Az épületegyüttes mindhárom elemét az 53/2011. (VIII. 25.) NEFMI rendelet nyilvánította védetté, ami kiterjedt az udvari földszintes szárnyakra is. Tavaly decemberben az épület védettségét váratlanul megszüntették – majd jött a kormányrendelet.

Igen, megint. Mert ne menjük olyan gyorsan tovább a Heinrich Udvar be- és átépítése mellett. Hogy “nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás” lett egy hotel. Igen, egy hotel! Amely minden magyarnak fontos, Budapestnek, a budapestieknek és a józsefvárosiaknak meg aztán pláne! Főleg az után, hogy a kormány – járvány elleni védekezésre hivatkozva – egy laza csuklómozdulattal lenyúlta a kerület fejlesztési pénzeit.

Az előzményekről ITT meg ITT lehet olvasni, most a napokban pedig az Átlátszó is szentelt egy hosszabb írást annak, hogy a 130 éves épület műemléki védettségét hogyan szüntették meg; mert szálloda épül bele/helyette. Jókora. Csak egy-két részt emelnénk ki a Horn Gabriella cikkéből, a többit érdemes elolvasni az eredeti helyén. Tanulságos, na.

Az épületre vonatkozó műemlékvédelmi korlátozásokat váratlanul szüntették meg tavaly decemberben, a 19/2019. (XII. 20.) MvM rendelettel, a terveket pedig a tavaly őszi önkormányzati választások után, még az új önkormányzati testület felállása előtt tartott tervtanácsi (helyi építési ügyeket véleményező szakmai fórum) ülésen hagyták jóvá.

…

Az Átlátszónak neve elhallgatását kérve nyilatkozó szakértő szerint jogellenesen szüntették meg az épület műemléki státuszát:

Ezt a védelem megszüntetési esetkört arra találták ki, ha egy épületet nem műemléki okból nyilvánítottak műemlékké, hanem például politikai megfontolásból. Ilyenek voltak a 1989 előtti munkásmozgalmi emlékek, amiknek többnyire nem volt építészeti értékük, ezért a védettségüket a rendszerváltás után meg is szüntették. A Heinrich-udvar nyilván nem ilyen. Itt csókos befektető kérésére, jogellenesen szüntették meg a műemléki státuszt. És ez már a többedik ilyen eset volt, hiszen ugyanez történt a Radetzky-laktanyánál is, szintén befektetőknek való kedvezés céljából. Egyik esetben sem készült az örökségvédelmi törvényben előírt törlési dokumentáció, ahogy egyik esetben sem folytattak le az előírások- nak megfelelő törlési eljárást sem. Csupán egyik napról a másikra kimondták a védelem megszűntét.

Azért lehetett szükség a projektet minden önkormányzati szabály alól mentesítve nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvání- tására, mert az időközben ellenzékivé vált Józsefvárosi Önkormányzat már nem támogatta a beruházást, és akadt még egy-két helyi önkor- mányzati előírás, amit a tervek nem tudtak teljesíteni, és a közterület használati szerződést is meg kellett volna kötni az önkormányzattal, de az húzódozott ettől. Így nem kaphatott volna építési engedélyt a terv.

Az Átlátszó információi szerint egy olyan, főként szállodai, kisebb részt lakó-funkciójú együttest akar itt megvalósítani a befektető, ami az udvari szárnyak teljes bontásával jár, az udvar helyére pedig hatalmas belső szárnyakat emelnének.

Ma Magyarországon már szinte semmi nem garantálja a műemlék épületek védelmét e befektetői érdekkel szemben

– így foglalta össze egy forrásunk a történetet.

Mit lehet mindehhez hozzá tenni? Nem sokat. Műemlékeink lassan nem maradnak, de a csókosoknak lesznek szállodáik, kastélyaik meg egyebeik. Hányinger ez az egész.

P.s.: A Heinrich Passage Ingatlanfejlesztő Zrt-ben 2019. szeptemberig az egyik tulajdonos az a Szabó Zoltán volt, akiről korábban a Magyar Narancs 2018-ban azt írta, hogy egykor Varga Mihály pénzügyminiszter kollégiumi szobatársa volt. Mert vannak ugye véletlenek.

***

A kerületnek ezen a részén tavaly szigorodtak a beépíthetőségi szabályok, de a Heinrich Passage Ingatlanfejlesztő Zrt. ingatlan-projektjének valahogy sikerült még az új szabályo- zás érvénybe lépése előtt beadnia a terveket. Korábban műemlékvédelmi szempontok miatt egyszer már elkaszálta a Miniszterelnökség a védett épület részleges bontásával és újraépítésével megvalósítandó beruházást. Most már nem.