Nos, az elmúlt napokban írtam néhány elemző megjegyzést az utóbbi két hónap választási kampányáról, s mivel elsősorban a "mindenki söpörjön először a maga portája előtt" elvét tartottam szem előtt, megkockáztattam néhány kritikai megjegyzést is, beleértve a saját "munkásságomat" is.
Több mint három napja ugyanis – a demokratikus oldalról legalábbis – mély hallgatás övezi a független polgármesterjelölt alulmaradását a kormánypártival szemben. Én úgy gondolom, Győri Péternek semmi szégyellni valója nincs az egyenlőtlen küzdelemben elszenvedett vereség miatt, ami viszont nem menti fel sem őt, sem kampánycsapatát az események okait elemző megszólalás kötelezettsége alól.
Ám a Győri Péter hivatalos oldalán olvasható számos reflexió, a szánalmas önsajnálaton s az ellenséges aknamunka folytonos fölemlegetésén kívül, semmi másról nem szól, s a leg- nagyobb sikert az a rövid kis komment aratta, melyet most idemásolok: "Kata Kati: nem rontottak semmit, a baj a FIDESZ", amit – mármint a FIDESZ aránytalan túlhatalmából eredő lehengerlő fölényét – asszem mindannyian ismerjük.
De gondoljátok, hogy ez egyben mentesít is minket a végzett munkánk tanulságainak levonása alól? Mert abban reménykedni, hogy az ellenfél mégis csak magától felhagy ádáz tevékenységével, és meghajol "érveink súlya alatt", hát az inkább az elmekórtan tárgykö- rébe tartozik, mintsem a kritikaiba...
Budaházy Gusztáv