A péntek 13-i blogbejegyzés kapcsán úgy éreztem érdemes megírni a legutóbbi Képviselőtestületi ülés Magdolna Negyed Program III-mal, azon belül is a Kálvária térrel kapcsolatos érdekességet. Arról van ugyanis szó, hogy az ellenzéki kötekedésnek köszönhetően nagynehezen megtudtuk, hogy miért is áll a Kálvária tér felújítása.
Már lassan rutinszerűvé válik, hogy a Magdolna Negyed Program előterjesztéseit (szinte mindegyik KT ülésre akad valami, legalább egy részletkérdés, amelyhez a Képviselőtestület hozzájárulása szükséges) az utolsó utáni pillanatban teszik a döntéshozók számára hozzáférhetővé. Beleírják a meghívóba, hogy pótkézbesítés, és végül szabályaink saját magukra nézve rugalmas értelmezésével helyszíni kézbesítéssel adják ki magát az anyagot. Az eljárás közönséges visszaélés az egypárti többséggel és az ellenzék lokálpatrióta elkötelezettségével. Pontosan tudják ugyanis, hogy Józsefváros legnagyobb krízisnegyedének rehabilitációja mindannyiunk szívügye, ebből adódóan MNP-III előterjesztést csak akkor utasítunk el, ha nagyon durva, konkrét hibát találunk benne, az pedig ritka. Ha véletlen mégis előfordul, akkor pedig áthajtják a testületin.
A tárgyra visszatérve: a testületi ülésteremben az asztalon heverő előterjesztés két érdemi tartalmi közlendőjéből az egyik az volt, hogy a Kálvária tér zöldterület rehabilitációját végző Everling kft. faktoráltatni kívánja a vállalkozói díját, mintegy 130 millió forintot. A faktorálás legismertebb rendeltetése az, hogy nem, vagy nehezen behajtható adósságokat nagy cégek (pl. közműszolgáltatók) eladnak kimondottan erre szakosodott követeléskeze- lőknek, ezáltal könyvelésükből kivezetik az adósságot, a követeléskezelőtől megkapják azok töredékét (4-5 %-ot). A követeléskezelő behajtja a kifizetett faktorálási díj többszö- rösét, a fizetésképtelen adós kevesebbet fizet ki, mint adóssága volt, a követelés gazdája pedig megszabadulva közel behajthatatlannak ítélt követelésétől még minimális bevételt is elkönyvelhet.
De ilyesmiről egy EU támogatásból megvalósított önkormányzati városrehabilitáció keretében szó sem lehet. Hiszen itt utófinanszírozott közbeszerzés a megbízás formája, azaz a pályázó elsőként megbízást kap, azt elvégzi, majd a megfelelő minőségben és időben elvégzett munka után biztos lehet benne, hogy az önkormányzat illetve a Pro-Régió, EU-s fejlesztési forrásból, minden hatályos szabály betartásával kifizeti, ami neki jár.
Ezért aztán rákérdeztem, hogy mégis mi szükség faktorálásra a Kálvária tér felújításában. Válaszában Egry alpolgármester kifejtette, hogy a faktorálásnak más funkciója is van ám. Precízen körülírta pénzügytechnikai nyelven, de a lényege az volt, hogy ha a kivitelezőnek készpénzre van szüksége még a megbízási díj szabályos kifizetése előtt, akkor is működik a faktorálás, tehát tulajdonképpen diszkont áron eladja a kivitelező a közbeszerzési pályázaton elnyert és már megvalósítás alatt álló pályamunkájáért járó megbízási díját egy faktorcégnek, azért hogy legyen elég forgó pénze.
Azaz lényegében az önkormányzat nem veszít ezen a faktoráláson, csak a kivitelező cég, mert neki értelemszerűen kevesebb marad így, mintha nem lenne szüksége arra, hogy valaki megelőlegezze neki a megbízási díj kifizetését. Oké, vettük, értettük, megszavaztuk. Ha ez kell ahhoz, hogy ne álljon meg félkészen a Kálvária tér felújítása, akkor gyerünk.
Utólag végiggondoltam, egy bökkenő azért van. (Ez az ami miatt utálom a helyszíni kézbesítést. Nincs ugyanis időnk felelősségünkhöz mérten utánanézni és megalapozott döntést hozni.) A bökkenő az, hogy ha csak logikusan levezetem a helyzet magyarázatát, abból az derül ki, hogy itt valahol felesleges közpénzt (EU pénzt) sikerült elszórni.
Tételezzük fel, hogy miután biztos a bevétel, a faktoring cég 70%-ért vette meg a megbízási díj jogosultságot, azaz kb. 90 millióért. (Ismereteim szerint a piaci gyakorlatban ennél csak kisebb százalékban történik faktorálás, de legyen ez egy nagyvonalú feltételezés.)
A megoldandó probléma nem üzen mást, minthogy a Kálvária tér felújítása kivitelezőjének nincs elég pénze a megpályázott munka elvégzéséhez, ezért, hogy be tudja fejezni, eladja „az ügyletet”. Vagy még így is megéri neki, és akkor mondjuk legalább 39 millióval maga- sabban árazta be a munkát, hogy még így is profittal zárja, vagy nem. Ha viszont nem és veszteséggel zár, akkor viszont sikerült összeszedni egy olyan kivitelezőt, aki veszteséggel zárja a felújítást, mert annyira tőkegyenge, hogy még a költségek fedezetére sincs elegendő önereje. Ebben az esetben viszont feltételezhető, hogy a felújítási munka még hátralevő része olyan spórolással és a szükséges minimum kiizzadásával fog megvalósulni, hogy annak alighanem megint mi, kerületi lakók isszuk meg a levét.
Sajnálatos módon az MNP-III tele van olyan kapkodva és bénázások közepette lebonyolított közbeszerzésekkel, amelyeknél csak 1-1 pályázó indul a „versenyen” így könnyen lehet a magyarázat a helyzetre a silányság is.
Komássy Ákos – Józsefváros, Corvin-negyed