Az össznépi internet java.
Délelőtt 9 órakor készültek a fotók. Valaki barbár módon az akadálymentesített járda mellett parkolt le a Homok utca és Kisfuvaros utca sarkán. Mint a képeken is látható a gyalogosoknak csak az autót nagyívben megkerülve lehetett a járdára feljutni.
A legnagyobb meglepetésemre egy rendőrautó érkezett a Homok utcából, majd szintén jó széles ívben – majdnem a túloldali járdát súrolva – intézkedés nélkül kihajtott a Népszínház utcába.
(via Facebook, Strausz Éva)
Varsóban összecsaptak a rendőrökkel
az abortusz szigorítása ellen tüntetők. (via 24.hu)
Lengyelországban szerdán lépett hatályba az az októberi alkotmánybírósági döntés, amely szerint nincs összhangban a lengyel alaptörvénnyel a terhességmegszakítást beteg magzatok esetén megengedő előírás. A döntés óta folyamatosak a tüntetések Varsóban és más lengyel nagyvárosokban. Nos...
Az abortuszról folytatott vita lényegét tekintve meggyőződésem szerint soha nem folyt másról, mint a Nő Teste fölötti uralomról. Nem az élet védelmét, hanem uralmi szem- pontokat szolgált az abortusz tiltása.
Nem változtat ezen az semmit, hogy időnként nagyon lelkesen nők is tiltakoznak az abortusz ellen, és követelik annak törvényi tiltását. A történelem bővelkedik azokban a példákban, amikor az elnyomottak lelkesen azonosultak elnyomóikkal, és önként is az életüket adták azért, hogy fenntartsák azt a rendszert, amely őket is elnyomja.
Azt, hogy az abortusz tiltásakor nem az élet védelme a cél, hanem a nő fölötti uralom stabilizálása, semmi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy az életnek ez a lelkes védelme a gyermek megszületéséig tart. Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek elhagyta anyja méhét, már közömbössé válik, ha éhezik a család, ha éhezik a gyermek, ha hajléktalanná válnak, mert képtelenek fizetni a közüzemi számlákat, vagy ha konkrétan a gyermek éhen hal.
Nos, tessék olyan világot teremteni, amelyben minden ember számára biztosítottak az emberhez méltó élet *anyagi* feltételei *is*. Akkor talán nem lesz annyi abortusz.
Marosán Bence Péter
P.s.: A posztban szereplő, valóban nagyon sarkítottan megfogalmazott állítást minde- nekelőtt arra értettem, hogy a politikai térben a markánsan abortusz-ellenes hangok és törekvések milyen célokat és érdekeket szolgáltak – véleményem szerint – *valójában* mindenkor, akár megfogalmazóik szándékai ellenére is.
Megj.: A társadalmi kihatása és a fő hajtóereje pontosan az, amit Bence mond. (…) A háborúk, a fegyveres erőszak teljes elutasítása, az éhezés felszámolása sokkal hatékonyabb módja volna az emberi élet védelmének. És ezekért nem állnak ki ugyanazok a (többek közt vallásos) csoportok ugyanezzel az erővel. Én se tudok más okot, magyarázatot találni erre a feltűnő különbségre, mint hogy ilyen ügyekben a határozottabb kiállás szembemegy a mai uralmi viszonyokkal, az abortusz tiltása viszont együtt halad vele. Viszont az abortusznak tényleg vannak más oldalai is: nem vitás, hogy a születésszabályozás legrosszabb módja, mind biológiai, mind pszichés következményeit tekintve. Csak egy rosszabb van: ha nincs mód születésszabályozásra. (via Máté András)
*
A lengyel alkotmánybíróság kormánypárti képviselők beadványa alapján vizsgálta az egyébként is rendkívül szigorú abortusztörvényt, és tavaly ősszel megállapították, hogy ez még így is túl laza. Lényegében csak a bizonyított nemi erőszakból ill. vérfertőzésből fogant magzatok elhajtását engedélyezi, illetve ha a terhesség komplikációi az anya életét közvetlenül veszélyeztetik. A magzat betegsége, vagy életképtelensége viszont már nem lehet ok az alkotmánybíróság szerint abortusz végrehajtására.
