Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 6.
Fiktív károkozás

Egy aktuális ügy miatt megszakítom a kerületfejlesztés történetének komótos ismertetését és a mostani alkalom erejéig előre ugrok az időben. De előbb arról, milyen aktualitás is indokolja ezt.

Ennek a blognak két, Szili Balázs szocialista önkormányzati képviselő által írt, bejegyzése is foglalkozott a képviselő-testületi döntéssel: a kerületi lakáspályázat egyik nyertese Kaiser József fideszes képviselő lett (itt és itt). A hivatalos kerületi honlapnak a testületi ülésről szóló tudósítása ismerteti a döntésről szóló vitát, vagy legalábbis annak egy részét. A tudósítás szerint „a polgármester felhívta a testület figyelmét arra, hogy éppen az a Szili Balázs emel szót lakásügyben, aki 2004 és 2010 között a Rév8 Zrt-nél a lakáskiürítésekkel foglalkozott”. A honlap (legalábbis, ha jól értem, ez az ő kiegészítésük), csak úgy eligazításként, zárójelben hozzáteszi: “Közismert, hogy ezekben az ügyekben jelenleg is hűtlen kezelés gyanúja miatt büntető eljárás folyik”. Ügyes kis csúsztatás, mintha Szili Balázs érintett lenne a büntető eljárásban, pedig nem.

Szilárd meggyőződésem egyébként, hogy a Corvin-sétány ügyben nem történt hűtlen kezelés, a gyanú alapját képező anyag tele van szakmai hibákkal. Ennél hűségesebben nehéz lett volna bánni a közvagyonnal, mindazok, akiknek szerepük volt a Corvin-sétány programban, valójában soha nem látott mértékben értékelték fel, növelték meg a kerület vagyonát. De erről majd máskor, sokkal alaposabban írok.

Visszatérve a tudósításhoz: „A polgármester továbbá átnyújtott a szocialista képviselőknek egy listát, amelyen újabb négy lakás bérleti jogának megváltásával kapcsolatos ügy szerepelt. Volt olyan ingatlan, amelyért becsült értékének kétszeresénél is többet fizetett az önkormányzat. Vagyis csupán ezen a négy ingatlanon több mint 25 millió forintot bukott Józsefváros.”

Hát, ez a 25 milliós bukás nagyon durva – lenne, ha igaz volna. De nem az. A megtévesztő és életveszélyes féligazság tipikus esetéről van szó!

A Kaiser-féle alapüggyel nem foglalkoznék, sok szó esett már róla. Annyit jegyeznék csak meg, számomra mindig gyanút keltő, ha egy bírálatra ad hominem érvelés a válasz: nem érdekes, hogy mit mond valaki, az az érdekes, hogy ki mondja, hiteltelenítsük valamivel a bírálat megfogalmazóját. Képviselőségem idején is gyakran élt ezzel a helyi Fidesz. De most rosszabb a helyzet: egy végső soron piti ügy érdekében áldoznak fel sokkal fontosabb igazságokat. Ezt nagyon nagy bajnak tartom.

Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a Corvin-sétány programnak, a program végrehajtói számára legveszélyesebb pontja a bontandó lakások megvásárlása. Mindig lesznek olyan lakók, akik igyekeznek felfelé srófolni az árakat. És bármilyen becsületesen folyjék is le az egész akció, mindig lesznek olyanok, akik ilyen vagy olyan önző érdekből, vagy egyszerű rosszindulatból, korrupcióval vádolják a végrehajtókat: azért veszik meg a feltétlenül szükségesnél magasabb áron valakinek a lakását, mert utána osztoznak a különbözeten. Talán ez volt az a dolog, amitől előzetesen a leginkább tartott Alföldi György, a projekt végrehajtásáért felelős Rév8 vezérigazgatója. Nem is egy bizottsági vagy más többpárti eszmecserét folytattunk erről a kérdésről, már jóval az első lakás megvétele előtt.

Védekezésként kétféle megoldást alkalmaztunk. Nem csak az alaptalan vádak, hanem a korrupció ellen is. Az egyik az én javaslatom volt. Persze nem én találtam ki, bevett közgazdász gondolkodásmódú megoldásról van szó. Határozzuk meg előre, hogy mennyi lehet a megvásárolt lakások átlagos ára és büntessük nagyon szigorúan, ha a Rév ezt a határt átlépi. Ha az ár szoros, akkor nincs tér a trükközésre. Párt hovatartozástól függetlenül hamar sikerült a strukturált gondolkodásra hajlamos döntéshozókat, hivatali illetékeseket meggyőzni arról, hogy ez egy jó megoldás. A lakásvásárlások első évében 150 ezer Ft-ban határoztuk meg az átlagos négyzetméterár maximumát. Ennek során figyelemmel voltunk arra a tényre is, hogy a kis lakások – márpedig itt túlnyomórészt ilyenekről volt szó – átlagos négyzetméterára magasabb, mint a nagyoké. (Ez például egy olyan összefüggés, amit valószínűleg mindenki ismer, aki már vásárolt lakást, kivéve a bejegyzésem elején említett anyag szerzőit.)

A legfontosabb ellenérv az volt, hogy ilyen tömegű lakás megvásárlásakor néhány korrupciós eset még akkor is elcsúszhat, ha az elvárt átlagár teljesül. Éppen ezért Alföldi György javaslatára – akit nyilván az önvédelem is motivált – az egész lakásvásárlási folyamatot eljárási biztosítékok seregével egészítettük ki. Előre megállapodtunk abban – a félreértések elkerülése végett írom, nem suba alatt, hanem bizottsági, testületi ülésen – hogy ha valamelyik lakás tulajdonosa irreálisan sokat kér, de muszáj volna megállapodni vele, akkor a Rév végrehajtó pozícióban lévő munkatársai először az igazgatóság elé viszik az ügyet, majd tájékoztatják a hivatal illetékeseit és valamennyi frakciót, elsősorban az akkor ellenzéki Fideszét. Csak akkor kötik meg a szerződést, ha arra a Fidesz frakcióvezetője is rábólint.

Azért lett ilyen az eljárásrend, mert volt itt még egy veszély. Ha ezeket az eseteket nagy nyilvánosság előtt tárgyalja az önkormányzat, akkor félő lett volna, hogy saját maga ad lovat az irreális igények alá, bizonyítva a lakók számára, hogy zsarolható. Ezt is el kellett kerülni.

