És akkor most így pár nappal az augusztus 20-i "hú de nagyon ünneplünk” előtt – és a felvonulók a lakók kérték-féle "padtalanítás” után – ejtsünk megint pár szót a Magdolna utca tizenkettőben zajló rémtörténetről. Korábban itt a blogon és a fészbuk oldalunkon is szóba került, hogy az MNP III. programban részt vevő Magdolna utcai ház lakója június vége óta blogot ír a kerület egyre híresebb (hírhedtebb?) házfelújításról.

A blogíró szerint lakók életveszélyben élnek, a hivatal szerint meg minden rendben van. Előbb itt egy részlet az Az igazi JÓZSEFVÁROS blog augusztus 15-i bejegyzéséből, majd egy ehhez írt fb-komment következik…

***

Függőfolyosó csere

Örömmel tapasztaljuk, hogy a "szakértő, rutinos kezek" egyre "szorgosabban" újabb és újabb technikákkal próbálják a függőfolyosó mihamarabbi cseréjét a lakók bentlakása mellett megoldani. Míg az elsőn egyszerre verték fel az egészet és pallón életveszélyes helyzetek közepette 1 hónapig küszködtek, addig a másodikon már egyik oldal befejeztével, irány a másik oldal. Mit tesz a rutin ugyebár?! Bár az elmondásuk szerint nem ez az első ház, amit bentlakás mellett ítélnek függőfolyosócserére…

Azért itt is akad fennakadás, úgymint kikiabálni az ablakon indulás előtt, mert az ajtó elé gerendákat raktak és nem tudjuk kinyitni, vagy mert nincs palló és szárnyaink még mindig nem nőttek, stb, stb.

Ennyi a részlet, a teljes poszt itt olvasható.

A 8ker fészbuk oldalán rögtön fel is dobják a teljesen jogos kérdést: Na de mit mond erre a felelős önkormányzat? Gondolom, tudnak róla ők is. És innen jöjjön ugyanonnan Bódis Lajos – cseppet sem megnyugtató, vagy vidám – válasza, kommentje...

Persze, hogy tudnak, ők döntötték el, hogy nem akarnak költeni a lakók ideiglenes kiköltöztetésre, mert kiderült, hogy azt nem lehet az uniós támogatásból fizetni. Másfél hónapja folyik levelezés a lakosok, civilek, az önkormányzat fejlesztő cége, a polgár- mesteri hivatal, a kormányhivatal építésügyi és munkavédelmi hatósága között.

Az önkormányzat álláspontja az, hogy ez egy kis kellemetlenség, amihez alkalmazkodni lehet. A munkavédelmi hatóság megtiltotta az ellenőrzése időpontjában balesetveszé- lyesnek talált palló használatát, és kifejtette, hogy az bérlő és a bérbeadó viszonyán múlik, illetve más hatóságok illetékessége, hogy a lakók nem tudnak ki- és bemenni a lakásukba. A polgármesteri hivatal álláspontja az, hogy nincs közvetlen életveszély, ezért neki nincs feladata. A kormányhivatal építési hatósága még nem foglalt állást.

 A három emeletből még egy van hátra, és tudom például, hogy az első és a harmadik emeleten csak a gyerekkorú lakók száma emeletenként tucatnyi. Az önkormányzati képviselők számára ez nem téma. (Az egyikük szintén feltett írásos kérdést a hivatalnak, miután a lakók és a civil segítők hangoskodtak az ügyben.) Mire a hivatalok mindegyike állást foglal, valószínűleg a harmadik emeletet is befejezik. Ha leesik valaki, akkor gondolom, majd felelős lesz, mondjuk egy asszisztens vagy egy portás.

Mert ugye Józsefváros újjáépül. Csak az itt lakók vannak útban. De ők aztán rohadtul…

a Szerk.

***

Röviden a házról: az E-alakú épülettömbből álló háromemeletes eklektikus bérházat 1898-ban Greiner Adolf megrendelésére építették, de tervezőjéről és építőjéről nem őriz adatot a Fővárosi Levéltár. A viszonylag keskeny épület hosszan nyúlik hátra, az egykor díszes homlokzat (is) teljesen lepusztult, háborús belövési nyomokkal tarkított. A Mag- dolna Negyed Program III. keretén belül – mint 100 %-ban önkormányzati tulajdonban álló épületnek – kezdődött el a felújítása, a tervek szerint a homlokzatot is az eredeti állapotnak megfelelően állítják helyre.

Maradjunk még egy csöppet a Szigony-Práter padoknál, melyek eltüntetését ugye a felvonulók  a lakók kérték. Ma ugyanis két komment érkezett az előző "Tényleg lakók kérték?” poszthoz, és ezeket most külön is megosztanánk a Nagyérdeművel, esetleg, talán, netántán érdemes elgondolkodni a leírtakon. Főleg, ha újra elolvassuk a korábbi, Mátyás téri poszt egy apró, ámde jellemző részletét. Ezt:

"... Amikor 240 aláírást gyűjtöttünk az itt lakók parkolásának megszüntetése ellen, akkor megjelent a Józsefváros újságban, hogy 10 embernek nem tetszett. Az is elhangzott egy alkalommal a főnöktől, attól a szakállastól, hogy: nem képzelik a Mátyás tériek, hogy az történik a téren, amit ők akarnak!” (a Szerk.)

***

prokontra 2014.08.16. 07:18:14

Majdnem a cikkel párhuzamosan írtam ismét Józsefváros fb-oldalára, kíváncsian várom a választ. Alább olvasható.

Tisztelt Szerkesztő! A Práter/Szigony utcai eltüntetett padokra szeretnék visszatérni: mikor kérdezték a lakosságot arról, hogy szükségesek-e a padok? Nem tudok arról, hogy akár a közeli, akár a távoli múltban képviselőnk bármiről is párbeszédet folytatott volna a lakossággal – valljuk be, ez nem is szokása.

De hátha: megkérdezték-e a számos kerekesszékes lakost, akiket most úgy hoznak le a hozzátartozók levegőzni, hogy mellettük állnak akár órákig, vagy megállás nélkül tologatják őket? Megkérdezték-e a rengeteg idős embert, hogy jól esik-e nekik vásárlás, kutyasétáltatás közben elüldögélni, megpihenni kicsit? Megkérdezték-e a mozgássérülte- ket, fájdalommal közlekedőket, hogy hogyan cipelik haza a bevásárló szatyrot – számukra maratoninak tűnő távolságra? Megkérdezték-e – úgy általában – a panellakókat, hogy hol tudnak hűsölni a forróságban, ha Önök minden padot elhurcolnak a lakótelepről és környékéről? A sokszáz szülőt, akik lejönnek a gyermekeikkel kerékpározni, mozogni?