Titkos találkozó után lett botrány a turizmuspénzek
fű alatti kiosztásából (via 24.hu)
Röviden a hír: A balatoni vendéglátóhelyek közül Laposa Bence érdekeltségei kapták a legtöbb támogatást a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, miközben ő a szervezet tanácsadója, és a hírek szerint ő tett javaslatot a támogatottak névsorára is. Az általa vezetett érdekvédelmi szervezetben akkora feszültséget okozott a pénzosztás, hogy a badacsonyi borász felajánlotta lemondását a Balatoni Kör éléről. Pont.
Vidéki stílusos gasztróbubusok állami támogatásokat osztogatnak maguk- nak abból a pénzből, van vagy évi 40-50 milliárd békeidőben, amit az összes többi vendéglőstől szed be adóban az állam az ún. turisztikai ügynökségnek, ami minek. Attól is, aki most megy tönkre. Az adófizetők pénzéből fényesedik tovább a balatoni birtok, nem kell hozzá semmi, csak szorgalmas nyelv nyalni a rendszer valagát és azt mondani rá, hogy ahhh, az ön narancsos hátsója tiszta kellem és parfüm, micsoda nyereg alatt puhított, kézműves orchidea- illat, hadd desztillálom le izibe és adom ki díszdobozban hungarikumként!
Közben adják a nagy gasztróarcot a felsőkategóriás vendéglőikkel, az állam csecsén lógó innovátorság, posztolgatják a nagy stílusosságot, óh, ez a tányér, merőben lokális tiszta forrás, nemzeti tradíció, kérem. Budapesten meg rohadjon el minden, már csak a vidékre érdemes lóvét tenni, azok még ránk szavaznak, a főváros el van esve, gebedjen is meg az összes vendéglő- jével, majd ha a lezárások miatt már mindenki tönkrement a vörös rongyokba öltözött bűnös Budapesten, akkor esetleg veszünk egyet-kettőt. Vagy mindet, még ti fizettétek be adóban a forrást, és nulla a bevételetek, hahaha.
Lehet persze a szekértoló vendéglőket és borászatokat bojkottálni. Csak lassan nem lesz már olyan, ami nem az, így három lehetőség marad, egy a Lidlből vásárolni biztos nem csicska alapanyagokat, spanyol eper, chilei vörösbor, holland sajt, malagai avokádó ésatöbbi, és onnan és azokból főzni, kettő megelégedni a vajaskenyérrel, de jól nézzük ám meg azt a vajat, ír vagy belga vagy olasz vagy francia vaj jó lesz, meg a kenyeret is, nehogy az ő malmukban őröljék a lisztet. Harmadik, hogy egészen Bécsig megyünk vendéglőzni, ha majd kiengednek a börtönből. Oda tán még nem tették be a lábukat. Vagy összerakni egy katasztert tiszta helyekből. Vannak még tán, de nem sokáig, mert az ilyen támogatások tönkreteszik a versenyt, és a kitömött gasztrobubusokkal piaci alapon lehetetlen versenyezni, nekik nem kerül semmibe a napelemes kacsintó csodaszarvas az arany nagyteremben, aládárazza a fröccsöt, neked meg véres verejtékkel kell kitermelni a piacról a kávégépet meg a szakácsot. Ha majd úri kedvükben engednek kinyitni.
(via Vakmajom)
P.s.: Csak érdeklődnék, hogy Laposa Bence – akinek érdekeltségei a legnagyobb összegű támogatásokat zsebelték be, és aki az ügy kirobbanása után felajánlotta a lemondását – az önmagának megitélt kétszer 71,5 millió forintos támogatást mikor és hová fizeti vissza. Méghozzá kurvagyorsan!