A biztosítékok sorába tartozott még a szoros hivatali ellenőrzés és természetesen az, hogy a szerződéseket nem az azokat előkészítő Rév-dolgozó, hanem megbízott ügyvéd készítette és ellenjegyezte. A Rév8 több ügyvédet is alkalmazott erre a célra. A pontos időpontra már nem emlékszem, de valamikor a Corvin-sétány (akkor még Corvin-Szigony néven) program indulása idején történt, hogy a Rév8 igazgatóságának elnöke, az általam makulátlanul becsületes embernek megismert Császy Zsolt javasolta, hogy a megnövekedett feladatok ellátása érdekében a cég kössön szerződést Rubovszky Csillával. A javaslatnak két indoka volt: egyrészt Rubovszky Csilla az ellátandó feladatokhoz kiválóan értő és nagy szorgalmú jogász, másrészt politikailag a jobboldalhoz köthető, hiszen KDNP színekben önkormányzati képviselő az 5. kerületben, így ilyen értelemben is kontrollt jelent. (Most 5. kerületi alpolgármester, és Balog Zoltán kinevezésében idősügyi miniszteri biztos.) A lakásvételi, lakásmegváltási szerződések jelentős részét később valóban ő ellenjegyezte, gondosan mérlegelve a feltételeket. Biztos vagyok benne, hogy ezek között nem egy olyan volt, ahol a megállapodott összeg meghaladta a forgalmi értéket.

Ismét a félreértések elkerülése végett: én most nem burkoltan mószerolom Rubovszky Csillát, hanem tényleg dicsérem. Éppen olyan kiváló munkát végzett a maga területén, mint Szili Balázs a magáéban. Az egyik tárgyal a lakókkal, előkészíti a szerződéseket, segít lakást keresni, ha nem pénzt, hanem cserelakást akarnak, a másik pedig megírja a szerződést és ügyvédként ellenjegyzi azt. (Nem tudom, hogy a szóban forgó négy lakás esetében ki volt az ellenjegyző ügyvéd, az általános folyamatról írok most.)

Mielőtt a konkrétumokra térek, még egy általános jellegű dologról kell szólni. Miért is volt muszáj időnként engedni a túlzott igényeknek. Elvileg ott lett volna a lehetőség arra, hogy az önkormányzat pert indítson a lakóval szemben és bíróság állapítsa meg az árat. Ennek azonban olyan hosszú lett volna az időigénye, hogy nagyobb veszteséget jelentett volna, mint amekkora hasznot. Nyilván, ha a lakói igények elharapódznak, akkor lett volna egy olyan pont, ahol már nem éri meg alkudozni, de ezt meg sem közelítettük. Éppen ezt szolgálta az átlagár maximálása. Így tehát összességében egy olyan rendszert alakítottunk ki, aminél jobbat szerintem, az adott magyarországi viszonyok között (ezen most a bírósági eljárások átfutási idejét értem) nem lehetett volna csinálni. Vagy legalábbis senkinek nem volt javaslata sem akkor, sem azóta, hogyan kellett volna jobban csinálni.

Működött is a rendszer, és minden nagyon magas igénynél meg is valósult az egyeztetés. 2006 előtt én személy szerint nem nagyon vettem ezekben részt, de az egyikben – éppen a Szili Balázzsal összefüggésbe hozottban – igen. 2007-től kezdődően azonban, amikor már nem voltam képviselő, a Rév8 igazgatósági tagjaként számos ilyen ügy áttekintésében vettem részt. Ilyenkor részletesen, több oldalról ismertették velünk a helyzetet. Vagy rábólintottunk a javaslatra, vagy további tárgyalásokat javasoltunk. Ezekben az ügyekben az igazgatóság, élén a Fidesz által delegált dr. Lóránt Józseffel, mindig egyhangúan döntött. Nem véletlenül, hiszen pártállástól függetlenül egyformán felelősséggel igyekeztünk ezt a munkát végezni. Tudomásom szerint a gyakorlat hasonló volt az előző ciklusban is.

Ha hasonló módon demagóg féligazságokkal akarnék dobálózni, ahogy azt a tudósítás szerint Kocsis Máté tette ebben az ügyben, akkor e helyett a hosszú eszmefuttatás helyett sokkal egyszerűbb megoldást alkalmazhattam volna. A 2007-ben és 2008-ban megváltott lakásokról 123-ról áll rendelkezésemre minden szükséges adat, kihagyva most azokat, akik új építésű önkormányzati lakásba költöztek. (Publikus adatokról van szó.) Ebből azt látom, hogy míg az átlagos forgalmi érték valamivel 7 millió Ft alatt maradt, addig az összes költség pár tízezer Ft-tal meghaladta a 8 milliót. A honlap stílusában: a Fidesz-KDNP többség önkormányzati regnálásának csak az első két évében több mint 120 millió Ft-ot bukott az önkormányzat!

De nem mondok ilyent, mert tudom, hogy ez valójában nem bukás volt, pont úgy, ahogy nem volt az korábban sem. És attól tartok, hogy ezt a polgármester is tudja. Csodálkoznék, ha nem lenne tisztában ezekkel az összefüggésekkel.

A lakók egy jelentős része, elsősorban a szegények, akiknek nem lett volna lehetőségük arra, hogy a kapott pénzt hatékonyan fordítsák lakásvásárlásra, nem pénzt, hanem lakást kaptak. Hiszen az egész program lényege az volt az önkormányzat szempontjából, hogy az embertelen körülmények között élők jobb helyzetbe kerüljenek. Néhány nagyon speciális esetet leszámítva senki sem került ismét szoba-konyhába. Ennek az eredménye, hogy míg a kiürített lakások átlagos területe 30,3 négyzetméter volt, addig a helyette kapottaké 39,5. Több mint 30 százalékos növekedés, pedig ez a 40 négyzetméternél kisebb átlag is iszonyú alacsony.

Nyilvánvaló, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a kiköltözés költségei meghaladják a régi lakások forgalmi értékét. Hasonló a helyzet akkor is, ha nem lakást, hanem pénzbeli megváltást kér a lakó. Igazán nehéz helyzetbe azonban akkor került a Rév és vele együtt az önkormányzat, ha a lakónak valójában nem volt szüksége a lakásra, mert máshogy is meg tudta oldani a lakhatását. Ilyenkor tág tere nyílt a nyerészkedési kísérleteknek. Sokan voltak persze, akik ebben a helyzetben is méltányosak maradtak, de akadtak kivételek is. Szerencsére nem sok, és ez éppen a lakókihelyezéssel foglalkozó ügyintézők kiváló munkáját mutatja.

Ezek közé tartozott az a négy lakás is, aminek az ügye most előkerült. Ebből kettő a Futó utca 49-ben, kettő az 51-ben található. A Futó 49. számomra is emlékezetes ügy volt (a házszámra már nem emlékeztem, de utána-érdeklődtem). Egy családhoz tartozott mindkét lakás és hajthatatlanok voltak. Hónapokig zajlottak a tárgyalások, a végülis kialakult, a forgalmi érték kétszeresét meghaladó összeg alacsonyabb volt, mint az eredeti igények. Az ügyintézők mindent megpróbáltak, ennél jobbat nem sikerült elérni. (Hogy a mostani történet még méltatlanabb legyen, ebben a házban nem is Szili Balázs volt az ügyintéző.)

Azért emlékszem az ügyre ennyire, mert rengeteg tárgyalás zajlott róla és az összeget végül minden frakció jóváhagyta. Javaslom polgármester úrnak, kérdezze meg erről párttársait!