A Práter utcai 16 emeletesek előtt és a Szigony utca SPAR előtti szakaszán hajdan mindig tele voltak a padok, a SPAR előtt gyermek rendezvényeket is tartottak. Szomszédok ültek ki beszélgetni, fagyizni, élénk közösségi élet folyt. Kedves Döntéshozó (ki volt az?), átgondolta-e, hogy egy kisvárosnyi lélekszámú lakóteleptől vonta meg mindezeket a lehetőségeket, egyre élhetetlenebbé téve a környezetünket, lakóhelyünket?

Kedves Szerkesztő! Mielőtt érvelésében felhozná az önkormányzati vezetés legújabb szlogenjét, miszerint "a padok és a köztéri WC-k hajléktalanvonzó tényezők", figyelmébe ajánlom, hogy itt sokezer lakos érdeke, életminősége áll szemben a hivatal emberi tényezőket semmibe vevő, "izomból büntetek" filozófiájával. Summa summarum: várjuk vissza a padokat!

prokontra 2014.08.16. 07:24:47

Aztán egy kedves - a házunkban lakó - hölgy is írt nekem, az Ő véleménye is fontos, ezért közzéteszem a párbeszédet, név nélkül. A Hölgy kommentje: "valószínűnek tartom, hogy a kérés oka leginkább az volt, hogy az ott lévő padok nem az ott lakók pihenését szolgálták!!!...... szolgáltak inkább egyéb az ott lakókat zavaró mindenféle "szabad polgár" lakóteréül"

Válaszom:
Lehet-e szembeállítani vagy hivatkozási alapnak tekinteni néhány utcalakó jelenlétét egy "kisváros" élhetőségével? Lehet-e úgy büntetni az utcalakókat, hogy közben minket, az itt élőket büntetnek? Tavaly, amikor fotókkal illusztrálva szóvátettem Józsefváros fb oldalán a környék elhanyagoltságát – beleértve a padokat is – egy héten belül itt voltak, nagy csinnadrattával festettek, karbantartottak. A SPAR előtt fotózkodtak (ez igen jól megy nekik) a képviselők a padfestésnél, amire nyilván egy csomó pénzt elköltöttek.

Akkor még partner volt a lakosság, utána pedig épp azt kérték volna, hogy bontsák le a munkájuk eredményét? Jómagam gyakran üldögélésre kényszerültem a SPAR-nál, kivétel nélkül a szomszédos házak lakóival – kutyusaival együtt. Láttam olyan családot, akik a mozgássérült családtagjukkal minden délután lenn voltak. Név szerint ismertem a kutyákat, a gazdikat nem mindig.

Ami a Losonci tér-Práter utca környékét illeti – ahol az elszállított padokat tavaly óta nem pótolták – itt inkább kukázás céljából (figyelem: nem mindenki "csöves", vannak közöttük a környéken élő kisnyugdíjasok is!) bukkannak fel emberek, míg más részük – és ez a jelentősebb forgalom – a szemközti drogelosztós ház törzsvendégei. Namármost: évek óta utca-házszám szerint ismerjük a drogos házakat, az önkormányzat fb oldalán minden- naposak a panaszok ezzel kapcsolatban, felszámolni mégsem sikerült még egyiket sem. Vajon a mind gyakoribb eszeveszett zombi-tombolásért is a lakosság a felelős? Nem. Felelős érte úgy a rendőrség, mint az önkormányzat, akik a Kékpont szapulásán kívül egyéb drogstratégiával még mindig nem álltak elő. A "szabad polgár" fogalmán nem igazán értem, hogy kikre gondoljak, meggyőződésem szerint mindketten azok lennénk. Jómagam – élve ezen jogommal – néha szeretnék "szabadon" leülni az utcán.

Barátsággal üdvözlöm Önt is, és cuki kutyusát!

A Szili Balázs vázolta Mátyás téri – rohadtul nem vidám, ámde annál jellemzőbb – problémák után (közben), azért én megemlíteném azt az apró észrevételt is, melyet a napokban a fészbukon találtam. (Egy hete íródott, névvel, mindennel.) A lényeg: a kommentelő kifogásolta, hogy a Szigony és Práter utca sarkán, a SPAR előtti felújítás során a mellékelt képen látható betonkádak kerültek megépítésre a virágoknak.

És megállapította, túl azon, hogy a látvány borzasztó, de az összes padot is elhurcolták onnan. Így aztán létrejött egy újabb helyszín, amit megfosztottak az ülőalkalmatossá- goktól. Ha úgy tetszik, a padoktól. A lakótelep sokezer ember otthona, rengeteg idős és mozgáskorlátozott lakóval. A padokat egyébként egy látványosnak szánt – a fészbukon és minden lehetséges felületen meghirdetett – akció keretében az önkormányzati dolgozók, képviselők és önkéntes lakók épp tavaly festették újra – folytatta. Végül szolidan aziránt érdeklődött, hogy véglegesen lemondhatnak-e itt is a (meg)pihenési lehetőségről?

A képen látható betonkádak teljes hosszában padok voltak.

P.s.: Miután a kommentelő ezeket a kérdéseket feltette a Józsefváros face oldalán is, kapott választ a szerkesztőtől. Rövidet, velőset, szabványosat: a lakók kérték, hogy ne legyenek padok. Pont. Aha, mint egykoron a felvonulók kérték spontán műsorban...

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Hazafelé menet a Mátyás téren vezetett az utam. Egy hölgy lépett oda hozzám és megkérdezte: „Ugye maga az a lófarkas képviselő? Azt mondják Ön szokott segíteni!” Miután tisztáztuk, ki vagyok, arra kért, hogy vegyek részt egy rögtönzött lakógyűlésen, melyet Ő fog megszervezni a Mátyás téren, ahol a lakók elmondhatják panaszaikat. A megbeszélt időpontban elkeseredett, de reménykedő emberek vettek körül.

