Kőris utca 4. - dúcgerendák erdejében
A Kőris utca 4. szám alatti ház egy 1894-ben Seifert Ágoston megrendelésére épült bérház. Kívülről nem tűnik katasztrofálisnak az állapota, de aki már járt bent, az tudja, hogy semmi sincs rendben. A függőfolyosók 17 éve alá vannak dúcolva, azaz jövőre már akár érettségizhetnének is.

Négy éve ígérték a lakóknak, hogy bontják, és jobb környezetbe költözhetnek, de hát nem történt semmi, ha csak az nem, hogy a romos lakásokat felújítás terhe mellett bérbe adják. No, nem olyan kellemes állapotút, mint Kaiser úrnak a József körúton, hanem tényleg romhalmazt, négy fallal, komfort nélkül, ugyanannyi bérleti díjért.

Pedig ezt a házat is bontani kellene, és a Kőris 2-ben lévő új házhoz hasonlóan, a régi helyére újat építeni. Ez a háztömb amúgy is egy üres részen van, mert az Illés utca Kálvária tér, Kálvária utca és Kőris utca által közbezárt tömb igen hiányos házakból.

A Kálvária tér, a tér jellege miatt szépen beépített, de a Kőris-Kálvária sarka már évek óta üresen áll, míg az Illés 6-8-10 helye is kong az ürességtől. Persze a telkek elgazosodottak, szemetesek, és búvóhelyet jelentenek a drogosoknak. Változtatni kell ezen, de ehhez Józsefvárosnak felelős és szakértő csapatra van szüksége, és Mi tudunk erre megoldást.

Körmendi Gábor Attila

Józsefvárosban hónap végén sok család kutatja át az asztalfiókokat, kabátzsebeket, hátha akad egy kis aprópénz, az utolsó napok szerény ebédjéhez alapanyagot venni. Önkormányzatunk ciklusa utolsó napjait éli, hiszen október 12-én választások lesznek. Kocsis Máté is átforgatta az önkormányzati zsebeket, előkeresve az utolsó „tantuszokat” is. Létfontosságú kiadások maradtak az utolsó hetekre.

A hivatal főlépcsője túlságosan kopott, új szőnyeg kerül rá, ami nem csak esztétikai élményt nyújt majd a hivatalos ügyek intézésében megfáradt ügyfeleknek, hanem fokozza biztonságukat, hiszen nem lesz csúszós. A hivatali munka is olajozottabbá válik, hiszen a csodaszőnyeg zajcsökkentéssel jár. A rezsicsökkentésnek is része a beruházás, mert hőszigetelő hatású is a szőnyeg.

Igaz repülni nem tud, de ennyi funkciót egyszerre ellátva nyilván megéri az árát, 7 620 000 Ft-ot. A főlépcső hat lépcsősorból és a köztes kis részekből áll, nem hosszabb 76 méternél. A szőnyeg tehát méterenként kb. 100 000 Ft. Ennyiért talán mozgólépcsővé lehetne alakítani. Baromi drága ugyan, de öröm az ürömben, az ára éppen nem éri el a közbeszerzési értékhatárt, így nem kell közbeszerzéssel bíbelődni. Polgármester Úr azonban megnyugtatott, az ár nem csak a szőnyeget, hanem mindkét oldalán fém díszlécek felszerelését is tartalmazza. Ja, úgy már a hülyének is megéri!

Kaptak a képviselők beszámolót az alpolgármesteri keretek „zsebeinek kiürítéséről” is. Kétmilliót kapott a Jóhír Kft. nyári programok szervezésére. Biztos jó bulik voltak közpénzen!

756 000 Ft jutott a Polgármester lakossági kapcsolattartójára. Lakossági kapcsolattartó tehát van, már csak lakossági kapcsolat kellene, mert élő emberrel nem találkoztam, aki ügyes-bajos dolgaival túljutott volna a polgármester titkárnőjén. Háromnegyedmillió végül is nem sok egy olyan kuriózumért, mint a láthatatlan kapcsolattartó!

