Legutóbbi bejegyzésem megírása előtt, amikor már két napja semmilyen reakció nem érkezett a közbeszerzési tanácsadónak, a hivatal illetékeseinek és a bíráló bizottság tagjainak írt levelemre, levélben az illetékes alpolgármesterhez, Egry Attilához fordultam, továbbítva számára az addigi levelezést is. Ez után pozitív fordulatot vettek az események, Egry Attila április 25-én reggel telefonált és másnapra megbeszéltünk egy találkozót, hogy részletesen elmondhassam aggályaimat.

Ezen dr. Mészár Erika aljegyző asszony és a közbeszerzésekért felelős hivatali dolgozó is részt vett.

Időközben, még 25-én délután, 17 óra 02 perces keltezéssel (tehát még a találkozó előtti napon) megérkezett a közbeszerzési tanácsadó levele a bíráló bizottság 6 nappal azelőtti ülésének jegyzőkönyvével és bírálati lapokkal, azt kérve, hogy az aláírt jegyzőkönyvet és bírálati lapot másnap 12 óráig szkennelve küldjük vissza! Finoman fogalmazok, ha azt mondom, méltatlan megoldás 6 napig ülni egy jegyzőkönyvön, majd fél napot adni annak alapos áttanulmányozására és az ellenvélemény megfogalmazására. De a jegyzőkönyvet elolvasva azt láttam, hogy ennél rosszabb a helyzet. Az ugyanis, éppen a legkritikusabb ponton, finoman arrébb csúsztatta a leírást a valóságtól. Idézem: „Az ÉSZ-KER Kft. képviselője tájékoztatja a Bíráló Bizottságot, hogy a képviselő testület március 13-i ülésén már döntött az egy ajánlattevős Kbt. 109.§ (1) b) pontja szerinti keretmegállapodásos eljárás lefolytatása mellett, hiszen az előterjesztést egyértelműen tartalmazta a Kbt. 109.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti egy ajánlattevős keretmegállapodás megjelölést és az amelletti érveket, a képviselő-testület pedig döntését az előterjesztés alapján hozta meg, így a BB tag javaslata nem időszerű.”

A mondat „hiszen” utáni része nem hangzott el a bíráló bizottság ülésén! Persze trükkös a megfogalmazás, mivel a hiszen utáni rész utólagos magyarázatként is értelmezhető, aminek egyébként szerintem nincs helye egy jegyzőkönyvben. Ha viszont így értelmezzük, akkor még nagyobb a baj, mivel jogilag elfogadhatatlan álláspontot véd, még utólag is. Az első dolgok közé tartozik, amit a képviselők megtanulnak: az a döntés, amit a határozat (és a határozatban tételesen hivatkozott szöveg, pl. egy melléklet) tartalmaz, a döntés szempontjából érdektelen, hogy mi van az előterjesztésben. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az előterjesztés maga is a közbeszerzési tanácsadó véleményeként tartalmazta ezt a változatot.) Kezdő képviselőként belefutottam ebbe a hibába, és komoly kioktatásban volt részem, egy életre megtanultam. Nem hiszem, hogy van olyan, az önkormányzati ügyekkel foglalkozó jogász, aki ezt ne tudná. Úgyhogy természetesen nem írtam alá a jegyzőkönyvet, véleményemet írásban magammal is vittem az alpolgármester úrral folytatott megbeszélésre.

Itt tisztáztuk, hogy a képviselő-testület valóban nem foglalt állást a keretmegállapodásos közbeszerzés konkrét módját (egy vagy több ajánlattevő) illetően, így a kérdésről folytatott érdemi vita megakadályozása a bíráló bizottság ülésén nem volt helyénvaló, szükség van egy újabb bíráló bizottsági ülés összehívására. Megállapodtunk egy következő, hétfő reggeli találkozóban is, amelyen a projekt tartalmáért felelős szakmai szereplő (Alföldi György) is részt vett. Itt már arról a kérdésről volt szó, hogy az adott helyzetben tartalmilag melyik megoldás a jobb. Tegnapi napon pedig lezajlott a bíráló bizottság ismételt ülése is. Mindjárt rátérek a közbeszerzés fajtáját illető szakmai természetű mérlegelésre, de ennél – a demokrácia működése szempontból - fontosabbnak látom a folyamat értelmezését.

Egyrészt, nagyon örülök, hogy sikerült elérni a kérdés újratárgyalását; az alpolgármester úr abszolút konstruktívan állt a helyzethez, minden, az ügy érdeméhez nem tartozó kérdést félretéve, tartalmasan tudtunk a dologról beszélni. (Remélem nem ártok neki ezzel a dicsérettel.) Örülök annak is, hogy a bíráló bizottság ülésén kivétel nélkül minden párt delegáltja egyetértett azzal, hogy helyes, ha újratárgyaljuk a közbeszerzés módjának kérdését.

Másrészt viszont, nagyon nincs az jól, hogy a demokratikus mechanizmusok nem rutinszerűen, nem megszokott természetességgel működnek. Nincs az jól, hogy a hivatal addig nem foglal állást (nem mer állást foglalni?) egy ilyen, tisztán jogi kérdésben, amíg nincs rá politikai jóváhagyása. Az még kevésbé van jól, hogy a közbeszerzési tanácsadó jogásza értelmezi – ráadásul rosszul – a képviselő-testület döntéseit. Az meg végképp nincs jól, hogy a közbeszerzési tanácsadó, a hivatal asszisztenciája mellett, szisztematikus erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a bíráló bizottság ne tárgyalhassa meg érdemben a kiírandó közbeszerzés legfontosabb tartalmi kérdését.

