogy minden épületfelújítási mulasztásnál és következetesen elsinkófált karbantartási munkálatnál mérhetetlenül többet nyom a latban az a materi- álisan fel nem mérhető, de a jelen emberi élhetőségére végzetesen kiható mulasztás és a bizonytalan jövőt illető teljes kilátástalanság, amelyet a Projekt szerves részeként előirány- zott szociális program lakhatási vonatkozásainak teljes mellőzése és negligálása jelent. Ennek megértése és szakszerű felmérése regionális szinten, ma a legfontosabb – ki merem mondani ezt – sorsfordítóan fontos politikai kérdés is.

Vaknak és süketnek kell lenni ugyanis ahhoz, hogy – ahelyett, hogy konkrét emberi viszonyokat és élethelyzeteket meghatározó szakpolitikai kérdések megoldására koncentrálnátok – az uralkodó párt által gumicsontként odavetett témákon kérődztök szakadatlan. És nem csaptok le azokra a problémagócokra, melyekre adandó válaszaitok- kal, igenis, valódi vonzódásokat tudnátok életre hívni, olyan, számotokra érthetetlenül passzív rétegekben is, melyek most óhatatlanul és – számotokra – érthetetlenül és "önként" rohannak populista demagógia karjaiba. 

Ma ugyanis – szinte kínos őszinteséggel – egyebet se hallani ellenzéki szájakból, hogy "nem és nem értjük a százszor becsapott nép passzivitását, s azt, hogy mégis, ugyan mér tagadja meg a bizalmát tőlünk!" Nos, a nép – lehet, hogy bár látszólag értetlen, s olykor néha "faragatlan" is, de – nem hülye, s bár nem is "kezes bárány," és nem is "gyermek," de lelke mélyén, ha tompa hittel is, de a megváltásra vár.

Fel kéne már fognotok uraim, hogy számotokra – pláne, itt a józsefvárosi pampákon – nem a "nagypolitikai kérdések" vég nélküli taglalása, az azokon való finom, malíciózus nyelvköszörülés és a morálfilozófiai elmélkedések terepe a járható út, hanem a minden- napi praxis kétszerkettő józansága, az, amely konkrét emberek konkrét problémái- nak felkarolásával, az egyetlen lehetséges és célravezető regionális politika útját járja. Azt, amely – akár az ér az óceánba – egészséges édesvizet ad a nagypolitika országos tengeré- hez, hogy ilyen, kissé dagályos hasonlattal mutassak rá azokra a helyzetekre, melyek, még a mi fertályainkon sem oly ritkák, mint hinnétek. Olyanokra gondolok, amilyenek különben sztem számotokra is kínálkoztak már egyszer-egyszer, s melyeket kicsinyes belharcaitoktól elvakulva s kancsal kabinetpolitikusaitoktól vezettetve, inkább hagytatok a vezető párt demagóg malmain ledarálódni.

Aki egyébként kíváncsi ezekre, az úgyis tudja miről beszélek, és nemcsak az én kis jegyze- teimből. Aki meg nem – nos, annak nem is szól ez a némileg túlburjánzó elmélkedés.

Budaházy Gusztáv

Még augusztus közepén – amikor a polgi Orczy-negyedhez kapcsolódó korrepetálását megkezdtük – Budaházy Gusztáv egy kommentjében szolidan megjegyezte, az is megérne egy misét, hogy a Magdolna Negyed Program III. során lelkendezve mutogatott, megújult homlokzatú, ámde belül rohadó házakat is bemutathatnánk. Igaza volt.

Itt van például a Szerdahelyi utca 11. szám alatti négyemeletes bérház. Szó se róla, tényleg csodaszépen megújult. Kívül. A homlokzata. Aztán ha átlesünk a szomszédos foghíjtelek kerítése felett (bemenni a házba ott jártunkkor nem tudtunk), ezt látni:

Józsefváros megújul? Így?! Patyomkin* herceg párás szemekkel és büszkeségtől dagadó kebellel tekintene mai, legnagyobb élő józsefvárosi tanítványaira…

(A képeket nagyobb méretben – meg még pluszba párat – feltettük fb-oldalunkra is, ott elérhetők teljes „szépségükben”. - a Szerk.)