A Futó utca 51. is egy emlékezetes ház volt. A részletekre ott már kevésbé emlékszem, emlékezetem szerint ott nem vettem részt az összeg jóváhagyásában, de azt tudni lehetett, hogy a kihelyezési tárgyalások szempontjából szörnyű ház volt. Felmerült a gyanúja, hogy valaki tüzeli őket hátulról, de bizonyítékot nem sikerült rá szerezni. Természetesen ott is kollektív rábólintás történt, hiszen az összeg messze meghaladta az ügyintéző kompetenciáját.

Azt remélem, mindenki számára, aki elfogulatlanul végigolvasta ezt a bejegyzést nyilvánvalóvá vált, hogy méltatlan gyanúsításról van itt szó. De nem csak méltatlan, hanem, és talán ez a nagyobb baj, veszélyes is. Az következik ugyanis ebből a hozzáállásból, hogy lehetetlenné válik a városrehabilitáció. Különösen akkor, ha annak alapvető közcélja a 21. századhoz méltatlan lakásállomány megújítása. Túl nagy ár ez egy ad hoc ügyben pillanatnyilag erősnek tűnő visszavágásért.

Molnár György - Józsefváros, Csarnok negyed

Az egypártrendszer laboratóriuma - Első rész

Józsefváros izgalmas kísérlet alanya lett. Azaz olyan kísérlet alanya lett, amely alighanem izgalmas lenne, ha egy falanszterben valósulna meg, amelyet érdeklődő politológusok messziről szemlélgethetnek, de elég tragikus megélni, nap mint nap, itt Józsefvárosban.

A polgármester ugyanis a Magyarországon kiépülőben levő jobboldali egypártrendszer kísérleti laboratóriumává alakította Józsefvárost. Olyasféle benyomást keltenek a kísérletek, mintha Mexikót, Paraguayt, vagy Venezuelát tesztelnék, mármint, hogy miként működtethető ilyesmi errefelé, Közép-Európában. S persze, egyszerűsítek, amikor egy ilyen domináns pártrendszert egypártrendszernek nevezek, de az egypártrendszert felénk sokkal többen értik. Kísérlet lényege pedig, mellesleg, pont ez: nem baj, ha vannak más pártok, csak ne legyen releváns a véleményük, ne kelljen figyelembe venni, amikor nem akarjuk. Magyarország, s ezen belül Józsefváros büszke népe pedig 2010-ben e kísérletnek megteremtette a technikai feltételeit.

Emblematikus példa a sajtó helyzete. A korábban működő, kvázi ellenzéki József körút című helyi lapot piaci eszközökkel kitikkasztották, így mára maradt a  Józsefváros újság, a Helyi Téma, valamint az önkormányzat egyirányú hírközlőcsatornájaként működő weboldal, a jozsefvaros.hu. A Helyi Téma közismerten Fidesz házilap, no és persze azért még  pénzeli is a kerületi önkormányzat, a Józsefváros  az uralkodó párt agitációs propaganda orgánumaként működik, közpénzből, önkormányzati alkalmazotti státuszban dolgozó munkatársakkal.

Alighanem hasonló jelenségre készülhetünk a most létrehozott JóHír kft. tevékenységében is, - amelybe egyébként beleolvasztották a Józsefváros lapot is – fő tevékenysége pedig a józsefvárosi TV indítása lesz, puszta véletlenségből egy HírTV-s újságíró vezetésével. Sőt, ha szándékukban áll, hamarosan önkormányzati rádió is lesz, a JóHír kft-t létrehozó határozatban ugyanis a fideszes többség ennek a lehetőségét is belefoglalta.

Csak egy említésre érdemes apróság: amikor rákérdeztünk, hogy mégis honnan veszik a kerületi TV iránti igényt, megkaptuk, hogy a Józsefváros újság kérdőívére mintegy ezer kerületi lakos válaszolt és ők többnyire szeretnék, hogy legyen. Tehát a cseppet sem reprezentatív felmérés alapján sikerült megállapítaniuk, hogy arra a kérdésre, hogy szeretne-e józsefvárosi tévét, Józsefváros polgárainak mintegy egy százaléka is azt válaszolta, hogy igen. Még szerencse, hogy ez nem „kér-e Ön ingyen sört?” jellegű közvélemény-kutatgatás…

Arra a kérdésre pedig, hogy a százmilliós nagyságrendű közpénzből finanszírozott televízió közszolgálati lesz-e, azt a választ kaptuk, hogy hát persze, hiszen az önkormányzatnak sokkal jobban megéri finanszíroznia egy közszolgálati TV-t, mint egy kereskedelmit. Az indoklás pikantériáján túl e kijelentés valódi tartalmát- tartok tőle, hogy - majd csak a gyakorlatban ismerjük meg.

Egy másik ilyen sajátos laboratóriumi kísérlet a magánhadsereg építésére való törekvés. Egy bizonyos logika mentén érthető, hiszen a rend erős embere imázsát Józsefvárosban izomszagon és erőt demonstráló rendrakó szervezeteken keresztül próbálják felépíteni. Csak hát tévednek…  

Volt ugye egy híres-hírhedt Jófiúk Biztonsági Szolgálat. Őket a polgármester stratégiai szerzeményeként felbukkanó Szabó Gábor szedte össze, állítólag Józsefváros utcáiról. Ők voltak azok, akik lefóliázott fekete Jeepekkel, hatalmas reflektorokkal és még hatalmasabb kemény fiúkkal adták elő a „rendet rakunk Józsefvárosban” tárgyú eposzt. Eleinte egyszerre sikerült meggyőzően és rémisztően fellépniük. Tiszavirág életű pályafutásuk addig tartott, amíg háborúba nem kerültek a rendőrséggel, majd végül gazdájuk össze nem veszett a polgármesterrel, s nem sokkal ezután bedőlt az egész.

E befuccsolt kísérlet után most zajlik a következő ilyen próbálkozás, a civilnek álcázott polgárőrség képében. Hozzá kell tegyem, az eszközválasztásban érzékelhető a konkrét tapasztalat. A túlzottan nagy önállóság közepette befogadott tanácsadó/JVSZ vezető után, most egy olyan konstrukcióban zajlik ez a seregtoborzás, ahol egyrészt csekély hatáskörű és csekély autonómiájú szervezet készül, másrészt a kijelölt parancsnok ezúttal ezer szálon függ a polgármestertől.

Szemben tehát Szabóval, aki az összeveszés óta folyamatosan marginális fejfájást okoz a rendszer működtetőinek, az új felállásban a seregparancsnok garantáltan soha nem fogja cserbenhagyni az őt helyzetbe hozó, képviselőségéről lényegében gondoskodó, neki irodát, flottát és rezsiköltséget, valamint legújabban bérlakást is adó Bürgermeisterét. A tanulás azon is látszik, hogy kínos odafigyeléssel ügyelnek arra, hogy eleinte az új sereg ne legyen izomszagú. Szegény, nincstelen kis civil egyesület keretében szerveződött és olyan ártalmatlan ügyei vannak, mint az árvízi védekezés, vagy a padfestés. No és persze mindent, amijük csak van az Önkormányzattól, a polgármestertől kaptak, többnyire csak használatba.

