A mi Józsefvárosunk

813. Mert olvasni jó (2)

2018. november 06. - Amijo

"Az nem segít, ha kinyitjuk a templomot, mert a hideg pad nem elég"  

Érteni még jobb. Pár hete írtam a hajléktalanok üldözéséről, amikor is a kormány egy laza tollvonással "megoldotta" a hajléktalanság problémáját és szabálysértéssé tette az utcán élést. Most a témához kapcsolódóan egy interjút ajánlok olvasásra a Népszavából, mert sok tanulságot hordoz az a beszélgetés, melyet hajléktalan ügyben folytatattak Michels Antal plébánossal, a Horváth Mihály téri Szent József plébánia vezetőjével.

Michels Antal: Ami most történik a hajléktalanokkal, az csak látszatintézkedés: egyik helyről egy másikra terelik őket, talán ideig-óráig eltűnnek a világ szeme elől, de a sorsuk nem változik meg, csak a szőnyeg alá söpörtük a problémát.

Józsefváros plébánosát – Tóni atyát - a hajléktalanok papjaként is ismerik, külön nekik tart misét minden vasárnap délután háromkor. (via Népszava)

Névjegy
Michels Antal Budapesten született a Trefort Ágoston Gimnáziumba járt, majd sza- kácsként dolgozott, mielőtt meghallotta volna isten hívó szavát. Közel tíz évig volt az esztergomi belvárosi Szent Péter és Pál plébánia vezetője, mellette a helyi Vaszary Kolos Kórház lelkésze, s börtönlelkész. Öt évig lelkipásztori szolgálatot látott el Kár- pátalján, mielőtt 2014-ben a Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániára helyez- ték. Karácsonykor nemcsak munkatársait, de a hajléktalanokat is megvendégeli.

És akkor most újra megkérdem: kegyetlenkedés, (el)üldözés helyett nem lehetne inkább támogatást nyújtani a hajléktalanságból való kijutáshoz?

További szép estét és kellemes olvasgatást. Mert olvasni jó. Érteni meg még jobb.

Camara-Bereczki (CBFM), Magdolna-negyed

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr5114356849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koszorumagdolna 2018.11.14. 23:36:30

Válaszolva a kérdésre, hogy "és akkor most újra megkérdem: kegyetlenkedés, (el)üldözés helyett nem lehetne inkább támogatást nyújtani a hajléktalanságból való kijutáshoz?"
- talán épp századjára - válaszolnék is néhány, a semmibe rikoltott tétova szóval, bár tudom, már mindenki unja.

Mert a jámbor óhaj és szörnyülködés helyett, végre épkézláb javaslatokkal kéne előállni, s azokkal addig bombázni a hatalomban lévőket, amíg jobb belátásra nem térnek. Mi itt, néhány lakos a környezetedben - a legcsekélyebb segítség nélkül is - ezt próbáljuk elérni, s akkor se adjuk föl, ha ismétlődő észrevételeinkre, leveleinkre se válaszolnak mindig.

Nem hinném ugyanis, hogy ebben a körben ne lenne nyilvánvaló az, hogy a hajléktalanok elsöprő többsége a totálisan működésképtelen önkormányzati bérlakás-rendszerből kerül ki, mellyel kapcsolatban nemcsak a mai de az ezt megelőző vezetésnél se tudtuk áttörni a hallgatás falát.

Nem gondoljátok, hogy a hajléktalanságról szóló háborgásokon túl, épp nektek, a baloldal helyi képviselőinek kellene elsősorban konkrét javaslatokkal előállni épp az ötezernyi bérlakás optimális élet- és lakhatási körülményeire nézve?

Mindenekelőtt a tekintetben, hogy ne amortizálódjanak úgy, ahogy ezt te is láthatod a saját környezetedben. És persze, egy percre se szem elől téveszteni azt a tarthatatlan tényt, hogy ezen lakások minimum egyharmada illegitim módon, ún. tovább-albérletesítés által lakott, s ennél kisebb mértékben ugyan, de száz számra üresen áll.
Nem gondoljátok, hogy minden együttérzés és tiltakozás pusztába kiáltott szó csupán, ha az nem párosul kézzel fogható tettekkel is?
süti beállítások módosítása