*
Bónusz: Milliárdos állami segítséggel újulhat meg a Pintér Sándor volt cégéhez került lovasberényi kormányüdülő. Majdnem hatszor akkora vissza nem térítendő támogatást ítélt meg a Magyar Turisztikai Ügynökség a belügyminiszter bizalmasainak, mint amennyiért az állam eladta a hotelt. (via 24.hu)
Nemrég azt olvastam, hogy a diafilmeket sokfelé szeretik, de Magyarország az egyetlen olyan hely, ahol még gyártják is őket. Ez ugyan nem film, de a megfelelő sorrendbe állított képekből kibontakozó történet jellemző honi valóságunkra (tehát a hepiend nem egyértelmű).
Formalista szemlélődők persze eltűnődnek, miért is van az egyébként helytakarékos, a betűnagyság ügyes változtatásával helyre kis sorokba tördelt szöveg alatt egy sornyi teljesen üres felület. Nem nehéz a válasz: azért, mert amikor festették, ott volt még egy fontos szó. Annyira fontos, hogy rövidségének dacára külön sorba törték. Az a szó, hogy
TILOS!!!
Ez oly lényegi része volt az üzenetnek, hogy pirossal festették fel. Csak hát a piros festéket lemosta az eső, és ettől a szöveg értelme az ellenkezőjére fordult.
Ha tehát arról van szó, hogy a kerületnek fel kell lépnie a szemetelés (a szemetelők) ellen, annak hatékonyságát nem azzal mérik, hogy mennyi volt a szemét két éve, egy éve, most stb., hanem azzal, hogy mennyi pénzt költöttek el erre a fellépésre. Márpedig tábla kirakására sokkal többet lehet költeni, mint bírságoló közterületes alkalmazására — ráadásul esélyes, hogy a megbírságoltak a bírságolást elrendelő politikai erők ellen fordulnak.
Viszont egy táblához először is költségvetési tervet kell készíteni. Utána még:
|
Amint láthatjuk, ez a rendszer nem készül fel arra az esetre, amelyben maga a tábla teljesen ép marad, csak egy szót lemos a víz. Újrafestésre nincs keret. Ott volt a tervben, hogy "kültéri" festékkel??? Na ugye, hogy nem volt ott! Köszönöm, viszontlátásra!
Ez a perspektíva annyira csábító, hogy az utóbbi időben már a fekete feliratokat is efféle jól leoldódó festékkel fújják fel.
Fügedi Ubul
A 2010-es évek elején négy biciklimet lopták el — ütemesen, évente egyet. Kettőt a házunk elől, mert hülye voltam, kettőt viszont a MÁFI elvileg őrzött előkertjéből. Új igazgatónk demonstrálni akarta, hogy megszünteti a közpénz herdálását, ezért úgymond vagyonbiztonsági intézkedéseket "foganatosított".
Közben nemcsak állandó készenlétben tartott egy autót sofőrrel, de naponta akár többször is taxival járt az egymástól hat saroknyira lévő két intézet között (mert a geofizikai intézet igazgatója már korábban ő lett).
Afféle jelzés értékű gesztusként gyorsan-gyorsan megtiltotta, hogy magáncélokra használjuk a Szabó József közből nyíló hátsó kaput, mert akkor ott kilophatnánk az állami tulajdont (ez volt az "indoklásban"). Attól kezdve, ha megérkeztem az Intézet elé, a kerítéshez támasztottam a biciklit, és fölmentem a lépcsőn a magasföldszintnek nevezett első emeletre a portához. Elkértem a kulcsot (persze alá kellett írnom erről egy papírt), és akkor visszamehettem a biciklihez, amit meglepő módon soha nem ez alatt az idő alatt lovasítottak meg. Kinyitottam az előkert rácsos kapuját, betettem a biciklit a tározóba, bezártam a kaput, és már mehettem is vissza a kulccsal. Amikor a portás a helyén volt és senki se állt előttem csomagokkal meg egyéb intézni valókkal, két-három perc alatt elintéztük az egészet — mert a portások kedvesek voltak, és kitöltötték helyettem a rubrikákat.
Távozáskor ugyanez pepitában. Időnként elgondolkodtam, hogy nem veszítem-e el így azt az időt, amit a tömegköztlöködésen megspórolok — de hát biciklizni jó, még ha ezzel a módszerrel elég drága is.