300 000 Ft-ba került a határon túli gyermekek üdültetése, miközben a sajátjainkat sikerült kiebrudalni az Orczy kertből és nyári táboraink résztvevőit száműzni a betonrengetegbe. De jutott néhány százezer forint a Rákóczi Szövetségnek, a Magyar Napló Kft.-nek , mert a haverokra, ha közpénzről van szó, mindig gondolni kell. Természetesen megmagyarázták, hogy minden kiadás rendkívül hasznos volt, különösen a „Pukkancs fülekirálysága” című könyv kiadásának támogatása.

Igaz, a teljes Önkormányzati költségvetésben ezek nem jelentős összegek, de a szemléletet jól tükrözik. A közpénzek felett a FIDESZ politikusai úgy rendelkeznek, mintha a sajátjuk lenne és megy a parasztvakítás, hogy ennek így kell lenni.

Akár a reklámban: haverok, buli, hanta.

Szili Balázs

Igaz, hogy kissé (nagyon) késve – az ülés időpontjától számított 15 napon belüli határidő helyett 31 nappal – a Molnár Ferenc tér környéki problémákkal kapcsolatban feltett kérdéseimre. De az ember a mai világban ne elégedetlenkedjen, legalább jött válasz. (Még augusztusban érkezett a blogra egy levél, melyben az egyik ottani lakó vázolta a tér körül kialakult cseppet sem vidám állapotokat).

Íme, a Humánszolgáltatási Bizottság 2014. augusztus 22-i ülésén feltett kérdésemre adott válasz (pdf). Mindenki döntse el, mennyire elégedett vele...

***

Csak szólok, hogy szombaton újra lesz Üres Lakások Menete. A szervezők mindenkit várnak, "…ha téged is felháborít, hogy lényegében évtizedek óta nincs szociális lakáspolitikája se a kormánynak, se a fővárosnak, ha hiába próbálkozol évek óta szociális bérlakáshoz jutni, ha te is alig tudod kifizetni a rezsid…” Ugyanott (a volt Köztársaság téren) 15 órától pedig a baloldal rendezésében Családi délután is lesz. Az eső sem fog esni, tehát semmi okunk, hogy egyikre vagy másikra (vagy mindkettőre) ne menjünk el.

CBFM - Józsefváros, Magdolna negyed

Dúcerdő, avagy Dugonics utca 16.
És akkor most egy házzal odébb a Dugonics utcában. A mára már szinte rom egyemeletes lakóház 1886-ban épült Bayer és Hutera tervei szerint. (Az akkori megrendelő Sziklai Zsigmond volt.) Jelenleg sem érvet sem igazolható magyarázatot nem tudok arra, hogy ez a ház 2010 óta miért nem került még lebontásra.

Azonnali bontás, az itt lakók (100%-ban önkormányzati bérház) kárpótlása és egy élhetőbb környezetbe való költöztetése szükséges.

Nem jövök azzal, hogy stadionra van pénz erre meg nincs, de az igenis megemlítendő, hogy köztereken lakni tilos, arra mégis százmilliókat költenek.

Az innen pár utcányira megújuló Kálvária térre például százhatvanmillió forintot költöttek választási kampányban, erre a házra és sok társára pedig a 4 éves ciklus alatt 0 forintot. Hogy is van ez?

Körmendi Gábor Attila

Dugonics utca 14. - és a szentlélek
A képek magukért beszélnek, de azért egy kis kommentár. A bérházban csupán 22 lakás lakott hivatalosan,  de a 100%-ban önkormányzati tulajdonú házban még legalább ugyanennyi az elhagyott, lefalazott üres lakás. A legfelső emeletről lefelé haladva itt is szemmel láthatóak a hibák és a szokásos függőfolyosó betegség, és nem is akármilyen mértékben.

Amíg az első emeleti függőfolyosón néhány lakóval beszélgettünk, egy vakolatdarab hullott a vállamra. A helyiek elmondták, hogy ez mindennapos, és elmondásuk szerint ennél jóval nagyobb darabok is leesnek néha.