A laboratóriumról szóló tapasztalataim megosztását néhány alkalommal még folytatom. Természetesen, amit itt leírok, az nem több, mint vélemény. Megfontolásra ajánlom.

Komássy Ákos - Józsefváros, Corvin-negyed

- avagy cselekvés helyett nyilatkozat

A Kormány döntése értelmében, ebben az évben 10 %-kal kevesebbet kell fizetni a gázért, villanyért, távfűtésért, mint a tavalyi évben. A Kormány júliustól 10 %-kal csökkenti a víz, a csatorna, szemétszállítás, PB palack gáz díját.

Ennek örömére nyilatkozat elfogadását javasolja Dr. Kocsis Máté. A nyilatkozat tartalma alapján, inkább Kommunikációs igazgatói, mint Polgármesteri minőségében volt előterjesztő, hiszen a nyilatkozat párt propaganda anyagnak bizonyult. Néhány részlet belőle:

„A baloldali kormányok a gáz árát háromszorosára, a villanyét kétszeresére emelték, ezzel szemben ma mindenki 10 %-kal kevesebbet fizet a gázért és villanyért.”

Az árképzés, soha nem gonoszságból történik, hanem a beszerzési ár, és az egyéb költségek függvényében az energiahatóság által meghatározottan változik. 2010 és 2012 között a FIDESZ kormány alatt is hasonló módon működött. A rezsicsökkentéssel nem az energiahatóság gazdasági megfontolása alapján csökken a gáz és villany ára, hanem a Kormány által, politikai megfontolásból. Azonban a nem költségeken alapuló árcsökkentésnek meg lesz a hosszú távú böjtje. A szolgáltatók a rendszer karbantartás költségén spórolnak, ami évek múltán visszaüt. Nem véletlen, hogy az energiaszektorban jelentős létszám leépítés volt, többnyire a karbantartó részlegeken. A rezsicsökkentés a fejlesztések csökkenéséhez, leromló infrastruktúrához vezet. Állam bácsi, mindenkit egyformán szeret, mindenkinek csökkent, a nép meg kedveli az ilyen kommunista megoldásokat, aztán csodálkozik, ha rosszabb a szolgáltatás, ha kimaradások vannak. Itt a jövő felélése zajlik!

„A Gyurcsány-Bajnai kormányok idején nem volt rezsicsökkentés, de sorozatosan, összesen tizenötször emeltek is rajtuk”

Az előző idézetben szereplő „baloldali kormányok” megnevezés - a gyengébbek kedvéért - pontosításra került, hogy tudja a nép, ki a mumus!

„... a későbbiekben akár további 3o%-os csökkenést is elérhetünk.”

Még később azt is megérjük, hogy a szolgáltatók fizetnek a fogyasztóknak!

„A baloldali kormányok idején még külön kérvényezni is kellett, ha valaki a saját, mindennapi megélhetésének megkönnyítése érdekében rezsitámogatást szeretett volna. Ezzel szemben a mostani rezsicsökkentés minden magyar állampolgárnak, minden józsefvárosinak jár anélkül, hogy bonyolult és hosszadalmas procedúrákon kellene keresztül mennie.”

Ezek szerint, a rezsicsökkentés a rezsitámogatás helyett van? Számíthatnak a szegények arra, hogy a támogatásukat is elveszik, mondván osszák be a rezsicsökkentést? Ezt az ülésen is megkérdeztem, de Polgármester Úr költői kérdésnek vélte, legalábbis annak kezelte.

„... a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók milliárdokat kerestek a magyar embereken, a magyar emberek kárára.”

 * Népszabadság: A cégeknek nincs fedezetük a rezsicsökkentésre - 2013. május 27.

„Józsefváros állampolgárai is megmutatták, aláírásukkal bizonyították, hogy kiállnak a rezsicsökkentés mellett, kiállnak a kormány intézkedései mellett.”

Egyébként minek az aláírásgyűjtés? A rezsicsökkentés miatt nincs értelme, az már eldőlt, csökkentették már, s mivel kétharmaddal nincsen akadály, ugyanígy megtehetik bármikor. Persze valószínűleg csak azért van ez az egész felhajtás, házalás, mert fel akarják mérni, hogy állnak most, ki a mozgósítható szavazó. Ráadásul lehet listázni a nem szavazókat, a semleges, apolitikus kategóriába, vagy ha beszól, akkor a nyomorult liberós, megszívatni kategóriába.

A nyugdíj megtakarítások elvétele kapcsán bezzeg nem volt aláírásgyűjtés!

„Ez egy történelmi pillanat, egy olyan harc, amelyért megéri küzdeni”

Ezt a mondatot a Kádár rendszer párttitkárai is megirigyelték volna! Hofi Géza mondta: Az a baj a politikusokkal, hogy folyton harcolni akarnak, ahelyett hogy dolgoznának! "Elvtársak! Kiharcoljuk az új utat!” Nem harcolni kell, aszfaltozni!

Ebből a megfontolásból javasoltam a Testületi Ülésen, hogy ne egy pártpropaganda szórólapot fogadjunk el, mint Önkormányzati nyilatkozatot, hanem amennyiben rezsit akarunk csökkenteni, akkor csökkentsük 10 %-kal a lakbéreket. Akkor nem csak lózungok hangoztatásával, hanem tevőlegesen veszünk részt a rezsicsökkentésben. Nem arattam osztatlan sikert, hiszen kellemetlen lenne beismerni, hogy ennek nincsen fedezete, hiszen kibukik az ellentmondás, hogy kiállunk a rezsicsökkentés mellett, „mer milyen jó az”, de helyben nem tudjuk/akarjuk megvalósítani.

Először, megpróbált Polgármester Úr lebeszélni, a szokásos pökhendiségével:

„Ugye nem gondolja komolyan, hogy maga fog módosító javaslatot tenni, amikor életében soha sem Ön, sem a Pártja nem csökkentett semmit a lakosok érdekében!” (Ez nem igaz, hiszen a szociális lakbérek jelentős csökkentését Dr. Molnár György, szocialista frakcióvezető érte el.)

Miután komolyan gondoltam, amit mondtam, azzal sikerült menteni a helyzetet, hogy már folyamatban van annak a kidolgozása, hogy milyen forrás átcsoportosítás szükséges a lakbércsökkentés végrehajtásához. Az év eleji piaci és költségelvű lakbér emelés fényében az elég furcsa, de jegyzőkönyv tartalmazza, tehát számon kérhető.

Arra a kérdésre, hogy ha úgyis lesz lakbércsökkentés, akkor miért ne kerülhetne bele ennek ténye a határozati javaslatba, az volt a válasz, hogy azért, hogy én ne használhassam politikai előnyszerzésre, azzal hogy megírom a honlapon, blogon, hogy tettem egy olyan javaslatot, amit a javaslat nélkül is megvalósít az Önkormányzat. Így legyen!

