A suliban azon különcök közé tartoztam, kiknek kedvenc tantárgya a matematika volt. Ennek ellenére csak ámulok és bámulok, hogy a nagy, országos számokat – sőt még a kisebbeket is – úgy vágják ki odafent, mint annak a rendje. Hogy mennyi lesz a GDP, hogy mennyit kell elkülöníteni erre a felújításra, mibe fog kerülni az n+1-ik stadion, mennyit takarítunk meg földön, vízen, levegőben, hogy ne növekedjen az adósságunk.

Az állam persze beszáll, kipótol, garanciát vállal. Játszótérért, színpad felújításért, metró-tatarozásért, felszíni közlekedésért, bérkiegészítésért és mindenért, „ami szem, szájnak ingere”! Csak úgy röpködnek a számok 80 millió, 250 millió, 1 milliárd 300 ezer, kétmilliárd fölött, kevesebb mint 5 milliárd. Euróban, fityingben, fabatkában!

De honnan tudják ilyen pontosan? Hogy amikorra elkészül, mennyi lesz? Hajdanán volt egy fejszámoló, ha jól emlékszem Pataki Ferenc, aki nemcsak a négy alapműveletet tudta fejből, négy ötjegyű számokkal, hanem négyzetre emelt és gyököt vont. Most, ha valamit a fejükbe vesznek, annak másnap már tudják az árát, legyen az vasbeton, markológép óradíja 3 év múlva, az akkori minimálbér és már emelik is be a költségvetésbe. Hol van hozzájuk képest Pataki?!

(kép: részegbróker)

Micsoda eszeveszett számolás folyhat reggeltől napestig, hogy a „benyújtásra” kijöjjön a megfelelő szám! És tessék ezt elgondolni mindenre, ami szóba jön, előirányzatként! A vezetők jutalmával együtt.

Hogy ezek hasra ütések lennének? Jaj dehogy, mit tetszenek gondolni? A mi gazdaságunkban minden pontos, akár az óramű! Legfeljebb menet közben le-lecsípünk innen, meg onnan, máshol meg hozzátoldunk ennyit vagy annyit. És később ki emlékszik már arra, hogy ez meg az, meg amaz mennyi volt a kezdet kezdetén?

Én nem erőműveket építek, nem sportcsarnokokat vagy strandparadicsomokat, hanem bevásárolni indulok a hétvégére. Valamit, amiből majd az ebéd, meg a vacsora lesz, netán egy kis gyümölcs. És nem tudom elég lesz-e a pénz, ami nálam van. Ami rendelkezésemre áll! Akkor mi van a milliárdokkal? Majd úgy intézik, hogy annyi legyen? Aki nem hiszi, számoljon utána!      

Szili Balázs

Korányi Sándor utca 8/B. - Életveszèlyes lépcső. És már 2010-ben is ilyen volt...

1897-ben Ulmann Ferenc megrendelésére épült háromemeletes, kívülről viszonylag jó állapotú eklektikus lakóház. Tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár.

Körmendi Gábor Attila

Kálvária utca 5. - Beszakadt az udvar. Méghozzá alaposan.

1890 körül épült háromemeletes eklektikus lakóház. Helyén korábban egy 1860-ban Zofahl Lőrinc tervezte és építette földszintes ház állt. Az akkori építtető és tulajdonos Höchst Antal volt. A jelenlegi épület tervezőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár.

Körmendi Gábor Attila

Kedden bezárt a Kék Pont Alapítvány józsefvárosi tűcsere programja. "Nagyon szerettünk Józsefvárosban dolgozni, rengeteget tanultunk itt és nagy terveink voltak még. Szomorúak vagyunk attól, hogy így alakult, de így kellett döntenünk, mert ilyen körülmények között nem tudtunk tovább felelős és biztonságos munkát végezni, működésünk ellehetetlenült” – írja a józsefvárosi tűcsereprogramot működtető Kék Pont alapítvány.

