Diószegi Sámuel utca 14. - tűzfal panoráma
Az elmúlt napokban sokadszorra jártam a Diószegi Sámuel utca 14-ben, ahol mindig furcsa érzés fog el a szomszédos társasház tűzfala miatt.

Diószegi Sámuel utca 12. és 14.

A Dió 14 első épületének lakásai (az utcafrontot kivéve) a Dió 12 felé néznek, ablakaik és ajtóik csak ebbe az irányba nyithatóak, és csak a Dió 12 tűzfala jelenti a kilátást. A Dió 14 egyébként két épületrészből áll, az első közvetlenül a Dió utcafrontján, a második pedig eldugva, az új Kőris utcai lakópark felé, de ez is csak a Dió irányából közelíthető meg. A két épületrészből az első láthatóan jobb állapotú, a második kevésbé. Az első épületrész alsó szinti lakásai sötétek, de a feljebb lévő emeletek sem túl világosak, mivel elég zárt a beépítés, közel vannak egymáshoz a házak.

A Dió 12 takarása miatt rossz a helyzet, de ez még elviselhető lenne, ha legalább a szagok nem jönnének át a szomszédból. Ugyanis a Dió 12, Dió 14-gyel szomszédos lakásainak fürdőszoba, wc, és konyha ablakai pont a Dió 14-ben lakókra nyílik, és szellőzik, és a házak közelsége miatt alaposan át is érződik. A környék amúgy sem túl huzatos, így az ebédidőben terjengő illatok sokáig megmaradnak.

A ház egyébiránt megérett a bontásra, mindkét szomszédjával együtt, és az Orczy negyed-programban meg is kéne ezt lépni. Ezzel szemben az Önkormányzat az elmúlt 4 évben nem tett a környékért semmit, és jelenleg is csak homlokzati felújításokkal és az értelmetlen zöldterület betonozásokkal foglalkozik, a komoly problémák megoldása helyett. Felelős és szakértő csapatra van szüksége Józsefvárosnak, de már nem kell rá sokat várni, október 12.-én jövünk.

Körmendi Gábor Attila

Baross utca 102. - A ház pincelejárójára már évek óta életveszélyes, de nem történik semmi. Egy ideje már ki van írva, hogy életveszélyes, de ettől még életveszélyes marad. Így a teljes pince használhatatlan, vizes, a ház meg alulról rohad…

A kétszárnyas, klasszicista lakóház 1865 körül épült. Az eredetileg földszintes házra 1889-ben Hosztalek Károly épített emeletet az akkori tulajdonos, Gemeiner István megrendelésére. Sándor Zsigmond cukrászmester 1910-es években vette meg a házat az előző tulajdonostól, akkor alakította ki a mai étterem helységeit, és nyitotta meg benne cukrászdáját. 1949-ben – az államosítással – elvesztette az üzletét. A helyén az 1950-es években Mosoly cukrászda, majd az 1970-es években Tisza Eszpresszó nyílt meg. Ma Tisza Étteremként működik.

Körmendi Gábor Attila

Jóreggelt mindenkinek! Dübörög ám a kampány, és nem is akárhogyan…

A plakátragasztó már megint ráhibázott Hogy mit kap majd ezért Simicska cége?!

Az én világomban mindig kék az ég
hajamat borzolja a tavaszi szél
búza virág koszorú, itt senki se szomorú
Éljen, éljen hurrá! Éljen, éljen hurrá!

(Beatrice: Éljen éljen, hurrá! - Üzenetek)

Virág Tamás tegnap fb-oldalán megosztotta a Józsefvárosi Fidesz fényképét és annak szövegét. Mi meg nagyon megörültünk ennek, mert olyan szép és szívhezszóló ez az egész, hogy csak na! Ne is szaporítsuk tovább feleslegesen a szót, jöjjön a lényeg!

A Józsefvárosi Fidesz szövege:

Bezárt a Kék Pont, így kevesebb a drogszemét, de még bőven van mit tenni a Mátyás téren és környékén. Megerősítettük a polgárőrök jelenlétét, de a közbiztonság javítása a legfontosabb intézkedések között szerepel – mondta Gondos Judit a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselőjelöltje, és a kerületi polgárőrség elnök helyettese, aki Vas Imre országgyűlési képviselővel, a közelmúltban felújított Mátyás térnél gyűjtötte a lakosság támogatói aláírását.

Egy kommentelő szövege:

Ő az a hölgy, aki januárban még "teljesen civilként" szervezett egy kék pont ellen szóló tüntetést és aki eutanáziának nevezte azt, amit a tűcsere program csinál. Sem előtte, sem akkor, sem utána nem volt kíváncsi a szervezet véleményére, munkájára, hiába kapott meghívást, mint egyik civil a "másiktól". Most indul a választásokon. Tehát adott esetben ő fogja képviselni a konszenzus-keresést, a kerületi nyílt vitákat és egyeztetéseket, a legsúlyosabb helyi kérdésekben.