Igyekszem a panaszokat média konformmá téve az alábbiakban a lehető legpontosabban visszaadni:

• A Mátyás téren állandó az ordítozás, a focizás, nyáron nyitott ablak mellett nem lehet megmaradni a lakásban az állandó hangzavartól. Miért nem használhatja a lakosság a Homok és Dankó utcában tízmilliókért kiépített sportpályákat? Miért itt rúgják a labdát a járókelőknek, kutyáknak, babakocsiknak? A sportudvart miért nem nyitja ki a kesztyűgyári igazgatónő? Én a 3. emeleten lakom és egyszer sikerült az ablakunkon berúgni a labdát, szerencsére az ablak nyitva volt. Az alsóbb szinteken nem egyszer törtek be focilabdával ablakot, a gyereket. Ugyan van biztonsági őr, de ő azt mondja, nem gyerek nevelőnek van itt.

• Rendszeresen iskolaidőben vannak gyerekek a téren, 5-6 évesek, sőt kisbabák babakocsiban éjfél körül. A térfigyelő rendszer ellenére, este már veszélyes haza jönnünk! Szólni már rég óta nem merünk, mert nagyon agresszívak a fiatalok. A rendőrjárőrök sem foglalkoznak ezzel. Az egyik rendőr elmondta, hogy ha egy autó feltörést észlel, vagy egy prostituáltat rajta kap, csak szól, hogy tűnjön el az illető, de nem intézkedik, nem viszi be, mert amire kész minden papírmunka, már kint is vannak, akiket bevitt. Ha bíróságra kerül az ügy, akkor a szabadnapján mehet tanúskodni.

• Hiába a sétálóutca, a felújított tér, lehetetlen eladni a lakásokat a környéken. A vevő a lakásig el sem jut, amikor meglátja a „búcsút” a téren, ahogy több tucatnyian köpködik a szotyit, elmegy a kedve attól, hogy itt nézzen lakást. Régen – amikor ugyan minden második kapualjban álltak a lányok –, mégis könnyebb volt élni, mert csend volt, nem ilyen zsibvásár, mint most. A prostik eltűntek, de ami helyettük van, az szörnyű! Amikor nem volt sétálóutca, és körbe autózható volt a tér, akkor sem volt ez a ricsajos „klubélet”. Amíg itt voltak a jófiúk, rend volt! Igaz, akkor meg az autók motorjának bőgetésére ébredtünk hajnali háromkor, de nagyobb nyugalmunk volt.

• A Bauer Sándor utca 5. szám alatt egy üres telek van. Nem tudni kinek a tulajdona. Ott fetrengenek részegen, lövik magukat a narkósok, és az oda hordott szemét miatt, rengeteg a patkány. A Bauer Sándor utcában olyan lepusztult házak vannak, amiket már felújítani sem lehet, csak lebontani. Na, ezek elé díszburkolat kerül. Ratyi házakban, ami éppen csak nem omlik rájuk szoba-konyhás lakásokban laknak az emberek, közös WC-re járnak, miközben az Önkormányzat milliárdok költ el a közterek díszítésére, a látszatra. Először le kellene bontani ezeket az épületeket, emberi lakhatást biztosítani a lakóknak, utána lehetne a köztereket díszburkolatozni, bár azt is jobb volna nem a kis zöldterületek rovására tenni.

• Behozták a nyári tábort az Orczy kertből a Kesztyűgyárba. Csoportokban viszik őket ebédeltetni. Akik várnak az ebéddel, azok számára semmi program, szerencsétlenek ott állnak a tűző napon. Ebéd után viszik ki őket a térre, az uzsonnát kiviszik tálcán a bódé mellé, az asztalra és onnan a homokozóból érkező gyerekek eszik, koszos kézzel. Még egy lavór fertőtlenítőszeres víz sincsen. Nem hiszem, hogy erről tud az ÁNTSZ.

• Az jó, hogy nem jöhet be fű, fa, virág autóval. Azonban mi kértük, hogy a játszóteret körülvevő kerítés előtti területen, amit csak felver a gaz, legyen parkoló az itt lakók- nak. Nem engedték. Ez után azt kértük, hogy amikor bevásárlásból haza érkezünk, és majd megszakadunk a cipeléstől, legalább ilyen alkalmakra lehessen ideiglenes behajtási engedélyünk, aztán a parkolást megoldjuk máshol. Ezt sem lehetett. Még a beteg hozzátartozókat is el kell támogatni a szomszéd utcába az autóhoz, mert annyi időre sem jöhetünk be, hogy beültessük a papát, amikor kórházba visszük. Az hagyján, hogy mi nem tudunk bejönni, de a mentő sem tud! Múltkor 20 percig szirénázott, a mentősök kikapták a hordágyat elrohantak a szürke házhoz, elcipelték a beteget a Bauer Sándor utcába, betették a mentőbe és elhajtottak. Súlyos esetben ennyi idő alatt meghal a beteg! Bezzeg Ács Péternek a Közterület felügyelet új vezetőjének itt áll a kocsija most is! Őt beengedik a saját alkalmazottai.

• A Mátyás tér túloldalán lakók még rosszabbul jártak, a teljes forgalmat mindkét irányú buszforgalommal az ő ablakuk alá terelték. A sarki Magda-ház meg is süllyedt. A közös képviselőjük jelezte is az Önkormányzatnak, kértek statikai vizsgálatot. Végül elhallgattatták őket egy kis felújítási támogatással. A Tavaszmező utca, sétáló utcává alakítása előtt volt egy lakossági fórum, az ott megfogalmazott aggályaink egytől-egyig bejöttek, de hiába mondtuk el, hiába gyűjtöttünk aláírásokat, az illetékeseket nem érdekelte. Amikor 240 aláírást gyűjtöttünk az itt lakók parkolásának megszűntetése ellen, akkor megjelent a Józsefváros újságban, hogy 10 embernek nem tetszett. Az is elhangzott egy alkalommal a főnöktől, attól a szakállastól, hogy „nem képzelik a Mátyás tériek, hogy az történik a téren, amit ők akarnak!” Persze ő, nem itt lakik. Én felajánlottam egyszer a Polgármesternek is, hogy egy hónapra költözzön hozzánk, aztán mondja el a véleményét, hogy jó-e itt lakni. Azt mondta szükségtelen, mert ő is a kerületben lakik és tudja, hogy jó.

