Civil Citrom díjra szolgált rá az MNP III.

A Magdolna-negyed Program legfőbb szervezeti és vezetési változását úgy tudom összefoglalni, hogy végleg eltűntek belőle a civilek. Mármint az autonóm, a hatalomtól független civil szervezetek. Mert azért persze a névleges civil részvétel kipipálásáról gondoskodnak a projektgazdák.

Itt van például ez a kiváló Kaiser-őrség. Szerintem ugyan felesleges egy harmadik biztonsági szervezet, sokkal többet érne, ha az a kettő amelyik van és túlélte az elmúlt évek orkánjait – a rendőrség és a közterületfelügyelet - hatékonyan átfogná a kerületet és törvénytisztelő eszközökkel közrendet rakna benne, de ezt hagyjuk. Egyelőre a polgárőrség kapja a leginkább kiemelt civil szerepet az MNP-III-ban. Azt, hogy pontosan mit, még nem tudjuk, kotlanak az erről szóló megállapodáson, de annyi kiolvasható példának okáért a már átment előterjesztésekből, hogy ők fognak többek között járőrözni a krízisházak környékén. Eszközhiányuk már nem lesz, mert kaptak hozzá szép nagy irodát, autóflottát és pénzt. (A pénzről csak érzékeltetésül annyit, hogy miközben évente egy milla az összes hétköznapi civil szervezetnek kiosztott pályázati pénz, Kaiser egyesülete kezdetnek a hátralevő csonka évre nyolcat kapott lényegében bemondásos alapon.)

Így legalább elmondhatják, van civil részvétel (látszólag) a Magdolna-negyed Program III. fejezetében. Még ha a tervek máshogyan is álmodták meg ezt a dimenzióját a rehabilitációs programnak.

Eredetileg létrejött egy HTCS, azaz Helyi Támogató Csoport, csak éppen nem igazán támogat semmit, sőt, lényegében nem is működik. Pedig egészen hivatalos együttműködési megállapodásban rögzítették, hogy aktívan tesznek a Magdolna-negyed Program III. szociális céljainak megvalósulásáért. Amikor tevékenységük iránti hosszas informális érdeklődés után írásban is tájékoztatást kaptam a projektgazdától (Rév8), megtudtam, hogy a Helyi Támogató Csoport, amelyről 2012. októberében jól határozott a Képviselőtestület, anno megalakult és azóta is készülődik a működésre.

Kocsis Máté és Balogh István Szilveszter pedig nagyívben kerülik azt a problémát, amit holmi civil HTCS tagok aktivitása okozhatna számukra. Vagy valami hasonló oka lehet, a lényeg, hogy a HTCS közel egy éve nem csinál semmit, pedig a Programból lényegében már csupán egy év van csak hátra.

Elgondolkodtam rajta, hogy mitől e sivár kihaltság az MNP-III civil oldalán. Az amúgy sem túl pezsgő civil szféra ami a Magdolna-negyedet jellemzi a szociális városrehabilitáció legtöbb pénzzel megtömött időszakában miért hagy még alább a megszokottnál is. Más magyarázatot nem találtam rá, mint a HTCS összetételét. Tagjai a már említett polgármester és fideszes képviselő, a JCSGYK (családsegítő) és a JKH Nkft. (Kesztyűgyár), két iskola (a Lakatos Menyhért és a Losonci) és egy óvoda (a Koszorú ), valamint három civil szervezet és a Magdolna-negyed Szomszédsági Tanács. A Szomszédsági Tanácsot és a Muro Phral – Testvérem Egyesületet jól tartja az önkormányzat, a civilek közül pedig a MEJOK nemrég kapott új  irodát  az önkormányzattól, a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat bizonyára örömmel fogadta a Polgármesteri Hivatal támogatását a 2013. évi lakótelepi ifjúsági információs és szolgáltató  iroda pályázaton történő részvételéhez, akárcsak azt, hogy irodájuk bérhátralékait rugalmasan kezeli.

Ennyi… mint látható, a helyi támogató munkát és a civil együttműködés fórumát szolgálni hivatott csoport olyan önkormányzati vezetőket foglal magában akiket nem motivál semmi arra, hogy cselekedjenek, a bevont projektmegvalósító szervezeteknek akad dolguk bőven az MNP-III-mal párbeszéd és civil együttműködés nélkül is, ergo ők ezt külön nem hiányolják, a csoportba beengedett civileknek pedig egytől egyig van mit veszteniük, ha túlságosan konfrontatív hangot engednek meg maguknak az egypárti hegemónia alatt működő önkormányzattal szemben.

Ezért mondom: a Magdolna-negyed Program III. fejezete számos kiválósága mellett a civil párbeszéd és együttműködés területén odáig jutott, hogy megérdemli a Civil Citrom díjat.

Komássy Ákos - Józsefváros, Corvin-negyed

A szegénység egyre inkább megmutatkozik a köztemetést kérő családok számában. Sokan nem tudják vállalni az átlagosan 300.000.- Ft összegű kiadást. Különösen igaz ez itt Józsefvárosban, ahol sajnos nagymértékű a szegénység. Az önkormányzat segélykerete 2007-től folyamatosan minden évben 30 millió Ft. (Az ezt megelőző évben 90 millió Ft volt a keret a lakosság átmeneti terheinek enyhítésére.)

Egy temetés költsége kerületünkben a lakosság nagyobb része számára vállalhatatlan.

A köztemetések nagymértékű terhet rónak az államra. Ezért a Belügyminisztérium javaslatot készített a költségek csökkentésére. Ezt a kormány elfogadta, így elkezdődhetett a jogszabályi előkészítés. A tervek szerint szociális temetés csak akkor járna, ha az eltemettető személyes közreműködést vállal a temetési procedúrában. Halottat mosdat, ravataloz, búcsúztat, valahogy leengedi a koporsót az általa megásott sírba és szép kis hantot készít.

Az még nem kidolgozott, hogy milyen ásóval teszi mindezt, milyen szerződéssel kaphatja meg a temetkezési vállalat vagy az állam ásóját, ezért javaslom mindenkinek, még most szerezze be a családi ásót, mert ennek nagy keletje lesz!

A gödörásás nehéz munka! Nem lehet csak úgy a gyásztól elgyöngülve, esetleg a szeretett fél elvesztésétől megzavarodva, kiborulva, kisírt szemekkel nekiállni egy gödörnek, erre bizony készülni kell! Lehet, hogy ezért vezették be a mindennapos testnevelést?

Látva a vézna kisiskolásokat azt gondolom, hogy előbb kell kezdeni a rendszeres edzést Józsefváros játszóterein, valahogy így:

- Gyermekem, ez a homokvár nem jó! Tanulj meg rendesen homokozni! Nem, még nem mehetsz hintázni! Előbb gyakoroljuk a gödörásást! Tegnap nagyon szépen teljesítettél, 30 cm mély lyukat tudtál ásni! Nézzük, ma hátha lesz 35 cm mély is a gödör!

Tudod fiam, nagyon fontos, hogy idejében megtanulj, jó mély gödröt ásni! Tudod apa és anya nem él örökké! Olyan csak a mesében van! No és az angyalkák sem szállnak le, hogy elvigyék azt, aki már nem élhet itt a földön tovább! Hej, pedig ez minden dolgot megoldana!