Mindenesetre – mivel mi az emberek valós érdekeit tartjuk szem előtt – ezt a párt-propaganda célját szolgáló, egyébként semmitmondó nyilatkozatot egyöntetűen elutasítottuk!

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed  

Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi,
din-don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi,
din-don diridongó.

(Weöres Sándor: Haragosi)

Kocsis Máté összevonta szemöldökét – és remélhetőleg megszokott közönsége kellő ovációja mellett – a tegnapi testületi ülésen nemtetszésének adott hangot Szili Balázs szoci-fórumos, blogos bejegyzésével kapcsolatban. Hogyaszongya: ő biza' „nem szereti az olyan embereket, akik sötét szoba sarkában, klaviatúra mögé bújva, mindenféléket írogatnak..." Daaaang!

Most erre mit is mondhatnánk, drágajó, aranyos polgármester úr?! Mi se szeretjük az SMS-bajnokokat, mégse hisztizünk a testületi ülésen.

***

Ami még kiderült a Kaiser-féle lakáskapásról:

Többen érdeklődtek, hogy hol nézhetik meg Kaiser úr sikeres lakáspályázatát. Szili Balázs rákérdezett, de adatvédelmi okokból a pályázatok nem nyilvánosak. Azt is sikerült megtudni, hogy mind a Képviselőtestület, mind a Bizottság anélkül dönt, hogy látná a pályázatokat, a pályázatok elbírálását a jogszabályoknak megfelelően a Kisfalu Kft. végzi, a Testület pedig azt tudomásul veszi.

A pályázati kiírás alapján visszaellenőrizhető Kaiser úr 11 pontja:

• házassági, élettársi kapcsolatban élők 3 pont
• 18 éven aluli gyermekét egyedül nevelő egyedülálló 2 pont
• egyedülálló 1 pont

Kaiser Úr a 2 pontos kategória. (Édesapjával és három gyermekével költözik)

• a pályázó több mint 5 éve, a VIII. kerületben életvitelszerűen lakik és bejelentett lakóhellyel rendelkezik 2 pont
• 3 fő 18 éven aluli gyermek 3 pont
• mióta lát el jogszabály erejénél fogva önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatot:- 2006 óta képviselő 4 pont

2+2+3+4= 11 pont
A legnagyobb súllyal a pontszámban a Képviselőség került...

Az előző, Örömhír című poszthoz engedtessék meg nekem egy kiegészítés. Ebben az ügyben ugyanis meg van az én saját felelősségem is, a naivitásom miatt. A múltban a köztisztviselői és közalkalmazotti pályázatokra csak köztisztviselők és közalkalmazottak és hivatali - nem köztisztviselő - dolgozók pályázhattak. Most a Józsefvárosi Önkormányzat kizárólagos, vagy többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságának a dolgozói is, amely szerintem teljesen rendben lévő dolog.

Azonban még egy változás történt, belekerült egy eddig sosem látott mondat: "önkormányzati feladat- és hatásköröket jogszabálynál fogva ellátó személyek is pályázhatnak."

Megkérdeztem a fent idézett mondat alapján kik pályázhatnak? Az Aljegyző Asszony válasza az volt, hogy a Nemzetiségi Önkormányzatok dolgozói számára is lehetőséget kívánnak nyújtani a pályázásra. Aljegyző Asszony nem hazudott, csak nem a teljes igazságot osztotta meg velünk, ugyanis ez a mondat adott lehetőséget Kaiser úr pályázására. Én jeleztem, hogy teljesen szükségtelennek tartom ezt a kitételt benne hagyni a pályázatban, mert a Nemzetiségi Önkormányzatoknak, a Romákon kívül nincsen pénze arra, hogy dolgozói legyenek, a Roma Önkormányzat környékén meg Hárs Gábor idejében boldog-boldogtalan kapott lakást, tehát nincsen, aki pályázzon.

Alpolgármester Úr szerint ezt a Nemzetiségi Önkormányzatok felé történő gesztust nem érdemes kigyomlálni a pályázati kiírásból, ha igazam van, akkor senki nem pályázik, de a gesztus megmarad. Hátrányt senki sem szenved. Én megettem a dumát, és nem forszíroztam tovább a témát. Nyilván, ha dörzsöltebb vagyok, rájöhettem volna, hogy mi képviselők is ebbe a kategóriába tartozunk, de bennem fel nem merült annak a lehetősége, hogy egy Képviselő, ráadásul saját Önkormányzatánál bérlakásra pályázik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fű alatt kiosztott lakások rendszere után a pályázás már előrelépést jelent!

Az előterjesztések Bizottsági véleményezéséhez hozzátartozik, hogy kétféle anyag - bizottsági és testületi - kerül eléjük. Dönteni csak az előbbi kategóriában van jogkörük. A Testületi előterjesztések esetén kizárólag arról dönt a Bizottság, hogy javasolja a Testületnek tárgyalni, vagy nem. Ha bárkinek módosító javaslata van, akkor aljegyző Asszony elmondja, hogy arról a Testületi ülésen van mód szavazni.

Szerdán dönt a Testület. Miután az ominózus mondatot benéztük, Kaiser úr jogszerűen pályázott. A Kisfalu nyilvánvalóan a kiírásnak megfelelően számolt, tehát azon kívül, hogy nyilvánosan gratulálok, nincs más eszközöm, hogy a morális problémára rávilágítsak.

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed

Szili Balázs osztotta meg velünk és a Nagyérdeművel a legutóbbi testületi örömhírt, azaz hogy Kaiser József képviselő úr – nem utolsó sorban, főpolgárőr – végre-valahára nagylakásbérlő lett.

Így most – Szili képviselő úr bejegyzése alapján – mi is gratulálunk Kaiser úrnak a lakáspályázaton megnyert József körúti 3,5 szobás lakáshoz!

Többek állítása szerint elsőre ugyan még nem sikerült a megfelelő mellékleteket beküldenie, ezért aztán érvénytelen volt a pályázata, másodszorra meg a rendeletben szereplő minimális létszámot nem érte el, ezért volt eredménytelen a pályázata. Node félre bánat, félre bú, harmadszorra már sikerült! Úgy látszik a család létszáma is gyarapodott az előző pályázat óta, hiszen az most már megfelelt a rendeletben előírtaknak.

Gratulálunk képviselő úr, így kell ezt!

***

U. i.: Remélhetőleg a későbbiekben részletesebb tájékoztatást is adhatunk majd erről a nagyszerű eseményről, dokumentumokkal fűszerezve. Hátha más is szeretne ilyen sikeresen lakás-pályázni az önkormányzat dolgozói közül…

Az ominózus lakáspályázat előterjesztése:
KSZ-II/2013 típusú bérlakás pályázat eredményének megállapítása

Mint ahogy már a címből is kiderült, kivételesen nem saját írással kedveskedünk a Nyájas Olvasónak, hanem a 444.hu által meghirdetett „Melyik kerületi lap érdemel Obersovszky-díjat?” verseny kerületünket, illetve az önkormányzat által nem kevés közpénzen kiadott kerületi lapunkat érintő részletével ismertetjük most meg a Nagyérdeműt. Tessenek parancsolni!

