Előző, pár napja íródott Korrepetálás plusz (1) című posztunkhoz érkezett az alábbi hosszabb írás kommentként Budaházy Gusztávtól. Mi most nem is szaporítanánk tovább a szót, tessék szíves lenni itt lentebb elolvasni. Aztán szabad elgondolkodni. Is.
***
Azt hiszem, nincs egyetlen ember se közöttünk, aki örülne, hogy a sokmilliárdos MNP projekt, mára egyet jelent a legendás orosz kormányzósági elöljáró nevével, s az MNP rövidítésre kiötlött változatok – Magdolna Neve: Potemkin vagy a Magyar Nemzeti Patyomkin-program stb. – mára, a fékeveszett pazarlás és a gátlástalan korrupció szi- nonimája lettek.
S persze megtisztelő, hogy az "amijo" az én szerény észrevételeimet is figyelemre méltatja a Program különféle hiányosságait és mulasztásait bemutató sorozatában, azonban - lévén kifogásaim nemcsak épületfelújítási jellegűek – most arra vetemednék, hogy a már álta- latok is idézett augusztusi kommentemet teljes egészében idemásoljam, s talán elhiszitek, hogy nem holmi narcisztikus szándékból.
Íme: "Remek kezdeményezés! A méltó folytatás viszont az lenne, ha ez a feltáró folyamat a házak belső állapotaira, sőt, a lakhatás és az életkörülmények, még az utcainál is zilál- tabb viszonyaira is kiterjedne. Lehetne a címe, mondjuk: Jöjj és láss."
Ezúttal – rossz szokásomtól eltérően – nem fejteném ki bővebben azt a fenti jegyzetemben is jelzett meggyőződésemet, hogy minden épületfelújítási mulasztásnál és következetesen elsinkófált karbantartási munkálatnál mérhetetlenül többet nyom a latban az a materi- álisan fel nem mérhető, de a jelen emberi élhetőségére végzetesen kiható mulasztás és a bizonytalan jövőt illető teljes kilátástalanság, amelyet a Projekt szerves részeként előirány- zott szociális program lakhatási vonatkozásainak teljes mellőzése és negligálása jelent. Ennek megértése és szakszerű felmérése regionális szinten, ma a legfontosabb – ki merem mondani ezt – sorsfordítóan fontos politikai kérdés is.
Vaknak és süketnek kell lenni ugyanis ahhoz, hogy – ahelyett, hogy konkrét emberi viszonyokat és élethelyzeteket meghatározó szakpolitikai kérdések megoldására koncentrálnátok – az uralkodó párt által gumicsontként odavetett témákon kérődztök szakadatlan. És nem csaptok le azokra a problémagócokra, melyekre adandó válaszaitok- kal, igenis, valódi vonzódásokat tudnátok életre hívni, olyan, számotokra érthetetlenül passzív rétegekben is, melyek most óhatatlanul és – számotokra – érthetetlenül és "önként" rohannak populista demagógia karjaiba.
Ma ugyanis – szinte kínos őszinteséggel – egyebet se hallani ellenzéki szájakból, hogy "nem és nem értjük a százszor becsapott nép passzivitását, s azt, hogy mégis, ugyan mér tagadja meg a bizalmát tőlünk!" Nos, a nép – lehet, hogy bár látszólag értetlen, s olykor néha "faragatlan" is, de – nem hülye, s bár nem is "kezes bárány," és nem is "gyermek," de lelke mélyén, ha tompa hittel is, de a megváltásra vár.
Fel kéne már fognotok uraim, hogy számotokra – pláne, itt a józsefvárosi pampákon – nem a "nagypolitikai kérdések" vég nélküli taglalása, az azokon való finom, malíciózus nyelvköszörülés és a morálfilozófiai elmélkedések terepe a járható út, hanem a minden- napi praxis kétszerkettő józansága, az, amely konkrét emberek konkrét problémái- nak felkarolásával, az egyetlen lehetséges és célravezető regionális politika útját járja. Azt, amely – akár az ér az óceánba – egészséges édesvizet ad a nagypolitika országos tengeré- hez, hogy ilyen, kissé dagályos hasonlattal mutassak rá azokra a helyzetekre, melyek, még a mi fertályainkon sem oly ritkák, mint hinnétek. Olyanokra gondolok, amilyenek különben sztem számotokra is kínálkoztak már egyszer-egyszer, s melyeket kicsinyes belharcaitoktól elvakulva s kancsal kabinetpolitikusaitoktól vezettetve, inkább hagytatok a vezető párt demagóg malmain ledarálódni.
Aki egyébként kíváncsi ezekre, az úgyis tudja miről beszélek, és nemcsak az én kis jegyze- teimből. Aki meg nem – nos, annak nem is szól ez a némileg túlburjánzó elmélkedés.
Budaházy Gusztáv