De nem! Ez a te feladatod lesz.

Látod szép lakást fogunk rád hagyni. Igaz, ha jó sokáig élünk, akkor is fizetned kell majd utána a részleteket. Tehát biztosan nem lesz pénzed eltemettetni bennünket! Így maradni fog a szociális temetés!

Mi nem akarjuk, hogy hazavigyél minket hamvak formájában! Látod Mariska nénédnél is mekkora a zűrzavar, amikor köteles beengedni szegény megboldogult Béla bácsi összes rokonát, hogy hetente leróhassák kegyeletüket!

Minket csak szépen áss el a temető szegényeknek kijelölt parcellájába! Ha megnősz, megkapod majd a családi ásót, hogy ne legyen gondod a sírásáshoz szükséges eszközök bérlésével. Jó kis ásó az! Ha nagyra, és erősre cseperedsz, jó mély gödröt tudsz majd ásni. Na látod ezért kell megenni a spenótot a bölcsődében!

Szili-Darók Ildikó - Józsefváros, Magdolna negyed

Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 4

Folytatom az 1995-ös Kerületi koncepció-vázlat ismertetését és szubjektív kommentálását, az előző részt lásd itt. Javaslatot tettünk egy fejlesztési társaság létrehozására is.

Mivel az volt a célunk, hogy a képviselőket és a hivatali vezetőket egyaránt mozgósító vita után a képviselő-testület a vázlat alapján olyan fejlesztési koncepciót fogadjon el, amit a lehető legtöbben támogatnak, ezért az anyagban nem árultuk el ennek a javaslatnak a legfőbb okát. Azt ugyanis, hogy a polgármesteri hivatal is, és a korábbi IKV-ből átalakult – de az IKV-jellegű működést jelentős mértékben megtartó – Vagyonkezelő kft is, tökéletesen alkalmatlan egy területfejlesztési program részleteinek összerakására és lebonyolítására. Részben objektív, részben pedig szubjektív okokból.

Ezen a ponton egy, a gyakorlati önkormányzati politizálás jellegéről és a hivatali működésről szóló, kitérőt kell tennem. Amikor 1994-ben képviselő lettem, egyfajta kultúrsokként ért a Hivatallal és a benne működő politikusokkal való találkozás. Ebből a szempontból korábban nagyon el voltam kényeztetve. Egy kutatóintézetben dolgoztam és dolgozom most is, ahol alapkövetelmény a gondolkodás magas színvonala, következetessége és az őszinte kritika. Mindannyiunknak az az érdekünk, hogy ha írunk egy tanulmányt, akkor a kollégák a lehető legalaposabban rágják át és bírálják meg, hiszen azok az esetleges hibák és hiányosságok, amiket segítünk egymás munkáiból kigyomlálni, már nem kerülnek be a publikációba, ahol sokkal kínosabbak volnának. A cél az, hogy kölcsönösen segítsünk minél jobbá tenni a másik tanulmányát. Az őszinte és konstruktív kritika nem zavaró, hanem létszükséglet.

Na, az önkormányzatban ez nagyon nem így néz ki. A legmegdöbbentőbb alapélményem az volt hogy a szereplők jelentős része nem mond igazat, kevésbé finoman fogalmazva, hazudik. Ténybeli kérdésekben és motivációkban, politikus és hivatalnok egyaránt. Van, aki csak alkalmilag, ha „nagyon muszáj” és van, aki permanensen, akinek tulajdonképpen az egész tevékenysége hamis. Teljesen áthatott az érzés, hogy Stalker vagyok egy fertőzött területen. (A hasonlatot azok tudják értelmezni, akik olvasták a Sztrugackij testvérek könyvét, vagy látták Tarkovszkij filmjét.) Természetesen sokan vannak, akik igazat mon- danak, de egy hazugsággal átitatott terepen, főleg eleinte, nagyon nehéz megállapítani, hogy ki, melyik csoportba tartozik. És beépített jóhiszeműségem folytán rövidtávon elég könnyű volt átverni, főleg eleinte. Azóta sokat tanultam, de messze nem eleget.

Az általam megismert politikai szereplők jelentős részének (megkockáztatom, többségének) egyáltalán nincs olyan jellegű célfüggvénye, hogy valamit a köz érdekében fontosnak tart és meg akarna valósítani. Egy részük elsősorban pozíciót, hatalmat, sikert vagy pénzt akar, más részüket sodorja magával a politika belső logikája. Nem feltétlenül önzésből. Igen sokakban van egy általános politikai meggyőződés: az én pártom áll a jó oldalon, a másik oldalon mindenki erkölcstelen és/vagy hülye, ezért vele szemben bármi megengedett. És ezért a győzelmünk, hatalmi pozíciónk önérték, hiszen csak mi tudhatunk jól dönteni. Ezzel jár, hogy a feladat nem a létező társadalmi problémák megoldásának előmozdítása, hanem annak megállapítása, hogy ki a hibás. (Sajnos a mai Fidesz-hatalom a végsőkig vitte ezt a gondolkodásmódot, tovább rombolva az amúgy is elég gyenge közszolgálati elkötelezettséget.)

Erős hajlam van a politikusokban arra is, hogy maguk alá hajtsák a hivatalt és az önkormányzati intézményeket. Sokan eleve gyanakvó rosszindulattal figyelnek minden olyan kezdeményezést és tevékenységet, ami nem áll a teljes kontrolljuk alatt. Részben erre reflektálva a hivatalnokok jelentős része értelemszerűen túlélésre játszik. Nem a problémák megoldásában érdekelt, hanem abban, hogy ne kövessen el hibát, legalábbis olyant ne, ami ráhúzható. Ettől aztán igazából soha semmi nincs megoldva. A problémamegoldás ugyanis majdnem mindig kockázatos, hiszen azért probléma. Könnyen lehet, hogy kudarccal végződik. Ha a kudarcot büntetik, akkor inkább meg sem próbálom. Pedig sok esetben csak akkor tudok igazán komoly sikereket elérni, ha új megoldásokkal próbálkozom és néha akár kudarcot is vallok. Természetesen egy önkormányzatban erős korlátai vannak a kockázatvállalásnak is, hiszen a közvagyont nem lehet kockára tenni.

(Még egy kitérő a kitérőben, ha már említettem a munkahelyemet. Nemrég fejeztünk be egy kollégámmal közösen írt tanulmányt, Munkahely a közszférában – biztonság és hivatás, a szubjektív szempontok szerepe a címe. Egyik idevágó megállapítása, hogy Magyarországon – szemben a közalkalmazottakkal – a köztisztviselők esetében nem mutatható ki az átlagnál erősebb társadalmi elkötelezettség.)

Szóval, mindezek a szempontok is ott voltak a javaslat mögött, hogy hozzunk létre egy fejlesztési társaságot, amely, ahogy írtuk „átmeneti formát jelent a tulajdonjogok közvetlen önkormányzati gyakorlása és a sima vállalkozásba adás között”. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a fejlesztési társaság ott is jó forma, ahol a miénknél jobban működnek a hivatalok.