Minden panaszt jogosnak érzek. Zajlott és zajlik egy város rehabilitáció, Józsefváros újjáépül, csak az itt élők érdekei, mintha nem esnének elég hangsúllyal a latba. A Mátyás tér átalakításának egyik célja az volt, hogy a lakosságot közelebb hozza egymáshoz. Legyen egy olyan közösségi tér, ahol találkozhatnak. De az itt lakók zavarása nélkül.

Természetesen tolerancia szükséges mindkét oldalon, de amikor egy teret tervezünk, kitaláljuk hozzá a funkciókat, mindenkire gondolni kell. Minden panasz kapcsán kérdések merültek fel bennem, amikre mandátumom rövid ideje alatt szeretnék válaszokat kapni, és azokat nyilvánosságra hozni, hogy legalább ezekkel megtiszteljük azokat, akik megválasztják a döntéshozó grémiumot:

• Mikor és hogyan lehet használni a lakosságnak a sportudvarokat? A sportudvar használatának lehetőségét milyen módon hozza az Önkormányzat nyilvánosságra? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy sportudvar használatának a lehetősége hatékonyabban eljusson a célközönséghez. Ha a jelenlegi használati mód nem fedi az igényeket, akkor hogyan lehetne alkalmazkodni az itt élők igényeihez? Miket kell megváltoztatni ehhez a jelenlegi használati szabályozást?
• A közösségi ház akkor lenne valóban közösségi ház, ha befogadná azokat a közösségeket, akik valóban közösségként élnek most a játszótér előtti kis ülőkéken. Lehet, hogy ehhez nyitva tartást kell módosítani, ami hasznos lenne mindenki számára.
• A rendőrség valóban tehetetlen és inkább nem kezdeményez eljárást? Ha ez egyedi eset, és nem valami félreértésből adódó téves kommunikáció, akkor valószínűleg az itt szolgálatot teljesítő személyben keresendő a hiba. Ha nem csak egy személyhez köthető, akkor mit tehetünk annak érdekében, hogy a rendőrség valóban a rend őre legyen a Mátyás téren is?
• Ki a Bauer Sándor u. 5. telek gazdája? Mit lehet tenni egy járványveszélyt is magába rejtő bűncselekményekben is bővelkedő hellyel itt a város közepén?
• Tábort szervezni az egyik legnagyobb felelősség. Tábort csak szakértelemmel és gyermekszeretettel lehet vezetni. A táborhoz megfelelő környezetet kell biztosítani, ami az Orczy kertben biztosított volt. A Kesztyűgyár és a Mátyás tér nem alkalmas helyszín.
• Miként lehetne átgondolni a parkolás kérdését. Mi lehet a módja, hogy a kórházba szállítandó beteg, idős embert be lehessen ültetni az autóba? Hogyan lehetne megoldani, hogy a mentőautó és más életmentő, kármentő járművek bejuthassanak a színhelyekre? Ki a felelős a mentőautók, tűzoltók bejutásának biztosításáért?
• Mit lehet tenni azért, hogy jobb legyen józsefvárosinak lenni a Mátyás téren lakva is?

Ezeket a kérdéseket képviselői kérdésként felteszem a polgármesternek a legközelebbi testület ülésén. A válaszokat meg nyilvánosságra hozom. Mert ugye "Józsefváros újjáépül”.

Szili Balázs

A mi utcánk, a mi Józsefvárosunk
Mivel egy ismerősömék csinálják a Miutcánk.hu-t, meg tetszik is az ötletük, gondoltam egy kis reklám elfér itt a blogon. Szerencsére a szerkesztők is így gondolták, így most Hölgyein és Uraim: reklám következik! Nézzük is meg gyorsan, röviden, hogy miről is van szó. Az iWiW megszűnésével kifújt a hazai közösségi élet, eltűntek a palettáról a magyar közösségi oldalak, átadva helyüket a nemzetközi óriásoknak.

A közelmúltban azonban elindult az első lokális közösségépítő oldal, a Miutcánk.hu, amellyel a készítők a magyar online közösségek állóvizét szeretnék felpezsdíteni. Egy olyan közösségi oldallal, amely két egyszerű ötletre épül: az emberek a környezetükben élőkkel összeszervezik életüket, közös programokat találhatnak ki és csökkenthetik a pazarlást. A Miutcánk.hu fejlesztőcsapata egy olyan világot vizionál, ahol a környékbeliek garázs- vásárokkal, közös munkábajárássall, társadalmi felelősségvállalással színesítik a környéküket, miközben kölcsönadással és megosztással pénzt és időt spórolnak meg.

"Az együttműködésen alapuló gazdaság felé kell mozdulnia a modern világnak" - tartják az oldal alkotói, ahol a megosztáson alapuló gazdasági elvek érvényesülnek és a fogyasztói társadalom árnyoldalai tompulnak.

Az oldal használata ingyenes, a regisztráció e-mailhez vagy Facebook profilhoz kötött. Az oldal a belépéskor két utat kínál jelenleg a felhasználóknak: akik a tesztkörnyékről érkeznek, azonnal megkezdhetik az oldal használatát, míg a többiek azzal a biztatással találkoznak, hogy hívják meg ismerőseiket, ugyanis harminc fős létszám felett automatikusan náluk is aktiválódik az oldal, ami jelenleg béta verzióban érhető el. A fejlesztők várják a visszajelzéseket és készek arra, hogy a közösség és közönség igényei szerint alakítsák, fejlesszék tovább az oldalt. Ennyi.

Miutcánk – barátkozz a szomszédaiddal!

CBFM – Józsefváros, Magdolna negyed

Ugye a gyerekmondóka úgy szólt régen, hogy „isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát”! Aztán most, több mint fél évszázad múltán térfigyelő, arcfelismerő kamerákat vetnek be – leginkább a VIII. kerületet figyelve –, hogy az állam szeme is lásson mindent. Azt, hogy hol járunk, hova megyünk, ott meddig vagyunk, és mit csinálunk. Józsefvárosban van a legtöbb mindent látó szem, sőt a rendszer továbbfejlesztéseként 250 millióból arcfelismerő kamerák pásztázzak a közterületeket.