Az valamivel nehezebb volt, amikor a hátsó kaput mindenképp használni kellett — alapvetően kiszállásra menet. Azt a kulcsot is elöl kellett elkérni (az érvényes rendelvény bemutatása fejében papír, aláírás), vissza hátra a körfolyosón, kinyitni a kaput, ki a kocsival, be a kaput, az utcán vissza a portához, és már indulhattunk is. Visszatérve ugyanez fordított sorrendben, beleértve a papírt és az aláírást. Ha közben más is indult, illetve érkezett, annak meg kellett várnia, hogy visszavigyük a kulcsot. Ez a hercehurca afféle intő jelnek bizonyult: figyelmeztetett arra, hogy Intézetünk új szervezeti alapelve a packázás lett.
Azt ugyanis nem ellenőrizte senki, hogy mi van abban az autóban, amivel a szükséges papírok birtokában elhagyjuk a céget. Pár hét alatt nyom nélkül szétlophattuk volna. Viszont az igazgatói utasítást (és a bizonylatot arról, hogy azt mindenki megkapta) iktatták, kinyomtatták, és a többi sorában lefűzték a külön erre szolgáló irattartóban.
A biciklis dolgozóknak öt évet kellett küzdeniük a hátsó kapu használatának jogáért. A fejlesztett rendszerben ehhez már nem kellett kulcsot kéregetni, hanem az e célra felszerelt kamerán a portás figyelte, hogy nem helytelenkedünk-e. Több biciklimet nem lopták el.
Fügedi Ubul
Bali majmai nemcsak profi tolvajok,
de profi értékbecslők is. (via Telex)
Kosima Japán egyik kisebb, szubtrópusi éghajlatú szigete. Az emlőskutatók hosszú ideje vizsgálják az ott szigorú hierarchikus rendben élő makákókat, akiket a hivatalosan "édesburgonyának" magyarított répakrumplival édesgetnek magukhoz. A feladatok teljesítésért is ezt adják — amúgy földesen, ahogy a szállító a kutatóállomáson legórja.
1952-ben publikált Kindzsi Imanisi, "a japán primatológia* atyja" valami olyasmit, amit az európai-amerikai tudomány mintegy negyven évig nem volt hajlandó/képes rendszerébe beépíteni. Furmányos módokon próbálták hitelteleníteni az események triviális értelme- zését, de nyakatekert gondolatmeneteik rendre hülyeségeknek bizonyultak.
Pedig csak annyi történt, hogy egy Imo nevű fiatal nőstény rájött, milyen előnyös dolog megmosni a finomságot — a többiek pedig eltanulták tőle. Először az anyja, azután kortárs barátai, még utána azok anyjai és így tovább — legvégül a domináns hímek. Mára a sziget valamennyi majma mossa a répakrumplit, és ez a nemzedékről nemzedékre terjedő tanult társadalmi hagyomány legjobban dokumentált példája.
Imónak pedig szobra áll a tengerparton, a majomrezervátum bejáratánál.
Fügedi Ubul
*A primatológia a zoológia (állattan), azon belül a mammalógia (emlőstan) főemlősökkel foglalkozó tudományága. E tudományággal foglalkozó tudósokat primatológusoknak nevezik. Kutatási területük a főemlősök (Primates) rendjébe tartozó élőlények, így az ember is. (Wikipédia)
Mi lesz ebből idösapám? Szelemenfa édös fiam!
20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fagerenda. 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? csákánynyél. 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fakanál! 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fogpiszkáló, ha el nem cseszem!
A parlamentig gyűrűzött a Józsefváros önkormányzatához tartozó káptalanfüredi gyermeküdülő ügye: Szél Bernadett független országgyűlési képviselő írásbeli kérdést intézett az üdülő felújítására szánt pénzek visszavonása miatt az Emmihez – írja a Mérce.