Szomorú, de ezen túl ez balesetveszélyes, egy alaposabb statikai vizsgálat pedig azt is kimondaná, hogy életveszélyes. Az illetékeseknek lefényképeztem néhány jellemző állapotot, hogy azonnal léphessenek, mert szerintem ez nem tűr halasztást. Látható, hogy évekkel korábban a függőfolyosó egyik végét alátámasztották, mert leszakadt volna, de azóta sem léptek tovább. A Diószegi Sámuel utca 14. szám alatti társasház esetében azt írtam, hogy a közeljövőben dúcolni kell a függőfolyosóját, de itt már a tegnap is késő lenne, mert talán csak a szentlélek tartja…

…és hogy hosszú távon mi a megoldás? Igen, valóban az kedves olvasó, le kell bontani, és helyette újat építeni. Jó példa, hogy az utcáról nézve a második ház balra és jobbra is új építésű. Közvetlenül balra üres telek, jobbra pedig a szintén bontandó Dugonics utca 16. roskadozik (erről részletesebben majd a következő posztban). A helyzet már eleve kívánja a megoldást, és valljuk be a szívünk is erre vágyik, építsünk új lakásokat a Józsefvárosiaknak, Józsefvárosiak munkaerejével. Olcsón, jót, magunknak.

Körmendi Gábor Attila

Diószegi Sámuel utca 14. - tűzfal panoráma II.

A heti józsefvárosi túra részeként, és ismereteink elmélyítésének érdekében térjünk vissza egy poszt erejéig a Diószegi Sámuel utca 14. szám alatti társasházba. Legutóbb - még az első részben - a főépület csodáiról számoltam be, most azonban a hátsó épületrészt is részletesen bemutatom.

A háznak ez a része, még az utcai résznél is mostohább állapotban van, lakásaihoz a főépület udvarán keresztül vezet az út, majd függőfolyósokon jutunk a lakásokig, és aki nem ismerős erre, talán meg sem találja a ház "eldugott" lakóit. Amíg a képeket csináltam, többen is összegyűltek, és véleményükkel, tanácsaikkal segítették a „munkám”, bár a látvány magáért beszél. Sokan hosszú évek óta laknak itt, de semmi változás, hiába mennek az Önkormányzathoz, pedig kérésük nem teljesíthetetlen.

Az épület hátsó szárnya mögött a Kőris utcai új lakópark látszik és ezzel minden szépet és jót leírtunk. A lakások ablakain kinézve a szerencsésebbek a Diószegi Sámuel utca 16. szám alatti épület felett kilátnak, míg akik kicsit lejjebb laknak, azok szinte csak az épület tűzfalát látják. Mindenkinek jut azonban az 1930-as években épült Diószegi Sámuel utca 14. raktárépületének omladozó látványából.

Ezt a raktárt az Önkormányzat a mai napig bérbeadásra kínálja, de valahogy nem nagyon veszik ki azt. Persze érthető is, mert katasztrofális állapotban van, amit a Kisfalú Kft., így összegez: "A vizsgált földszinti raktár összességében rossz állapotban van." Ha ez így van, akkor meg miért nem bontják el? Meg kell várni, hogy összedőljön, vagy hogy a gazdátlanság miatt az Önkormányzat más vagyonában is kár keletkezzen? Költői kérdések, de valódi a felelősség.

A "szomszédság" sem sokkal jobb, mint maga a hátsó (vagy első) traktus. A első-hátsó épületrész közös része 5 emelet magasra nyúlik, de oda már lift nem vezet (hiába kéne), és az épület födémlemeze itt is dúcolást kapott. Csak éppen mára már dúcolat faszerkezete is dúcolandó lenne, mert minden esőzéskor ázik (és ez a fának sem tesz jót), és már a madarak is birtokba vették. A kegyelemdöfést a függőfolyósok állapota adja, ami a tetővel és az ereszcsatornával is összefügg. Ezen a területen is látszik, hogy komoly a probléma, mert a függőfolyosó már nem bírja sokáig, és lehet felállványozni ezt az épületet is.