Egészen pontosan a programot eddig működtető alapítvány, mostantól ugyanis – itt a kerületben – a programnak hivatalosan is vége. A szervezet szerint “az állandósult önkormányzati támadások, a lejáratási kampány és a különféle ellehetetlenítési kísérletek mellett a január óta tapasztalható forgalom-emelkedés és a súlyos forráshiány” miatt kell leállítani a programot.

Kaiser képviselő úr a Kék Pont ellen szervezett pszeudócivil tüntetésen

Bár a program fennmaradására szerintük azért is szükség lett volna, mert idén az Országos Epidemiológiai Központ  által megerősített eredményt közlő HIV kampányszűrésen 2006 óta először pozitív leletet regisztráltak. Közleményüket ezzel zárják: a Kék Pont megy tovább. Folytatjuk munkánkat a békásmegyeri és ferencvárosi ambulanciáinkon és a Biopolitikai Műhelyünkben, bízva abban, hogy a jövőben is sikerül progresszív szakmai programokat létrehoznunk egy majdani józan  és őszinte, képmutatások nélküli drog- és szenvedélypolitika reményében! (A témáról bővebben például itt olvashatunk...)

***

A tegnapi testületi ülésen is szóba került a tűcsere-program, illetve a Kék Pont. Ferencz Orsolya újfent kifejtette (mert ő ért hozzá), hogy a Kék Pont csőd, a valódi cél a probléma megoldása, a drogbeteg leszoktatása, nem pedig álhumán megoldásokkal való kísérletez- getés, különben is egy szűk csoport már évtizedek óta dogmatizálja a drogkérdést. Pont.

A józsefvárosi összefogás a Bárka megmentéséért
A Ludovika áldozatául esik az Orczy-kert, amely ahelyett, hogy Józsefváros és Budapest legnagyobb kertjeként szolgálná az embereket, részben beépítésre kerül. Úgy tűnik, ugyanezen az oltáron áldozzák fel a Bárka Színházat is, amely Józsefváros saját támogatásából jött létre és vált a modern színjátszás egyik fellegvárává Budapesten.

A színház két éve vergődik a gazdátlanság állapotában, mert a Fidesz kormány nem képes eldönteni, hogy ki legyen a gazdája.

Ha Józsefvárosban van pénze az önkormányzatnak kettőskeresztre, az annak környezetét jelentő Golgota tér felújítására, az újonnan beköltöző Turay Ida Színház épületében a födémszerkezetet felújítására, akkor talán arra is tud forrást találni, hogy megmentse a Bárka Színházat. Ezért emeljük fel szavunkat remélve, hogy az augusztus 27-i záróülésén a Képviselőtestület mentőövet dob a Bárka Színháznak.

Komássy Ákos
Budapest, 2014. augusztus 26.

***

UPDATE fél 11 körül
Virág Tamás élő fészbuk-közvetítése a képviselő-testületi ülésről (részlet):
Komássy Ákos a Bárka megmentését sürgeti, a biztonságos költségvetésre építve egy ötvenmillás keret biztosítást kéri. A polgármesteri válasz szerint mivel átadták a színházat, bár korábban finanszírozták, már nem került be a költségvetésbe. Új döntést nem lát szükségesnek, "a labda az állam térfelén pattog". Utal a gazdálkodási hiányosságokra, hogy a vezetők ellen büntetőeljárás van folyamatban, ha az a pénz meglenne, most gond sem lenne. Horror-történetet mesélt a vásárlás napján leselejtezett drága tévéről. Szóval nem támogatja a kerületi kisegítést. Komássy újra nekifut, a polgármester szerint napokon belül meglesz a megoldás. (Mondjuk az érdekes, hogy az állami szerepvállalásban a kormányátalakítás ma aktuális érv lehet, ahogy az is rossz, hogy a Bárkától senki nincs itt, így persze könnyen tehetnek mindenről csak ők.)