Kocsis Máté korábbi polgármester Simicska Lajossal kezdte építtetni a kézilabdacsarnokot, később azonban az oligarcha elleni háború miatt az egész projekt csúszni kezdett. Ezt a negyedkész projektet örökölte meg az új, Pikó András vezette önkormányzat. A fideszes önkormányzati vezetés által készíttetett eredeti terveket az állami Beruházási Ügynökség (Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt., röviden BMSK) tervellenőri észrevételeiben koncepcionális problémák és műszaki hiányosságai miatt nem találta alkalmasnak a közbeszerzési eljárás megindítására.
A kerület, hogy mentse a helyzetet – és hogy a meglévő pénzből egyáltalán kivitelezhető legyen – változtattak a terveken: kézilabdacsarnok helyett egy gyermektábor tervét tet- ték le az asztalra. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár először még rábólintott az átdolgozott tervekre, aztán váratlanul visszadobta azokat, és a támogatást is visszakérte. (Megj.: mert ugye – ahogy már többször is szó esett róla – egy balatoni gyerektábor nem lehet meg sportcsarnok nélkül. Főleg nem, ha kézilabdáról van szó.)
Szél Bernadett szerint a kormány mondvacsinált okok miatt vonta vissza az egyszer már megítélt támogatást. Ezért a hét közepén az alábbi kérdéseket tette fel Kásler Miklósnak:
Pikó András fb-bejegyzése szerint az egész gyerektábor-ügy dr. Kocsis rosszindulatú és kicsinyes bosszúhadjárata. Csütörtökön pedig azt írta: változatlanul meg akarják menteni a tábort, és még a héten elkezdődnek a tárgyalások az EMMI és az önkormányzat között.
Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek az eredménye. Azt meg csak megismételni tudom, hogy a kicsinyes bosszú, a csuklóztatás s fúrás-faragás közepette remélhetőleg nem fogpiszkáló. És nem sportcsarnok.
Kellemes hétvégét mindenkinek.
***
Jogerőssé vált a júliusi első fokú ítélet, amely kimondta, hogy a Hír Tv valótlanul állította azt, hogy az önkormányzat önkényes döntéssel 60 lakást vett el a közszolgálati dolgo- zóktól a járványidőszakban. Szó se róla, majdnem eltalálták: nulla, azaz 0 lakást vett el az önkormi. Erről a Hír Tv honlapján helyreigazítás jelent meg.
Pár napja olvastam a 24.hu-n (meg a szomszéd blogján, de ez most nem lényeges), hogy nagyon úgy néz ki, hogy annyi más épület után a legendás erzsébetvárosi Wichmann-kocsma is megy a levesbe. Le akarják bontani, és a helyére egy ötemeletes szállodát – mi mást – építenének NER-közeliek – mi mások – a Kazinczy utcában. Érdeklődve olvastam a roppant ismerős — lásd. pl. Heinrich-udvar, csak hogy ne kelljen túl messze visszamenni az időben — történetet, amikor szemem „belebotlott” Vincze Miklós másik, Évszázados gyár márványtábláit őrzi egy pusztuló józsefvárosi ház fala című írásába. (Feltétlenül tessék elolvasni, mert érdekes, és mert érdemes...)
Gyorsan lelövöm a poént, a Koszorú utca 19-21. sz. alatti, valóban igencsak romos, 1890 körül épült kétemeletes házról van szó a cikkben. Így kezdődik: A megkopott homlokzat két márványtáblája akár a város szívében egykor működött apró művészeti gyárak síremléke is lehetne. Ma ugyanis már nem sok minden emlékeztet a régen itt megbújó üzemekre.
Az egyik tábla a kapu jobb oldalán. A kapu felett pedig Kohn Frigyes díszes monogramja.