Ebből a javaslatból nőtt ki aztán szűk két év múlva a később Rév8-cá alakuló RÉV VIII. És későbbi működését végigkísérte mindaz a politikusi és hivatali bizalmatlanság és gyanakvás, amiről írtam.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed

Olvashattunk már két írást a Magdolna-negyed program 3. 1,3 milliárd forintos közbeszerzésének előéletéről, most Molnár György és Szili Balázs után az ügy startpisztolyának eldördüléséről írok. A mai napon (május 13.) a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elfogadta a határozatot, amely alapján elindul a közbeszerzés, illetve elfogadta annak ajánlattételi felhívását és dokumentációit.

Az ülésen nagyobb meglepetés nem történt, a többségben levő kormánypárti tagok az Ész-Ker Kft. által összeállított szakvélemény és a Bírálóbizottság javaslata alapján az egy ajánlattevős keretmegállapodás mellett döntött, az ellenzéki tagok nem szavazata mellett. A döntés bár kétségtelenül fontos, annak kimenetele nem volt kérdéses véleményem szerint, ezért inkább a vita néhány elemét emelném ki.

Szili Balázs képviselő első hozzászólóként az ügy előzményeiről szólt, illetve elmondta azon aggályokat, amelyek Molnár Gyuriban is megfogalmazódtak – emlékeztetve a Dankó utca 40. szám alatti ház felújítására, ahol pontosan az történt, amitől félünk, hogy a nyertes cég először pocsék munkát végzett, majd miután világossá vált, hogy az ajánlott összegből nem képes elvégezni a munkákat új közbeszerzést kellett lefolytatni. Mindezek miatt tett egy módosító javaslatot is, miszerint a Bizottság a több ajánlattevős megoldás mellett döntsön. Ezt, nem meglepő módon a Fideszes többség leszavazta.

A válaszban az aljegyző asszony biztosított mindenkit, hogy nem akartak trükközni és félrevezetni a Bírálóbizottságot, azt is elismerte, hogy az ominózus márciusi határozatban nincs döntés a keret-megállapodás típusáról. Ha mást nem, legalább azt elismerték, hogy tévedtek, hibáztak. Sajnos ott tartunk, hogy ez már fejlődés, ám előre eltervezett döntésüket ilyen „apróság” nem zavarhatta meg.

A szakmai kérdésekben illetékes Alföldi György szerint mély szakmai elemzés folyt, emiatt, valamint az időkorlátot – mint legfontosabb tényezőt – figyelembe véve tették a javaslatukat. Több ajánlattevő esetén sem kerülhető ki, hogy egymásnak halmozottan aláígérjenek, a szerződéskötés mindig kockázattal jár, ezeket próbálják minimalizálni szakmai és pénzügyi alkalmassági feltételekkel, de nem semlegesíthetőek. Bár jómagam a szakterülethez nem értek, véleményem az, hogy több, kisebb volumenű beruházás esetén jobban fölmérhetők az esetleges kockázatok, többletköltségek, reálisabban kalkulálható az elvégzendő munka ára.

A másik hozzászóló Jakabfy Tamás is a több ajánlattevős megoldás mellett érvelt, az lehetőséget teremtene, hogy kisebb cégek is jelentkezzenek, ami növelné a versenyt, ami a jobb árak kialakulását eredményezi. Alföldi György elmondta, hogy ez azért nem szerepelt szakmai anyagukban, mert bárki nyeri a közbeszerzést (legyen szó bármelyik fajta megállapodásról) annak képesnek kell lenni az egész projekt megvalósítására.

A válasz igen érdekes, ha felidézzük a közbeszerzési törvény 109. § (7) bekezdését: „A keret-megállapodás több különböző közbeszerzési tárgyra is vonatkozhat. A keret-megállapodás megkötésére irányuló eljárásban különös figyelmet kell fordítani a részajánlattétel lehetőségének biztosítására a mikro-, kis- és középvállalkozások részvételének elősegítése érdekében.” Ezek szerint jelen esetben nem volt cél, hogy ezeknek a vállalkozásoknak lehetőséget biztosítsanak.

Nem jelenthető ki, hogy a Bizottság rossz döntést hozott, bár a körülmények és a szakmai érvek ismeretében szkeptikus vagyok. Mindezek ellenére remélem, hogy a projekt viszonylag problémamentesen fog zajlani, és kiderül, hogy a kétségeim alaptalanok voltak. Most az egyszer örülnék, ha tévedek.

Komássy Ákos

A Magdolna Negyed Program II. projekt részeként „sportudvarokat” alakítottak ki két üres telken, a Homok u. 7, és a Dankó u. 18. sz. alatt. A Homok utcai udvart már tavaly használták a napközis tábor ideje alatt a gyerekek. A Dankó utcai telek jelen állapotában alig használható bármire is. A legnagyobb tél idején itt üzemelt a Lélek pont, hajléktalanok az itt felállított sátrakban tölthették az éjszakát.

Az Önkormányzat úgy döntött, hogy a Kesztyűgyár kezelésébe adja a sportudvarokat, amikor is az átadási jegyzőkönyvben a két „objektum” úgy jelent meg, mint 25 – 25 milliós ingatlanvagyonnal bíró létesítmény. Az udvarokról azonban sok minden elmondható, - például az, hogy szinte használhatatlanok, mert balesetveszélyesek, hiszen mindkettő betonborítású, - de az nem, hogy ingatlanvagyon, hiszen rajtuk semmiféle ingatlan nincs. Kiderült, hogy a telkeken korábban volt romos épületek eltakarítása került potom 50 millióba…

A Kesztyűgyár Tanácsadó testületi ülésén felvetődött, miként lehetne ezeket a sportudvarokat jobban kihasználni, nyitottabbá tenni, lehetővé tenni, hogy a környékben lakók este, vagy hét végén használhassák, hiszen az eddig jelzett használhatatlanságán túl, például a Dankó utcai telken labdajátékot se lehet játszani, mert kerítés híján a labda veszélyezteti a szomszéd ház ablakait.
 
Az MNP II. előírja, hogy a pályázati támogatásból kialakított sportudvarokat 2017 júniusáig a pályázatban vállaltaknak megfelelően kell hasznosítani. Most tehát a képviselő-testület úgy döntött, hogy a Homok utcai udvart gumiborítással kell biztonságossá tenni, a Dankó utcai pedig műfű borítást kap, és magas kerítést.

A Kesztyűgyár tervei szerint a felújított udvarokat a nyári napközis tábor idején már használni tudják a gyerekek. Legyünk optimisták, hogy ez meg is valósul. Már csak egy apró „szépséghiba”: a sportudvarok használhatóvá tétele további 13,5 millióba kerül, legalábbis ennyit szavazott meg rá az Önkormányzat.

Ha tudja az ember, – márpedig tudni lehet – hogy ezeken a telkeken annak idején, a bontás előtt csupán romos épületek voltak, a használhatóvá tétel pedig egy gumi-, illetve műfű borítást, meg egy kerítést jelent akaratlanul is eszébe jut a középkorú embernek a Márkus Lászlói kérdés: mi kerül(t) ezen 63 és fél millióba???

Révész Márta
Józsefváros, Corvin negyed

Legutóbbi bejegyzésem megírása előtt, amikor már két napja semmilyen reakció nem érkezett a közbeszerzési tanácsadónak, a hivatal illetékeseinek és a bíráló bizottság tagjainak írt levelemre, levélben az illetékes alpolgármesterhez, Egry Attilához fordultam, továbbítva számára az addigi levelezést is. Ez után pozitív fordulatot vettek az események, Egry Attila április 25-én reggel telefonált és másnapra megbeszéltünk egy találkozót, hogy részletesen elmondhassam aggályaimat.