A pápa strandja is jó, de a házátadó lecsó szerintem még jobb. Most szombaton ugyanis "Házátadó Ünnep – Lecsófőző verseny Magdolna Negyed Program III” néven került megrendezésre Kaiser József képviselő úr szervezésében. A 10. számú önkormányzati választókörzet (Magdolna és Orczy-negyed) kormánypárti kampánynyitó rendezvénye a Karácsony Sándor utca 29. azon üres telkén zajlott, mely a mindennapokban önkormány- zati parkolóként funkcionál.

Ezt megelőzően – még a hét közepén – a körzet egy-két házába kihelyezték a rendezvény plakátjait, illetve bedobálták a lakók postaládájába Kaiser úr képviselői névjegykártyáját és a szórólapokat. Mivel a mi házunk – kisebb túlzással – az MNP I. óta folyamatosan felújí- tás alatt áll (jelenleg is a tűzfalak szigetelése folyik), mi is kaptunk meghívót. Gondoltam, hogy kampány rendezvény lesz, így megjelentem egy a főzésre mindig kapható szomszéd- dal és édesanyámmal, hogy főzzünk egy jó lecsót és jelen legyek! Mert ugye ha kampány, akkor legyen már kampány!

A rendezvény elején rajtunk kívül egyetlen ház csapata sem jelent meg, ellenben a helyi és a ferencvárosi fidesz számos tagja tiszteletét tette, csakúgy, mint a Kaiser-féle Polgárőrség kemény magja (pl. Gondos Judit, polgárőr, Orczy Egyesület-elnök, képviselőjelölt). Minden alapanyag és eszköz adva volt.

Az viszont kérdéses, hogy ezek bérelt eszközök voltak vagy a Polgárőrség veszi őket majd leltárba?! Csak úgy mellékesen, az is érdekelne, hogy milyen forrásból valósult meg a rendezvény. Aztán: Kaiser képviselő úr felismervén a helyzetet (ti. hogy lakók nem igen negyon jelentek meg), hosszas telefonálásba kezdett és minden, az utcán arra járó embert erősen invitált lecsót főzni.

Mire mi a lecsónkat elkészítettük, már nem volt olyan „szellős” a kampánynyitó, megérkeztek a képviselő úr ismerősei, akik közül biztos sokan a körzetben élnek, mert többen személygépkocsival érkeztek. Ekkor a rendezvény védnöke kiadta utasításba a két szakácsnak – akik az alapanyagokat és eszközöket kezelték –, hogy főzzenek 30 adag lecsót (egy nagy bográccsal) a szomszédos Mandák Mária Evangélikus Szeretetotthon lakóinak. Sbár mondtam neki, hogy ott már csak pár idős ember és a padlás szinten kb. ugyanannyi fiatal egyetemista él, akik valószínűleg nem Budapesten töltik a nyarat, hajthatatlan maradt. (Remélem azért elfogyott a lecsó!)

Nem lebecsülve senki főztjét és persze minden álszerénység nélkül mondom, hogy a Karácsony Sándor utca 22. lecsója lett a legfinomabb! Miután a leendő/volt képviselő úr – aki egyszemélyes zsűriként is funkcionált – megízlelte az "emeszpés lecsó”-t, ugyanígy vélekedett. És mivel nem jelent meg rajtunk kívül más ház, mi nyertük ezt a remek versenyt. (Az oklevelet később kapjuk meg, mert valahogy nem volt filc a helyszínen…)

Nos, Kaiser József saját elmondása alapján hagyományt szeretne csinálni az effajta rendezvényekből. A fotósok meg rengeteg képet csináltak, persze főleg képviselő úrról, de azért megdöbbenésemre olyan kép is felkerült a facebookra, amin én is rajta vagyok, igaz, csak a háttérben.