Két márványtábla? Utoljára pár éve, még 2016 tavaszán jártam a környéken fényképezve az utca házait, kapuit, de semmilyen márványtáblára nem emlékezzem ezen az épületen. Így aztán előkerestem az akkor készült képeket — és a cikk „útmutatása” szerint — tüze- tesebben is megvizsgáltam azokat. És igen, ott voltak/vannak az alig észrevehető táblák. Ezekről írja a szerző:
Koszorú utcán sétálva (…) a felújításra vágyó 19-21. számú lakóház kapuja mellett találkozhatunk egy-egy rejtélyes márványtáblával, rajta azonos felirattal: MÁRVÁNY / KOCH FRIGYES / IPAR
… a kilencvenes évek hajnalán még komfort nélküli lakást is rejtő épületet elkerülték a környék számos értékes építészeti csodáját megmentő, sokszor jól sikerült felújítások, de egyszer re- mélhetőleg a ház – Józsefváros számos másik épületéhez hasonlóan – újra olyan szép lesz, mint a századfordulón – zárja írását Vincze Miklós.
Mit lehet ehhez még hozzátenni? A ház homlokzata most is ugyanolyan lepusztult, amint öt éve volt. De egyszer talán — még belátható időn belül — a T. Szerző reménykedő sorai is beteljesülnek…
További optimista, szép estét mindenkinek.
Mi lesz ebből idösapám? Szelemenfa édös fiam!
20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fagerenda. 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? csákánynyél. 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fakanál! 20 perc múlva: Mi lesz ebből idösapám? fogpiszkáló, ha el nem cseszem!
Áll a balhé, megy az üzengetés a káptalanfüredi gyermeküdülő kapcsán. Kezdődött azzal, hogy Szabó Tünde sportért felelős államtitkár levélben értesítette az önkormányzatot, az EMMI mégsem járul hozzá a tábor fejlesztése ügyében kért határidő módosításhoz. Ezért az állami támogatás visszafizetésére kötelezik az önkormányzatot márciusi határidővel. (Tavaly év végén kellett volna átadni készen a tábort; a terv- és költségvetés változások, az áremelkedések, az újratervezések és a Covid ellenére.)
Fotó: Mohos Márton / 24.hu
Pikó szerint 2019 októberében ők egy félkész beruházást vettek át, és teljesíthetetlen volt a 2020 évvégi határidő. „Az évekig tartó fideszes bénázás alatt megemelkedtek az építési költségek, ezért az eredeti költségvetés már nem volt elegendő a projekt megvalósítására, így az újratervezése is elkerülhetetlenné vált” – írta.
A kerület korábbi polgármestere, Kocsis Máté rögtön visszaüzent, hogy „Pikóéknak annyi dolguk lett volna, hogy 2020-ban az 1 milliárdos állami támogatásból befejezik (a munkála- tokat), de hónapokig nem csináltak semmit.” És egyúttal jelezte, hogy pert indít Pikó ellen, amiért a polgármester többek közt azt írta, hogy mindez „Kocsis Máté bosszúja”.
Megj.1.: Egyébként a 24.hu egy 2019-es cikkében azt írta, hogy az akkor még fideszes vezetésű önkormányzat hosszú éveken keresztül képtelen volt átadni a gyermeküdülőt. És hosszasan sorolták ennek okait.
Megj.2.: Ezt megelőzően pedig – még 2017 nyarán – az Index írta meg, hogy a lakó- és kiszolgálóegység felújítása mellett sportcsarnokot kezdtek építeni az önkormányzat gyerektáborában. Így aztán rögtön ki is vágtak egy csomó fát, mert ugye egy gyerektábor nem lehet meg sportcsarnok nélkül. Főleg nem, ha kézilabdáról van szó. A kormányhivatal szerint ugyan „csak” 69 fát vágtak ki, de az akkori légifelvételek tanúsága szerint a 3,2 hektáros telken lévő erdő nagy részét kiirtották, hogy ott – a sportcsarnok mellett – edzőtáborozásra is alkalmas apartmanházakat és különféle sportlétesítményeket építsenek.
Az azóta is oda-vissza tartó bruszt legújabb fejleményeként – reagálva Kocsis bejelenté- sére pár napja Pikó András egyebek mellett ezt írta az fb-oldalán:
Olvasom, Kocsis Máté beperel azért, mert a józsefvárosiak elleni politikai bosszúhadjáratának tartom azt a döntést, amivel a kormány megpróbálja ellehetetleníti a józsefvárosi önkormányzat káptalanfüredi üdülőjének megépítését. (Sára Botond is beperel, de ez lényegtelen és vicces mellékszál, Sára csak annyira volt képes, hogy bátran megosztotta Kocsis Facebook-posztját.)