Ezen dr. Mészár Erika aljegyző asszony és a közbeszerzésekért felelős hivatali dolgozó is részt vett.

Időközben, még 25-én délután, 17 óra 02 perces keltezéssel (tehát még a találkozó előtti napon) megérkezett a közbeszerzési tanácsadó levele a bíráló bizottság 6 nappal azelőtti ülésének jegyzőkönyvével és bírálati lapokkal, azt kérve, hogy az aláírt jegyzőkönyvet és bírálati lapot másnap 12 óráig szkennelve küldjük vissza! Finoman fogalmazok, ha azt mondom, méltatlan megoldás 6 napig ülni egy jegyzőkönyvön, majd fél napot adni annak alapos áttanulmányozására és az ellenvélemény megfogalmazására. De a jegyzőkönyvet elolvasva azt láttam, hogy ennél rosszabb a helyzet. Az ugyanis, éppen a legkritikusabb ponton, finoman arrébb csúsztatta a leírást a valóságtól. Idézem: „Az ÉSZ-KER Kft. képviselője tájékoztatja a Bíráló Bizottságot, hogy a képviselő testület március 13-i ülésén már döntött az egy ajánlattevős Kbt. 109.§ (1) b) pontja szerinti keretmegállapodásos eljárás lefolytatása mellett, hiszen az előterjesztést egyértelműen tartalmazta a Kbt. 109.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti egy ajánlattevős keretmegállapodás megjelölést és az amelletti érveket, a képviselő-testület pedig döntését az előterjesztés alapján hozta meg, így a BB tag javaslata nem időszerű.”

A mondat „hiszen” utáni része nem hangzott el a bíráló bizottság ülésén! Persze trükkös a megfogalmazás, mivel a hiszen utáni rész utólagos magyarázatként is értelmezhető, aminek egyébként szerintem nincs helye egy jegyzőkönyvben. Ha viszont így értelmezzük, akkor még nagyobb a baj, mivel jogilag elfogadhatatlan álláspontot véd, még utólag is. Az első dolgok közé tartozik, amit a képviselők megtanulnak: az a döntés, amit a határozat (és a határozatban tételesen hivatkozott szöveg, pl. egy melléklet) tartalmaz, a döntés szempontjából érdektelen, hogy mi van az előterjesztésben. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az előterjesztés maga is a közbeszerzési tanácsadó véleményeként tartalmazta ezt a változatot.) Kezdő képviselőként belefutottam ebbe a hibába, és komoly kioktatásban volt részem, egy életre megtanultam. Nem hiszem, hogy van olyan, az önkormányzati ügyekkel foglalkozó jogász, aki ezt ne tudná. Úgyhogy természetesen nem írtam alá a jegyzőkönyvet, véleményemet írásban magammal is vittem az alpolgármester úrral folytatott megbeszélésre.

Itt tisztáztuk, hogy a képviselő-testület valóban nem foglalt állást a keretmegállapodásos közbeszerzés konkrét módját (egy vagy több ajánlattevő) illetően, így a kérdésről folytatott érdemi vita megakadályozása a bíráló bizottság ülésén nem volt helyénvaló, szükség van egy újabb bíráló bizottsági ülés összehívására. Megállapodtunk egy következő, hétfő reggeli találkozóban is, amelyen a projekt tartalmáért felelős szakmai szereplő (Alföldi György) is részt vett. Itt már arról a kérdésről volt szó, hogy az adott helyzetben tartalmilag melyik megoldás a jobb. Tegnapi napon pedig lezajlott a bíráló bizottság ismételt ülése is. Mindjárt rátérek a közbeszerzés fajtáját illető szakmai természetű mérlegelésre, de ennél – a demokrácia működése szempontból - fontosabbnak látom a folyamat értelmezését.

Egyrészt, nagyon örülök, hogy sikerült elérni a kérdés újratárgyalását; az alpolgármester úr abszolút konstruktívan állt a helyzethez, minden, az ügy érdeméhez nem tartozó kérdést félretéve, tartalmasan tudtunk a dologról beszélni. (Remélem nem ártok neki ezzel a dicsérettel.) Örülök annak is, hogy a bíráló bizottság ülésén kivétel nélkül minden párt delegáltja egyetértett azzal, hogy helyes, ha újratárgyaljuk a közbeszerzés módjának kérdését.

Másrészt viszont, nagyon nincs az jól, hogy a demokratikus mechanizmusok nem rutinszerűen, nem megszokott természetességgel működnek. Nincs az jól, hogy a hivatal addig nem foglal állást (nem mer állást foglalni?) egy ilyen, tisztán jogi kérdésben, amíg nincs rá politikai jóváhagyása. Az még kevésbé van jól, hogy a közbeszerzési tanácsadó jogásza értelmezi – ráadásul rosszul – a képviselő-testület döntéseit. Az meg végképp nincs jól, hogy a közbeszerzési tanácsadó, a hivatal asszisztenciája mellett, szisztematikus erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a bíráló bizottság ne tárgyalhassa meg érdemben a kiírandó közbeszerzés legfontosabb tartalmi kérdését.

A Fidesz-kormányzás (az országról beszélek most) legnagyobb, történelmi súlyú vétke, hogy szinte minden gesztusával erősíti a demokrácia mindennapi gyakorlatának és gyakorlásának elsorvasztását!

Visszatérve a kérdés tartalmára, hogy milyen típusú közbeszerzés legyen, a bíráló bizottság tegnapi ülésén alapos és tárgyszerű vita zajlott. Előző bejegyzésemben leírtam legfontosabb érveimet, illő, hogy bemutassam a másik megoldás mellett szólókat is. (Hozzáteszem, hogy a közbeszerzési tanácsadó szakvéleménye erősen egyensúlytalanra sikeredett, „természetesen” saját eredeti javaslatuk javára. Több tárgyszerűség bizalomnövelő hatású lett volna.)

A legfontosabb az időtényező (erre még visszatérek), egyértelmű, hogy a több ajánlattevős változat lebonyolítása hosszabb: nem most, hanem menet közben, amikor az egyes szerződések esetében kerül sor a versenyre. A különbség a közbeszerzési tanácsadó szerint mintegy 1 hónap; lehet kevesebb is, de rossz esetben valóban beüthet az egy hónap. Ez fontos lehet, mivel a határidő meglehetősen szűkös. (Ami persze nem véletlen, de a mi számunkra, most adottság.)

A vita arra is rávilágított, hogy az ár nem minden esetben jobb a több ajánlattevős változatban. Reális egy olyan lehetőség is, amikor az első körben, a keretmegállapodásos részben, az ajánlattevők kevésbé mennek le az árral, mivel előre tudják, hogy mondjuk az első 3 helyezett is továbbjut, majd a második körben, a konkrét szerződések esetében kartell-megállapodást kötnek és „véletlenül” mindegyikük úgy pályázik, hogy egy-egy nagy építkezést más-más vigyen el. (Ez persze nem törvényes, de gyakorlatilag lehetetlen megfogni.)