Aztán így a legvégére – azoknak, akik nem tudtak betelni Kaiser úrral, annak itt van egy másik link –, merőben más interpretáció a rangos eseményről. Csakhogy: az MNP III. mostani szakasza a leírtakkal ellentétben egyik felsorolt házban sem fejeződött be. Talán ezért sem érezték úgy a lakók, hogy részt kellene venniük egy „Házátadó Ünnep”-en!

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Amikor kitör a meleg – már amikor kitör pár napra – akkor lázasan keressük a hűsölés lehetőségét. Mert a hideg ellen lehet védekezni, a meleg ellen nem. Árnyékot, vizet vagy mindkettőt nekünk! Először árnyékot, arra van nagyobb esély, aztán vizet, hiszen az lenne az igazi, de hát menjünk a Palatinusra? Nem. Pesten aki teheti, az menjen le a 4-es Metró hűvösébe, utazzon egy kicsit, aztán jöjjön fel, csússzon le a csúszdán!

És pancsi, pancsi, keresztül kasul a vízben! Néha azért emelje fel a kisgyerekét, mielőtt kiinná, a vizet, zavarja ki a kutyát, mert az meg képes belevizelni! Miután ez megvolt, vegye tudomásul, hogy nem Csillaghegyen van, nem a Római parton, hanem Józsefvárosban, a II. János Pál pápa téren! A jóisten segítségünkre sietett és mindent nagyjából egy helyen tálal.

Mielőtt azonban kint leszünk a vízből, még vegyünk részt a medence átlábalási versenyen és utána élvezzük a természet lágy ölét, mielőtt továbbindulunk. De előtte gombázzunk is kicsit: szedjünk magunkra bőr- vagy körömgombát és fertőzzünk felül néhány kezdődő fertőzést. De most komolyan: kell ez ide, vagy csak valami öncélú Metró-mutogatásról szól az egész? Egyetlen hivatalban sem gondolták, hogy ennek ez lehet a vége?

(Fotó: index.hu)

A tiltás olaj lenne a tűzre: jönnének a fertőtlenítők, tilalmi táblák, büntetéssel való fenyegetések és mindennek vége! Mert például nincs olyan szép zöld tér fővárosunkban, amit ne szelne át egy partizán gyalogösvény – FŰRE LÉPNI TILOS – amit a praktikus járókelők ne „jártak” volna ki. El tudjuk képzelni, hogy ha betiltják a pápa tér strandját, akkor többet nem fog vízbe merészkedni senki?

Ugyan már! Ádám és Éva nem azért ettek a tiltott almából, mert arra volt gusztusuk, hanem mert meg volt tiltva! Az ember azóta is ilyen. Mark Twain szerint öreg hiba, hogy nem a kígyótól tiltották el őket, mert akkor azt ették volna meg. Ha az állomás tervezője strandra kapott volna megbízást, metrómegállót vagy repülőteret tervezett volna, és ha metrómegállót, akkor vízi paradicsomot. Mert a változatosság gyönyörködtet.

Szili Balázs

Ma kezdődik hivatalosan is az önkormányzati választási kampány, hétfőtől pedig a választópolgárok már ajánlásokat is tehetnek a képviselőjelöltekre, azaz arra, hogy kik szerepeljenek a szavazólapokon. Igen, itt nálunk Józsefvárosban is.

Frissen a nyomdából

***

A rendszerváltás óta nem voltunk ilyen szegények (Népszabadság, 2014.08.21.)
Sokkoló adatokat hoztak nyilvánosságra kutatók a magyar népesség elszegényedéséről. 2012-ben a magyarok 47 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség legalább egyik formája jelen volt, nyolc százalékában pedig mindhárom. Igen, itt nálunk Józsefvárosban is.

A héten átadott kettőskeresztes Golgota tér 75 millió forintból lett felújítva.