Hát igen…

Gondos Judit, az Orczy Egyesület nevű civil szervezet vezetője idén januárban jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor a józsefvárosi lakosokat arra szólította fel, hogy az általa vezetett Orczy Egyesület civiljeivel együtt tiltakozzanak a Kék Pont Drogközpont [sic!] és annak tevékenysége ellen.

Gondos Judit még civilként a Kék Pont előtt... ((Fotó: Botos Tamás)

Az Orczy Egyesületről ezt megelőzően semmit sem lehetett hallani, és vállalt tevékenységével kapcsolatban is csak a bírósági bejegyzés nyújtott eligazítást. Gondos a Magdolna utcai tüntetésen hangsúlyozta, hogy a megmozdulásnak, valamint az egyesületnek semmi köze a kerületi önkormányzathoz. Ezt meg már a vs.hu írta, szintén tegnap megjelent cikkében. Ja, és szintén tegnap, minden előzetes bejelentés nélkül megjelent az NNI tucatnyi alkalmazottja készenléti rendőrökkel karöltve, a norvég civil pénzeket is kezelő Ökotárs irodájában házkutatni egy kicsit...

***

Nem tudom, van e még egyáltalán valaki, aki emlékszik a Ricsének fentebb idézett dalára, de nekem biza’ erről az egészről (és a képhez fűzött "hivatalos” szövegről) ez ugrott be, bocsánat, elnézést. Mindenesetre azoknak, akik akkor még nem éltek, vagy nagyon ifjú koruknál fogva még nem jártak koncertre, itt a Beatrice 1991-es felvétele.

Még mindig a Kőris utcában
És akkor most ugyanarról, másképp. Megint a Kőris utca nyolc, de… A reménytelennek tűnő állapotú ház udvarában ott jártamkor a romok között egy kis „kertre” lettem figyelmes. Olyan kertre, ahol a gazda megtermeli a szükséges vitaminforrásokat (paradicsom, paprika, stb.), és kiskertjében a virágok is helyet kaptak, a szépségnek is hódolva.

A gazda 0,001 hektáron gazdálkodik, és igazi őstermelőnek mondható. Kiskertjében körbevezetett és részletesen elmondta, hogy a vetőmagról nevelt kis palánták, az égi és földi öntözés hatására, szépen hozzák a termésüket. A veteményest szerencsére csak ritkán kell kapálni, és a szüretelés is gyorsan megy, és gépesítés sem kell hozzá.

A képek jól mutatják az éppen szezonális paradicsom egészségesen piros színét, de az íze csak kóstolás után igazolta, hogy nemcsak szép, hanem finom is.

Körmendi Gábor Attila

Kőris utca 8.
A mindennapi józsefvárosi túra következő állomása a Kőris utca 8. szám alatti önkormányzati lakóház volt. A társasház-bérház lakóinak száma 20 fő körüli lehet, és már csak nyolc lakása lakott. A ház 100%-ban önkormányzati tulajdonú, és már 2010-ben is megérett a bontásra, amit évek óta beígér az Önkormányzat, majd mégsem történik semmi.

Az Önkormányzat szakemberei időszakos felülvizsgálatokat tartanak, jelezve, hogy a bérlők ne újítsák fel a lakásokat, még a legkisebb mértékben sem, mert hamarosan lebontják a házat.

Építőmérnökként a legteljesebb mértékben egyetértek a bontással, mert emberileg szinte elfogadhatatlan állapotokat találni a házban, a felújítás viszont gazdaságilag értelmetlen, a bontás+új építéshez hasonlítva.

Szóval hajrá illetékesek, tessék lépni az ügyben, ne csak ígérgetni tessék! (A valaha szebb napokat látott földszintes lakóházat 1873-ban Buzzi Bódog tervezte és építette Falkenhein Anna megrendelésére.)

Körmendi Gábor Attila

Azoknak, akik véletlenül nem látták: egy viszonylag hosszabb beszámoló a Kék Pont kerületi munkájáról, vagyis annak hiányáról... Kedden került fel az RTL oldalára Drogtanyák és eldobált fecskendők – a 8. kerület legsötétebb oldala címen az alábbi riport. A beharangozóban a következőket írják: "Mintha valami filmbéli városrészben forgattunk volna. Budapest egyik legsötétebb oldala, a nyolcadik kerületben.

