A nyíltan tagadott óvoda-összevonással körítve

Csütörtökön tartotta Józsefváros képviselőtestülete idei 1. rendes ülését. Legalábbis formálisan. Az SZMSZ szerint ugyanis a rendes ülés időpontja minden hónap első csütörtöke, de idén még eddig egyetlen ülés sem volt a hónap első csütörtökén, így de jure ez volt az első rendes 2015-ben.

A két legvitatottabb kérdés a lakbérrendelet módosítása és az önkormányzati intézmények átalakítása volt. A lakbérrendelet módosításával emelte a többség a piaci lakbér mértékét és szűkítették a szociális lakbérre történő jogosultság elérhetőségét. A lakbérrendelet kapcsán kifejtettem, hogy a most előterjesztett módosítások nem vezetnek sehova, nem tükröznek semmilyen politikai koncepció, és ráadásul még a lakbérrendszer fennálló hamisságait sem orvosolják. Így nem foglalkoztak azzal a problémával, hogy miközben a középső lakbérkategóriába tartozik a bérlők túlnyomó többsége, a költség- elvűnek nevezett lakbér a bérlakások többségében nem költségelvű.

Amikor felvetettem – bizottsági és képviselőtestületi ülésen egyaránt, hogy a lakbérrend- szer ésszerűsítése fontos feladat lenne, de nem ilyen hányaveti lépésekkel, hanem stratégia szempontok végiggondolása után úgy átalakítani a lakbérrendszert, hogy például a külön- böző jogcímek ténylegesen azt a célt szolgálják, amelyekért tartalmuk alapján kialakításra kerültek. Így például fontos, hogy a költségelvű lakbér ténylegesen fedezze az önkormány- zati bérlakások mindegyike esetében a fenntartás költségét, de ennek fontos feltétele, hogy a szociális lakbér valóban Józsefváros minden olyan polgára számára elérhető – jelképes összegű – lakbér legyen, aki a valóban költségelvű lakbért nem tudja kifizetni.

Ehhez viszont sokkal szélesebb körben kell a jelenleginél hozzáférhetővé tenni a szociális lakbért, amelyhez annak a teljes normatív feltételrendszerét újra kell szabályozni, a szociális lakbérjogosultságot a lehető legmagasabb jövedelmi/megélhetési küszöbbel kell megállapítani. A piaci lakbérnek szerintem amúgy csak abban az esetben van létjogosultsága, ha egy önkormányzat teljes egészében önfenntartó bérlakás-rendszert kíván működtetni. Ha ez a cél, akkor meg lehet próbálni a piaci lakbérrel kiadott lakások hasznából előállítani a szociális lakbér és a fenntartási költségek különbözetét, de az a meggyőződésem, hogy ez a legtöbb magyarországi településen ma nem reális cél, Józsefvárosban pedig a következő néhány évtizedben bizonyosan nem lesz az.

Ennek megfelelően a lakáspolitika, ezen belül különösen az önkormányzati bérlakás állomány célja az, hogy a kerület minden polgárának emberséges lakhatásáról jövedelmi viszonyainak megfelelően gondoskodjon.

Na, a június 4-i lakbérügyi előterjesztésnek ehhez valódi köze nem volt, ezért éreztem a teljhatalmi gőg egy újabb megnyilvánulásának, amikor felvetésemre válaszul csak személyeskedést kaptam, és egy olyan könnyed politikusi félmondatot, hogy az idén még lesz helye a lakáskoncepcióról szóló vitának is.

Bocsánat, a teljességhez hozzátartozik, hogy a Kisfalu javasolta az ötévenkénti bérlakás-koncepció döntés előkészítéséből az alábbi két mondatot törölni (a rendelet 3.§-a), amely meghagyására tettem javaslatot, s ezt a polgármester előterjesztőként befogadta:

"Az üres és a várhatóan megüresedő lakásállományról bérbeadó szervezet köteles a Képviselő-testületet tájékoztatni. A tájékoztatóban a lakásállomány övezet, alapterület, komfortfokozat, szobaszám és műszaki állapot szerinti összetételét és a hasznosítási javaslatot számszerűsítve kell szerepeltetni, valamint meg kell határozni az Önkormányzatra kötelező, vagy a döntésétől függő elhelyezési feladatokat is.”

Ugye ezen adatok nélkül elég nehéz a bérlakás koncepcióról döntést hozni, ezt végül a polgármester is belátta. Ennyit sikerült hozzányúlni, az előterjesztés többi részét a testületi többség megszavazta.

Az önkormányzati intézmények átalakításánál a JIK kivégzése és az óvoda-összevonás – amiről minden fideszes tizenháromszor elmondta, hogy nem lesz – volt a napirend tárgya. A JIK bezárása nem fog maradandó nyomot hagyni Józsefváros életében, mint ahogy maga az Intézményműködtető Központ sem tette, az óvodáknál pedig csupán csak reménykedni lehet abban, hogy a mindenáron áterőltetett polgármesteri akarat nem fogja gyengíteni, rontani a kerületi óvodák minőségét, működési színvonalát. Az egyetlen kérdés, ami nyitott maradt, hogy ki lesz az egyesített óvodák vezetője. Rajta sok múlhat az óvodák jövőjével kapcsolatban.

Számos más napirendi pont közül most kettőt emelek ki. A Magdolna Negyed Program III. aktuális döntési csomagja talán az utolsó volt, amely részeként még MNP-III-as források felhasználásáról dönthettünk és kiemelkedően fontosnak tartottam, hogy végül a szoft-programok megvalósítására is többé-kevésbé sor került, így a 99-es busz kísérleti projekt is megvalósul. A napirendi pont kapcsán adtam tájékoztatót a Képviselőtestület részére az Európai Bizottság 2. Cities konferenciájáról, amelyen a Rév8 munkatársaival közösen képviseltem a kerületet, s ahol a Magdolna Negyed Program példaértékű, kiemelt szociális városrehabilitációs programként különös figyelmet és elismerést kapott.

A társasházi felújítások érdemi támogatásáért végzett ügyszolgálatunk lassan, de biztosan eredményre vezetett. Mint tudható, a képviselőtestület májusi ülésén a tavalyi költségvetés zárszámadásának elfogadása és a pénzmaradvány megállapítása kapcsán kijelölt a marad- ványból mintegy 500 millió forintot társasházi felújítások támogatására. Ugyanezen az ülésen a KT elfogadott egy várhatóan átlátható társasház-felújítási pályázati rendszert, s az előkészítő folyamat zárásaként június 4-én sor került a pályázati rendszer üzemeltetéséért és a döntéselőkészítésért felelő társasházi pályázati munkacsoport újjáalakítására, amely ezúttal képviselőkből áll.

A munkacsoport tagjai két fideszes és egy ellenzéki, azaz Dudás Istvánné, Gondos Judit és én lettem. Remélem hamarosan kézzel fogható eredményekről adhatok hírt társasházi felújítások terén.

Komássy Ákos

* Az ülésről készült videót itt lehet megnézni az Önkormányzati TV oldalán.