Mivel itt nem az ár az egyetlen szempont, hanem a lakókkal való normális együttműködés és munkanélküliek alkalmazása is előírás, egy partnerrel könnyebb és talán hatékonyabb is együttműködni. Fontos lenne például, hogy az alkalmazott munkanélküliek helyiek legyenek, de ilyent tilos kikötni a pályázatban. Ilyen esetekben jó, ha megfelelő az összhang a kivitelező és az önkormányzat között, ami nagyobb eséllyel biztosítható az egy partner esetén.

Ebben az is szerepet játszik, hogy lehetetlen előre felmérni a pontos állapotokat. Egy példával élve: egy adott házban minden lakásban fel kell szerelni a vízórát. Ennek van egy normálisan bekalkulálható költsége. A leggondosabb munka mellett is előfordulhat azonban, hogy munka közben a szerelő kezében marad az egész strang. Ez többletköltség, amit nem lehet külön elszámolni. Az ilyen többlet-költségek jobban beleférnek a nagyobb volumenbe.

Mindezek ellenére én továbbra is azt gondolom, hogy a több ajánlattevős változat jóval nagyobb biztonságot jelent az önkormányzat számára. Az egy ajánlattevős esetben könnyen előfordulhat például, hogy a keretmegállapodásos ajánlattételnél a pályázó megszorítja az árakat, egy átlagos, ismert állapotot belőve, és a végén kiderül, hogy ennyiből nem tudja megcsinálni, ezért hanyag munkát fog végezni, amit már nem tudunk megfogni, mert nincs versenytárs. (Járt már így az önkormányzat néhány évvel ezelőtt.) Hasonló helyzet állhat elő akkor is, ha rosszul méri fel, hogy a munkanélküliek alkalmazásának többletköltségei vannak, vagy ha képtelen megbirkózni a lakókkal való együttműködés feladatával. A több ajánlattevős változatban megvan a korrekció lehetősége és az önkormányzat jóval kevésbé van kiszolgáltatva egy kivitelező kénye-kedvére.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ha sikerül egy jó partnert kifogni, akkor valószínűleg előnyösebb az egy ajánlattevős változat, de ha nem, akkor sokkal nagyobb a kockázata. Úgyhogy én továbbra is a több ajánlattevős változat mellett vagyok. Végül egyedül maradtam ezzel az állásponttal, de a bíráló bizottság nagyon helyesen úgy döntött, hogy most már mindkét változatot, teljesen kidolgozott állapotban az illetékes önkormányzati bizottság elő terjeszti, övék a végleges döntés joga, mi csak javaslatot teszünk.

Végül az időtényezőről, ami a vitában végig az egyik központi elem volt. A képviselő-testület ülése, ahol döntött a közbeszerzésről március 13-án volt. Ehhez képest, több mint 1 hónappal később került a bíráló bizottság elé a kidolgozott javaslat. Ez véleményem szerint elfogadhatatlanul hosszú idő. A közbeszerzés fajtája körüli huzavona, az, hogy először nem tették lehetővé ennek érdemi megtárgyalását további 2 hét csúszást eredményezett. Valahogy a sietség csak akkor látszik, amikor a döntéshozókat kell sürgetni. Ez egyértelműen az előkészítők, a közbeszerzési tanácsadó felelőssége.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed

Tavaly óta szokásommá vált, hogy hetente legalább egyszer elbattyogok a Teleki téri rommezőhöz – jaja, a volt piac helyére gondolok –, hogy megnézzem, történik-e már valami érdemi. A múlt héten amúgy is beköszöntött a jóidő, éljen, éljen, hurrá! – újabb séta, hátha tényleg van valami változás. És volt! Két markológép a placc közepén, hatalmas, kiásott betontömbök, itt-ott gödrök. Séta tovább a LIDL felé, a pakoló tele, pezseg az élet, vásárlók ki-be. A közeli foghíjtelken – a rommezőn és a markolókon túl – ott az ideiglenes piac konténerhalma, tök üresen. Ponyvával letakart pultok, vásárló sehol. Itt próbálnak túlélni a Teleki téri árusok. Már akik egyáltalán megmaradtak...

Pedig ha jól emlékszem, azt ígérték, hogy az új piac egyszerre nyílik meg a LIDL áruhá- zával. Még 2012 őszén írta a magyarnarancs.hu: “Októberre ígérte az új Teleki téri piac nyitását az önkormányzat – ám máig nem volt egy kapavágás sem.” Nos, az önkormányzat épp csak annyit tett, hogy gány módon ledózeroltatta a piacot, hogy a LIDL belekezdhes- sen az építkezésbe. Csakhogy az önkormi bénázása miatt „a közös tetőépítés elmaradt, ezért most a LIDL perli a kerületet.” – írta ugyanakkor ugyanott a magyarnarancs.

Emlékszünk, ugye: a polgármester 2011 augusztusában a piac egy évvel későbbi megnyi- tását jelentette be nagy csinnadratta közepette. 2012 májusában már úgy nyilatkozott – kevésbé fényes körülmények között –, hogy csak augusztusban kezdődnek el a munká- latok. Persze a késlekedés miatt az árusokkal kötött szerződést is módosítani kellett egy évvel későbbre, 2013. május végére.

Mindeközben a megmaradt piacosoknak az önkormányzat számláján áll a pénzük, merthogy előre ki kellett fizetniük a helyük tízéves bérleti jogának tíz százalékát. A Magyar Narancs akkoriban arról is beszámolt, "hogy a bérleti díjak felső határa 2,5 millió forint volt, így az önkormányzat kasszája körülbelül 50-60 millió forinttal gyarapodott."

Az új Teleki téri piac – ha végre valahára, valamikor megépül – az ígéretek szerint ötezer négyzetméter lesz. A kerület vezetése – saját állítása és honlapja szerint – elkötelezett a Teleki tér újjáépítésében. Józsefváros Önkormányzata ezen túl a tér tágabb környezetének teljes rendezését, közterület-fejlesztését is tervezi.

A piacosok meg boldoguljanak, ahogy tudnak…

***

Miskolci cég építi a Teleki téri piacot

Budapest, 2013. április 12., péntek (MTI) – Nettó 423,9 millió forintért, az összességében legelőnyösebb ajánlattevő, a miskolci székhelyű FK-Raszter Zrt. építi fel a főváros VIII. kerületében lévő Teleki téri piacot – az eredmény a Közbeszerzési Értesítőben jelent meg.

A Józsefvárosi Önkormányzat nyílt közbeszerzési felhívására hat ajánlat érkezett. A becsült ellenérték nettó 435 millió forint volt. Az értékelésnél az ár 70 súlyszámmal szerepelt, a vállalt kötbér súlya 20, a jótállási időé 10 volt. A nyertes ajánlat egyúttal a legolcsóbb is volt, a legdrágább ajánlatban 489,9 millió forint szerepelt. A nyertes ajánlatot követő legkedvezőbb ajánlatot a szegedi KÉSZ Építő és Szerelő Zrt. adta be. Ajánlatot tett még a budapesti Prím Építő Kft., a Jánosik és Társai Kft., továbbá a BAU-VIP Generál Kft., illetve a soproni Stettin-Hungaria Magas- és Mélyépítőipari Kft.