Az itt lakók egy része elképesztő drogtanyákról mesélt nekünk, szanaszét heverő, eldobált fecskendőkről, amik betegségeket terjesztenek.” (Moskovics Judit riportja)

A kerületben vita robbant ki arról, hogy szükség van-e a Kék Pont munkájára: ők úgy gondolták, ha már vannak ott drogosok, foglalkozni kell velük, a környékbeliek védelme érdekében is. Az önkormányzat viszont ennek épp az ellenkezőjét gondolta. És pár napja a Kék Pont munkatársai nem dolgoznak a 8. kerületben.

Tegnap különben a vs.hu-n is megjelent egy nagyobb lélegzetű riport Kocsis Mátéval, aki beszélt a hajléktalanságról, arcfelismerő kamerákról, és Kék Pontról (részlet).

• Korábban nagy csatáik voltak a Kék Pont Alapítvánnyal, a szervezet néhány napja zárta be a józsefvárosi helyiségét. Csak a szervezet konkrét működésével volt problémájuk, vagy elvből ellenzik az anonim tűcserét?

A Kék Pont azt mondja, hogy a tűcsereprogramban részt vevők nagy része józsefvárosi. De ezt honnan tudja, ha anonim a program? Ez az egyik problémánk vele.

• Azt is mondja a Kék Pont, hogy kevés ilyen központ van, így nyilván jönnek más kerületekből is.

Jó, jó, de ne menjünk tovább, hadd tegyem fel ezt a kérdést: honnan tudják, ha nem gyűjtenek adatokat? Nem anonim a program, ez az első adatvédelmi probléma. Másodszor, megállapodtunk három éve valamiben, amit nem tartottak be. Úgy jöttek ide, hogy gyűjtik a drogszemetet, és csökkenni fog az intravénás droghasználók száma, ezzel szemben tele lett drogszeméttel a város, és nem csökkent a használók száma sem. De nem kell ezen összeveszni, próbáltam nekik is elmondani. Emberek, szervezetek szoktak megállapodni dolgokban, aztán ha nem megy az együttműködés, különválnak, és teszik tovább a dolgukat.  Nincs semmi gond, majd megpróbáljuk mással.

A Kék Pont helyett bevontunk a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumba több másik szervezetet és személyt a Merényi-kórház addiktológus főorvosától kezdve, a F.E.C.S.K.E. Egyesületet, az Emberi Jogvédő Központ Alapítványt, a Megálló Csoportot, a Kapocs Ifjúsági Szolgálatot, az Emberbarát Alapítvány Drogrehabilitációs Intézetét például. Ugyanazt mondom egyébként, mint hajléktalanügyben: az a gond, hogy kevés helyen koncentrálódik a probléma, sok település pedig nem veszi ki arányosan a részét a megoldásból. Minden kerületben élnek intravénás droghasználók, de csak három városrészben működik őket érintő program.

• De akkor nem a tűcsere zavarja önöket? A Jobbik egyébként ebben a témában is aktív, Pintér Attila a betiltásról népszavaztatna.

A tűosztogatás zavar minket. A tűcsere azt jelentené, hogy akkor adnak steril tűt, ha a droghasználó beviszi a használtat. A Kék Pont 107 ezer tűt adott ki, és évente 38 ezret szedett vissza. Ez nem tűcsere és nem segítség, járványveszélyt okoz. Ez a téma szakmai kérdés, én pedig ebben nem vagyok szakember. Az önkormányzatnak az a feladata, hogy olyanokat bízzon meg, akik ehhez értenek: addiktológusokat, civil szervezeteket – mi ezt tettük.

***

A hivatalos részt teljesítettem 112 ajánlás összegyűjtésével. Köszönöm az engem támogatóknak ajánlásukat! Reményeim szerint ma teljes jogú képviselőjelölt leszek Józsefváros 10. számú egyéni önkormányzati választókerületében. A kampány során igyekszem majd minden a körzetemben élő emberrel találkozni legalább egyszer!

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM)

Csendélet Józsefvárosban – Vasárnap reggel a Práter utcában lócitromokat láttam. Nem vicc, komolyan. Az úttesten is, meg a járdán is. Azután találkoztam a lovakkal is, a Leonardo - Corvin sétány találkozásánál, talán tíz kisebb-nagyobb lovacska álldogált békésen az élelmiszer bolt bejárata előtt, láthatóan pisiszünetet tartottak.

A mellékelt képeket vasárnap 2 órakor készítettem a Futó utcában a Horváth Mihály térhez közeledve, a Polgármesteri Hivatal bejárata mellett, meg a Rákóczi téren a Metró hátsó ki/bejáratnál. Szemét hátán szemét. Ezzel (és még sok mindennel) valahogy képtelenek vagyunk megbirkózni Józsefvárosban...

