A választás óta elkezdte érdekelni a közmédiát az ellenzék,
de most már ők nem kérnek belőle. Korábban az ellenzéki képviselők megállás nélkül arra panaszkodtak, hogy nem mehetnek be a közmédiába. (Telex) 

Amikor önmagukat politikainak nevező szervezetek és politikusaik úgy döntenek, hogy NEM akarják megszólítani az „ellenoldal” szavazóit. Nincsen törésvonal: ebben az egy kérdésben az Összefogás hibátlanul működik (alighanem egyeztettek).

Az okokról többféle elképzelésünk lehet:

1. Azért, mert nincs mondanivalójuk; ez elég rossz. Erősen erre utal, hogy az ún. kampányban se használták fel a törvényesen nekik járó reklámidőt.
2. „Hivatalosnak mondható” indoklásuk szerint azért, mert akkor úgy tűnhetne, hogy a kormány valóban engedett a sajtószabadság hiányát felpanaszolóknak, és immár ők is szerepelhetnek a közmédiában (mint ahogy tényleg). Tehát a megtévesztés primitív szándékával — ez sokkal rosszabb.

Fügedi Ubul

P.s.: Áááá, már kezdik: MSZP: a kormány felelőssége lesz, ha Magyarország elveszíti az uniós forrásokat. Szóval b) változat: azért nem járnak be a TV-be, hogy bukjuk az uniós forrásokat, és ők a kormányra mutogathassanak. Igen, valamit nem csinálni (pl. nem bemenni) mindig sokkal egyszerűbb, mint csinálni — pl. bemenni, és jól odamondogatni, mint Arató G.

Úgyhogy most már kellenének ellenzékiek is. Olyanok, akik bemennek a közrádióba elmondani, hogy Magyarbasi aljas és ostoba. Olyanok, akik nem szavazzák meg a benzinkvóta emelését, a felhatalmazási törvényt, meg a többit hosszú sorban — hanem ehelyett név szerinti szavazást kérnek, felállnak, és ökölbe szorított kézzel azt harsogják a mikrofonba, hogy Nem!

*

„Ne mondjon már ilyet” – ellenzéki politikus járt a köztévében. Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője volt az M1 vendége, a műsorból rezsivita lett. (via Index)