A Práter Iskola idén lenne 120 éves. Az épületben eredendően 1893-ban is elemi iskolát hoztak létre, majd az első világháború végén leánygimnázi- ummá alakították, amely a II. világháborúig nagyjából háborítatlanul működött. 1944-ben hadikórház lett, majd pár hónapra rá a bombázásban súlyosan megrongálódott. A háború utáni újjáépítést követően újfent iskolaként működött, ám ’56-ban megint az események fő sodrában került, ekkor átmenetileg a Corvin közi forradalmárok főhadiszállása lett.

1957-től mintegy ötven éven át zenetagozatos iskolaként működött. Amikor megszűnt a zenetagozat 2008-ban, nem féltettük az iskolát, hiszen már épült a Corvin-sétány és meggyőződésünk volt, hogy a Corvin-negyed új lakóinak kiváló lehetőség lesz, hogy egy ilyen patinás, a sétányba tulajdonképpen beékelődő iskolába járathatják gyermekeiket.

Tudtuk, hogy azért az oktatáson és a körülményeken van mit fejleszteni, de az ilyesmit a környék megújulása is idővel elősegíti. Ennek volt kiváló példája a Corvin-sétány építői által az iskola részére kialakított új tornacsarnok is. 2010 politikai eseményei után megindult az oktatási rendszer szétszedése, átalakítása, s ennek margóján született az a „megmentési” történet, amit most röviden leírok.

Amikor 2010-ben a Józsefvárosi Képviselőtestület tagja lettem, a Práter már az egyik leggyengébb kihasználtsági mutatókkal rendelkező intézmény volt. Ez annyit jelent, hogy az iskola férőhelyeinek aránylag nagy száma maradt diák nélkül, feltehetően részben azért, mert az iskola körzetében élő kerületi lakók közül sokan elvitték máshova a gyermekeiket, részben pedig mert nem jöttek diákok máshonnan. A Fideszes többség valószínűleg már tudta, hogy mi vár az iskolákra, amikor először elővezette az elképzelést – részben persze sejtetésekkel megspékelve -  a Práter megmentésére.

Bizonyára tartottak attól, hogy a gyenge statisztikai adatok miatt - az államosítás után - a Práter a megszüntetésre legesélyesebb iskolák közé kerülhet, így elővezették a Práter és a Németh László összevonását, természetesen a Németh épületében, ami gyakorlatilag egyet jelentett a Práter bezárásával.  Az okként azonban nem az államosítás után várható iskolabezárást jelölték meg, itt beköszöntött a történet egy másik szála. Ezzel egyidejűleg ugyanis kiszemelték a volt Ludovikát, mint az újonnan megálmodott Nemzeti Közszolgálati Egyetem leendő székhelyét, amelynek kapcsán felmerült az is, hogy a Dugonics utcában működő Esély Kövessi Erzsébet Szakképző Iskola épülete is az új egyetem megálmodott ingatlanvagyonának része lesz. Márpedig Józsefvárosnak, mint nehéz sorsú, sok hátrányos helyzetű fiatalt magában foglaló kerületnek kimondottan hasznos egy olyan második esély jellegű szakképző iskola, mint az Esély.

Ebből fakadt a hipotetikus indoklása a Práter összevonásos megszüntetésének. Mármint azt a megállapítást tudtuk tenni az információból és a rendelkezésre bocsájtott szándékokból, hogy a Práter kiürítése esetén az épület sorsa az önkormányzat  kezében marad, s így a kerület gondoskodhat arról, hogy amennyiben az Esély Szakképző Iskolát kiköltözteti a Közszolgálati Egyetem az otthonából, megoldást jelenthet, ha az Esély a Práterben kap helyet. Akkoriban többen felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem biztos, hogy a legcélszerűbb a megújuló Corvin-negyedben az általános iskolát második esély típusú szakképző iskolára cserélni, valamint hogy a két szegregáció fenyegette intézmény -  a Práter és a Németh – összevonása várhatóan nem hoz pozitív eredményt e rossz irányú társadalmi folyamatban sem. Az említésnél ezek az akkori felvetések már nem érnek többet, mert végülis a Práter iskolaként történő megmentése érdekében mindannyian tudomásul vettük az összevonást, azaz a Práter mint intézmény megszüntetését.

Közben tovább alakultak az események. Egyrészt valamelyest lesoványodott a Közszolgálati Egyetem címet viselő politikai ambíció. Ma már látható, hogy egyelőre közel sem szán álmaira annyi pénzt a kormányfő, amennyi azok megvalósításához szükséges. E változás részeként többek között kiesett az államosítandó ingatlanok közül az Esély Szakképző Iskola Dugonics utcai épülete, tehát elhárult a veszély az Esély megszüntetése felől. Igaz, mire ez bekövetkezett a Práter iskola már jogutóddal megszűnt. Érdekesség, hogy az Esély Szakképző Iskola üzemeltetését közben tisztázatlan körülmények között átvette a Baptista Egyház, de a Práter szempontjából ez nem érdekes.

Mivel a Práter megszüntetését annak rögzítésével vettük tudomásul, hogy az ingatlan továbbra is iskolaként működik, 2013 tavaszán pályázatot írt ki az önkormányzat a Práter bérbe adására – természetesen iskolaként. Mindössze két pályázó jelentkezett s majdnem eredménytelen is lett a pályázat. Csakhogy eredménytelen pályázat esetén az egy évet lakatlanul töltött iskolaépület még egy évre lakatlan marad, így utolsó pillanatban – hosszas keresgélés után – megszületett a megoldás. A két pályázó – mostanában divatos módon – két egyház volt, egészen pontosan a Baptista Egyház (igen, azok, akik közben az Esélyt átvették) és a Pannonhalmi Bencés Kongregáció. Mindkét intézmény szakképző iskolaként működtetné a Prátert. Csakhogy, a pályázatok alapos átvizsgálása után arra jutottak az illetékes szakértők, hogy míg a bencéseknek lényegében megfelel úgy az iskola épülete, ahogyan most áll, a baptisták gyökeresen átépítenék az egészet műhely és más szakképzéshez nekik szükséges helyiségek kialakítása érdekében és ők bizony úgy számolnak, hogy ezt mind le kívánják vonni a bérleti díjból.

Ennek megfelelően végül – saját korábbi javaslatát is felülbírálva – a pályázati bírálóbizottság a Bencés Főapátságot javasolta a pontozásos értékelés nyomán bérlőnek.

Szóval, ha minden jól megy, a Práter iskola – amely jelenleg a „2012. július 31-én jogutóddal megszűnt” státuszban van, - 2013 szeptemberétől a pannonhalmi Szent Benedek Gimnázium Szakképző Iskola és Kollégium tagintézményeként, informatikát, ügyvitelt, kereskedelmet, vendéglátóipart, turisztikát és szépészetet oktató szakképző iskolaként újra nyitja kapuit.

Komássy Ákos, Corvin-negyed

Kátyúk az utakon, kátyúk a működésben - Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság

Múlt hét hétfőn tárgyalta a Bizottság a kártérítési igényeket. Az Asztalos Sándor utcában egymást érik a kátyúk, az útburkolatok helyreállítása Önkormányzati feladat.