Biztonságosabb lesz ettől minden az tuti, hiszen a gazok nem tudnak úgy osonni, lopakodni, hogy a kamerák segítségével nem kapnák rajta őket a gaztetteiken. Az már más kérdés, hogy honnan tudják majd a kamerák, hogy ki készül gaztettet elkövetni – vagy követett is már el – és ki az, aki csak a kollegájával vagy kolleganőjével bandukol az utcán, nem sejtve, hogy közben már TV sztár lett belőle valamelyik megfigyelőponton.

És az is más kérdés, hogy a bíróságokon szaporodni fognak a válóperes ügyek, az egyik hétvégén a kikapós asszonykák, másik hétvégén az elhajlásra hajlamos férfiak fognak tiltakozni, hogy már ennyi kis boldogság se jár nekik, holott a boldogság alkotmányos jog?! Mert nem lesz étterem, presszó vagy mellékutcából nyíló ósdi ház, aminek a bejárata, kapuja, kapualja ne lenne bekamerázva.

De aztán eljön az idő – ismerve az emberi leleményességet – hogy bizonyos kamerák bizonyos helyzetekben elkezdenek majd „szemet hunyni”, mert tudni fogják, hogy mikor kell elfordítani lencséjüket és bebizonyosodik, hogy bizony nem mindig objektív az objektív. Aztán jön a szelektálás, mert a napnál világosabb lesz, hogy a hülyén becsületeseket nem érdemes megfigyelni, mert minek, másokat, akik nem becsületesek, de nem is hülyék, pedig nem szabad!

Az államérdek az államérdek, ha mégannyira meresztik is majd a szemüket a kamerák. Ahogy az se kizárt, hogy két kamera megtetszik egymásnak és javában szemezni fognak egymással, miközben alattuk lopják az autót…

Szili Balázs

***

Ajánlott irodalom:

• Több százmilliós választási blöff? (Népszabadság, 2014. 08. 08.)
• Megvalósul Orwell rémálma Budapest közepén? (Népszabadság, 2014. 08. 05.)
• Józsefvárosi Big Brother - törvényi háttér nélkül (HVG, 2014. 08. 04.)

Nyár van. Az ember elmegy kicsit nyaralni, ha tud. Dolgozik. Igyekszik megoldani a gyermekek felügyeletét, ha már családi életet él. Óvodába viszi a kicsiket, ha tudja. Én most szerencsés vagyok, itthon lehetek velük, így kihagyhatjuk a nyári ovit. Találkozunk a barátokkal, ismerősökkel, bejárjuk a budapesti játszótereket, de elkezdtük keresgélni a helyi programok között is.

A Kesztyűgyár hirdette meg oldalán a Csámpai Rozi-féle programot. Csámpai Rozi józsefvárosi festőművész gyerekekkel foglalkozik a kesztyűgyárban, iskolaidőben hetente kétszer. Miközben kiállításaira készül, manókat mentorál. Gondoltam egyet, s elmentünk megnézni milyen móka vár ránk. Először is kiderült, hogy igazából nyáron ez a program nem létezik, de Ő mégis ott van. Először nem értettem, vagy sokmindent félre értettem. Elképzeltem egy rajzszakkört, gondoltam suli előtt nem is árt, bár azt hittem 5 meg 7 éves gyerekeknek a szabad rajz is jó készségfejlesztő. Elképesztő élményben volt részem.

Megérkezünk. Rozi örül nekünk. Egy hölggyel beszélget, ceruzát hegyez. Gyermekeim szó nélkül leülnek, ad nekik ceruzát, sok-sok papír ki van készítve, s elkezdenek rajzolni. Persze szoktak itthon is, de nem így. Rozi néni ott van, s ők beindulnak. Valahogy annyira meglepően természetes az egész, hogy kezdek magamban kissé elképedni. Egészen apró kis visszajelzéseket kapnak – FIGYELMET –, s megkérdezi a nevüket. Közben a szemben ülő hölgyről kiderül egy nagy terhet jött kibeszélni magából. {…} Lassan feláll, s megy tovább az élettel.

Aztán folytatódik a csoda. Gyerekek jönnek. Beköszönnek, leülnek egy-egy szóra, leülnek rajzolni… Jönnek kicsik, nagyobbacskák, s egészen felnőtt fiatalok. Megérkezik egy 14 éves lány, énekelni kezd, gyönyörű hangon. Teljesen természetes, hogy Rozi néni tetszése dönti el, kell-e még gyakorolnia. Fel fog lépni szeptember elsején, amikor a gyerekek képéből kiállítás nyílik a helyszínen. Megérkezik Rozi néni egyik unokája is. Ő is énekel. Támogatja mindenki a másikat. Vele énekel, vagy egyszerűen csak élvezi a csodahangokat.

Akkor kibújok kicsit a varázslatból. Látom, ahogy körülöttem Öreg néne őzikéje elevenedik meg. Olyan, mint amikor a  mese végén megjelenik a boldog aprónép. A kis "gidák” a raj- zaikkal örvendeztetik meg Csámpai Rozit. S miért jönnek ide? Figyelemért, mert itt meg- hallgatják az embert. Nem csak meghallgatják, meg is hallják. Szeretetért, megértésért. Mert Rozi néni átölel mindenkit, és megtanít átölelni. Végig ölel minden szívet, lelket.

A mi kis rajzszakkörös napunk egy döbbenetes csodavarázslat lett. Olyan pillanatok voltak ezek, ahonnan az ember nem akar elindulni, hacsak nem kell. S olyan hely, ahova vissza akar térni a szívünk. Úgy érzem ennél értékesebb dolgot még nem láttam Józsefvárosban, de talán a világon sem, mióta rajta élek.

***

Csámpai Rozi csodálatos festőművész, ezt könnyű megtudni róla. Elismert festőként ismét egy kiállításra készül, a Vörösmarty téren lesz szeptemberben, szabadtéren.És a gyerekek- kel is tervez kiállítást, erről is lesz majd még szó később.

зайчиха

Debrecenben a tavaszi országgyűlési választás kampányzáróján Orbán Viktor beszéde előtt egy verset szavaltak. A tömeg éljenzett, helyeselt. Ugyan a vers a 2004-es népszavazásról szólt, de az országgyűlési kampányzárón elmondva új értelmet nyert.
Íme a vers, Kotzián Rudolf verse, és zárójelben annak mai, aktuális értelmezése:

Ahogyan szavaztál...
"Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!"