 ***

Nem ért haza a munkából, és így nem tudott elmenni a közelben felújított játszótér felavatására? Kíváncsi arra, hogy új frizurát hord-e a polgármester? Papír kellene légygyilkoláshoz? Akkor önnek találták ki a postaládába bedobott ingyenes kerületi lapokat, amelyek közül többet nagyobb példányszámban terjesztenek, mint a Magyar Nemzetet vagy a Népszabadságot, pláne a Magyar Hírlapot és a Népszavát akár együtt. Villámlapszemle az utolsó két lapszámokból, csak a fotókra koncentrálva. Többször szerepel-e az ön polgármestere az önkormányzat lapjában, mint a szomszéd városrészé?

***

Józsefváros Kocsis esküvői képével robbantott

VIII. kerület

polgármester: Kocsis Máté
lap: Józsefváros, megjelenik kéthetente. Főszerkesztő: Nyerges Zoltán

Fiatal, jóképű, akár tele lehetne vele az újság, de mégsem, gondoltuk csalódottan, amikor megnéztük a Józsefváros online elérhető legfrissebb számait. Mert például a május 14-i számában nemhogy címlapon nincs, de csak egyetlen képen szerepel, az is egy unalmas képviselő-testületi ülésen készült. A negyedik oldalon ugyan hosszasan idézik a Munkahelyvédelmi Akcióról kifejtett véleményét, de fiatal, derűs munkavállalókkal illusztrálták a cikket, a fiatal, derűs polgármester helyett. Az eggyel korábbi számban Tarlóssal van közös fotója, és több képen szorgoskodik,  fest, szerel.

Fotók: Józsefváros

De segítségünkre sietett a Cink képvarázslója, Nak, aki rendes józsefvárosiként nem papagájalomjaként hasznosítja a kerület sok pénzért előállított információs csodafegyverét, hanem megőrzi azt. És így nem maradtunk le Kocsis Máté életének minden bizonnyal egyik legszebb pillanatáról.

De a polgármestert munkában is láthatták a kerületiek, aláírt egy megállapodást egy óvodai műfejes (Szerk.: ez vajon mit jelenthet, csak nem műfüves?) pálya kialakításáról, amit egy Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat tagjával készített közös fotó hitelesít. Valamint írt egy egész oldalas cikket, amiben csak egy, a polgármesterről készült egyhasábos kép veszi el a helyet (meg egy másik kicsi, de az nagyon érdektelen) a kormány teljesítményét őszintén dicsérő szövegtől. Konkrétan a kerülethez az írásnak annyi köze van, hogy így zárul: Magyarország jobban teljesít, és ebben a józsefvárosiak munkája is keményen benne van. De ebből is látszik, hogy a kerület vezetője a nagypolitikához is ért.

Kocsis Máté a két utolsó számban négy képen szerepel, de vastag plusz pontok járnak: egész oldalas saját cikk, fotó hírességgel és természetesen az esküvői fotó. Az összesen 7 pont.

Kocsis esküvős képéről a Városszíve blognak rögtön egy mára legendássá vált újság jutott eszébe. Mint írtuk, a Belvárosnak nincs saját lapja, de azért a Mai Belváros ellátja a kerületieket a szükséges hírekkel.

A Mai Belváros 2007-es címlapja. Ha netán valakinek megvan a teljes szám, küldje el nekünk.

***

Az Obersovszky-verseny felénél járunk, az állás az első 12 kerület lapjai alapján:

1. Láng Zsolt-Budai Polgár 22 pont
2. Vattamány Zsolt-Erzsébetváros 15 pont
3. Kovács Róbert-Kőbányai Hírek 14 pont
4. Bús Balázs-Óbuda 11 pont
5. Hoffmann Tamás-Újbuda 11 pont
6. Pokorni Zoltán-Hegyvidék 11 pont
7. Simicskó István-Újbuda 10 pont
8. Bácskai János-Ferencváros 8 pont
9. Kocsis Máté-Józsefváros 7 pont
10. Nagy Gábor Tamás-Várnegyed 6 pont
11. Wintermantel Zsolt-Újpesti Napló 6 pont
12. Hassay Zsófia-Terézváros 5 pont

Az ötödik kerületnek nincs saját lapja, de a Mai Belváros simán átvette a szerepét, így indulni fog tiszteletbeli lapként. A következő részben jön a szocialista kerület, Papcsák Zuglója és egy titkos favorit.

(Szerk.: Mi egy csöppet szomorkásak vagyunk, ha ugyanis a korábbi lapszámokat (is) átnéztek volna ezen nemes verseny meghirdetői, sokkal, de sokkal "jobban" szerepelhetett volna csodás kerületi lapunk, és mi most büszkén közölhetnénk mindenkivel a JóHírt. De így se rossz...)

UPDATE 2013. 06. 16.

Ma jött a nagy hír, hogy most aztán Kocsis Máté istenbizony bezáratja a Józsefvárosi piacot. Mondjuk ezt 2-3 évente megígérik, miközben a dolog a MÁV-on múlik, de ezen az apróságon már ne akadjunk fönn (a MÁV bonthatja fel a szerződést az üzemeltetővel). A nagy ötlet az lehet, hogy az Oczy-kertért cserébe a kerületiek a piac helyét kapnák meg közparknak. Dejó! Izgatottan várjuk, hogy mit is ír majd minderről a hogyishívják...

- avagy polgármesteri kedvezmény a dohányboltoknak

A Józsefvárosi üzlethelyiségek több mint fele üresen áll. A jó kereskedő kínálja a portékáját, a mi Önkormányzatunk viszont rejtegeti, mert attól fél, ha nyilvánosságra hozza az üres helyiségeinek listáját, akkor feltörik azokat.

A vagyonkezelő javaslata, ha valaki véletlenül betéved a Vagyonkezelő irodájába üzlethelyiség-bérbevételi szándékkal és ott olyan helyiséget ajánlanak számára, amely két éve üresen áll, akkor bérbe veheti azt, fél áron. Ettől, persze nem feltétlenül jönnek be többen, de aki bejön, annál nagyobb az esély, hogy bérbe is vesz. Nem véletlen, hogy azokban a kerületekben, ahol nyilvános az üres helyiségek listája, ott csökken azok száma. A bérleti díj akcióval az első lépést megtettük, a jó kereskedővé válás útján, talán egyszer eljutunk a pult alóli kiszolgálás megszüntetéséig is, hiszen kirakatban lévő áru jobban fogy, még ha az üzleti szarkák figyelmét is vonzza.