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Augusztus huszadika, Józsefváros, 2014
A hivatalos józsefvárosi államünnepen az eső elmosta a Golgota téri parádét, így egyszerűbb kivitelben láthattuk a műsort a MÁVAG-Kolónia kultúrházában. Gyakorlatilag a Fidesz kampánynyitójának lehettünk szem- és fültanúi. Beszállt az egyház, beszállt főkomornyiknak Nemcsák, és persze a Kaiser-sereg, egyszóval volt minden, ami csak szem-szájnak ingere… A végére még országtorta (?!!!) kóstolóra is futotta.

De nézzük a részleteket, melyben köztudottan az ördög rejlik. Arra, hogy a polgármester elmondja sikerpropagandáját, számítani lehetett. Megint meghallgathattuk, hogy József- város mekkora csoda, mert az ő keze alatt mára a legrosszabb kerületből hirtelen a legjobb lett. Meg hogy halomnyi pénzt hozott, meg van Turay Ida Színház, meg szép új díszköves terek, utcák, újrafestett homlokzatok, meg Erkel, meg Ludovika és – ugyan törvénytelen, de mit számít – arcfelismerő térfigyelő kamerák és így tovább. Hozzátéve persze, hogy sajnos még mindig nincs itt a Kánaán, ahhoz bizony megint őt kell újraválasztani.

(Fotó: jozsefvaros.hu)

Utána egy kis népimulatóssal meg Nemcsák versmondásával átkötöttek az ünnep khmmm…, érdekesebb részére. Jött teljes díszben Vargha Miklós Péter esperes úr és egy csöppnyi szentírás, majd igen gyorsan letudta a kenyéráldást. (Nesze kenyér, itt az áldás!)

(Fotó: jozsefvaros.hu)

Ezt követően duettkönyörgést adott elő Sántha Péterné alpolgármester asszonnyal. Egyházi köntösbe öltöztetve lényegében azt sikerült előadni, hogy ugyan már, istenem, légszi’ segíts még egy választást nyerni, ha lehet, most épp ezt az önkormányzatit. Természetesen szó szerint semmi ilyesmit nem mondtak, csak előadták a már oly sokszor hallottakat, ahol az egyház jeles képviselőjének a „kérünk téged, hallgass meg minket” jutott, míg a választásra mozgósító „imát” az alpolgármester olvasta fel.

Szegény Szent István, ha látná mi minden fér bele az ő ünneplésébe…

Komássy Ákos

Az MTV bebizonyította, nemcsak az időnek és a térnek, de a szerkesztői hülyeségnek sincs határa. Napjaink közhíradósai, akkor hiányozhattak a kommunikációs tréningről, amikor a hírértéket tanították. Ezért nem tudják, hogy az szent és sérthetetlen. Akár kedvező számunkra az aktuális hír, akár nem!
Mert csak egy dolog számít: van hírértéke vagy nincs.

Bajor Imre halálhíre azzal az indoklással maradt ki a híradó beszámolóiból, hogy az országosan népszerű komikusnak nem volt Kossuth-díja, ezért nem került említésre a köznép közcsatornáján. Más színésznagyságok halálhíre átütötte az MTV ingerküszöbét Kossuth-díj nélkül is, igaz ők nem ironizáltak a Heti Hetesben a kormány döntésein.

Bajor Imre csak a köztévén nem halt meg

Napokra rá öngyilkos lett Robin Williams, a világéletében instabil zseni, depresszió, alko- hol, drog, pénz meg egyéb problémáinak együttes robbanása miatt. Elment és hiányával szegényebb lett a világ. Erről megkésve, nagy óvatossággal, kerülve az öngyilkosság kifejezést számoltak be. Félőnek tartották, hogy a hír öngyilkossági hullámot indít el!

Igaz, ami igaz, öngyilkosság terén Magyarország jobban teljesít! Azonban ennek oka nem a halálhírek demoralizáló voltában, hanem sorsunk kilátástalanságában keresendő. Úgy tűnik komoly rivalizálás indult az MTV-s szerkesztők között hülyeség (gyávaság?) terén. Ennek végeredménye: holtverseny.

Szili Balázs