A JVSZ azonnal intézkedett, no nem az aszfaltozást végezte el, hanem kihelyezett sebességcsökkentő közlekedési táblákat. A kátyúzás hatékonyabb a táblázásnál, és bár a JVSZ-nek rendelkezésére áll minden eszköz a kátyúzási munkálatok elvégzéséhez, Ács Péter pályázatában szerepelt is, hogy szükségesnek tartja, hogy ez évben a tavalyinál nagyobb mennyiségben végezzen a JVSZ kátyúzást, ennek ellenére a józsefvárosi utak helyreállítását nem ők végzik, de erről később.

A gidres-gödrös útszakasz okozott néhány tengelytörést, így szép sorjában érkeztek a félmilliós kártérítési igények. Ezeket a károkat, - mivel az Önkormányzat felelőssége, s az Önkormányzat rendelkezik biztosítással, - a Biztosító fizeti, amennyiben az Önkormányzat rendezi a károsultanként 50 000 Ft önrészt. A JVSZ vezető - jó rendőrként – kizárólag azokban az esetekben javasolta az önrész kifizetését, amikor a szerencsétlenül járt sofőr rendőrségi jegyzőkönyvet tudott felmutatni. Szóvá tettem, hogy a biztosító kárfelmérése szerint a káreset akkor is bekövetkezhet, ha a sebességkorlátozást betartja az autós, ezért igazságtalannak tartom, a rendőrségi jegyzőkönyv meglététől tenni függővé az önrész- fizetést, különös tekintettel arra, hogy amíg az Önkormányzat 50 000 Ft-ot spórol, addig ennek tízszeresét „veszi ki” a károsult zsebéből, hiszen önrész híján a biztosító nem fizet.

A végső döntés szerencsére az lett, hogy aki a sebességkorlátozást betartotta, akkor is hozzájut a biztosítási pénzhez, ha nem rendelkezik rendőrségi jegyzőkönyvvel. 

A JVSZ elégséges kátyúzási kapacitása ellenére, Józsefvárosban 22 utca aszfaltjavítása történik közbeszerzéssel, és az sem jelent gondot, hogy ez, nem szerepel a közbeszerzési tervben. Aljegyző Asszony szerint a terv azért terv, hogy ha kell, változtatni lehessen rajta. Így hát tudomásul vesszük, hogy mint a BKV menetrendben, a közbeszerzési tervben is „az adatok csak tájékoztató jellegűek”.

Azonban az Önkormányzat Közbeszerzési szabályzata nem terv, mégis sikerült az útjavítás közbeszerzési kiírásával két helyen is megsérteni. A Bíráló Bizottságnak a hónap első felében tudomására kell hozni, hogy mikor, milyen témájú közbeszerzési kiírás tervezet kerül eléjük. Ez a közbeszerzés, nem csak a Közbeszerzési tervből, hanem a Bíráló Bizottsági értesítésből is kimaradt. (Nyilván előre nem tudható, váratlan helyzet az, hogy útjavításra van szükség Józsefvárosban). A közbeszerzés dokumentációját kedden kapták meg a Bíráló Bizottság tagjai, akik számára a véleményezéshez a közbeszerzési szabályzat 3 munkanapot biztosít. Amennyiben a pénteken összeülnek és bírálnak, akkor a szabályzatot sem sérti meg az Önkormányzat és a Közbeszerzés előterjesztése is rendben bekerülhet a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság hétfői rendes ülésére.

Mint tudjuk, vannak a FIDESZ-nél a szabályok betartásánál magasabb rendű szempontok. Ilyen a hagyománytisztelet. Az előterjesztés pénteken elkészült, márpedig nálunk hagyomány, hogy a közbeszerzés előterjesztéseit helyszíni kiosztásban kapjuk meg! A megoldás, a hagyományok ápolására, a pénteki rendkívüli bizottsági ülés összehívása! Így, persze a bíráló bizottságnak a három nap helyett csak kettő állt rendelkezésére és csütörtökön kellett véleményezni az anyagot. Erre a kapkodásra nem tudok semmi józan indokot, ha csak nem ama bizonyos hagyománytiszteletet.

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed  

Bérházfelújítás a Magdolna-negyed program 3. ütemében
Milyen közbeszerzéssel költsünk el 1,3 milliárd forintot? - A józsefvárosi kerületfejlesztés története helyett most egy bejegyzés erejéig annak jelenéről írok. A Magdolna-negyed program (MNP) 3. üteme tartalmaz egy bérházak, helyiségek felújításáról szóló, összesen több mint 1,3 milliárd forintos csomagot. (A programban szereplő becsült érték: 1.362.338.233,- Ft).

Tavaly szeptemberben fogadta el a képviselőtestület az MNP 3. ütemének pályázati anyagát (az előterjesztés és az ülés jegyzőkönyve). Összesen 28 önkormányzati tulajdonú lakóépület felújítására kerül sor a fenti összegből. Ezek között lesz néhány nagyarányú és sok kisebb léptékű felújítás, egy épületre átlagosan nem egészen 50 millió Ft jut. A szóban forgó házakban összesen 770 lakás van. A pályázat – micsoda véletlen – úgy lett kiírva a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében, hogy a felújításokat nagyon rövid idő, alig több mint egy év alatt kell lebonyolítani.

Az elnyert pályázat alapján idén március 13-án fogadta el a képviselő-testület a közbeszerzési terv módosítását. Az előterjesztés (a becsült összeg is ebből származik) kitér rá, hogy „az eredeti ütemterv több közbeszerzési eljárást tartalmazott, épület felújítás esetén és közterület felújításnál 4-4 csomag közösségi értékhatár alatti, nyílt eljárás lefolytatását irányozta elő a terv”.  Közben azonban „az új közbeszerzési tanácsadó, az ÉSZ-KER Kft. áttekintette a közbeszerzési tervet és az építési beruházások során javasolta – mint az önkormányzat érdekeinek leginkább megfelelő megoldást – az önkormányzati tulajdonban lévő bérházak, helyiségek felújítási munkáira egy keret-megállapodásos eljárás lefolytatását”.  (Az idézetek az előterjesztés 3. oldaláról származnak.) Később visszatérek az új közbeszerzési tanácsadó beszerzésének körülményeire is, de előbb magáról a pályáztatásról. Természetesen kizárólag olyan információkról lesz szó, amelyek nyilvánosságra kerülése összefér a közbeszerzési eljárással. A vitatott kérdés a keret-megállapodásos közbeszerzés konkrét típusa, amiről a nyilvános képviselő-testületi ülés előterjesztése is szólt.

Annak érdekében, hogy érthető legyen a dolog, muszáj írni arról, hogy mi is az a keret-megállapodásos közbeszerzés; aki tudja, az átugorhatja a következő 3 bekezdést. Kicsit száraz lesz, elnézést.

A közbeszerzési törvény 109. §-a szerint keretmegállapodás kétszer két formában köthető. Két változatban a keret-megállapodás az „adott közbeszerzés megvalósítására irányuló szerződés(ek) minden feltételét kötelező erővel tartalmazza”, a másik kettőben pedig nem tartalmaz minden feltételt, vagy nem kötelező erővel tartalmazza azokat. A mi esetünkben, egy ilyen összetett, sok konkrét felújítást tartalmazó közbeszerzésnél csak az utóbbi változat jöhet szóba. Ami izgalmas, az a másik szempont: egy vagy több ajánlattevővel is meg lehet kötni a keretmegállapodást.