Révész Márta

Baross utca 98. - A társasház belső homlokzatának festése a földszinten valahogy elmaradt. Az itteni lakók állítólagos közös költség tartozása miatt... A földszinthez tartozik az önkori helyisége is, amiben most DM működik. Szerintem ők fizettek. (A részleteknek még utánajárok a közös képviselőnél…)

Korábban itt már részletesebben is volt szó a házról (akkor épp az idén centenáriumukat ünneplő házakat vettük volna sorra), most röviden csak annyit, hogy az ötemeletes lakóházat a Koszorú utca (Koszorú u. 32.) sarkán 1913/14-ben Winik Salamon számára építették. Helyén állt lebontásáig az a nevezetes földszintes ház – akkor Külső-Stáció utca 80. címen – melyet 1868 telén Jókai Mór 12 ezer forintért megvásárolt.

Körmendi Gábor Attila

Iskoláink: a Fidesz pusztításának első áldozatai
Tegnap indult az új a tanév. És ez sem lesz könnyebb, mint az előző. Mert baj van, nagy baj van az iskoláinkkal. Nem a gyerekeinkkel, sőt javarészt sem a pedagógusok sem a szülők nem okolhatók a bajokért. Orbánék (bár nem csupán az ő saruk) tettek sokat a helyzethez az amúgy is tökéletlen oktatás működőképes rendszerének államosításával, szétverésével.

A PISA-felmérés eredményei egyértelműen kimutatják, hogy a magyar közoktatás nem képes még az OECD országok átlagszínvonalán sem felkészíteni a diákságot. Ráadásul, amit oktatáskutatók idei tanulmányokban kimutattak, az még rémisztőbb, Magyarorszá- gon kasztrendszert tart életben az oktatás. A reziliens diákok aránya (ők azok, akik társadalmi, gazdasági és kulturális körülményeik alapján a legesélytelenebbek közé, felmérési eredményeik alapján viszont a diákok legsikeresebb egynegyedéhez tartoznak) mindössze 4,1 %, amely eredménnyel lassan megközelítjük a legkeményebb latin-amerikai gettótársadalmak mutatóit.

Az alsó ági társadalmi mobilitás mutatóinak vizsgálatából az derül ki, hogy az úgynevezett beragadási mutatók mindegyikében a világ legutolsói között vagyunk. Ez annyit jelent, hogy az a fiatal, aki Magyarországon szegénységbe és nyomorba születik, túlnyomó többségében semmilyen innen kivezető kitörési eséllyel nem bír. S ebben Magyarország már a fejlett világ sereghajtójává vált.

Most leírhatnám, hogy sosem bizonyult életképesnek a Klebelsberg, mint iskolaállamo- sítási intézmény, olyan káoszt, gazdátlanságot és gondatlanságot a magyar iskolákban és az intézmények között, mint ami ma van sem szüleim sem nagyszüleim nem kellett, hogy megéljenek. Értékelhetném a diákbutító tankönyveket, amelyeket most a tanulókra kényszerítenek, a dilettáns intézkedéseket, amelyek hatalmi szóval kivették iskoláinkat a helyi önkormányzatok kezéből.

De ezek csak kevésbé fontos kórtünetek egy olyan helyzetben, amikor tényleg nagyon nagy és alapvető a baj. A gyengébb eséllyel induló családba születő diákokat durva kasztrend- szerbe belekényszerítő iskolarendszer tönkreteszi és felégeti a jövőnket. Mindannyiunk jövőjét. Ma oktatásunk ahhoz segít hozzá, hogy évtizedek múlva egy polgárháború állandó küszöbén élő, latin-amerikai összehasonlításban is a legreménytelenebbek közé sorolt szétesett társadalomban éljünk.

Komássy Ákos

***

A jövő héten párhuzamos tanévet indít az MSZP, az "engedelmesség iskolájával" szemben "a gondolkodás iskoláját" – jelentette be tegnap Hiller István a Práter utcában. A Pál utcai fiúk szobránál közölte, "a gondolkodás iskolájában" a pedagógusok azt mutatják be hétről hétre, tanóráról tanórára, több tantárgyból is, "hogy másképp is, szabadon is lehet." A sajtótájékoztató helyszínéről azt mondta, hogy az éppen a Molnár Ferenc regényében leírt "einstandot" jeleníti meg, amiről ma Magyarországon senkinek sem kell elmagyarázni, hogy mit jelent az oktatás területén.

Ajánlott irodalom (a teljesség igénye nélkül):

• Dzsenifernek neveztek el az Amerika-imádó szüleid? Sebaj... (444.hu)
• Te Coca-Cola-mámorban fetrengő magyar hetedikes! Menekülj! (hvg.hu)