*A Patyomkin-falvak olyan állítólagos "ál-falvak” voltak, melyeket Grigorij Alekszandro- vics Patyomkin miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt. Úgy tartják, Patyomkin, aki a hadjáratot vezette a Krím-félszigetre, falusi házak homlokzatait állíttatta fel, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.

***

Még tavaly szeptemberében került fel a Hír24-re egy videóriport (sajnos ma már nem elérhető), miszerint a Szerdahelyi utca 11. szám alatti 1910 körül épült, négyemeletes bérházat – mint Báthory Róbert riportjában is elhangzik – felújította az önkormányzat, csaknem 28 millió forintból. De csak a homlokzatot és a bejáratot, magához belül a házhoz érdemben hozzá sem nyúltak. (A Hír24 videója helyett azért itt van egy ”leszakad a plafon” videó az egyik lakótól a 8ker fb-oldaláról).

A Város Mindenkié és Magyar Szegénységellenes Hálózat a múlt héten hirdette meg az ‎5. Üres Lakások Menete és TÜNTETÉS a méltó megélhetésért. Merthogy „Csak Budapesten több ezer ember kényszerül az utcán vagy saját maga építette kunyhóban élni. Ráadásul Budapest nagy részén büntethetik is a fedél nélkül élő embereket. Eközben a piaci lakbérárak olyan mértékben emelkednek, hogy immár a kenyérgondokkal nem küzdő lakosok nagy része is saját bőrén érzi a felelős, szociális lakáspolitika hiányát.

A Magyar Szegénységellenes Hálózat és A Város Mindenkié, hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek érdekvédelmi csoportja ezért ebben az évben összefogva, közösen rendez tüntetést október 17-én, szombaton 11 órától a Mátyás téren, A szegénység elleni küzdelem világnapján. Megfizethető lakhatást, méltó megélhetést!”

Budaházy Gusztáv megjegyzése a fentiekhez:

Természetesen én is ott leszek, de a tüntetésen kívül jó lenne már egyszer pontosabban is definiálni az üres lakások fogalmát is. Ami az én szűkebb területemet, az önkormányzati lakásokat illeti, állítom, hogy teljes a zűrzavar. Az önkori ugyanis nemcsak az üres lakások számát adja meg pontatlanul, de – csak az elmúlt 10 évet véve alapul – még a teljes bérlakásállomány tekintetében is ezres nagyságrendbeli(!) eltérések vannak az egyes évek kimutatásai közt. (Szolgálhatok e téren pontos adatokkal is.)

Az üres lakásokról pedig – melyek definiálatlan fogalma és mibenléte amúgyis a rónán felködlő délibáb "szubsztanciájához" hasonlatos inkább – most csak annyit, hogy csak a közvetlen környezetemben több tucat olyan lakásról tudok, amelyek, bár lakottként vannak nyilvántartva, de ténylegesen 10-20 éve (!) üresen állnak, vagy – a vagyonkezelő tudtával – jogellenes bérleményijog-halmozó lakásüzérek által, többnyire kocsma-diszkó-drogtanya-bordély üzemmódban fungálnak.(Ezek lennének – többek között – az ún. diszfunkcionálisan használt/működtetett lakások, melyek létéről az önkori tudni sem akar. Pontosabban bevallani nem hajlandó, mert a lakbért azért beszedi, az egyébként soha ott nem lakott "bérlőtől" is, aki egyébként e lakásokat "továbbalbérletesíti." És ez még csak az egyik ága e belterjes üzleti szférának...)

Ezért az üres lakásokról közkézen forgó adatok – felelősséggel állítom ezt – egy hajítófát se érnek, hisz egyedül a józsefvárosi bérlakásdzsungelben több üres és diszfunkcionálisan használt lakás van, mint amiről – pl. a Habitat – egész budapesti viszonylatban beszél. Nem kéne egyszer ennek is egy misét szentelni?

