Az előző poszt és az Ágyi poloskára panaszkodnak a Heim Pál Gyermekkórházban margójára (Vidám történetek a régi, jó kis átkosból sorozat)

Életem első interjúját az irkutszki megyei lapnak adtam 1975-ben, amikor arrafelé voltam nyári gyakorlaton (a Bajkáltól mintegy 150 km-rel északkeletre egy Szljugyánka nevű helyen, amely nem azonos a Bajkáltól délre a térképeken is látható Szljugyánkával). A tudósító megtudta, hogy külföldi diák érkezett a megyébe, elrepült hát a menetrendszerű An-2-sel Mamába, a járás székhelyére, és onnan már csak 45 km-t kellett motorcsónakáz- nia, hogy beszélhessen velem.

Mi tagadás, nem voltam izgalmas interjúalany. Minden tetszett, mindennel meg voltam elégedve, és csak úgy sugárzott rólam a boldogság, hogy ott lehetek. A munka érdekes, a nagy tudású kollégák felkészültek, mindenki kedves és segítőkész, a táj gyönyörű, életem- ben ilyen jól még nem éreztem magam... pont az, ami az efféle megyei lapokban a kötelező penzum, ezért igazán nem érdemes ennyit utazni.

Sőt, még olyanabb. Mert a dolgokat illett valamennyire árnyalni. (Elvtársak... valljuk be: vannak még hibák!) Nekem azonban minden tetszett. A derék sajtómunkás végső kétség- beesésében közvetlenül rákérdezett:
— És nincs semmi, amivel elégedetlen?
— Hát a poloskák... azok zavarnak.
— Öööö... poloskák? Nem csótányokat akart mondani? Lehet, hogy csak rosszul fejezte ki magát oroszul?
— Nem, a poloskákról beszélek. A szálláshelyemen első éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon fájok. Felkapcsoltam a villanyt, és tömegesen inaltak szét a padlódeszkák réseibe. Magamon meg fogtam tizenhárom ilyen vérszívót, ez egy elég szerencsétlen szám. Azóta csak úgy tudok aludni, hogy a lábujjamtól a nyakamig szorosan felöltözöm, a takaró tete- jén fekszem, és egész éjjel égetem a villanyt.

Nagyon kelletlen arcot vágott, gyorsan elbúcsúzott, és elszelelt. Az interjú nem jelent meg. Mert a poloskás ház már negyven éve is szégyen volt.

Kelet-Szibériában, az isten háta mögött.

Fügedi Ubul

***

A budapesti szegényeket a poloska is húzza. A Corvin negyed szomszédságában vörösen izzik az ágyi poloska fertőzöttségi térkép. De ezt is érdemes újra elolvasni, 2015-ben jelent meg a Narancson: Zűrzavar a romok alatt.