A Magyar Rádió épületei – Virtuális leletmentés: modern örökség. (Építészfórum) 

2024 őszén megkezdődött a Magyar Rádió épületeinek bontása. Hiába a nemzeti engedetlenkedés, a szakmai tiltakozások, jogi huzavonák: a dózer győzött, indul a Pázmány Campus építése! Lehetett volna úgy is, hogy az egyetem birtokba veszi és felújítja a telkén álló épületeket — azzal sem járt volna rosszul. Helyette bontott; lássuk, mi ment veszendőbe — írja bevezetőjében az Építészfórum. Tessék elolvasni Zöldi Anna írását, hogy legalább tudjuk, mit is vesztünk el most — mindannyian.

A bontásra ítélt épületek között vannak:

• a Münnich Aladár által tervezett Szentkirályi utcai lakóházak, melyek helyén nyílik majd a campus egyik új bejárata, árkádos terecskével és harangtoronnyal;
• a Rádió első, központi épülete, amelynek csak az utcai traktusát tartják meg;
• a világ első stúdiójaként aposztrofált, háború előtt épült Stúdiópalota, és a bővítéseként a harmincas évek közepén átadott, legendássá vált 6-os stúdió;
• a kettő közti udvarban emelt büfé, az együttes szellemi központja, a Szabó István kezétől származó könnyűszerkezetes Pagoda;
• a Pollack Mihály térre néző háború utáni épületrészek (az üzemépület és az irodaház).

A Magyar Rádió nem csupán és nem elsősorban épületegyüttes volt, hanem szellemi képződmény, kulturális relikvia, amelynek sorsa több figyelmet és érzékenységet érdemel, mint pusztán megfelelni a racionális beépítési mutatóknak. A jelenkor progresszív felfogása, a nemépítés és a városi zöld fontosságának felismerése mentén különösen meggondolandó egy ilyen volumenű bontás és építés, pusztán annak a környezetre gyakorolt hatása miatt is. A zöldfelületi mutatókkal bűvészkedés nem megoldás a környezeti károk igazolására. (via Építészfórum)