Mindenesetre, jövő hét szombaton a Mátyás téren találkozunk!
CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

***

És ha esetleg valakinek mindez nem elég, itt van még ez is A Város Mindenkié blogról: Kilakoltatási hullám Józsefvárosban: Az önkormányzat elüldözi a szegénységben élőket - Sára Botond józsefvárosi alpolgármester a napokban azt nyilatkozta, hogy „a kerületiek lakáshelyzetének javítására mindig is kiemelt figyelmet fordított Józsefváros önkormányzata” – pedig a valóság inkább az, hogy a lakáspolitikát az önkormányzat a szegénységben élő kerületiek elüldözésére, megbüntetésére használja. A városvezetés szándéka egyértelműen a szegényebb lakosság kiszorítása és megrendszabályozása: míg a kerület arculatváltása és felújítása egy újonnan bevonzandó, módosabb lakosságnak szól. Ebben a folyamatban a kerületi lakásgazdálkodás kiemelt szerepet játszik.

Jó, jó, kicsi csoda, de akkor is csoda. Legalábbis a mi szerény (és romos) körülményeink között annak számító, és eddig nem igazán tapasztalt dolog történt – igaz nem most, ebben a pillanatban, hanem szeptemberben. Csak eddig nem volt időm megírni...

Ugye még augusztusban lefutott itt a blogon a polgi Orczy-negyeddel kapcsolatos korrepetálásának első négy leckéje (azt azért remélem, hogy annak még lesz folytatása!), nem túl szívderítő képekkel.

De! Pár héttel később, szeptember elején/közepén az Orczy útról huss!, egyszer csak eltűnt az ezer éve ott rohadó kanapé, egyúttal szépen kitakarították a füves részt a Visi és a Kőris utcai közti szakaszon. Eltűnt a szemét, eltűnt az addig ott heverő, szétdobált mindenféle. (Na jó, a Visi másik oldalán, a szemetes mellett még maradt ez meg az, de ne legyünk elégedetlenek, mert: kis lépés ez a kerületnek, de nagy ugrás az emberiségnek…)

Előtte meg, szintén olyan szeptember eleje környékén a Diószegiben láttam – méghozzá azon a héten többször is! – hogy összeszedték és elszállították az itt szintén megénekelt lomokat a járda mellől.

Csoda történt, vagy mi?

LaMa

***

Ja, és még valami: gondolom a Nyájas Olvasónak is feltűnt, hogy ma megint vasárnap volt. Ugye mindenkinek eszébe jutott a KDNP?

"Örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja hat fekete-afrikai fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással.” (Pósán László, Fidesz)

Aztán az ember szépen beáll Obama és a felesége közé, s rémült arcot vágva lefotóztatja magát. Mára ennyi, különben is október van.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

***

A Sajátos Nézőpont Intézet reprezentatív felmérése szerint Orbán Viktor magasabb. A válaszadók 87%-a szerint Obama néger, 23%-nak nincs véleménye, ezért szeretne nemzeti konzultációs segítséget kérni. (Konok Péter)

Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

A múlt hét pénteki, migrációról szóló szegedi konferencián a polgi, Kocsis Máté is részt vett. Előbb a VIII. kerület, majd az ország, az Európai Unió és a világ kérdései kerültek terítékre. Röviden: a II. János Pál pápa téren újra rend van, ez viszont az EU-ra még koránt sem igaz, habár Orbán Viktor hat pontjából ötöt már elfogadtak az uniós vezetők – minderről a szegedma.hu tudósít*. (Szerk.: ez utóbbihoz azért ajánlanánk elolvasásra ezt is: Orbán Brüsszelben - hatból semmi.)

A Pápatéri rendhez mondta Kocsis Máté: „Egy polgármesternek el kell döntenie, hogy mikor kell beszélnie a valóságról, majd mikor cselekednie. Végül plusz takarítással, rendészeti erőkkel és szociális feladatok ellátásával (például: mobilvécék telepítése) sikerült megoldani a problémát, a tér mostanra ugyanolyan szép, mint korábban. A helyi lakosok örültek, hogy történt valami, míg egyes újságírók szerint a probléma nem is létezett. Ez utóbbira azt válaszolom: lehet aranyos ötéves kislányokról képeket készíteni, de ez nem a valóság”.