A Fidesz kampányzáró rendezvénye Debrecenben. (Fotó: Huszti István / Index)

(A néni botjára támaszkodva próbál leszállni az autóbuszról. A buszsofőr nem találta el a megfelelő kanyarodást, így jó fél méter van a járdaszegély és a busz között. A néni kétségbeesetten néz a buszra várakozókra. Talán akad egy, aki segítő kezet nyújt, és lesz kire támaszkodni a fél méteres ugráskor. S igen, a tömegből már indul is egy fiatal- ember. Mosolyog, és keze a néni keze felé lendül. De állj! Nem oda Buda!
- Kire tetszett szavazni? – kérdi
A néni kicsit meglepődik, miközben az egyensúlyt keresi, félig már lelépve a buszról.
A) variáció
- A Fideszre gyermekem, csak a Fideszre!
- Akkor tessék jönni – Szól nyájasan a fiatalember. S még mondja valaki, hogy nem segítőkészek a fiatalok.
B) variáció
- Az MSZP-re gyermekem!
- Akkor tessen pofára esni nyugodtan – szól a fiatalember és nagyot köp oda, ahová a néni várhatóan érkezni fog.)

...

"Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!"

...

(Emberek, jöjjön mindenki segíteni! Ég a Mariskáék háza! – kiabálja egy férfi a falu főutcáján rohanva, kezében egy vödör.
X-ék pattannak a televízió képernyője elől, ott hagyják a hírtv adását és rohannak ők is!
Az ajtóban vannak, amikor hallják a rohanó férfi hangját!
- Jöjjenek, bent ég a kicsi újszülött is!
- Akkor ezek a Kovács Mariskáék, nem a Tóth Mariskáék. Azok baloldali szavazók! Hát égjenek csak azokban a vörös lángokban! – mondják, és visszaülnek a televízió elé.)

...

"Úgy húzzanak ki a vad, dühöngő árból!"

...

(Jön az ár, hatalmas. Rogynak a tetők! A helikopter még időben érkezett! Sok embert tud megmenteni. A reflektorok fényében látszanak a szerencsétlen fuldoklók. Néhányan fa- ágakba kapaszkodva próbálnak menekülni. A helikopter hangosbemondójából a követ- kező szöveg hallható:
- Kérem a jobboldali szavazókat, fogják meg a kötél végét! Amennyiben egy baloldali szavazó is felkapaszkodik a kötélre, azt innen a magasból visszadobjuk!)

...

"Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!"

...

Baloldali szavazó vagyok. Most, hogy is kell bánni velem? Az Alaptörvény IX. cikkelye szerint mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Így nekem is.

Kedves Kotzián Rudolf Úr és mindazok, akik sorait hallgatva Debrecenben és széles e világon éljeneztek!
Ha az utcán véletlenül elesik előttem, fel fogom segíteni, mindegy hogyan szavazott!
Ha vízbe esik és fuldokol – bár csak kutyaúszásban tudok evickélni –, biztosan maga után ugrom, vagy bárki után aki fuldoklik, mindegy hogyan szavazott!
Ha látok egy éhezőt, és módomban áll, hogy segítsek, akkor is segíteni fogok, ha történetesen Ön lesz az, aki egy szelet kenyeret kér!

Azért mert ember vagyok, bárhogy is szavaztam!

Szili-Darók Ildikó

***

Kotzián Rudolfról – a Nemzeti Együttműködés Rendszerének költőfejedelméről – május legvégén jelent meg egy írás az Örülünk, Vincent? blogon. Ott ugyan egy másik verse szerepelt, és a poszt írója ahhoz fűzött egy megjegyzést, de azért érdemes elolvasni. Íme: "Kedves Viktor, amikor kedvenc sörözőnkben aláírattad velem a Társadalmi Szerződést, a száznegyvenhetes pont az volt (tudod, közvetlenül az után, hogy "nem fogunk magyar köz- gazdaságtanról delirálni, vagy ha mégis, letagadjuk") hogy azokat a verseket, amelyekre még rá is van írva, hogy szar, nem adjuk elő frekventáltabb köztereken. Biztos elfelejtetted, de nem baj, nekem megvan az eredeti példány.”

Ma, 2014. augusztus 2-án Roma Holocaust 70. évfordulója alkalmából megemlékezés lesz 17 órától. A Horváth Mihály térről indul az emlékséta, érkezés 18:00-kor a Nehru parton álló Roma Holocaust Emlékműhöz. Akik úgy érzik, hogy a cigány és egyéb faji üldözés soha többet ne üthesse fel a fejét sem itt, sem máshol a világban, azok csatlakozzanak a fentebb leírt megemlékezési sétához és koszorúzáshoz származástól függetlenül.

***

Romano Rácz Sándor: Holokausztok több felvonásban

„A hit, mint ahogyan a betlehemi csillag vezérelte a napkeleti bölcseket, úgy vezényli az embereket. A hit olyan régi, mint maga az ismert emberi kultúra. Az ember hite legbelsőbb érzelmekkel megerősített meggyőződés./.../S abból következően, hogy a pénzimádaton túl már nem kell semmiféle hit a jövőhöz, úgy azt szuggerálják, hogy a múlt sem kell már a jövő alakításához, felejthetők tehát a sok ezer éves tapasztalatok. Nemzeti kultúra? Egy-egy népközösség összetartozás érzése? Ugyan! Emberi szolidaritás? Szeretet? Hűség? Ugyan, ugyan! A hitről ne is beszéljünk!” - írja Erdős István népművelő Nagygéci Rácz Pali híres prímás és nótaszerző élettörténetét feldolgozó esszéregényének előszavában.