Ennek a témának kapcsán hívtuk fel a Képviselő Testület figyelmét, hogy a bérleti díjak üzleti tevékenység szerinti besorolásába nem kerültek be külön tételként a Dohányboltok, pedig, mint egészségkárosító terméket forgalmazók, nekik is az Italboltokhoz hasonlóan a legmagasabb bérleti díj kalkulus dukál. Javasoltuk a bérleti díjakról szóló rendelet ilyenformán történő módosítását.

A Polgármester Úr elmondta, hogy a 10 %-ra emelt haszonkulcsból az adó, rezsi, helyiségbérlet, stb. (szerintem a stb. a lényeg) kifizetése után annyi marad, amit nem érdemes irigyelni, kérte, ennek tudatában szavazzon mindenki. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy 12-5 arányban a Testület elfogadta a javaslatot. Úgy látszik a „dohánymutyi” a FIDESZ képviselői többségének is csípi a szemét…

Az Önkormányzati döntési mechanizmus azonban nem romantikus regény, itt nincs Happy End. Polgármester Úr élve hatáskörével, a határozatot felfüggesztette. A hivatalos indoklás szerint, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság hatáskörét csorbítja, ha az 50 %-os akciós bérleti díj automatikus, meg kell adni a Bizottságnak a mérlegelés lehetőségét azoknál az épületeknél, amelyek pl. a Magdolna negyed III programban felújításra kerülnek, ezáltal a bennük lévő helyiségek vonzóbbá válnak.

A gyanútlan olvasóban felmerülhet a kérdés, miért kellett felfüggeszteni a döntést, amikor két hét múlva újabb Testületi ülés lesz, így akkor lehetne módosítani. Talán addig elkészülnek a felújítások és jönnek az 50 %-os bérbevételi kérelmek?

A megoldást abban a tényben kell keresni, hogy a dohányboltos módosítás is a felfüggesztett előterjesztés részét képezi, így a dohányboltot nyitni szándékozók úgy bérelhetnek üzlethelyiséget, hogy kérelmüket a Testületi ülést követő két Bizottsági ülésen, nem a módosított, hanem a régi rendelet alapján bírálják el, így nem két és félszeres szorzóval, hanem egyszeres szorzóval számított bérleti díjat fizetnek.

Jakabfy Tamás képviselői kérdésben érdeklődött, hogy Józsefvárosban nyert-e politikai segítséggel valaki a trafik pályázaton. Polgármester Úr válasza szerint „nálunk aztán kutakodhatnak, itt mindent rendben találnak, teljesen tiszta volt a pályázás!”

A fentiek tükrében, ezt el is hisszük neki…

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed

Fejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 5.

A koncepció írásának idején (1995) a kerületi rehabilitáció a Belső-Józsefvárosra irányult. Valójában nem is illett rá a rehabilitáció kifejezés, hiszen ami az akkori közelmúlt években a József körút – Baross utca – Mária utca – Krúdy Gyula utca által határolt tömb (a kerületi szabályozási terv szerinti úgynevezett 1. tömb) néhány házával történt, az valójában a leghagyományosabb sortatarozás volt. Ekkor került volna sor a Szentkirályi utcáig terjedő szomszédos 2. tömb rehabilitációjára, néhány Baross utcai épület már ki volt ürítve. Már akkor sem derült ki számomra, hogy mi volt az eredeti elképzelés, talán a számozás sorrendjében akartak végigmenni az egyes kerületi tömbökön.

Mi – ahogy arról már írtam a korábbi részekben – úgy gondoltuk, hogy a kerületfejlesztés elsődleges célterületét a Belső-Józsefvárosról át kell helyezni a Középső-Józsefváros slumosodó részeire. A kiürített Baross utcai házakban már mindenképpen el kellett végezni a felújítást, de azt javasoltuk, hogy a feltétlenül szükségesnél többet ne fordítsunk ennek a tömbnek az épületeire. Akkor sikerült a célpont-váltásról meggyőzni a képviselő-testületet, de a vita újra és újra fellobbant.

Az egyik elképzelés szerint (ezzel értek egyet én is) közpénzt elsősorban a legrosszabb állapotú területekre kell költeni, azokra, amelyeknek enélkül egyáltalán nincs tőkevonzó képességük. A jobb állapotú, intézményekkel, vállalkozásokkal jobban ellátott, minden egyéb szempontból is kedvezőbb adottságú területeken az önkormányzati beavatkozásnak elsősorban a helyi és magán erőforrások aktivizálását kell céloznia. Ennek legfőbb eszköze a közterületek felújítása és a helyi szolgáltatások bővítésének elősegítése, de ennél többre nincs szükség.

A másik elgondolás szerint, ha a kerület eleve kedvezőbb adottságú részeit fejleszti az önkormányzat, akkor az javítja Józsefváros arculatát, csökkenti a kerülettel szembeni előítéleteket, továbbá közvetve olyan többletbevételt eredményez, amiből aztán több jut a rosszabb állapotú területeknek is.

A véleménykülönbségnek erős politikai színezete is volt: az MSZP mindig következetesen a Körúton kívüli slumterületek fejlesztését helyezte az első helyre, míg a jobboldali pártok (MDF, KDNP, később a Fidesz) inkább a Körúton belüli területekét. Az SZDSZ helyi politikusai megoszlottak ebben a kérdésben, néhányszor változott is a véleményük. A jobboldal álláspontjában szerepet játszott az is, hogy támogatóik a Palotanegyedben (és a Tisztviselőtelepen) voltak a legaktívabbak és képviselőik többsége is inkább oda kötődött. Nem politikai elfogultság mondatja velem, hogy az MSZP esetében (melynek akkor kerületi frakcióvezetője voltam) ez a választási szempont nem érvényesült: Budapesten hagyományosan Józsefváros leromlott körzeteiben a legalacsonyabb a szavazási részvétel. Nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy ennek a területnek a rehabilitációja az azt támogatók szavazat-nyereségében jelenjen meg.

Jóval későbbi történés, de ide kapcsolódik: szerintem stratégiai hiba volt, hogy 2006 után a rehabilitáció megint a Belső-Józsefváros felé fordult. Az Európa Belvárosa programra a kerületi önkormányzat saját forrásból jelentősen többet költött, mint a Magdolna-negyed programra. Nagyságrenddel többet fordított kerületi pénzekből a Horánszky utcai Diák és Vállalkozásfejlesztési Központra, mint a Mátyás téri Kesztyűgyárra. Hatalmas költséggel helyeztek el egy újabb közintézményt egy olyan területen, amely amúgy is tele van a diákok számára vonzó magán és közösségi terekkel, miközben a kerület rosszabb állapotú részein kirívóan alacsony a vállalkozások, üzletek és közösségi intézmények sűrűsége.