Rövidtávon szükség lenne néhány gyors megoldásra, de közép-hosszútávon nem látok más jó döntést, mint a ház bontását (mindkét szomszédjával együtt), és a terület újjáépítését megkezdeni. Ezzel szemben az Önkormányzat az elmúlt négy évben nem tett a környékért semmit, és jelenleg is csak homlokzati felújításokkal és az értelmetlen zöldterület lebeto- nozásokkal foglalkozik, a komoly problémák megoldása helyett.

Apropó, csakhogy tudjuk, mi a fontos: tegnap Kocsi Máté nagyon ünnepélyesen átadta a megdiszkövesített Horváth Mihály teret. Ahol játszótér nincs, de majd lesz. Ezt maga a polgi mondta...

Körmendi Gábor Attila

Horánszky (régen Makarenkó) utca 23.
Kitörve az Orczy- és Magdolna-negyedből, a múlt héten a Palotanegyedben jártam-keltem és gyűjtöttem képeket. Szóval a nagy és híres Palotanegyed- ben sincs ám minden rendben! Annyit gondolnék mondandónak, hogy egy időzített bomba az egész negyed. A műemléki és szimpla házak olyan mér- tékű felújításra szorulnak, hogy nincs az a költségvetés, ami ezt elbírná.

Az egykor csodaszép házak, mára már csak emlékükben pompáznak, ugyanakkor az enyészet jelei egyértelműek. Szépség és szörnyűség egyben!

Ilyen ez az 1872-ben Schusbeck Pál tervezte és építette kétemeletes lakóház is. Kívülről nagyon szép, de ez is csak amolyan patyomkin-életérzés. Belül a szokásos függőfolyosó betegség, a betonszerkezet megrepedt (sokéves házaknál ez már rendszeres gond), a felülről ráfolyó esővíz, jég, hó, stb. miatt. 

A hajszálrepedéseken a szerkezetbe jutó folyadék korrodálta a vasszerkezetet; térfogatváltozása (hideg-meleg) miatt pedig szétnyomta a betonszerkezetet. Közvetlen életveszély még nincs, de rövid időn belül az is kialakulhat, aztán lehet a függőfolyosót bentlakással cserélni, mint a Magdolna 12-ben.

A házban egyébként a lépcsőház pihenőit, csodaszép mozaik berakásos mintákkal díszítették.

***

Ma délután különben átadták az épp felújított Horváth Mihály teret. Virág Tamás helyszíni közvetítése szerint "uncsi a térátadó, a kő nem lett több, mint volt, majd játszótér is lesz. Attól, hogy nem látjuk, még lesz, mondja a polgi. Hát ez rémes, megyünk zsigázni. Közös- ségi teret akar az önki, hát ez nem az lett, inkább gyülekező főtér jellegű."

Körmendi Gábor Attila

Tereink sorra megújulnak. Van amelyik 15 év alatt már ötödször is.  És a házaink is szépülnek. Csakhát míg kívül szépek, belül rohadnak. Még a múlt hét közepén került fel az alábbi videóriport a Hír24-re, miszerint a Szerdahelyi utca 11. szám alatti 1910 körül épült, négyemeletes bérházat – mint Báthory Róbert riportjában is elhangzik – felújította az önkormányzat, csaknem 28 millió forintból.

De csak a homlokzatot és a bejáratot, magához belül a házhoz érdemben hozzá sem nyúltak. Mert ugye Józsefváros újjáépül…

És az eset nem egyedi, mondhatnék másik példát is a Kőris utcából: ismerősöknél vagy nyolc éve leszakadt a fürdőszobában a plafon kb. a riportban is látható nagyságú és vastagságú darabja. Az önkormányzat szakemberi kimentek, megnézték. Aztán pár nap múlva jókora gerendákat véstek a falba, fölé deszkából "álmennyezetet” tettek, ideiglenes megoldásként. Azóta is úgy van…

***

A Patyomkin-falvak olyan állítólagos "ál-falvak” voltak, melyeket Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt. Úgy tartják, Patyomkin, aki a hadjáratot vezette a Krím-félszigetre, falusi házak homlokzatait állíttatta fel, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.