Mintha tudná, hogy szükségünk van, és éppen most van szükségünk immár évszázadok óta nem létező hitünk feltámasztására és megerősítésére. Annak a hitnek a megújítására, ha úgy tetszik restaurációjára, amely Európába érkezésünk időpontjában és azt megelőző- en a sajátunk volt, és amelyet kiirtott a századokon át tartó, majd elhallgatott kíméletlen népirtás. Sir Angus Fraser brit történésznek [1] köszönhetjük, hogy immár tudjuk és kezdjük érteni, miért vált ilyenné kultúránk, normarendünk, szokásvilágunk, nyelveink, gondolataink és közösségi struktúráink. Hogy mit jelent az immár a többség nyelvébe is átszivárgott kamukore, habiszi, az a szokásunk, hogy nem szabad nagy tömegben egy idő- ben egy helyen tartózkodnunk és még hosszan sorolhatnám azokat a szokásokat, amelyek minden helyzetben a konfliktus elkerülését, a csoporthatárok védelmét, végeredményben a túlélést szolgálták. Amelyeket az európai társadalmak ma igyekeznek eltörölni. [2]

„… a hivatalos felfogás szerint az ilyen elemeknek már a létezése is szabálytalan, a fennálló renddel össze nem egyeztethető jelenség volt, a tetteseket tűzzel-vassal, bilincsbe verve, de jó útra kell téríteni. A cigányok akkor sem kerülhették el a letelepedett lakosság rosszindu- latát /.../ ha legális szolgáltatást nyújtottak. S ezen az idő múlása nem sokat segített. A felvilágosodás kora fényt vetett számtalan új területre – megjelent a racionalitás a filozófiában, az irodalomban, öles léptekkel haladt előre a természettudomány, a zene – a cigányok európai megítélését övező sötétségbe azonban kevés világosság szűrődött át./.../ Ha az európai hatalmak, akár csak néhány hónapig, betű szerint érvényt szereztek volna a cigányellenes intézkedéseknek, a cigányok minden bizonnyal már jóval a 16. század közepe előtt eltűnnek a nyugati kereszténység látóköréből. Erre azonban nem került sor, mert a végrehajtás – talán a népesség egy részének csendes ellenállása, az alacsonyabb beosztású hivatalnokok megvesztegethetősége vagy a hatóságok, pl. a rendőrség szervezetlensége miatt – a legszigorúbb büntető jogszabályokat is rendre elszabotálta. A szándékok és a kivitelezés közötti szakadék áthidalására az államok rendesen a törvények szaporításával és további szigorításával válaszoltak”. Ez ismerősen szól.

Hogy konkrétan miről is volt szó, annak érzékeltetésére álljon itt egy rövid szemelvény. "...a jobb fül átlyukasztása és kiégetése...", "...nők kopaszra nyírása, megkorbácsolása...", "... lelőni azokat, akik ellenállnak...". Cigányvadászatok, kivégzések bírósági eljárás nélkül, olykor tömegesen. Ebben Anglia, Skócia, Németalföld, a német választófejedelemségek, Franciaország jártak az élen. Spanyolországban „csak” a kényszermunkát alkalmazták. Majd mintegy e szörnyűségek záróakkordjaként, a cigány tömegeket deportálták a gyarmatokra. Ebben Portugália volt a leghatékonyabb és ennek Brazília lett a kárvallottja, ahol európai mintára szövegeztek törvényeket a cigányok ellen.

Európa megkönnyebbült, bár nem sikerült a kontinenst teljesen cigánytalanítani, de törvényekkel, alsóbbrendű szabályokkal, rendeletekkel és jól megfontolt engedményekkel, szervezéssel konszolidálni lehetett a megmaradt, jóval kisebb létszámú és némileg fegyel- mezett közösségek életét, ami nem mindig sikerült, de azért a korábbinál elviselhetőbb lett a helyzet. Végül a 19. században kezdetét vette letelepedésük, amely még nem zárult le.

Ami a magyarországi helyzetet illeti, a mi őseink első csoportjai a 14. - 15. században érkeztek, bár találkozhatunk olyan leírásokkal, amelyek szerint már a 14. században voltak Magyarország területén a cigány szót tartalmazó család- és helységnevek, tehát okunk van feltételezni, hogy ez a közösség korábban érkezett, mint Európa nyugati felén kalandozó társaik. És még egy jelentős mozzanat: a Magyarországra érkezett cigányok egy részének körében a megérkezést követően szinte azonnal kezdetét vette a letelepedés, az integráció. Akkor, amikor itt már lezárult a feudális nagybirtokrendszer, de még zajlott az ennek megfelelő rendi struktúrák, a központi államhatalom szervezeteinek kialakulása. Tehát látszólag itt is jelentős, évezredekben mérhető a történelmi hátrány, s ez leginkább annak tudatában figyelemre méltó, hogy abban az időben még szabadon átjárhatók voltak az országhatárok, különösen a mohácsi csatavesztést követően.

Ezt a rendezetlen helyzetet igyekezett felszámolni, de legalábbis normálisabb mederbe terelni Zsigmond király 1422-ben kiadott menlevelével, amely akkor Európában egyedül- álló jogokat – szabad vándorlás és munkavégzés – biztosított a cigányok számára nem kegyként, hanem annak felismeréseként, hogy az általuk gyakorolt mesterségek hiányt pótoltak ezen a vidéken, tehát nem is volt akkora ez a történelmi hátrány. Sőt, tulajdon- képpen nem is történelmi hátrányról van szó, hanem egy sajátos, Európában akkor még újnak számító civilizációs mintáról, amely a jelek szerint alkalmasnak bizonyult az integrációra.

Volt viszont ennek a passzusnak egy máig ható következménye: az akkori Európában egyedülálló jogokat biztosító, a középkor-végi és kora-újkori magyar arisztokrácia megha- tározó része által is támogatott királyi menlevél hatására jelentős cigány migrációs hullá- mok indultak Európa több régiójából Magyarországra pontosan abban az időszakban, amikor ott – a már akkor is fejlettebb Nyugaton – javában zajlott a cigányok kínzása, csonkítása és irtása. Mára ez a tendencia megfordult, amennyiben most nálunk jelentek meg olyan, bizonyos szélsőséges politikai erők által támogatott társadalmi csoportok, amelyek szívesen lőnének halomra bennünket. És ennek hatására a migrációs tendencia is megfordult.

Nagy vonalakban ez a mi történelmi örökségünk. Az inkvizíciót idéző kínzásokkal, csonkí- tással, „törvényes” és törvénytelen népirtással, tömeges kivégzésekkel és deportálással induló, majd fokozatosan enyhülő, a demokrácia lassú térhódításával összhangban zajló konszolidációval, a valódi megoldást kereső döntésekkel folytatódó, de még mindig a feszültségek halmazával küszködő rendszerek egy részről, illetve szabad mozgással, ván- dorlással, lakóhely-választással, letelepedéssel, szociális integrációval, majd szakaszosan érkező kényszer-asszimilációval, röghözkötéssel, gyermek-elkobzással, világhódító zené- vel, sajátos térhasználattal, még felderítetlen, de már érzékelt önfenntartó közösségi struktúrával.