És ezzel máris újra indexre, bocs’ Indexre kerültünk. Illetve nem is mi, hanem a polgi: Kocsis Máté szerint újra rend van a II. János Pál pápa téren. A poszt szerint azonban Kocsis Máté most is megnézhetné a valóságot a téren. Egy olvasójuk (Szerk.: szerintünk különben a 8ker olvasója) küldte ezt a fotót az ottani játszótérről. Igen, az ott az, aminek gondolja. A másik képen pedig egy döglött szárnyas látható – jegyzi még meg a szerző.

Azt meg csak így a végire mi jegyeznénk meg, hogy Weöres Sándor tévedett: Majomország nincs messze.

***

* Telleredézéshez: még júliusban az Echo Tv Mélymagyar című műsorában Kocsis Máté kifejtette a menekültekkel kapcsolatos mélymagyar gondolatait: “Itt alapvetően territori- ális ösztönökről van szó. Ez a mi hazánk, a mi országunk, szeretjük, sokat dolgozunk érte. Természetesen idejöhet mindenki jó szándékkal, volt erre példa Fejér megyében, a görögökkel. Tehát Magyarországnak van ebben gyakorlata. A magyar ember, jófej nép vagyunk, de nem erről van már szó. Megy a vicceskedés most az interneten, hogy példá- ul Teller Ede is bevándorló volt, csakhogy akik ülnek a hajón, azok nem Teller Edék.”

Borús, esősnapi utózönge A mi kráterünk poszthoz: ilyen jelenleg a Karácsony Sándor utcánál a Teleki téri buszmegálló. Pedig most nem volt vihar, se árvíz, se monszun, ez csak a szürke hétköznapok kerületi valósága. A minden sarokra kihelyezett Józsefváros újjá- épülését hirdető dicsőség-táblácskák ellenére.

A képek tegnap készültek. És nem azért mondom, de attól tartok, hogy – mint a koszt és a szemetet pl. az Orczy-negyedben – ezt sem lehet a „népvándorlókra” fogni. És ha már erre jártam itt van még egy mai hír esőileg, beszakadásilag és újjáépülésileg: Beszakadt az út- burkolat a Bérkocsis és a Bacsó Béla utca sarkán, mert alámosta az eső.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

Asszem, az a "jegyzékváltás," ami köztetek zajlik, mélyen jellemző a mai, tágabb értelemben vett ellenzéki magatartásra is. Csupa személyeskedés, rejtett, jórészt csak a bennfentesek számára érthető célzások, oldalvágások, melyek alig-alig képesek leplezni a valódi, súlyos kérdésekről szóló mondanivaló hiányát. Olyanok, melyekkel a politikusok, de a regionális területek képviselői is csak akkor foglalkoznak, amikor a konkrét megol- dásra váró ügyekről nincs érdemi mondanivalójuk.

Igen, nem elsősorban a nagypolitikai értelemben vett, elvi jelentőségű "nagy sorsfordító kérdésekre" gondolok elsősorban, hanem azokra, amik pl. a fenti posztban (lásd.: Virág nyílott 10.) vázolt – személyes megjegyzésekkel is kísért – jegyzőkönyvszerű beszámolóból is kiderül. Íme, csak néhány azokból, amelyek – minden ismertető vagy jegyzőkönyv ellenére – tele vannak érthetetlen, csak beavatottak számára követhető részletekkel, összefüggésekkel.

Idézek a fenti, Virág nyílott 10. ismertetőből: "Magdolna negyed III.-hoz kapcsolódó döntések meghozatala: érdemi hozzászólás nincs, a többség megszavazza." Vagy egy másik, csak úgy kapásból: "Erőss reagál, a lakosságcserére kérdez rá, javasolja, hogy 30 lakást biztosítsanak a dolgozóknak." És még egy: "Pintér Attilát érdekli a lakások állapota, valamint az igénylést benyújtható dolgozók létszáma, az elosztás elve, ill. hogy készült-e előzetes felmérés."

Hát uraim! Ha csak a most átabotában kiragadott három kérdéssel kapcsolatos sorozatos elhallgatásokat és mellébeszéléseket kottáznánk le – melyek mögött a Hivatalnak  több- szörösen felróható, súlyos és tartósan akut problémahalmazok rendezetlenségéből fakadó válságos állapotok okai húzódnak meg – hát a kétszer ennyi karakter se lenne elég hozzá.