Camara-Bereczki Ferenc Miklós (CBFM)

Népszínház utca 16. - Födémmizéria
Józsefvárosi társasházi sétám során a Népszínház utca 16-ban is érdekességekre leltem. A ház a józsefvárosi átlaghoz képest jobbnak tűnik, de komoly tartószerkezeti problémák látszanak, és ez nem jelent jót. A 4. emelet feletti födém vélhetően megrepedt, vagy ennél súlyosabban megsérült, mert egy tetszetős kis alátámasztást kapott.

Ezzel persze a probléma nem megoldott, de a balesetveszély, és életveszély átmenetileg elhárult. Józsefvárosban számos építőipari beruházás zajlik, de ezek főként homlokzati szépítések, vagy felesleges és káros zöldfelület betonozások, és csak csekély százalékban koncentrálnak a valós problémákra.

Politikusként értem, hogy kampányolni kell, de kevés, hogy csak látszat tevékenységet folytat a mostani önkormányzati vezetés, ugyanakkor építőmérnökként nem értem, hogy a tényleg fontos kérdések, hogy szorulhatnak ennyire háttérbe. Azt hiszem még nem késő megkongatni a vészharangot, hogy felelős és szakértő vezetés kell Józsefvárosban, amire már nem kell sokáig várni, mert október 12.-én jövünk.

Az 5+1 emeletes, egyudvaros eklektikus (szecessziós?) lakóház 1910/11-ben Benedek Dezső tervei szerint – eredetileg négyemeletesre – épült, a Ramaszéder család megrendelésére. A két legfelső emelet 1960 körül került a házra.

Körmendi Gábor Attila

Új bankjegyeink lesznek. Ahhoz képest, hogy ha jól emlékszem 16 éve kellene eurónknak lenni, most Szent Istvánt és a 10 ezrest barkácsoljuk. Igen, a sort a tízezres nyitja és utána nyilván jön a többi. Addig, amíg mindegyik címleten Matolcsy György aláírása nem szerepel majd. Hol van már a régi kedves kis kétfilléres, közepén lyukkal, ami lehetővé tette, hogy akinek kedve volt, összegyűjtsön egy adagot belőle és felfűzze spárgára.

Ugyan már semmire nem volt jó, de a gyerekek játszhattak vele. Állítólag valaki felfűzött öt és fél métert és kapott három és fél évet, amiért kivonta a pénzt a forgalomból. Aztán jött a 10, meg a réz 20 filléres! Ezeknél aftázásra alkalmasabb pénz nem volt azóta se! (Célba do- bás a földre húzott vonalra, a győztes kidobhatta az egészet, jól felrázva előtte a markában. Minden „fej” az övé lett, minden „írás” visszaosztásra került, azaz maradt a banké.)

Az 50 filléres kellemes emlék, egy gombóc fagylaltot vettünk rajta. Az 1 Ft-ossal telefonálni lehetett, a 10 Ft-ossal pedig már moziba mehettünk. Igaz, az 1. és 2. sorba, de onnan is boldogan néztük a filmet.

Legkisebb papírpénz gyerekkoromban a 10-es volt, folyóparti tájjal, Petőfivel. Következő a 20-Ft-os volt, egy gyakorlatilag meztelen fiatal férfival, aki egyik kezében búzakalászt, a másikban kalapácsot tartott, túloldalán Dózsa György, szakállasan, kalapban.

És itt álljunk meg! Mert mielőtt elfogadnánk, hogy István király milyen koronát visel, – hát olyat, amilyet – gondolkozzunk el azon, nem lenne e találó a volt 20 Ft-os grafikáját egy az egyben továbbvinni! Mondjuk a leendő ötezresre! Mert ugye úgy szólt a vicc: "Hiába kalapálsz, hiába aratsz, mégis ilyen meztelen maradsz / Mire felöltözöl, ilyen öreg leszel!” Ennél többet ma bankjegygrafikával elmondani nem lehet!

Szili Balázs