Nagyon helyeslem a fideszes frakcióvezető döntését! A perben legalább lehetőségünk lesz nyilvánosan megerősíteni az igazságot arról, milyen erőfeszítéseket tettünk a Kocsisék évei alatt elbaltázott beruházás befeje- zéséért és bemutatni, mi történt 2015 és 2019 vége között Káptalanfüreden.
Nos, itt tartunk ma. Hogy mi lesz mindebből, fogalmam sincs. De erősen remélem, hogy a nagy fúrásfaragás közepette nem fogpiszkáló. Ha pedig valaki esetleg elvesztette volna a fonalat a dühödt egymásra mutogatás közben, a jozsefvaros.hu-n most olvasható egy összefoglaló a legutóbbi eseményekről, lásd. lentebb.
P.s.: Káptalanfüred: itt a kormányzat válasza. Válaszolt a Józsefváros újság kérdéseire a káptalanfüredi tábor állami támogatását előbb visszavonó, de ígérete szerint a pénzt talán mégis megadó minisztérium, ám válaszuk több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.
Nekem azért nagyon úgy tűnik, hogy a kormány (és dr. Kocsis) csuklóztatni akarja az önkormit (és persze Pikót). Szerdán ugyanis kiderült, hogy a kerület mégis megkaphatja az állami támogatást. Csak éppen szépen kérnie kell az önkormányzatnak.
Ül. Pacsi. Jókutya...
Sajtófőnöke elmagyarázta, miért nevezte Orbán
asszonyságnak Karikó Katalint. (Telex)
A magyar nyelv nagyszótára az 'asszonyság' szónak ötféle alapjelentését különbözteti meg. Ezek közül kettő egyértelműen régies (kihalt tartalom), egynek az utolsó előfordu- lását pedig 1937-re datálja (ezt is vehetjük régiesnek). Egy negyedik értelme kifejezetten költői művekben fordul elő az 'asszonyiság' — az ún. "női mivolt" — szinonímájaként* (hja, kérem, a szótagszám...) és végezetül van pontosan egy köznyelvi jelentése.
Idézem:
(pejor is, tréf is) 'rendsz. alacsonyabb társadalmi rétegből való (férjes) asszony, ill. idősebb nő'.
A korunkhoz legközelebb álló két idézet:
"A pályaudvaron pár paraszt, pár kendős asszonyság várakozott" (1933, Kosztolányi D.) és
"A sokszoknyás asszonyság hosszú szárú lopótökkel vezényelte a rigmust, hívogatta-csalogatta az arra járókat (1985, Békés P.)
A nagyszótár értelmezésétől igencsak eltérően miniszterelnökünk szóvivője, Havasi B. szerint főnöke azért nevezte 'asszonyságnak' Karikó Katalint, napjaink (egyik) tudományos nagyágyúját, mert "uraságnak mégsem nevezheti". Ezzel a derék szóvivő tőle szokatlanul pontosan azt állítja, hogy főnöke csak ezt a két szót ismeri az emberek megnevezésére.
Ez egy ilyen dichotomikus rendszer: Gyurcsány Ferenc uraság, Angela Merkel asszonyság. No, majd figyeljük...
* — amit én juszt is hosszú í-vel írok
Fügedi Ubul
***
… itt van nekünk ez a kisújszállási asszonyság, akit Orbán – Havasi szerint – mégsem nevezhet uraságnak. (Csak zárójelben jegyeznénk meg: nevezhetné uraságnak is. Megnevezésekben ugyanis nem kifejezetten kényes a miniszterelnök, az elfoglalt sajtót például szabadnak nevezi, a pártkatonákkal feltöltött ügyészséget pedig függetlennek.) Visszatérve az asszonysághoz: Havasi sajtófőnök szellemesnek szeretett volna mutatkoz- ni, miközben éppen olyan bugris szöveget vezetett elő, mint a főnöke. (via Föld S. Péter / Hírklikk)