Ezért most röviden, csak e találomra kiragadott háromról szólnék néhány célzott szót. A Magdolna III.-ról a legkönnyebb, arról már itt is elég sokat írtam. De hogy senki civil aktivistának és más, ez ügyben jártas közszereplőnek ne okozzon maradandó hiányérzetet az, hogy egy városrehabilitációs "modellkísérleti" program folyamatosan negligálja az élet- és lakhatási körülményekkel kapcsolatos, az előírt szociális programminimumban teendő lépéseket, miközben kitartó következetességgel, személyeket érintő kabinetkérdések háttérvilágát tárja fel, az egyre érthetetlenebb számomra.

És igen, a "lakosságcsere" egyre enigmatikusabbá váló kérdése is, melynek lényege és tényleges mibenléte – bár történtek benne kósza kérdésfeltevések – miután e kérdés nem lett épp a Komássy által is felvetett, régóta megoldatlan üres és rendezetlen jogviszonyú lakások tágabb összefüggésrendszerében is vizsgálva, máig csak az önkori által mesterségesen keltett ködbe vész. És persze, a jobbikos képviselő által felvetett probléma is rejt néhány olyan kérdést, mely régóta kísért a máig megoldatlan bérleményfelmérési anomáliákkal kapcsolatban. Annyi bizonyos viszont, hogy a jelenleg 4807-es számban megállapított bérlakásállomány üres- és diszfunkcionálisan használt lakásairól és a benne lakók különféle jogállási minéműségeiről, máig nincs fogalma az önkormányzatnak. 

A Jobbik javaslatára visszatérve – amely a lakások belső állapotát szinte kizárólagos szociális értékkritériumként kezelné – olyan, ezzel összefüggő, de a bérbeadó terhére felróható mulasztások számonkéréséről, mint a kötelező állagmegóvás, a törvényileg előírt közegészségügyi rendtartás vagy a lakhatás, szintén törvényileg megkövetelt, az épített és a humán környezetre egyaránt vonatkozó előírásairól, egyszerűen "megfeledkezik." Amin persze - ismerve a pártnak a jogállamisággal és az ebből eredő "szegénypolitikájával" kapcsolatos álláspontját – egyáltalán nem csodálkozunk. A "lakáskommandók" ugyanis, mint mondottuk, a bérbeadó mulasztásait, a nedves-nyirkos falak, a tönkrement nyílászárók és a felújítási munkák hiányosságai tekintetében is figyelmen kívül hagyták. Az így kiállított "bizonyítványok" viszont gyakran fontos – a lakóra nézve súlyos hátrányt jelentő – szerepet játszottak a bérlő további lakhatási kondícióinak megítélésében. E  metódus bevezetése és jórészt kidolgozása is a Jobbik javaslatai alapján történt. A "féloldali jogfogyatkozásban" szenvedő rendeletekkel és főképp azok gyakorlati megvalósítása során elkövetett önkényeskedő intézkedésekkel szemben – tudomásom szerint – eddig érdemben senki se lépett fel.  

Persze számos, a képviselő-testületi ülésen is fel-felbukkanó, tartósan súlyos problémát nem érintettem most. És azt se vonom kétségbe, hogy számos részkérdésben nemcsak a képviselők, de ti, többé-kevésbé befolyásos személyiségek is hallatjátok a hangotokat. De nem mindegy az, hogy olyan, az egész rendszer működését meghatározóan befolyásoló problémák maradnak említetlenek, mint amiket itt most kiragadtam, vagy az, hogy ezek helyett, néhány rendeletmódosító javaslat szépségflastromával próbáljuk a súlyosan sérült organizmus szakadozó testét összefoltozni. "Amíg a templom romokban áll, ne a keresztet akard fényesíteni!"

Budaházy Gusztáv

*Az írás eredeti formájában kommentként érkezett a Virág nyílott 10. poszthoz. Itt és most – a korrekciók mellett – némi bővítmény is került a szövegbe.