A területfejlesztés mellett a koncepció a másik preferálandó, kiemelten fejlesztendő részterületként az oktatást jelölte meg. Ez az elgondolás a Szocialista Párton belül is vitát váltott ki, többen is amellett érveltek, hogy a szociális szféra fejlesztésének kéne a másik kiemelt területnek lennie. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy egy lakókörnyezet leromlását, a gettósodást csak akkor lehet megállítani és visszafordítani, ha a magasabb státuszú (jobban képzett, nagyobb jövedelemmel rendelkező) szülők nem viszik máshová tanulni a gyerekeiket. Ehhez viszont kiváló színvonalú oktatásra volna szükség. A kerület iskoláinak egy része már ekkor is alacsony kihasználtsággal működött, amihez a demográfiai folyamatok is hozzájárultak.

El kell ismerni – ahogy arról több kommentárjában bodis.lajos is írt – hogy az oktatás preferálásával kapcsolatos elképzelések alapvetően kudarcot vallottak. Ezen a téren egy igazán pozitív dolog történt a későbbiekben, a Deák Diák kerületbe vonzása, de az is inkább a véletlenen múlott. Az általam vélt okokról majd részletesen írok a Magdolna-negyed program kapcsán.

Az 1995 nyár végére megszületett koncepció-tervezetet eljuttattuk a polgármesternek és a többi képviselőnek (illetve lehet, hogy először csak a frakcióvezetőknek, erre már nem emlékszem pontosan). A fogadtatás vegyes volt. Csécsei Béla bosszús volt, hogy az általa odahozott kerületfejlesztési referens képviselőkkel együtt gyártott egy ilyen anyagot, mégha a képviselők egyike az ő frakciójának volt is a tagja, a másik pedig a kormánykoalícióban szövetséges másik frakcióé. Mint később kiderült, a kerületfejlesztési referens odahozásának az igazi célja nem is az volt, hogy koncepciókat gyártson, hanem az, hogy segítsen a polgármesternek kifúrni a főépítészt, akit valamiért – az ok sosem derült ki számomra – nagyon nem szeretett.

Juharos Róbert, a Fidesz akkori első embere viszont örömmel fogadta, hogy elkezdődött egy hosszabb távú gondolkodás és jelezte, hogy szeretne részt venni a végleges javaslat elkészítésében. Végülis sikerült meggyőzni Csécseit, hogy a hivatal vezetői (beleértve az osztályvezetőket) is kapják meg a tervezetet, sőt, kérjük meg őket, hogy írják le véleményüket. Ebben Juharos Róbert egyetértésének is nagy szerepe volt.

Nem tartozik a kerületfejlesztés történetéhez, de a belső viszonyok és kapcsolatok megértését segíti Csécsei első polgármesterré választásának rövid története. 1990-ben a polgármestert még nem közvetlenül választották, hanem a képviselő-testület döntött a személyéről. 1992 októberében Koppány Zoltán SZDSZ-es polgármester lemondott, mert egy szavazáson egyedül maradt, az egész képviselő-testület ellene szavazott. (A kialakult helyzetről pl. itt lehet olvasni.) Mivel az akkori legnagyobb frakció, az SZDSZ-é gyakorlatilag kettévált, ezért hónapokig nem sikerült megegyezni az új polgármester személyében, már az a veszély fenyegetett, hogy feloszlatják a képviselő-testületet. Végül, 1993 februárjára megegyezett egymással a Fidesz, az MDF és az SZDSZ egyik fele (akkor csak egy szocialista képviselő volt a testületben, ő nem játszott ebben az ügyben szerepet), hogy Csécsei Béla legyen a polgármester. Érthető módon Csécsei és Juharos között a későbbiekben is megmaradt a jó viszony.

Molnár György  - Józsefváros, Csarnok negyed

Azaz: Megújul-e az Auróra utcai rendelő?

A szerdai testületi ülés rendkívüli volt, amelynek indokoltságaként az hangzott el, hogy Kormányhatározat született, melynek értelmében rövidesen pályázatot írnak ki az Auróra utcai rendelő felújítására, - rövid határidővel - ezért keletkezett  a „Fedezet biztosítása pályázatíráshoz” című előterjesztés.

S valóban május 17-én megszületett a Kormányhatározat: Budapest VIII. kerület területén megvalósuló járóbeteg és alapellátási egészségügyi szolgáltatások fejlesztését célzó projektre 970 000 000 Ft elszámolható közkiadás keretösszeggel kiemelt projekt-felhívást jelentessen meg a nemzeti fejlesztési miniszter, 2013. június 15-ig.

A kerületben az egészségügyi  szolgáltatások körülményeinek javítására, a műszerek, felszerelések korszerűsítésére évek óta készülnek tervek, hiszen a szükségessége nyilvánvaló. Kezdődött azzal, hogy kerületünk átvette a fővárostól a Trefort utcai épületet, azt ígérve, hogy a Palota-negyedben élők ellátását továbbra is ebben az épületben fogja biztosítani. Az utca felőli épület, eredetileg egy palota,  nem egészségügyi intézménynek épült, a fenntartási költségei magasak voltak. Igaz, hogy épült hozzá később egy újabb szárny, de az épületegyüttes így is igen drágán volt üzemeltethető.

A legelső elképzelés az volt, hogy az épületben egy olyan egészségközpontot lehetne létrehozni, amelyik betegségmegelőzéssel, egészségmegőrzéssel foglalkozna, és közösen használhatnák az V-VII-VIII. kerületben élők.

Talán nyolc évvel ezelőtt egy újabb terv született meg: eladja az önkormányzat a Trefort utcai épületet, és a vásárló felépít, vagy felépíttet egy új egészségházat a Rökk Szilárd utcában, ahol valamennyi háziorvosi rendelő elfér, és emellett lesznek ott szakrendelők, de lett volna hely fogorvosi rendelőknek is. (A Rév8 számításai szerint ez a konstrukció nem jelentett volna plusz kiadást az önkormányzatnak, a tervek olyannyira kidolgozottak voltak, hogy már az orvosokkal is sikerült egyeztetni.)

Ezután ismét változott az elképzelés, a háziorvosoknak új rendelőket alakítottak ki a Palotanegyed különböző pontjain, és megindult a tervezés egy Bacsó Béla utcai üres önkormányzati telekre. (Ennek érdekességeként a legfelső szintre egy új óvodát terveztek.) Közben még az az elképzelés is előkerült, hogy szomszéd kerülettel összefogva hozzunk létre egy korszerű rendelőintézetet. Ezt követte az az elképzelés, miszerint a Trefort épületért cserébe a vásárló felújíttatja az Auróra utcai épületet, és melléképületekkel látja el, kerületi szociális intézményeknek adva helyet.

Bármilyen összetételű volt a képviselő-testület, az évek óta nyilvánvaló volt, hogy a rendelő felújításra szorul, korszerű feltételekre van szükség. Most megszületett a Kormány döntése, Európai Uniós támogatással megújulhat a rendelőintézet. A képviselő-testület pedig rendkívüli ülésén - tudva az igen rövid határidőt - 9,7 millió forintot biztosított a pályázatírásra és a teljes körű pályázati dokumentáció összeállítására.

Révész Márta
Józsefváros, Corvin negyed