Teljes foglalkoztatással, teljes körű szociális ellátással, a diszkrimináció, a rasszizmus érzékelhető, valódi tilalmával, majd a „cigánybűnözés” eljövetelével. A rendszerváltással, a megváltást ígérő demokráciával, imitált cigánypolitikával, kontraszelekcióval, a munka- helyek és a szociális ellátás elvesztésével, a nyomor tömegessé válásával, Start munkaprog- rammal, közmunkával, közfoglalkoztatással.

Ma már tudjuk, hogy élnek cigányok illetve olyan embercsoportok, akiket cigányoknak nevez a környezetük Európán kívül Ázsiában, a Közel- és Középkeleten, észak-Afrikában, észak-, közép- és dél-Amerikában, ennek ellenére csak Európából érkeznek hírek a cigányokat érintő konfliktusokról. Miért? A választ Prónai Csaba adja meg Bernard Formoso tanulmányához írott előszavában: „a cigányokat az európai látásmód teremti a történelem színpadára, a legkülönfélébb marginalizálódott csoportokat préselve egyetlen kategóriába." [3] Ez is része a ma még feltáratlan történelmi örökségünknek.

[1] Sir Angus Fraser: A cigányok, Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
[2] Mindenek előtt Finnországot és Írországot sorolom ide. Spanyolországban, úgy tűnik, a kálók, hitánók politikai aktívitását sikerült életre kelteni.
[3] Bernard Formoso: Cigányok és letelepültek, in Cigányok Európában, Nyugat – Európa, szerkesztette Prónai Csaba, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2.000.

A fenti képek Szőcs Artur Cigánytábor az égbe megy című zenés balladájának próbáján készültek a Csiky Gergely Színházban 2013. február 5-én. (MTI Fotó: Varga György)

A Közbeszerzési Bíráló Bizottság elérte, hogy a 2014. évi közbeszerzési tervben kizárólag nyílt pályázatos közbeszerzési eljárások legyenek, felváltva a hagyományosan meghívásos pályáztatást. A nyílt pályázat időigényesebb, de a szabad verseny szellemének jobban megfelel, mint az önkormányzat által kijelöltek pályáztatása. Azonban a közbeszerzési tervbe csak azok a munkálatok kerülhetnek be, amelyek elvégzéséről már a terv elkészítése előtt született döntés.

Azok a munkálatok, amelyek elvégzéséről később születik döntés nem szerepelnek a közbeszerzési tervben, de evidencia, hogy azok közbeszereztetése is hasonló elven működjön. És persze annak se volna akadálya, hogy a közbeszerzési tervet ilyenkor előre és ne utólag módosítsák. Az evidenciák persze nálunk másképpen működnek.

Önkormányzatunknál az evidencia, hogy ami nem szerepel a közbeszerzési tervben, arra annak elve sem vonatkozik. Az Alföldi és Sárkány utca, majd a Tisztes és Delej utca, valamint a Horánszky utcai bölcsőde felújításának pénzügyi fedezetéről szóló előterjesz- tések mindegyike olyan késői időpontban került a Képviselő-testület elé, ami miatt a Közbeszerzési Bíráló Bizottság a nyílt pályázat esetén azzal a problémával nézett szembe, hogy a munkálatok elhúzódnak őszre, amikor akár rossz idő is lehet, ami negatívan befolyásolhatja a munka minőségét. Az érthető, hogy a bölcsődének szeptembertől fogadni kell a gyerekeket, de útfelújítást én láttam már ősszel végezni.

Persze az aggodalom jogos, még megfáznak a mesterek.

A Közbeszerzési Bizottság tagjainak többsége súlyos kockázatnak érezte a munkálatok késő őszre húzódását, ezért, bár nehezményezték, hogy döntéskényszerben nem tudnak szakmailag megfelelő döntést hozni, de hosszas vita után elvetették az MSZP delegáltjának javaslatát, a nyílt pályázati kiírást. A harmadik meghívásos kiírás után a Bíráló Bizottság egyhangúan úgy döntött – tehát a FIDESZ delegáltjai is –, hogy írásban tiltakoznak azért, mert a döntés előkészítés nem megfelelő időzítése miatt a Bíráló Bizottság csak akkor tudja tárgyalni a közbeszerzés kiírását, amikor már idő szűke miatt nincsen lehetőség nyílt közbeszerzési eljárást kiírni. A Bizottság így nem tud a megalakításakor megfogalmazott céloknak megfelelni, vagyis a közbeszerzés tisztaságát, szakmaiságát biztosítani.

A Bizottság petícióját, Aljegyző Asszony fogja a Képviselő Testület elé terjeszteni, annak legközelebbi ülésén. A közbeszerzésekről a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság dönt, ennek ülésein nem vesznek részt a Polgármester és Alpolgármesterek, így a feltett kérdésekre a Jegyzőt kinevezése óta is helyettesítő Aljegyző Asszony válaszol. Ő mindig elmondja, hogy a meghívásos eljárás a vonatkozó törvényekkel nem ellentétes, a közbeszerzési terv nem kötelező érvényű az abban nem szereplő kivitelezések esetén, stb. Miután minden olyan állítást megcáfolt, amelyek el sem hangzottak, jön a fő érv, későn döntött a testület a felújítás fedezetéről, így kevés az idő, jön a hideg, et cetera.

Elmondtam, hogy sem az utak, illetve az bölcsőde állapota nem nyárelőn romlott le nagy hirtelen, a fedezet sem váratlan támogatásból ered, hanem abból a pénzmaradványból, amelyről már tavasszal kiderült, hogy a hagyományoknak megfelelően a tervezettnek a többszöröse. Így a késői döntéshozatalból az a következtetés vonható le, hogy szándékos trükközés történik, melyhez elvtelenül használják eszközként a Bíráló Bizottságot.

Miután a válaszra kijelölt aljegyző (mulatságos, ahogy a protokollnak megfelelően megköszöni azt a szót, amit nem hogy nem kért, de szemmel láthatóan a háta közepére sem kívánt) nem döntéshozó személy, akik meg kompetensek lennének nincsenek jelen, ezért befejeztem a parttalan vitát, és megnyomtam a nem gombot.

Szili Balázs