Előre meg kell mondani, hogy melyik típust alkalmazzuk. A több ajánlattevős változat esetén egy keretszámot is meg kell adni (nem lehet háromnál kevesebb), hogy legfeljebb hány ajánlattevővel köt a kiíró megállapodást. Ha mondjuk hármat adunk meg, akkor a három legjobb ajánlatot tevő kerül be a „keretbe”, amennyiben teljesítik a minimum- feltételeket. A másik, az egy ajánlattevős esetben, csak a legjobb ajánlatot tevővel lehet megkötni a keret-megállapodást. Nagyon érdekes a 109. § (7) bekezdése: „A keret-meg- állapodás több különböző közbeszerzési tárgyra is vonatkozhat. A keret-megállapodás megkötésére irányuló eljárásban különös figyelmet kell fordítani a részajánlattétel lehetőségének biztosítására a mikro-, kis- és középvállalkozások részvételének elősegítése érdekében.”

Mivel a konkrét szerződéseket a keret-megállapodás ebben a változatban nem határozza meg, ezért az egy ajánlattevős esetben is szükség van egy konzultációs folyamatra és a konkrét szerződés megkötésére, amelynek feltételei természetesen nem lehetnek rosszabbak a keret-megállapodásnál. A több ajánlattevős változatban a konkrét szerződések előtt a keretbe bekerültek között újra kell nyitni a versenyt.

Én a folyamatba az önkormányzat közbeszerzési Bíráló Bizottságának tagjaként kerültem be (előterjesztés). A bizottság nem csak a bírálati folyamatban vesz részt, hanem a kiírást is véleményezi (a Közbeszerzési Szabályzat is olvasható az előbb már hivatkozott márciusi előterjesztésben).

A közbeszerzési tanácsadó cég azt javasolta, hogy az egy ajánlattevős keret-megállapodást válasszuk. Ez a javaslat megfogalmazódott a március 13-i előterjesztés szövegében is, anélkül, hogy megemlítették volna a több ajánlattevős változat létezését. A Bíráló Bizottság ülésén (illetve előtte emailben) azt a javaslatot tettem, hogy a több ajánlattevős változatot válasszuk. Ezt a javaslatot a hivatal illetékesei azzal söpörték le az asztalról, hogy az eljárás típusáról a képviselő-testület döntött, azt a Bíráló Bizottság nem bírálhatja felül. Így a javaslat érdemi tárgyalására nem is került sor.

Bevallom, nem feltételeztem, hogy valótlan állítással utasítják el javaslatomat. A bizottság ülése után azonban, a biztonság kedvéért megkerestem a vonatkozó képviselő-testületi ülés anyagát és azt láttam, hogy nem született ilyen döntés! A türelmes olvasó, ha végigböngészi a bejegyzés elején belinkelt előterjesztést és jegyzőkönyvet, azt láthatja, hogy a képviselő-testület egy „Projekt szintű közbeszerzési terv 1. sz. módosítása” elnevezésű mellékletet fogadott el, amelyben az önkormányzati tulajdonú lakóépületek felújítása sorában csupán annyi szerepel, hogy „nyílt eljárás, keret-megállapodásos”. Arról, hogy egy vagy több ajánlattevővel kötendő keret-megállapodás legyen-e egyetlen szó sem esik a döntésben és a döntés által hivatkozott mellékletben. (Ehhez hozzá kell tennem, továbbra se gondolom, hogy szándékosan tévesztettek meg az ülésen. Valószínűleg nem észlelték, hogy az előterjesztésben – hangsúlyosan az ÉSZ-KER javaslataként – megfogalmazott javaslatról nem született döntés. De ettől a tény az tény marad.)

Erről a „felfedezésemről”, tehát arról, hogy javaslatomat véleményem szerint egy nem létező testületi döntés alapján utasították el, 3 napja (április 24-én éjjel írom ezeket a sorokat) emailben tájékoztattam a Bíráló Bizottság tagjait, a közbeszerzési tanácsadót és a hivatal illetékeseit. Ebben a levélben azt is kértem, hogy ha van olyan döntés, amit esetleg nem fedeztem fel, akkor tájékoztassanak róla. A 3 nap alatt senkitől semmilyen választ nem kaptam. Ezt viszont már erősen aggályosnak tartom.

De miért is fontos ez a kérdés? Az egyik ok az, hogy ha fenntartjuk a versenyhelyzetet, akkor a konkrét szerződések megkötése előtt további költségcsökkentést érhet el az önkormányzat. Ha csak egy ajánlattevővel kötünk keret-megállapodást, akkor onnantól kezdve már semmilyen oka sincs arra, hogy a konkrét szerződésekben még kedvezőbb ajánlatot tegyen. A másik ok az időtényező. Nagyon rövid idő áll rendelkezésre, egy időben sok házon kell egyszerre dolgozni. Ez egyetlen ajánlattevő esetén csak kétféle módon oldható meg. Vagy nagy cég a győztes, ami korlátozza a lehetséges résztvevők körét, emiatt idéztem előbb a törvény 109. § (7) bekezdését. A másik lehetőség több alvállalkozó bevonása. Ez viszont erősen megnövelheti a költségeket. A több ajánlattevővel kötött keret-megállapodásnak viszont azon kívül, hogy kicsit több hivatali munka van vele, nincs semmilyen hátránya. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem hoz jobb eredményt.

Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem ezen az úton indulunk el. Még nem késő az önkormányzat és a józsefvárosiak számára kedvezőbb megoldást választani! Javíthatatlanul optimista vagyok. A 3 napos hallgatásnak talán az az oka, hogy most készül az alternatív javaslat a több ajánlattevővel kötendő keretmegállapodásos változatra.

***

És akkor az ígért történet a közbeszerzési tanácsadó beszerzéséről.

A Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság ez év január 28-i ülésére került be egy helyszíni kiosztású előterjesztés. Azok számára, akik nem akarják végigolvasni összefoglalom a lényeget. Az előterjesztés melléklete szerint január 23-án, tehát 5 nappal az ülés előtt küldték ki és jelentették meg a www.jozsefvaros.hu honlapon az ajánlattételi felhívásokat, az ajánlattételi határidő pedig január 25. 12 óra és 12.30 óra volt! (Kérem figyelni a dátumokat!) Azért a többes szám, mert 2 felhívásról van szó, az egyik általános, kivéve a Magdolna-negyed programot, a másik pedig külön az MNP 3-ról.

Mindkét pályázat meghívásos volt, 4-4 céget hívtak meg. Az előterjesztés nem tartalmazza, hogy mi alapján lett a 4 cég kiválasztva, pedig kötelező volna indokolni. (Pusztán annyi "indoklás" van, hogy szerepelnek a hivatalos közbeszerzési tanácsadó névjegyzékben.)

Az első (nem Magdolnás) pályázatban két cég olyan pályázatot adott be, amely a becsült értéket meghaladta. A másodikban az egyik meghívott cég nem is adott be ajánlatot, másik kettő értékhatár fölöttit. Mindkét pályázatot az ÉSZ-KER nyerte.

Információt keresve a neten nem találtam meg a cég saját honlapját, valószínűleg ügyetlen voltam. Találtam viszont néhány közbeszerzési tanácsadói szerződést, egyet pl. a hódmezővásárhelyi önkormányzattal. Talán innen az előzetes piackutatás.

Molnár György