A Fidesz-kormányzás (az országról beszélek most) legnagyobb, történelmi súlyú vétke, hogy szinte minden gesztusával erősíti a demokrácia mindennapi gyakorlatának és gyakorlásának elsorvasztását!

Visszatérve a kérdés tartalmára, hogy milyen típusú közbeszerzés legyen, a bíráló bizottság tegnapi ülésén alapos és tárgyszerű vita zajlott. Előző bejegyzésemben leírtam legfontosabb érveimet, illő, hogy bemutassam a másik megoldás mellett szólókat is. (Hozzáteszem, hogy a közbeszerzési tanácsadó szakvéleménye erősen egyensúlytalanra sikeredett, „természetesen” saját eredeti javaslatuk javára. Több tárgyszerűség bizalomnövelő hatású lett volna.)

A legfontosabb az időtényező (erre még visszatérek), egyértelmű, hogy a több ajánlattevős változat lebonyolítása hosszabb: nem most, hanem menet közben, amikor az egyes szerződések esetében kerül sor a versenyre. A különbség a közbeszerzési tanácsadó szerint mintegy 1 hónap; lehet kevesebb is, de rossz esetben valóban beüthet az egy hónap. Ez fontos lehet, mivel a határidő meglehetősen szűkös. (Ami persze nem véletlen, de a mi számunkra, most adottság.)

A vita arra is rávilágított, hogy az ár nem minden esetben jobb a több ajánlattevős változatban. Reális egy olyan lehetőség is, amikor az első körben, a keretmegállapodásos részben, az ajánlattevők kevésbé mennek le az árral, mivel előre tudják, hogy mondjuk az első 3 helyezett is továbbjut, majd a második körben, a konkrét szerződések esetében kartell-megállapodást kötnek és „véletlenül” mindegyikük úgy pályázik, hogy egy-egy nagy építkezést más-más vigyen el. (Ez persze nem törvényes, de gyakorlatilag lehetetlen megfogni.)

Mivel itt nem az ár az egyetlen szempont, hanem a lakókkal való normális együttműködés és munkanélküliek alkalmazása is előírás, egy partnerrel könnyebb és talán hatékonyabb is együttműködni. Fontos lenne például, hogy az alkalmazott munkanélküliek helyiek legyenek, de ilyent tilos kikötni a pályázatban. Ilyen esetekben jó, ha megfelelő az összhang a kivitelező és az önkormányzat között, ami nagyobb eséllyel biztosítható az egy partner esetén.

Ebben az is szerepet játszik, hogy lehetetlen előre felmérni a pontos állapotokat. Egy példával élve: egy adott házban minden lakásban fel kell szerelni a vízórát. Ennek van egy normálisan bekalkulálható költsége. A leggondosabb munka mellett is előfordulhat azonban, hogy munka közben a szerelő kezében marad az egész strang. Ez többletköltség, amit nem lehet külön elszámolni. Az ilyen többlet-költségek jobban beleférnek a nagyobb volumenbe.

Mindezek ellenére én továbbra is azt gondolom, hogy a több ajánlattevős változat jóval nagyobb biztonságot jelent az önkormányzat számára. Az egy ajánlattevős esetben könnyen előfordulhat például, hogy a keretmegállapodásos ajánlattételnél a pályázó megszorítja az árakat, egy átlagos, ismert állapotot belőve, és a végén kiderül, hogy ennyiből nem tudja megcsinálni, ezért hanyag munkát fog végezni, amit már nem tudunk megfogni, mert nincs versenytárs. (Járt már így az önkormányzat néhány évvel ezelőtt.) Hasonló helyzet állhat elő akkor is, ha rosszul méri fel, hogy a munkanélküliek alkalmazásának többletköltségei vannak, vagy ha képtelen megbirkózni a lakókkal való együttműködés feladatával. A több ajánlattevős változatban megvan a korrekció lehetősége és az önkormányzat jóval kevésbé van kiszolgáltatva egy kivitelező kénye-kedvére.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ha sikerül egy jó partnert kifogni, akkor valószínűleg előnyösebb az egy ajánlattevős változat, de ha nem, akkor sokkal nagyobb a kockázata. Úgyhogy én továbbra is a több ajánlattevős változat mellett vagyok. Végül egyedül maradtam ezzel az állásponttal, de a bíráló bizottság nagyon helyesen úgy döntött, hogy most már mindkét változatot, teljesen kidolgozott állapotban az illetékes önkormányzati bizottság elő terjeszti, övék a végleges döntés joga, mi csak javaslatot teszünk.

Végül az időtényezőről, ami a vitában végig az egyik központi elem volt. A képviselő-testület ülése, ahol döntött a közbeszerzésről március 13-án volt. Ehhez képest, több mint 1 hónappal később került a bíráló bizottság elé a kidolgozott javaslat. Ez véleményem szerint elfogadhatatlanul hosszú idő. A közbeszerzés fajtája körüli huzavona, az, hogy először nem tették lehetővé ennek érdemi megtárgyalását további 2 hét csúszást eredményezett. Valahogy a sietség csak akkor látszik, amikor a döntéshozókat kell sürgetni. Ez egyértelműen az előkészítők, a közbeszerzési tanácsadó felelőssége.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed