Asszem, az a "jegyzékváltás," ami köztetek zajlik, mélyen jellemző a mai, tágabb értelemben vett ellenzéki magatartásra is. Csupa személyeskedés, rejtett, jórészt csak a bennfentesek számára érthető célzások, oldalvágások, melyek alig-alig képesek leplezni a valódi, súlyos kérdésekről szóló mondanivaló hiányát. Olyanok, melyekkel a politikusok, de a regionális területek képviselői is csak akkor foglalkoznak, amikor a konkrét megol- dásra váró ügyekről nincs érdemi mondanivalójuk.

Igen, nem elsősorban a nagypolitikai értelemben vett, elvi jelentőségű "nagy sorsfordító kérdésekre" gondolok elsősorban, hanem azokra, amik pl. a fenti posztban (lásd.: Virág nyílott 10.) vázolt – személyes megjegyzésekkel is kísért – jegyzőkönyvszerű beszámolóból is kiderül. Íme, csak néhány azokból, amelyek – minden ismertető vagy jegyzőkönyv ellenére – tele vannak érthetetlen, csak beavatottak számára követhető részletekkel, összefüggésekkel.

Idézek a fenti, Virág nyílott 10. ismertetőből: "Magdolna negyed III.-hoz kapcsolódó döntések meghozatala: érdemi hozzászólás nincs, a többség megszavazza." Vagy egy másik, csak úgy kapásból: "Erőss reagál, a lakosságcserére kérdez rá, javasolja, hogy 30 lakást biztosítsanak a dolgozóknak." És még egy: "Pintér Attilát érdekli a lakások állapota, valamint az igénylést benyújtható dolgozók létszáma, az elosztás elve, ill. hogy készült-e előzetes felmérés."

Hát uraim! Ha csak a most átabotában kiragadott három kérdéssel kapcsolatos sorozatos elhallgatásokat és mellébeszéléseket kottáznánk le – melyek mögött a Hivatalnak  több- szörösen felróható, súlyos és tartósan akut problémahalmazok rendezetlenségéből fakadó válságos állapotok okai húzódnak meg – hát a kétszer ennyi karakter se lenne elég hozzá.

Ezért most röviden, csak e találomra kiragadott háromról szólnék néhány célzott szót. A Magdolna III.-ról a legkönnyebb, arról már itt is elég sokat írtam. De hogy senki civil aktivistának és más, ez ügyben jártas közszereplőnek ne okozzon maradandó hiányérzetet az, hogy egy városrehabilitációs "modellkísérleti" program folyamatosan negligálja az élet- és lakhatási körülményekkel kapcsolatos, az előírt szociális programminimumban teendő lépéseket, miközben kitartó következetességgel, személyeket érintő kabinetkérdések háttérvilágát tárja fel, az egyre érthetetlenebb számomra.

És igen, a "lakosságcsere" egyre enigmatikusabbá váló kérdése is, melynek lényege és tényleges mibenléte – bár történtek benne kósza kérdésfeltevések – miután e kérdés nem lett épp a Komássy által is felvetett, régóta megoldatlan üres és rendezetlen jogviszonyú lakások tágabb összefüggésrendszerében is vizsgálva, máig csak az önkori által mesterségesen keltett ködbe vész. És persze, a jobbikos képviselő által felvetett probléma is rejt néhány olyan kérdést, mely régóta kísért a máig megoldatlan bérleményfelmérési anomáliákkal kapcsolatban. Annyi bizonyos viszont, hogy a jelenleg 4807-es számban megállapított bérlakásállomány üres- és diszfunkcionálisan használt lakásairól és a benne lakók különféle jogállási minéműségeiről, máig nincs fogalma az önkormányzatnak. 

A Jobbik javaslatára visszatérve – amely a lakások belső állapotát szinte kizárólagos szociális értékkritériumként kezelné – olyan, ezzel összefüggő, de a bérbeadó terhére felróható mulasztások számonkéréséről, mint a kötelező állagmegóvás, a törvényileg előírt közegészségügyi rendtartás vagy a lakhatás, szintén törvényileg megkövetelt, az épített és a humán környezetre egyaránt vonatkozó előírásairól, egyszerűen "megfeledkezik." Amin persze - ismerve a pártnak a jogállamisággal és az ebből eredő "szegénypolitikájával" kapcsolatos álláspontját – egyáltalán nem csodálkozunk. A "lakáskommandók" ugyanis, mint mondottuk, a bérbeadó mulasztásait, a nedves-nyirkos falak, a tönkrement nyílászárók és a felújítási munkák hiányosságai tekintetében is figyelmen kívül hagyták. Az így kiállított "bizonyítványok" viszont gyakran fontos – a lakóra nézve súlyos hátrányt jelentő – szerepet játszottak a bérlő további lakhatási kondícióinak megítélésében. E  metódus bevezetése és jórészt kidolgozása is a Jobbik javaslatai alapján történt. A "féloldali jogfogyatkozásban" szenvedő rendeletekkel és főképp azok gyakorlati megvalósítása során elkövetett önkényeskedő intézkedésekkel szemben – tudomásom szerint – eddig érdemben senki se lépett fel.  

Persze számos, a képviselő-testületi ülésen is fel-felbukkanó, tartósan súlyos problémát nem érintettem most. És azt se vonom kétségbe, hogy számos részkérdésben nemcsak a képviselők, de ti, többé-kevésbé befolyásos személyiségek is hallatjátok a hangotokat. De nem mindegy az, hogy olyan, az egész rendszer működését meghatározóan befolyásoló problémák maradnak említetlenek, mint amiket itt most kiragadtam, vagy az, hogy ezek helyett, néhány rendeletmódosító javaslat szépségflastromával próbáljuk a súlyosan sérült organizmus szakadozó testét összefoltozni. "Amíg a templom romokban áll, ne a keresztet akard fényesíteni!"

Budaházy Gusztáv

*Az írás eredeti formájában kommentként érkezett a Virág nyílott 10. poszthoz. Itt és most – a korrekciók mellett – némi bővítmény is került a szövegbe.